Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-14 / 2. szám
frt 69 krnyijából pedig 1269 frt 24 kr. Veszprémben, miután a végrehajtók száma kettővel szaporíttatott, az adóbehajtás egész erélylyel folyik. Az adófelügyelő méltó elismeréssel emlékezik meg jelentésében a szol- gabirák és segédeik, nem különben a községi elöljárók ügybuzgalmáról, különösen kiemeli Pápa városát, melyben a nagy adóhátralékokból deczember hóban 24000 frtot meghaladó összeg folyt be. Mi csak örülni tudunk e szép eredménynek és gratulálunk az adófelügyelő úrban a pontos és fáradhatatlan hivatalnoknak; örömünk azonban egészen zavartalan csak azon esetben lenne, ha teljesen meg lennénk arról győződve, miszerint a nép adófizetésével lépést tart annak vagyonosodása is és így nem saját deficitjeinek emelésével kényszerül az állam megrekedt deficites szekerét kisegíteni a hinárból. Erélyes intézkedésekkel el lehet ugyan érni, hogy az adó ha bizonyos ponton túlemeltetik is, még sem szűnik meg adóemelés lenni és még sem lesz adóhátralékká, csak az a baj, hogy ezen esetben minden ily intézkedés tömjén a pauperismus borzasztó molochjának. De ennek a végrehajtó közegek, kiket az adó pontos behajtásáért személyes felelősség terhel, nem okai. — Tudja ezt népünk is, legalább magaviseletével oly jogérzéket árul el, mely valóban dicséretére válik. Az adóbehajtásnál az egész megye terűidén a lefolyt hóban egyetlen nagyobb bántalmazás vagy ellenszegülés sem fordult elő. — Az adóbehajtó közegeknek szintén dicséretükre legyen mondva, hogy terhes feladatukban úgy jártak el, hogy ellenök a felügyelőséghez szintén nem érkezett be panasz. A tanfelügyelő párhuzamot von a megye népoktatási állapotáról az 187% és 187 5/6-i tanév között, e szerint az 187% i tanévben az összeirt 34336 tanköteles közül télen nyáron látogatta az iskolákat 22868, csak télen 8972, semmi oktatásban sem részesült. 2490, a szükséges tankönyvekkel el volt látva 13022, nem volt pedig 18818, irni olvasni megtanult 24815, csak olvasni 7025, mulasztás 4125 fordult elő, melyek közül 265 büntettetett. Az 187%-i tanévben a 33726 tanköteles közül télen-nyáron járt iskolába 18800, csak télen 11946, semmi oktatásban sem részesült 2980, a szükséges tankönyveket bírta 11025, nem birta 19725, irni, olvasni megtanult 22404, csak olvasni 8342, a bejelentett 3603 mulasztó közül 395 büntettetett meg. — A megye területén levő 295 iskola közül teljesen fel volt szerelve az 187%-i tanévben 42, tanterem volt összesen 399, faiskola 265, tornatér 276, felszerelt 88, egy tanítóra és egy tanteremre 100 tanulónál több 58 helyen esett; működött 346 rendes és 36 segédtanító, 318 tanképesített és 64 nem képesített, 30 évi szolgálatot meghaladott 85. — Az 1874/5-i tanévben teljesen fel volt szerelve 37 iskola, a tantermek száma volt 393, volt, faiskola 243, tornatér 255, felszerelt 73 volt, egy tanítóra és tanteremre 100-nál több tanuló 60 helyen esett; működött 337 rendes és 28 segédtanító, 310 tanképesített és 55 nem tanké- pesített tanító, túlkoros 83 volt. — Fizetés tekintetében 6 tanító fizetése a lakáson kívül nem haladja meg a 100 frtot, 13-é a 150-t, 52-é a 200-t és 63-é a 3ü0-t. — A községi iskolák 4763 frt állami rendes és 2576 frt 71 kr. építkezési segélyben részesültek. Népiskola két községben nincs, az ismétlő oktatás több helyen egészen el van hanyagolva, zugiskola az egész megyében nincs. Ezen önmagában is szép, de különösen az első évvel összehasonlítva fényes állapothoz csak azon óhajunk van, melylyel a tan- felügyelő úr jelentését befejezte, hogy