Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

A lefolyt hét szomorú eseményét Plevna eleste képezi. Osman pasa, miután összes élel­miszere elfogyott, a Vid folyó mentén Opa- necz s Dőlni Dubnik közt kísérletté meg az áttörést. A törökök borzasztó erővel támadtak s éjszakon Openecz felé egy orosz erődöt el is foglaltak. Ekkor azonban az orosz-román tartalék állott utj okban, mig hátuk mögött a Grivicza s a zöld hegy felől Plevnába nyo­mult orosz csapatok jelentek meg. így min­denfelől bekerítve Osman pasa, ki lábán sú­lyos sebet kapott, az orosz czárnak megadta magát. A győzelmes orosz sereg haladéktalanul megkezdte az előnyomulást dél felé, hogy Sophiát hatalmába kerítse s azután Drinápoly ellen indulhasson. * A szerb actió, melynek kezdete decz. 12. volt kitűzve, a fővezényletben történt vál­tozás s Oroszország azon kívánsága folytán, hogy ő szabja meg a szerb hadi tervet, ismét halasztást szenvedett. * Francziaországban a Dufaurecabinet meg­alakult. Veszprém vármegye bizottságának folyó hó 10-én tartott r e n d k i v ü I i közgyűlése. A Elnök: Bezerédy Gyula, alispán. Bi­zottsági tagok igen szép számban vannak jelen. Az alispán röviden üdvözölvén a meg­jelent bizottsági tagokat, figyelmöket egy bi­zalmi ügyre hívja fel; a múlt közgyűlésen ugyanis indítvány folytán a kijelelő bizottság megválasztatott. A belügyminiszter e válasz­tásról értesülvén, megyénk főispánjához leira­tot intézett, melyben tudatja, hogy e választás, mint nem kifolyása ama bizottság választásá­nak, mely hivatva lesz a tisztújítást eszközölni, esetleg nehézségekbe ütközhetik, sőt az ezen alapon eszközlendo tisztújítás is meg lenne semmisíthető, ennél fogva kéri az alispán a bizottsági tagokat, tekintsék e megejtett vá­lasztást érvénytelennek, s egyúttal határozza el a közgyűlés, hogy az uj választás eszköz­lésére jan. 2-án d. e. 11 órakor ülést fog tartani. A közgyűlés az alispán ezen előterjesz­tését egyhangúlag elfogadta. Olvastatott a nm. belügyminisztérium leirata, melyben a megye közönsége által a folyó évi XX. t. ez. végrehajtása alkalmából felállíttatni szándékolt tisztviselői állások rend- szeresíthetésétől jóvá hagyását megtagadta; — továbbá ugyancsak a belügyminiszternek az árvaszékek részére megállapított ügyrend kapcsán érkezett leirata s végül az árvaszéknek ezen utóbbi leiratra vonatkozólag beadott vé- leményes jelentése. Az állandó választmány mindezen ügye­ket illetőleg azt indítványozza, hogy a belügy­miniszterhez újabb indokolt felirat intéztessék, hogy a múlt ülésen elfogadott tisztviselői ál­lások rendszeresítését megengedni kegyes­kedjék. Az állandó választmány e véleménye élénk és hosszú vitát idézett elő, melyet fő vonalaiban röviden ismertetünk. Első szonok Csapó Kálmán volt. Szóló meg vau győződve, hogy a miniszter oly ügy­ben, mely költségtöbbletet von maga után, > demli, hogy az utókorban mindazok előtt kik .meleg szeretettel csüggnek a hon nyelvén* tisztelő emlékezet tárgya legyen. P. K. A malom Rózsája. német után közli SCHÖN RÓZA. .Jöjjön holnap, most nincs rendelési óra.“ Ezen nem épen a legnyájasabb hangon mondott szavakkal fogadott Walter, hires szemorvos, inasa egy öreg asszonyt, ki a késő esti óra daczára sem hagyta magát eluta- síttatni. »Nekem nem kell magam a rendelési órához kötnöm*, viszonzá az öreg, ki nem ijedt meg a nyers felelettől, »mert az én szemeim, hála Istennek egészségesek, hanem szegény húgom miatt szeretnék az orvossal személyesen beszélni. »De az orvos úr most nem ér rá*, dör- mögé az inas, »vagy hagyja itt czímét és az orvos meg fogja látogatni, vagy pedig jöjjön holnap húgával.