Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-28 / 43. szám
A budapesti összekötő vasút e hö 23-án adatott át Kőbánya-hizlalda, Budapest-Fe- renczváros és Budapest-Kelenföld állomásokkal a közforgalomnak; Budapest fővámház- állomás csak később fog megnyittatni. Az e vasútra érvényes díjszabás az általános díjszabások IV. pótlékát képezi, s az e vasúton szállítandó javakra nézve a magyar államvasutak Budapest állomásáig érvényes határidő gyorsáruknál 12 órával, teheráruknál 24 órával megtoldatik. Személy- és podgyász e vasúton nem szállíttatnak. Nemzetközi vasúti értekezlet tartatott e napokban Coblenzben franczia, belga, orosz,, északnémet vasutak, s a rajnai államvasutak képviselői résztvétele mellett, melynek tárgyát főkép tarifaügyek képezék. A többi közt elhatároztatott, mikép térti jegyek többé nem fognak kiadatni, mint ez némely osztrák vasúton már is szokásos. Ennek folytán az egyszerű menetjegyek ára jelentékenyen fog leszállíttatni, s 12 éven alóli gyermekek számára különös gyermekjegyek kiadatni. Érték-bevallás Francziaország és Belgiumba küldendő árukra nézve. Francziaország- és Belgiumba szállítandó küldeményeknél az illető feladók tartoznak a küldemény értékét a szállító levélbe, mindenkor sajátkezüleg a számolaton jegyzett értékkel tökéletesen meg- felelőleg bejegyezni, minthogy ezen érték a franczia, belga és hollandi vámhivatalnokok által a vám-illetőség kiszabása alapjául vétetik; és így, ha ez csekélyebbre tétetett: a jószág elkobzását és nyilvános elárverezését; — ha pedig magasabbra tétetik: az illető szállítók — túlkövetelt vámilleték végetti — felszólamlásait vonandja maga után. (Központi vasúti és közlekedési Közlöny.) Heti szemle.- okt. 27. A képviselőház ma kezdte me a banktörvényjavaslat általános tárgyalását. -- A Németországgal folytatott kereskedelmi szerződési alkudozások végleg megszakadtak. * A harcztérről kevés a hír. Plevna és a Lom vidékén csak előőrsi harczok fordulnak elő. Különben Plevnánál heves ágyuharcz folyt, melyet az általános roham kezdetének tartanak. Az oláhok kedden délben új rohamot intéztek a Bukova-redoute ellen, de roppant veszteségekkel verettek vissza. * Ázsiában nagyban folyik a török hadak összpontosítása. Ismail pasa hadai már a Soghanlii-hegység közelében vannak s egyesülésük Mukhtár pasával, ki Zevinnél foglalt állást, küszöbön van. Kars bombázása megkezdődött, a törökök a tüzet erélyesen viszonozzák. * Miután Szerbiából békésebb szellő fuj- dogál, a szerb határokon összevont török hadak Montenegro ellen vonulnak. E sereget Fazli pasa, az abchasiai expeditio parancsnoka vezeti s igy Nikita fejedelem csendes nyugalmának s olcsó diadalainak perczei meg- számlálvák. Látogatás a nagy-kanizsai kisded-óvodában. — Reflexiók. — (Folytatás.) Beléptünkkor ép imájukat végzék. Sajnáltam, hogy nem hallhattam, mert curiosus valék tudni, mint passol össze e sok, s többféle vallásfelekezetü gyermek imája. E tekintetben később kárpótlást nyerék. — Letelepedésünk után udvariasan fogadott bennünket az apróság. A nevelő intésére unisono elénekelték a dalt, melylyel vendégeiket szokták fogadni. Curiosumbói le is Írattam magamnak: Isten hozta szerencsésen, Isten hozta mihozzánk. Örvendünk a vendégnek Bár máskor is jönnének ! A kik minket szeretnek, Máskor is megkeresnek, S ha eljönnek, azt mondjuk, Legyen üdvöz mi nálunk. Eredeti volt nézni, mint bókol, hajlong valamennyije s iparkodik illemesen kimutatni üdvözletét, egyik jobbau, másik kevésbbé, mely körülményből azonnal ki lehetett ismerni, melyik az