t. i. tankerületének hivatalos beutazása alkalmával a beküldött statistikai adatok reális voltáról meggyőződni alkalma legyen, mit különben erősen hiszünk. A nemzeti kaszinónak folyó évi jan. hó 7-én tartott közgyűlése. Bezerédy Gyula, elnök, megnyitván a közgyűlést megköszöni a kaszinó tagjainak saját és tiszttársai személye iránt a múlt év folytán tanúsított nagybecsű bizalmát, és saját s tiszttársai nevében lemond a múlt évben viselt hivatalokról s benyújtja egyúttal a választmány lemondását is azon kérelem mellett, hogy a közgyűlés azonnal alakítsa meg a jelen évre a tisztikart és választmányt. A közgyűlés felkéri Bezerédy Gyulát, legyen szíves az elnöki tisztet a jelen évre is elfogadni. — Bezerédy Gyula engedve az általános kiváuságnak a közgyűlés élénk éljenzései közt újból elfoglalja az elnöki széket. A közgyűlés ezután köz-felkiáltással megválasztja a volt tisztikart és választmányt; minthogy azonban Fischer Manó, főjegyző, halmozott teendőire utalva határozottan lemondott tisztéről; a közgyűlés Szabó Ferencz kegyesrendi tanárt választja meg főjegyzőnek, ki némi habozás után el is fogadta e megtisztelő állást. A választmányt illetőleg, mivel a választmányi tagok közöl 2 meghalt, 1 városunkból elköltözött s 1 a jelen évre magát tagnak be nem Íratta: a közgyűlés helyökbe Beck Alajos, Cseh Alajos, Galamb József s Lévay Imre tagokat választja meg. A pénztáruok által bemutatott múlt évi zárszámadás tanúsága szerint a kaszinó bevétele 2240 85 frt volt, kiadása pedig 1981-27 frt. — A közgyűlés jelen zárszámadás átvizsgálására Buttuer Sándor elnöklete alatt Paál Dénes és Plosszer István tagokat küldi ki. A közgyűlés utolsó ténye volt két részvénynek kisorsolása és pedig kisorsoltattak a 119. és 202. számú részvények. A VIDÉK. A szerény gyűjtő. A napokban a nagy-vázsonyi ref. egyház temploma felépítésének segélyezésére onnan egy gyűjtő jelent meg Lepsényben a község házánál s a község bíróját felkérte, hogy a község pénztárából is utalványozzon ki segélyt a fentebbi czélra; — a biró kezében tartva a gyűjtő könyvecskét érzékeny szavakkal előadja, hogy jelenlegi anyagi helyzetünknél fogva a község részéről 60 kr. parányi segélyt nyújt a nemes czélra. — A kiküldött gyűjtő ezt hallva epé3 indulattal veszi ki a könyvet a biró kezéből s e szavakkal: „Én meg adok hozzá 60 krt s visszaadom biró úrnak,“ — ott hagyta az irodát. — Több szerénységet váruuk az ily kiküldött gyűjtőktől s még nagyobb Óvatosságot ajáulunk a gyűjtők megválasztásánál az illető bizottságnak. Mig monarchiánkban ily sajnos belválság dúl: a török fővárosban egyre folynak az alkudozások. — A eonferentia a porta ellenjavaslataival, melyek az Andrássy-féle reform- jegyzék alapján nyugszanak, foglalatoskodik. Sikerül-e a békés megoldás, fölötte kétes? Ha egyetértés nem jönne létre, a“ hatalmak ultimátumot terjesztenek a portához. A török birodalomban megkezdődtek a marcz. 1-én összeülő képviselőházba az előkészületek a választásra. A lakosság általán nem nagy érzéket mutat az uj alkotmányban nyert jogok iránt. * A román-török viszály — úgy látszik — békésen fog kiegyenlíthetni, A legközelebb tartott török minisztertanács azt határozta, hogy az alkotmánynak a románok által kifogásolt pontjaira oly hivatalos magyarázat fog Bukarestbe küldetni, mely a román kormány aggodalmait Romania közjogi helyzetére nézve teljesen eloszlatni alkalmas. Szerbia a keleti kérdésben szerepét lejátszotta. Sem Csernajefí, sem; Nikitin nem mennek Szerbiába többé. Az orosz önkényte- sek mindnyájan elhagyják Szerbiát, mely meg