Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-14 / 2. szám
III. <$yfolyam. 1877. 2-ik szám. Veszprém, január 14. =<m cl és „Hív. Értesítő“ megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij: Egész évre • • 6 frt - kr Fél évre . 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 Isi*. KÖZGAZDASÁGI, HELYI W> 6 =G* c> ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS Ji VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. I Kiad ó-h 1 v a t a I: KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémben, hova minden előfizetés hhde- tésdíj s postai reklaináczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr.j NYILTTÉR petitsoroukint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: tkegyesr.nagy gymnasium. H —- <J A püspöki székek. Az a hír, hogy a kassai püspöki székre Dobó Miklós, szeged-rókusi plébános úr, volna kiszemelve, felverte a fővárosi sajtót és megkezdődött a hírlapi korteskedés a püspöki stallumokra részint elveket fejtegetve, részint személyeket említve. Mi sokkal távolabb állunk, semhogy a dolognak személyi oldalához szólhatnánk, mi pusztán elvi szempontból akarjuk a püspöki székek betöltését felemlíteni. Kétséget nem szenved, hogy egy püspöki szék betöltésénél egészen más nézpontok és más elvek jőnek és kell is, hogy jőjenek alkalmazásba, mint bármely egyéb még oly magas hivatalnál. A világi hivatalok közöl kevés van, mely a megválasztott vagy kinevezett egyénre életfogytig tartó joggal Hibáztatnék. Ezeknél tehát helye van a tapogatózásnak, helye a kísérletnek; ha nem képes, vagy nem akar az illető a kérdéses hivatal igényeinek megfelelni, elmozdíttatik, nyomába, helyébe más lép, ki többre képes és így tovább. A magyar püspökség azonban egyházi főrend, még pedig nagy vagyona-, társadalmi hatalma- és közjogi díszénél fogva kiváló szellemi és közjogi aristocratia és így — holtig való. Itt a választásnál, ha természetesen magasabb és nemesebb álláspontra helyezkedünk, mint csak arra, hogy épen kedvelt embereinknek jövedelmező állást szerezzünk, itt, mondjuk, tekintetbe kell első sorban magát az üresedésben levő egyházmegyét venni. Megbomlott társadalmi viszonyaink káros hatással voltak és vannak egyházi életünkre is; a vallásos élet hanyatlóban, az elkereszténytelenedés elvek- és életben napirenden, a felekezeti tánügy sorvadásban van, szóval a katholikus világban is ezer meg ezer íigy várja gyökeres és megnyugtató megoldását, melyek, nem mondjuk, hogy kizárólag jósak az illető püspökökre várnak, mert nagyon szomorú volna, ha csak egy embertől függne egy egyházmegyének üdve és jóléte, hanem igenis legnagyobb részben a megye fejétől függ az említett ügyek gyors és lelkiismeretes megindítása és elintézése. Eddig a kormány nagy részben azt vette tekintetbe, melyik emberének melyik megyét adja; ideje volna a dolgon fordítani és komolyan fontolóra venni, melyik megyének melyik ember való az élére. Mint egyik fő-érdemezí- met halljuk emlegetni, hogy egyikmásik ajánlott egyén „kitűnő tudós“, „ilyen meg amolyan politikai érdemű“ stb. E felfogást nem osztjuk; a nagy tudósoknak ép úgy, mint a nagy politikusoknak rendesen nagy bibájok szokott lenni, hiba pedig, ha valahol, bizonynyal a püspöki széken nem szokott hátra,.hanem előre, tehát nagyra fejlődni, hogy ez oly nagykörű jog és hatalom birtokában, mint a püspöki, mire vezethet, nem szükség bővebben magyaráznunk. Ebből kifolyólag mi azt óhajtjuk, hogy a püspöki székekre oly egyének helyeztessenek, kik megyéiknek ne első tudósai vagy politikusai, hanem első emberei, valódi apostolai akarjanak lenni. Az apostolok története fényes példát nyújt erre, melynek hallására emberi gyarló Ítéletünk önsemmiségében zsugorodik össze. Péter, a félénk, az ingadozó, a mestertagadó, de jószívű apostol lesz a jövő egyház vezetésével megbízva, míg Pál. a mély tudományi!, a szókimondó, a rettenthetetlen népapostol, ki magával Péterrel is szembeszáll, csak mint közmunkás működhetik. Ha tehát a magas kormány többnek akarja a püspöki székeket tekinteni, mint pusztán embereinek jntal- maztatását, akkor más, magasztosabb elveknek hódoljon. A kineveztetést ne előzzék meg holmi