ujoncz s melyik a régi tag. A gyermekek száma jelenleg 120, mi tekintve a város népességét, aránylag elég. Fiuk s lányok vegyest, körülbelül egyenlő mennyiségben. Köszöntőjük befejezte után, — miután én már a tapasztalandó dolgokról előzetes isAmint nem tekintjük feladatunknak egy rövid hirlapi czikkel megoldani ezen fontos kérdést, ép úgy távolvan tőlünk mindazon rendszerek bírálásába bocsátkozni, melyek a rabszolgaságtól a mi koldusadónkig hely- és időn- kint felmerültek és több, kevesebb eredménynyel virágoztak. Oly chronicus bajnak tekintjük mi ezt, mely egykorú a társadalommal, csakhogy időnkint nagyobb mérveket ölt, s melyen csak nagy áldozatokkal járó légváltoztatással lehetne általánosan enyhíteni, de miután erre, legalább egyhamar kilátásunk nincs, kénytelenek vagyunk egyes csillapítókkal megelégedni, ha mindjárt jól tudjuk, hogy ezek míg enyhítik a fájdalmakat, nem maradnak minden káros utóhatás nélkül. — De lássuk az ügy jelen állását városunkban. Városi hatóságunk az 1868. évi julius havi közgyűlésen a koldulást betiltván 8 százalékos szegénypótlék kivetését rendelte el s megállapítván a segélyzendők számát valamint a segélyzés módozatait, ugyanazon év november 7-ét tűzte ki a segélyosztás megkezdésére. — A városi segélyen kívül nem kis mérvben járul a káptalan a Bajzáth-féle alapítványból valamint az időnkint nagylelküleg megszavazott összegekből a nyomor enyhítésére. — De minden nyilvános segély s minden tilalom daczára a koldulás virágzik, sőt talán úgy, mint kevés helyen. Ez a nyilvános segélyzéssel együtt jár. — Ha ugyanis a segélyzendők számát előre meg nem állapítjuk, rövid időn Darius kincse sem lesz elég; a koldusok gomba módra fognak teremni; a könnyű, habár szerény, megélhetés utáni vágy nem utolsó nemzeti hibánk. — Ellenkező esetben pedig, mit tegyenek azok, kik a segélyzendők hivatalos lajstromából kimaradtak, mert talán későn jöttek az összeíráshoz; bizony sem ezektől nem kívánhatja senki sem, hogy éhen haljanak; sem másoktól azt, hogy éhségüket ne enyhítsék; a könyö- rületnek határt szabni n*m lehet, sem ellen- állani a szeretetnek. Lennének még némi magát a koldusadót illető észrevételeinek, de ezeket máskorra tartva fel, térjünk át annak elmondására, miként véljük mi a bajt, a jelen körülmények között alig lehető jobb hiányában, a mostani rendszer alapján legalább annyira orvosolhatónak, hogy szegényeink csak kivételképen fordúljanak a kolduláshoz. Első feladat mindenesetre a koldusok számának leszállítása, még pedig az által, hogy a munkaképesek ezen képességökben rejlő birtokuk felismerésére vezettessenek szép szóval, vagy, ha kell, erővel. Fáj a szivünk, valahányszor ép, egészséges férfiakat és nőket látunk a legnagyobb munkaidőben színlelt biczegéssel, vagy csak a teljes koldus-costumehez tartozó mankóval járni ajtóról ajtóra; amint azonban körútjokát megtették és a szokott pár krajczárt felszedték, illetőleg az igazi nyomorultaktól a szó szoros értelmében elrabolták : nincs többé nyoma sem a bénaságnak ; az, ki előbb mankójára támaszkodva alig vánszorgott, most csak azért viszi magával szerszámát, hogy a jövő kirándulásra félretehesse. Szomorúan érdekes látvány, miként egyenesednek ki a pár perez előtt még görbe hátak ; az első pálinkásbolt felé miként gyorsulnak perczről-perczre a lépések és ehhez képest, miként tiinedeznek el a nők fejéről a rongyos kendők, melyek előbb még igen jó szolgálatot tettek, de most vagy azért, mert tulajdonosaik mint megszokott kedves szer- I számukat kímélni akarják, vagy mivel a