fog elégedni a status-quo-val, Kis-Zwornik után sem kapkod. * Montenegróban nagy ínség uralkodik. Az éhség- typhus pusztít. A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, 1877. jan. 8. A közigatási bizottságban tett előterjesztésekből különösen kiemelendőkuek tartjuk a következőket: A megye egészségügye a lefolyt deczember hóban egészen kielégítőnek nem mondható; a torokgyík, mely a gyermekek között szórványosan több helyen előfordult, Öskü községben járványos jelleget öltött és okt. 24-től decz. 8-ig 28 gyermeket ragadott el. A főorvos czélszerű s erélyes intézkedésének sikerült a romboló baj elé gátot vetni. — A marhák között Padragon és Jutáson mutatkozott járványosán a lépfene, az előbbiben 8, az utóbbiban 4 állat hullott el. Az árvaszóknél az 1875. év végével maradt hátralékkópen 422 ügydarab, bejött az 1876. évben 4704, elintéztetett 4893; az 1877. évre átvitetett 233. A törvényszéki és járásbirósági börtönben volt elitéit rab és vizsgálati fogoly decz. 31-én 192, ezek közül ekkor beteg 3 volt, tehát az egészségügy itt jónak mondható. Legörvendetesebb eredményt tüntet fel az adó- és tanfelügyelő jelentése. A lefolyt deczember hóban egyenes adó fejében befizettetett: a veszprémi adóhivatalnál 82194 írt 92% kr., a pápainál 101294 frt 58% kr., a zircziuél 23264 frt 40% kr. Összesen 206753 frt 91 % kr., az előző év megfelelő havában összesenu 82837 frt 50 kr. folyt be. A fent kitett 206753 frt 91% krkoz hozzáadván az egész év folytán befizetett adót, oly összeget nyerünk, mely nemcsak fedezi az 1876. évre előirt összes egyenes adót, hanem még 84953 frt 91 % kr., többletet is mutat, mely összeg az 1875-iki hátralékok ]4V2%-t teszi. — Az adófizetésnél legfeltűnőbben hátra- maradt Veszprém város és Vámos község; az elsőnek 58439 frt 13 krnyi hátralékából befolyt 6490 frt 34 kr; az utóbbinak 32307 szilajon, idegesen, mintha hegedűjéből minden hangot egyszerre ki akarna csalni, az egyik nótát el sem végzi, már a másikba kap; beledördül a tenger, s mintha száz mennydörgés összecsapna, úgy ordít, morog, bömböl; a török muzsikát a hullámok adják, midőu szikrázva a oldalaihoz ütődnek, minden ütés egy-egy ágyúdörgés, minden csattanás egy-egy mennykő- csapás. A világ valamennyi hangszere összeolvadva alig volna e pokoli zaj, éktelen zsivaj mellett észrevehető. Soha ilyen zenét! Jő a frisse. Az iszonyú morajba éles, rikító, sivító hangok vegyülnek, megszólal a szörny-hangszer az eolhárfa, nyílásain a feldühödt szélvész ordítva, bőgve, üvöltve rohan ki s be, belezúdul az orkán, ijesztő megjelenését rettegtető hangjával iparkodik még félelmesebbé tenni, száz mértföldre hangzik rémes kiáltása: „Hej! ziv, ziv, zivatar vagyok én, fia a zivatarnak, Forgó szél vagyok én, levegői fenéktelen örvény, Örvény a földön; örvény a tengerek árján. Port őszein a földből, iszom a nagy tengerözönből. — Hajh! haragos zivatar vagyok én, fia a zivatarnak.“ Vörösmarty. ügy tetszik, mintha az elkárhozott lelkek börtönükből szabadulva emberi hangon kife- jezhetlen fájdalmukat sírva, nyögve, zokogva, sóhajtva, rimánkodva a kétségbeesés síri, kísérteties hangján panaszolnák. — Vagy tán tengeriszörnyek szörnyű siralma ez vesztett csata után? A hajó megrémülve sebes vitus- tánczba kap, eszeveszetten kering, szökdécsel, egyszer a csillagokat akarja az égről lekapni, másszor meg mintegy szilárd talajt keresve a feneketlen örvénybe zuhan, folyton oly mozdulatokat téve, mintha mindent le akarna magáról rázni... Talán uralmát félti a felbőszült tenger, azért haragszik, háborog? Vagy bátorságunk