szégyenletes és szabadságbénító eljárások, melyek a megválasztottnak erkölcsi és politikai kezét megkötik, úgy hogy az talán még ha akarna, sem volna képes szabadon, megyéje jólétének inegfelelőleg cselekedni. Ideje, hogy necsak a politikai érdemek, hanem az egyháziak is essenek döntőleg a kineveztetés mérlegébe. Ha így fog a kormány gondolkozni, ha ily elveknek hódolni, nem lesz feltűnő, honnan veszi embereit, egyszerű plébánosok közől-e, vagy dúsgazdag apátokból. Még egy osztrák-magyar kiegyezési kérdés. Az 1877. év kezdetével — írja az uj .Presse* a számtalan bonyolult kérdéshez még egy uj járul t. i. a védtörvény kérdése, mely törvény 1868 decz. 5-én lépett életbe s mely a hadsereg szervezésére és kiegészítésére vonatkozó megváltoztathatlan szabályokon kívül oly intézkedéseket is foglal magában, a melyek érvénye csak tiz évre terjed. Legfontosabb ez intézkedések közt az osztrák-magyar hadsereg hadi állományának 800,000 főben történt megállapítása, s minthogy a törvény határozata szerint ez intézkedés csak tiz évre szól s a kilenczedik év végén a törvény további fentartása vagy módosítása iránt javaslat terjesztendő' a magyar és az osztrák törvény- hozás elé: a két kormánynak 1877. decz. 5-éig okvetlenül megállapodásra kell jutnia e fontos ügyben, mi nem igen lesz könnyű, főleg ha meggondoljuk, hogy Ausztriában ismételve felmerült az óhaj, miszerint a hadsereg létszáma 600,000 főre leszállíttassék. E mellett a békelétszám megállapítása is, mi 1868-ban elmaradt, több oldalról sürgettetek, és szintén megoldásra vár. A honvédelmi miniszter körrendeletileg értesítette az összes törvényhatóságokat, hogy a közös hadsereg és honvédség altisztjeinek és legénységének 1877. évi január hó 1-jétől deczember hó végéig átkelések alkalmával a szállástadók által kiszolgáltatandó ebédért, beleértve minden egyes legény részére járó 28 dekagramm marhahús árát, a katonai javadalomból fejenkint fizetendő, összeg a dunánin- neni kerületben 17-5, a dunántúliban 19'7, a tiszáninneniben és a tiszántúliban lö'7, a Királyhágón túl 13, végre Horvát Szlavonorszá- gokban és a magyar tengermellóken 15 kraj- czárban állapíttatott meg. Hadi készületek. A m. k. vasúti főfelügyelőség egy rendeletet bocsátott ki az ösz- szes magyar vasútak igazgatóságaihoz, melyben azokat útasítja, hogy mozgósítás esetén külön rendeletre ne várjanak, hanem amint a mozgósítás a politikai hatóságok által kihirdettetik, ezt legfelsőbb helyről kiadott parancsnak tekintsék. Heti szemle. — jan. 13. A bankügyét illetőleg még most sem történt meg az eldöntés; kormányunk — úgy látszik — szilárdúl ragaszkodik elfoglalt álláspontjához: vagy dualisztikus bank a májusi egyezmények alapján, vagy önálló jegybank. Ha e módozatok egyike sem fogadtatnék el, a Tisza-kabinet lemond s az országgyűlés szétoszlattatik. * A „VESZPRÉM“ TÁRCZAJA. A folyó évhez. Szívünk, ha vérzik is, hamar kibékiil, Csak a remény végkép ne hagyja el, Oh, mert a sorstól üldözött kebel Megőrzi ezt egy szebb jövő jeléül. Ezért álltunk bölcsöd körül, feledve A szívtelen anyának bűneit, Aki oly sok dicsőt a sírba vitt Honunk legszebb virágait letépve. Igaz; — borult e honnak láthatára, S fejünk fölött zúg, tombol a vihar, Amely reánk tán szemfedőt takar, Mert vajmi gyér a békének sugara. De fel fog tűnni teljes díszben újra A béke napja, fel fog tűnni még; Ború után derült lesz még az ég, S a szebb jövőnek jőni kell hazánkra S hiszszük, te nem lész mint anyád kegyetlen ... Szívünket a remény nyilalta át, Mert láttuk arezod szende mosolyát, S ebben vigaszt lelünk a vészek ellen. Oh hozd tehát minél előbb e honra A szebb jövőt, melyet remél a szív, ö ekkor ha a halál a sírba hív, Áldásunk száll reád a távozóra. ..... K. J. Emlékek Amerikából. Negyedik közlemény. Előbbi közleményünket ott szakasztottak meg, hogy a kegyetlen kapitány a szegény, elcsigázott matrózokat folytonos munkára szorította. Én tehát látva, hogy néha, amit egyik perezben építenek, a másikban lerontják, kérdeztem a válaszra mindig kész és készséges kapitányt e meddőnek tetsző munka jelentőségéről, ő mosolyogva felelói hogy mindez nagyon fontos dolog, sokkal fontosabb, mint