“ ,Itt is hagyom lakásom czímét, de pár perczet, úgy hiszem, mégis csak szentelhetne nekem az orvos úr; mert bár gazdag nem vagyok, jól tudom, hogy az orvosnál és ügy­védnél minden látogatásért fizetni kell é3 ha húgom felgyógyul — * »Magától értetik, hogy az orvost díjazni kell“, szakítá félbe az inas a beszédes öreget, „de azért korántsem kell kora reggeltől késő estig mindenkinek rendelkezésére állnia. Az engedni nem fog, de meg nem hajlandó ezen ügyet a jövő évre kitolni, meghajlik a bel­ügyminiszter akarata előtt. Tegyen a megye kísérletet a meglevő erőkkel, s ha esetleg nem mutatkozik eredmény, nagyobb nyoma­tékkai kérelmezhetünk akkor. Kőrössy Lajos védi az állandó választ­mány indítványát, zörgessetek és megadatik nektek. Nézete szerint a gyámszolgabirói hi­vatalok fel nem állítása a törvény bukását fogja maga után vonni. Yéghely Dezső már következetességi szempontból is a felirat mellett szól. Ami szükségesnek látszott a múlt ülésen, annak a szüksége fenáll ma is. Ha az indokok elég nyómosak lesznek, szóló meg van győződve, hogy a miniszter helyt ad e megye kérel­mének. Molnár Aladár gyámszolgabirák helyett segédszolgabirákat óhajtana kérni, ezeket ta­lán megkapná a megye. Kenessey Károly és Krisztinkovics Ala­dár a felirat mellett emelnek szót. — Ezzel véget ért a vita s a közgyűlés jelentékeny szavazattöbbséggel a felirat mellett nyilat­kozott. Olvastatott a belügyminiszternek az 1878. évre megállapított megyei költségvetésre vo­natkozó leirata, mely szerint a miniszter e költségvetésből összesen 2441 frt 15.4 krt tö­rölt a kiadásból s 1000 forintot a régi kö­vetelésekből bevételkép előirányoztatni rendelt. A közgyűlés ezen ügyben elfogadta a számvevőség jelentését. Az igazoló választmány bemutatja a nov. 17-én megválasztott és igazolt megye bizott­sági tagok névsorát s jelenti, hogy a tüske­vári és nagy-démi választó kerületekben a választás megsemmisíttetett, a gyepesiben Schill Ignácz bizottsági tag elhunyt, a Csátiban meg­választott Ihász Sándor lemondott, a jákóiban a választás elmaradt, Oszwald Dániel pedig két helyen lett megválasztva; mindennél fogva elhatározta a közgyűlés, hogy az alispán tudja meg, melyik kerületbeu fogadja el Oszwald Dániel a megbízatást s az árván maradt ke­rületben valamint a fent elősorolt kerületek­ben e hó 18-án új választást eszközöltessen. Tárgyaltatott a belügyminiszter azon leirata, melyben a megyei kezelő- és szolga­személyzet drágasági pótlékát megtagadja; azonban oly egyének, kik kiváló érdemeket szereztek s mint ilyenek a megye által ajánl- tatni fognak, a pénztári kezelés bezárása s a pénztári maradvány szám szerinti kimutatása után, mérsékelt pénzsegélyben részesíttetnek. Minthogy a kezelő- és szolgaszemélyzet tagjai korlátolt körükben érdemeket alig sze­rezhetnek, a kötelesség pontos teljesítése pe­digjutalmazandó érdemneknem tekinthető: el­határozta a közgyűlés, hogy ez érdemben újabb feliratot fog a miniszterhez intézni. A néhai özv. Tallián Páiné sz. szent- györgyi Horvát Magdolna úrhölgy által ha­gyományozott nevelési alap miként leendő kezelésére vonatkozó szabályzat kidolgozására kiküldött bizottság munkálata helyeslő elisme­réssel fogadtatott, s a közgyűlés a bizottság tagjainak, különösen pedig Kopácsy Józsefnek jegyzőkönyvileg elismerést szavaz s őt erről értesíttetni határozta Még néhány kevésbbé jelentős ügyet intézett el a közgyűlés s azután eloszlott. A veszprémi izr. tanügy. A veszprémi izr. iskola életéből | ismét lefolyt egy