jutalmául részesít e borzasztóan szép látványban? Az utasok nem látják, nem hallják, nem érzik azt, a külvilág alaktalan köddé folyt össze szemeik előtt, miattok helyet cserélhet a tenger az éggel, rajtok a tengeri betegség most tartja legdúsabb aratását, le is aratta őket mind — egyig, ez az egy én vagyok; sőt még a hajó lakosait is megtizedelte. A hajó egy nagy kórházzá vált, melyen ragadós nyavalya ütött ki; nehány hajotiszten, kik mint kósza lelkek bolyongnak erre-arra, s a szel- lős odúikból kikandikáló kormányosokon kivűl semmi életnyilvánulás, csak az árboczok csikorgó recsegése, az izmokra törni készülő hajó ropogása, a hegyekké tornyosuló hullámok .rémes moraja s a szél kísérteties süvöl- tése figyelmeztet, miszerint nem ugyan egy elátkozott szigeten, hanem annál még kissé kényelmetlenebb helyen vagyok, itt is, ott is félholtakon akad meg szemem, ba pedig a hallottas kamrából kitekintek, mintha a temetőbe néznék, ha a „memento“-ra emlékeztető magas sírkövek mellől egy egy óriási sír szája tátogat elém, el is nyelt néha hajóstól, úgy hogy már azt hittem, fiának a czápának visz csemegűél. Nem tette. Rém lehettem második Jónássá. Kár. Most mily érdekes előadást tarthatnék ez újdivatú börtönrendszerről. Negyvennyolcz óráig szakadatlanul tartott az elemek vészteli harcza, hogy zsákmányul nem estünk, egy embernek köszönhetjük, kivel virrasztott egy — Isten. Ha egy ilyen vihart átéltél, nem lehet igazat nem adnod annak, kinek agyában megfogamzott az eszme: „Qui nescit orare, pergat ad maré“; mert habár a békében ringó be- látkatlan vízfelület szemlélete is fölébreszti benned a végtelen gondolatát és képes meg- indítni imázó ajkadat; de csak ha a megsemmisüléssel fenyegető elemek szörnyű tusáját látod, akkor győződöl meg igazán, hogy nincs kiben másban vetned reményed horgonyát, mint az egy Végtelenben. A tenger tanulságos könyv, melyből mindig okulást meríthetsz; a tenger bájló zene, mely szíved húrjait folyvást kellemes rezgésben bírja tartani: ha tanulékony lélekkel, fogékony szívvel lépsz rája, elég bő táplálékot nyújt az szívednek, lelkednek: a tenger kimeríthetetlen. Nekem rövideknek tetszettek tengeren töltött napjaim, azért szinte korainak tartottam a válás perczéuek közeledtét, pedig közeledett az, már Londonból történt elutazásunk tizenegyedik napján minden jel arra mutatott, nem vagyunk messze czélunktól: ezt susogta fülünkbe a szárazról üdvözlésünkre siető enyhe szellő, ezt hirdették a mindig nagyobb és nagyobb számban megjelenő sirályok s több íajta madarak tömeges seregei, ezt tanúsíták a mindinkább sűrűsödő hajók gyors száguldozásai, ezt rebesgették az utasok is, kik hallatlan vakmerőséggel most már az ördögöt is falra merték festeni, hivatalos kútfőkből merített hiteles adatokkal kimutatván, hogy a legközelebbi 4% év alatt különféle helyeken 465 hajó jutott tönkre, hogy f. é. május hóban 89 vitorlás és 9 gőzhajó, júniusban 76 vitorlás és 12 gőzhajó veszett el, az Amerikáig menő vagy onnan jövő hajók közöl peIRODALOM, A „Pét őfi-Társaság lapjának“ hozzánk is beküldött első száma igen becses közleményeket tartalmaz. Tartalma : Elnöki megnyitó-beszéd a Petőli-társaság első közgyűlésén 1877 január 1-jén Jókai Mórtól. Az ideál, Szász Gerőtől. Az özvegy férje, elbeszélés Balázs Sándortól. Petőfiről, Szabados Jánostól. A zászló, Ábrányi Emiltől. Levél a szerkesztőhöz, Toldy Istvántól. Tárcza: Petőfi és a kritika a negyvenes években, Pulszky Ferencztől. Petőfi és budapesti barátai. 