első pillanatra látszanék, kell, úgymond, hogy a vad ficzkók el legyenek foglalva, mert ha az ördög henyélve találná őket, könnyen beléjök bújnék s oly fegyel- metlenség kapna lábra, hogy még az ördög sem volna képes köztök rendet tartani. Ha valahol megkivántatik, hogy egy parancsoljon és a többiek vakon engedelmeskedjenek, akkor elkerülhetetlen az a tengeren, hol néha szél, felhő, villám, tenger, hajó összeesküszik a rend felbontására. Nem egyszer lázadtak ezek föl s nem egyszer töltöttük az éjjelt irtóztató zúgás, morgás, csattogás, dübörgés, süvöltés, recsegés, ropogás és — gyermeksírás között. — Az utóbbi zenéből nekünk éjjel, nappal, reggel, este, szép és csúuya időben bőségesen kijutott; min külöu- ben senki sem ütközött meg, hanem mindenki csitítani, békéltetni igyekezett a kedves kedvetleneket. — Mint mindenütt, a főszerepet itt is a kapitány vitte, valóságos gyermekdajkává szegődött, órákig elczipelte a nyafogó teremtéseket, kedélyesen eldadogott velők, erre is, arra is felhíva kóbor figyelműket; Lapunk mai számához egy ív általában o/y gyengéd volt irántok, mint amilyen nem gyengéd a mi dajkáink legtöbbje. Mindez azonban csak gyermekdolog, a főélvezetben akkor részesültem, midőn az Amerikában szerzett kedves benyomásokkal megrakodva újra tengerre szállottam. Nincs nagyobb gyönyör, mint egy tisztességes tengeri vihart végig nézni, nélküle a tengeri út élvei nem volnának fenékig kiürítve, örültem is azért, midőn egy ilyent, még pedig a javából átélnem megadatott. Nem ugyan időre de tárgyra nézve összeüt e kedves élményem a mondottakkal, azért, bár soron kívül, jónak látom azt itt fölemlíteni. Szép volt a nap, melyen Washington hazájától búcsút vevénk. Semmi felhő az égen, vagy igen, nehány bárányfelhő ott lebeg a magasban, de csak azért, hogy az égnek fejdíszül szolgáljon, vagy, hogy legyen a leáldozó napnak mit megaranyoznia. Á hajó kigyómódra csúszik, mintha csak a Duna vagy Eajna szőke vizén suhanna tova, miként szelíd tó tükörén a szótalan hattyú, nesz nélkül lengedez, csak a hullámok csevegnek csermelyként csendesen és búgnak bútalau gerleként szerelmes-édesen. A tenger szirénje ezüstös szavával, fuvola-hangjával csábosán csalogat, esengve hívogat, jőjetek, jőjetek keblemre, nézzétek, lássátok; „A tenger szép özön. Szellője lengeteg, Tündöklő habjai Oly lágyan rengenek.“ V'ór'ósmarly. E bájhangra lehelletünket ösztönszerííleg viszszatartjuk, folyton fogy lélekzetünk, a légkör nyomasztó, tikkasztó, fojtó lesz, a távolban ,.Hiv. értesítő“ van csatolva. tompa moraj hallatszik, minő a száguldó paripák elhaló robaja, az ég halaváuy, ködöt ölt magára, permetezni kezd s előáll a legszélesebb szivárvány, melyet valaha láttam, magasan kiterült szép boltja, mint gyermekkoromban képzelem, csakugyan a tenger oszlopán nyugoszik. Nem sokáig tartott e páratlan látvány, a felhők megirigyelték, gyász leplet borítottak rája, erre megeredtek az egek csatornái s mi két tenger közé szorultunk. Nem nagy képzelő-erő kivántatott arra, hogy magamat Noé bárkájába helyezzem. Az eső egész éjjel szakadt; másnapra virradva valóságos özönvíz közt találtuk magunkat. A széluek sem kellett több, gondolván, jó a zavarosban halászni, süvöltve sípolva, dúdolva, bömbölve előáll, mint egy megsebzett oroszlán, melynek ordítására millió visszhang adja a készséges választ. Á hajó ékességétől, felduzzadt vitorláitól gyorsan megfosztatik; az előbb büszkén égre magasodó három hatalmas árbóczfa térdre borulva kegyelemért e?deklik, kétségbeesett, töredezett hangokat nyögdécselve. A csónakok csikorogva engedik magokat kényelmes helyzetükből tova hnrczoltatni. A hullámok ugrálni, tánczolni, keringőzni kezdenek, hajónkat két-három-tizpúpú hátukra veszik, egy pillanatig ott tartják, aztán egyszerre ledobják, más pillanatban ismét fölveszik, illegetik jobbra, balra, előre, bátra, föl, le, oldalvást, kedélyes játékot űznek a tehetetlennel, mint mikor a kis lány széles jó kedvében nem tudja, minő új táuczra tanítsa bábuját. Oh a zene sem hiányzik e hajmeresztő táuczhoz, melyhez képest kötéltánczolás, légugrás csak gyermek- játék: első hegedűs a szél, csupa frisseket húz,