év, mely egyes, általános érdekű mozzanatokkal nem kevésbbé bővel­kedik, mint az előbbiek. Ez iskolai életnek fejlődését szép vonásokban találjuk ecsetelve egy, az izr. iskolaszék által a veszprémi izr. hitközséget képviselő testületnek beterjesz- í tett jelentésében, melyből ugyan e testület­nek f. évi november hó 28-án és folytató- j lagosan f. hó 12-én tartott közgyűléseiben az iskolának örvendetes fejlődése elismeréssel I tudomásul vétetvén főt. Hochmuth Ábrahám j úrnak, mint az iskola érdemes igazgatójának, valamint az iskolaszéknek és a tanítói testü­letnek a köszönet jegyzőkönyvileg kimondatni határoztatott. Legyen szabad ez érdekes jelen­tést e b ecses lap hasábjain, hol a tanügyet amúgy is melegen pártfogolva és éber szem­mel kísérve találhatjuk, főbb vonásaiban közzé tenni Ezen iskolajelentésnek legnagyobb részét a tanügyi rovat képezi. Elején bála mondatik az ég Urának, hogy a lefolyt 1876—7. iskola­évben az oktatást semmi körülmény nem zavarta és habár a szorgalmi idő egy tél hónappal megrövidíttetett, hogy a szünidő, mint hazánk többi iskoláiban, julius közepén megkezdhető legyen, a törvény által előírt tanczél mindegyik osztályban mégis eléretett. Az V-ik osztályból kilépett fiúk túlnyomó része a gymnasium látogatásához szükséges érettséget elérte és oda be is iratkozott; csak három tanuló volt kénytelen az V-ik osztályt ismételni. Azon körülmény pedig, hogy a jelen iskolaévben mindegyik osztályban a tanulók száma majdnem egyenlő, statisti- kailag és azért legtalálóbban bizonyjtja, hogy minden gyermek valamennyi osztályt látogatja és időelott avagy éretlenül nem hull le az iskolának ismeretfájáról. Az ötödik osztályból kilépett leány­növendékek számára a lefolyt iskolaévben újonnan megnyitott ismétlő tanfolyam a vára- i kozásoknak teljesen megfelelt. Az évi vizs- j gálát eredményül fölmutatta, hogy az, ezen ! iskolát látogató leánynövendékek ismeretköre minden irányban növekedett és nevezetesen, hogy a német nyelv elsajátításában szép ered­ményeket értek el. Freund Sámuel tanító úr működése, ki ezen tanfolyamot vezeti, elis­merést és méltánylást érdemel, hogy növen­dékeit a kitűzött czélhoz, az ismétlő iskola által egy, a leányok számára szolgáló közép­iskolának oly nagyon érzett hiányát kipó­tolni, vezeti. Jelen iskolaévben az V-ik osztályból kilépett tanuló leányokkal egy új tanfolyamot Schön Lipót úr kezdett meg, kinek szak- képzettsége- és lelkiismeretességétől egyenlő, de talán még jobb eredmények várhatók. Ezen helyen az iskolaszék megjegyezni kénytelen, hogy a leányok számára szolgáló ismétlő tanfolyam, mely intézmény egyrészt párját ritkítja hazánkban és másrészt a község pénztárát nem terheli, az izr. hitkezségnek teljes megelégedésére és tiszteletére válik. Mert a szülők föl vannak mentve azon gond­tól, melyet leányaik szellemi és erkölcsi tovább képeztetése, midőn ezek az elemi iskolából kiléptek, nekik eddig okozott; más­különben megkíméli őket nagy költségektől, miután még a leczkeadás is — kézimunka tanulását ide nem számítva — sokkal több áldozatot vesz igénybe, mint a mennyi az iskoladíj, melyet az, ezen ismétlő tanfolyam ajtón függő táblán olvashatja, mely órában rendel Walter orvos és ha lakásán akar vele beszélni, jöjjön a meghatározott órákban és kíméljen meg engem és őt ostromlásaitól.