1844 — 1846. Viszaemlékezések, Kertbeny Károly- tól. Irodalom. Zene, Ábrányi Kornéltól. Vegyes. E tartalom mutatja, hogy a „Petőfi- társaság lapja“ érdekes és művéltségterjesztő olvasmányokat nyújt a közönségnek, hogy nemes czéljául tűzé ki, mindig díszlő virágokat ültetni a szépirodalomba, melyek az ízlést nemesítik s a szívet minden szép iránt fogé- konynyá teszik; óhajtjuk, hogy ezen szép ízléssel kiállított lapnak mennél több olvasója legyen. Az „Egy etem es philo log ia i közlöny“ első füzete is meglelent. Tartalma: <I>iXoXoyo; és oíXóXoyo; Télfy Ivántól. Berzsenyi fohászkodása, latinra fordítva Tamaskó Istvántól. Sulpicia satyrája, magyarra fordítva dr. Barna Ignácztól. Hozzá való jegyzetek, P. Tewrewk Emiltől. A magyar nominativus, P. Thewrewk Emiltől. A legrégibb Faust-könyv, Heinrich Gusztávtól. George Smith, Gold- zieher Ignácztól. A pún szöveg Plautus Poe- nulusában, Hatala Pétertől. A franczia philo- logia néhány segédeszközéről, Hofer Károlyiéi. Phidias műhelye, Pasteiner Gyulától. .Hazai irodalom. Külföldi irodalom. Vegyes apróságok. — Ezen komoly irányú jeles közlönyt ajánljuk a szakférfiak figyelmébe. A veszprémi növendékpapság „P á z- rnányköre“ az idén ismét oly munkával gazdagította a theologiai magyar irodalmat, mely Schleininger szónoldattana és Robitsch egyháztörténelme mellett méltó helyet foglal. A napokban jelent meg ugyanis tőle Malter Ernő latin nyelven írott kath. erkölcstanának első kötete sikerült magyar fordításban. A mű megválasztása finom tapintatról és a körülmények helyes ismeretéről tanúskodik, míg a fordítás sikere fennen hirdeti a fordítók kellő jártasságát mind a latin, mind a magyar nyelvben, mely körülmény kétszeres méltánylással találkozik azok részéről, kik ismerik a latin nyelvnek szomorú helyzetét napjainkban és tudják, hogy a fordítók a magyar theologiai tankönyvirodalom ezen ágában úttörőkiil tekinthetők. HÍREINK. * Személyi Mr. — B. Fiáth Ferencz, főispán úr ő méltósága ma vasárnap nehány napra eltávozik városunkból. ♦Érzékeny csapás érte ft. Jánosi Gusztáv és tek. dr. Jánosi Sándor urakat, kik a napokban temették el szeretett és köztiszteletben álló nagyanyjokat Kenésén. Béke poraira! ♦Deák Ferencz emlékszobrára kibocsátott gyűjtő-ívek közül mai napig beérkezett: Báró Fiáth Ferenczé Veszprém 25 frt. Bezedig.a megelőző juliusbau 13 szenvedett hajótörést. Nem válhattunk meg a tengertől, míg minden élveit ki nem meríthettük, egy eddig nem élvezett gyönyör várakozott reánk. Körülbelül New-Foundland irányában üdvözlésünkre jött a tenger ura, a világ legnagyobb állata, a czet; az udvarias háziúr búcsúzni akart szívesen látott vendégeitől. Annál kedvesebb volt a meglepetés, mivel az atlanti oczeáuon, melynek habjai majd folyton nyugtalanul ugrándoznak, ily látvány nem igen gyakori, sokkal ritkább, mint a Csendes tengernek többnyire síma felületén Nem csak mivel ritka, de már magában véve is fölötte érdekes e valóságos szörnynek megjelenése; távolról egy kis homokszigetnek nézed, melyet magasra löveliő ugró kutak díszítenek; közelebbről gyönyörködhetel szép kis buksi fejében, mely 60—70 láb hosszú, 1000 — 1500 mázsát nyomó testének csak harmadrészét teszi; szájacskája vihar alkalmával beválnék mentő-csónaknak, egész kis karaván belemenekülhetne, mivel hossza nem kisebb, mint 16 — 10 láb, szélessége pedig 10 — 12 láb. Az ámulatból, melybe e rendkívüli látvány ejtett bennünket, jóformán még ki sem ocsúdtunk, már új meglepetésnek néztünk elébe; igenis néztünk, szemmeresztve néztünk egy csónakot, mely egy óriás „11 “-essel jelölt vitorlás hajótól elválva, egyenest felénk tartott. Nagy József,