pá- linkázó díszes közönséget talán sértenék; kénytelenek az eddig elrejtett jók előtt visz- szavonúlni. Tény azonban, hogy míg az év bizonyos szakában csaknem mindenki képes némi foglalkozást szerezni, addig vannak időszakok; melyekben a munkaképesség párosúlva a legjobb akarattal is csak mások könyörületessé- géből képes magát fenntartani. — Ezen tekintetben kell különösen gyámolítólag hatni a társadalomnak, mely egyedül van hivatva és képes a koldusügyet rendezni. A háziipar felkarolásával oly szegényalapot teremthetne a társadalom, mely minden pótadónál már csak azért is többet érne, minthogy az érdem érzetével édesíti meg még a száraz kenyeret is. Ha ily módon az első czélt elértük, bátran be lehet tiltani a koldulást, minthogy a város és káptalan rendelkezésére álló s czik- künk elején említett eszközök, azt hiszszük, elégségesek lesznek a város valódi koldusainak ellátására; különösen ha a szegényebb osztály olcsó élelmezéséről is gondoskodtunk, mire ismét sokkal czélszerűbbnek tartjuk a népkonyhák felállítását, mint a levesosztást. A házi szegényeket szándékosan mellőztük, minthogy ezekről gondoskodni két érdemes nőegyletünk számítja nemes feladatai közé; amily mértékben pártoljuk tehát a nőegyleteket, azon mértékben segítünk a háziszegények sorsán. Mellőztük egyszersmind a vándorlegények kéregetését is, minthogy erről, mint más szempontok alá esőről, külön czikkbeu szándékozunk megemlékezni. Philalethes. Veszprém rendezett tanácsú városa, a városház tanácstermében, 1877. évi október hó 31-én rendes líözg-yülést tart, a hová és amikorra a városi képviselő urakat hivatalos tisztelettel meghivom. A gyűlés kezdete reggeli 9 órakor. A gyűlés tárgyai: 1. Polgármester elnöki megnyitó beszéde. 2. Az 1876. évi pénzlárnoki számadás megvizsgálása. 3. Az 1878. évi költségvetés-előirányzat tárgyalása. 4. Az 1875. évi számadásra hozott megyei határozat tárgyalása. 5. A választás alá nem eső városi képviselők névjegyzékének kiigazítása iránt való intézkedés. 6. A választás alá eső városi képviselők kisorsolása, s a választási teendőkre vonatkozó előleges intézkedés. 7. A városi kórház ügyeinek rendezése czéljából kiküldött választmány véleményező munkálata. 8. A községi szegény-ügy állapotáról való jelentés. 9. Az államadó folyó évi behajtásának eredménye. 10. A veszprémi m. kir. adófelügyelőségnek, az adóbeszámolási költségek iránt kiadott felhívása. 11. A községi adó behajtásának eredményéről jelentés. 12. A városi árva-érték állapotáról való jelentés. 13. A város földjei és rétjeinek bérbeadásáról szakbizottsági jelentés. 14. Csomay Jánossal a barát-erdei feltöretett terület iránt kötött szeződés. mereteket szereztem, — megkezdődött a kicsinyek napi munkája. Egyike szavalt, másika tárgyismereteket mondott el, harmadika az illemtanból produkált egyetmást s igy tovább. A szavalásban bátrak, s arra, a mit tudnak büszkék; szinte látszik szemeikből a boldog elégültség, ha jól végezték dolgukat. Egyike belesült a mondókába; szinte megsajnálva néztem szegénykét, mennyire szégyenlette magát. Mondókáik mind versből állanak s ezeket tudnak quantum satis. Dalban élnek, dalban vigadnak játszva, mulatva, örvendezve az életnek. Nevelőjük jó hegedűs, mi természetesen a tanítás könyítésére s megkedveltetésére nagy rugó. Abbeli kérdésemre, ha vajon nem unják-e meg a 2—3 óráig tartó huzamos együttlétet? „Nem — feleié a nevelő — mert iparkodom válto- | zat'ossá, mulatságossá tenni ittlétüket“, melyet csakugyan magam is tapasztaltam. Szándékomban volt — látva egyik