“ »Csak ne oly durván, barátom*, hangzók egyszerre a mellékszobából és a hirtelen kinyílott ajtó küszöbén a még fiatal Walter orvos jelent meg. A gorombaságért már többször meg­dorgált inast kellemetlenül lepte meg ura váratlan megjelenése, nem azért, mert újabb megdorgálástól félt talán, hanem mivel tudta, hogy az orvost jószívűsége ismét ráveszi arra, hogy az öreg asszonyt még azon este kihallgassa. Nem is csalódott, mert az, kit ő határozottan elutasított, az orvos felszólítására a szobába lépett és legnagyobb boszanko- dására még gazdája e szavait kelle hallania: »Bocsássa meg inasom udvariatlansá­gát, neki azt kell tenni, mit én szigorúan megparancsolok, de ha röviden előadja ké­relmét, úgy meghallgatom.* »Nem is úgy néz ki, mintha röviden tudna valamit előadni!* dünnyögé künt az inas. »Hisz csak ne kellene e vén kutya miatt nekem is itthon maradnom, szívből kívánnám uramnak, hogy egyhamar ne szabadulhasson meg tőle.* Jámbor kivánata teljesedésbe látszik menni, mert az öreg egész részletesen kezdé elbeszélni, hogy húgának már rég szembaja van, hogyan keletkezett a baj, mely mind­inkább fokozódott, míg végre elfogadta azon tanácsát, hogy egy hires szemorvosra bízza magát. Az orvos magában már megbánta jószí­vűségét, mert nem hitte, hogy ennyire pró­bára kell tennie türelmét. Mohón ragadta meg tehát azon csekély szünetet, melyet az öreg asszony magának engedett, felállott és biztosító, miszerint holnap minden bizonynyal meg fogja látogatni húgát. Az orvost, kit nem szent kötelességérzet vonzott egy szenvedőhöz, hanem gyengéd vágy egy szép nőhöz, egy másik látogató tartá fel a lépcsőn. „Ah! te magad is menni készülsz“, szólítá meg C. főhadnagy, »no én vissza nem tartlak, sőt ha nem ellenzed, el is kísérlek. Hol fogod az estét tölteni ?* folytatá a lép­csőn lehaladva; »különben itt kérdezni sem szabad“, mondá mosolyogva, midőn az orvos nem felelt neki azonnal, »bizonyosan Morne bárónőnél, hisz most te vagy a szép özvegy kedvencz udvarlója.* „Kérlek, Albert, ne beszélj oly köny- nyelmű hangon azon nőről, ki tiszteletemet bírja*, viszonzá az orvos ingerülten. „Oly komolyan veszed a dolgot?“ kérdé meghökkenve a főhadnagy. Akkor legjobb vagy hallgatnom, vagy pedig téged barátilag és óva intenem. »Jobban ismerem a bárónőt, mint te és így szükségtelen intésed is, — viszonzá Walter, — azt is tudom, miszerint a bárónő oly sok szép magánátló nőnek sorsát osztja és rágalomnak van kitéve, mert a mi nagyvá­rosunkban is van elég csacska nyelv és köny- nyen hivő fül. Azért kérlek, ha Kedves előtted barátságunk, ne légy jelenlétemben holmi üres beszéd és pletyka terjesztője.* E szavak után könnyedén leemelé ka­leáuynövendékei után fizetnek. Azon fölül ezen intézmény még egy, kevésre nem becsü­lendő előnyt nyújt, ugyanis, hogy szegény gyermekek díjmentesen, vagy féldíjért ve­hetnek részt az oktatásban és így a felsőbb tan­intézetekhez, minő például a tanítónőképezde, előkészülhetnek. Miután még a Talmud-Torah-nak ál­dásos működése van jelezve, melyet azon tények bizonyítanak, hogy már két növendék az izr. tanító képezdébe és a lefolyt évben egy növendék a megnyitott rabbi képezdébe is belépett, az iskola jelentésnek tanügyi része befejezve áll előttünk és következik reá a második rovat alatt a pénzügyi kezelés. A múlt évi iskolajelentésben az illető beiratások alapján az egész évi bevétel 3950 frt 30 krral állapíttatott meg. Nyugtázások szerint a község pénztárába tényleg befolyt 3873 frt 25 kr. o. é. A különbség 77 frt 5 kr., mely többnyire a hátralékokban van foglalva, csekélynek mondható. E pont alatt az iskolaszék a közgyűlés figyelmét az ismétlő tanfolyam első osztályá­nak pénzügyi eredményeire fordítja. Ez osz­tályból egész éven át befolyt tiszta jövedlem 352 frt 50 kr. és miután az illető tanító 200 írttal díj áztatott, maradt még 152 frt 50 kr. o. é. A jelen iskolaévben megnyitott ismétlő osztálynak pénzügyi eredménye valószínűleg szintén oly kedvező lesz és így a jövő évben megnyitandó tanfolyamé is. Tehát mind a há­rom osztály, miután tényleg főn fog állaui, évenként körülbelül 500 frt fölöslegest ered- ményezend, mely összeg elég lesz, hogy az ismétlő tanfolyamok számára egy külön, ké­pesített tanítónő alkalmaztassák a kézimunka tanítására. A beiratások alapján a mindennapi elemi iskolából ez évben befolyó jövedelem 3572 frt a két ismétlő tanfolyamból pedig 690 frt; te­hál az 1877—8. iskolaévnek előirányzata ösz- szesen 4262 frtot tesz ki. Végre a statistikai rovat alatt az iskola­jelentés fölemlíti, hogy a folyó iskolaévben az elemi iskolába 265, a két ismétlő tanfolyamba pedig 27 tanuló iratkozott be; tehát összesen 302 tanuló „A mondottakból megláthatja a Tek. képviselő testület* — így végzi a jelentés — „hogy tanintézetei nemcsak hogy feladatuk­nak megfelelnek, hanem évről évre nagyobb körökre terjednek ki, melyeket a tudománynak és mivelődésnek meghódítanak anélkül, hogy a község pénztárát különösem génybe vennék, azért hitközségünk teljes megelégedéssel és meg­nyugvással tekinthet a mivelődésnek szentelt intézeteire.* Hála Istennek izr. iskolaflgyünkbon olyan élet fejlődik ki, mely nemcsak hogy a haladó kor igényeinek megfelel, hanem még a hala­dásnak szép vívmányait is fel bírja mutatni. Nem hasonló-e egy egészséges fához, melynek növését, gyarapodását a törzsökében évről évre lerakott gyűrűkről meg lehet ismerni ? És kik ez iskolafának plántálói, gondos kertészei és ápolói? Nem szükséges azokat megnevezni; elég jutalmat találnak nemes törekvésük ön­tudatában. Csak azon óhajnak legyen szabad itt kifejezést adni: Vajha az ég Ura azokat messze terjedő korral és fris egészséggel meg­áldaná, hogy az Úr szülőkertjében még sokat, sokat tehessenek a község és haza javára! Folytatás a melléklapon. lapját és köszönt a főhadnagynak, kinek e néhány szó elégséges volt arra nézve, miszerint itt kár volna minden figyelmeztetésért. Walter gyors léptekkel fordult be azon utczába, melyben a bárónő lakott. Körülbelül egy éve lehetett annak, hogy mint orvos házához hivatott és mire a fiatal özvegyet szembajából kigyógyítá, oly gyakran tekintett a bájos nő szép szemeibe, hogy szíve nyu­galmát elveszté. Akkor mint orvos jött a házba, míg most, mint barát folytatá láto­gatásait s ha a jelek nem csaltak, vonzalma nem volt remény nélküli. A bárónő házassága, mint mindenütt hallani lehetett s mint maga Walter is a bárónő szavavaib’ól kiveheté, sze­rencsétlen volt. Lehetett-e tehát őt keményen megróni azért, hogy elég nyílt volt szabad­sága fölött örvendeni és hogy nem gyászolt mesterkélt fájdalommal férje kimúlta fölött ? Mindamellett volt valami a bájos nő lényében, mi nem állott összhangzatban a követelmé­nyekkel, melyeket Walter házastársánál fel­tételezett, — valami, arait hiába akart önön maga előtt kimenteni — bizonyos hajlam a kaczérságra és gyönyör utáni vágy, melyek egy nemes női szív szeplőtlen méltóságával nem egyeztethetők össze. Azonban a varázs, melyet a nő rá gyakorolt, mindezen této­vázását elnémítá és utóbbi időben oly hatal­mas volt reá nézve, miszerint minden további megfontolás nélkül annak rabjává akarta magát tenni. Csakis így történhetett, hogy kellemetlenül érinték barátja szavai és jóllehet egészen nem kételkedett e szavak igazságában, mégis elhatározd, a bárónő kezét még ma megkérni. Ha neje lesz, gondolá

Next

/
Thumbnails
Contents