másiknak ügyes haladását — hogy holmi játékszerrel ajándékozom meg őket, de a mint haliám, ez az intézet szelleme szerint nem vétetik szívesen. Leginkább azért nem, nehogy a gyermek, látva másoknál a netán neki is megtetsző játékot, elkedvetlenedjék s hasonlót kívánjon. Csak is az intézet tulajdonához tartozó játékszerekkel szabad foglalkozniók, melyekből alkalomadtán mindegyiknek egyforma adatik. Különböző játékkal sohasem foglalkoznak, nehogy e miatt irigykedés támadván, veszekedjenek. Mert egyébként roppant csintalanok, különösen év elején; a nevelőt szem elől tévesztvén csakhamar összekapnak legtöbb esetben kicsinyes dolgok miatt. Csak is a nevelő fáradhatlan vesződsége képes őket annyira szoktatni, s mintegy kényszeríteni, hogy magukat mindig a legillemesebben viseljék; azért e tekintetben kellő szigorral jár el, természetesen inkább csak mutatva a szigort mint követve. Jelenlétünk élénkebb forgalomra adott okot, s ez, mint hallom, minden látogatás alkalmával úgy van, mert ekkor a nevelő a vendégekkel lévén elfoglalva nem fordíthatja úgy rájuk a figyelmet. De a rend helyreállítására elég csak egy szó, vagy ha ez nem használna, abbeli Ígéret, hogy az engedetlenkedő „papir- haluskát“ kap ebédre. Az a fenyegetés rájuk nézve a legrettentőbb mumus, s abból áll, hogy tanóra után visszatartatik az illető. Hanem rendesen a kis honpolgár az ebéd elmaradása miatti félelemből még ideje korán bocsánatot kér és javulást igér. Bitkán, sőt mondhatni nem is volt arra eset, hogy valamelyik tovább egy óránál visszatartatott volna, a mi rájuk nézve már is nagy büntetés. Meg lehetünk róla győződve, hogy a gyermek másodszor már óvakodni fog csínyt elkövetni. Bámulatra méltó az a türelem, odaadás, a melylyel tanítja őket a nevelő a rendhez, figyelemhez. Erre leginkább az újonnan jöttéknél van szükség, kik sokszor egész vadon jönnek az intézetbe. Hetek, sőt hónapok kellenek arra, hogy a gyermek megszokja az ittlétet, s mintegy vérévé váljék, hogy a nevelő bácsinak minden szavát pontosan meg kell tartani; szóval hogy engedelmes legyen. Ezt magam is tapasztalám, mert az évnek kezdete lévén, a gyermekeknek legnagyobb része uj volt. Az év vége felé már játszva megy az egész együtt- lét. Az ily ujoncz gyermek ügyetlen, szórakozott, sokszor engedetlen, makranezos, melyekről 15. Az özvegy Tallián Pálné által a vásárállási kútra hagyományozott 6000 frt használatba vétele iránt jelentés. 16. A városi jmalom megépítése iránt szakbizottsági jelentés. 17. A város malmánál levő istálló tetejének megcsináltatása iránt szakbizottsági jelentés. 18. A Pfeifer-ház mellett főivezető lépcső elkészítését érdeklő jelentés. 18. A szolga-személyzet ruházatának elkészítését, s az utcza-világítást érdeklő jelentés. 20. A város házainál levő lakások bérbeadásáról felvett jegyzőkönyv. 21. A városház helyiségeinek átalakítását érdeklő jelentés. 22. A bormérési jog bérbeadását érdeklő jelentés. 23. A városi malom bérbeadását tár- gyazó árverési jegyzőkönyv. 24. A mészárosok marhái után fizetendő legelő-adó iránt szakbizottsági jelentés. 25. A gubacs-termés eladásáról szóló jelentés. 26. Az országos magyar- ipar-egyesület értesítése. 27. A helybeli iparos-ifjúság önképző, és segélyező egyletének a f. évi munka-kiállítás költségeinek ügyében beadott kérvénye. 28. A helybeli helv. hitv. egyház kérvénye a templomjához vezető ut ügyében. 29. A párizsi kölcsönösen segélyző magyar-egylet kérvénye. 30. Kis Friderikának a helybeli Frőbel- kert tulajdonosának kérvénye. 31. Fischer Miksa hamuzsír házhelyiségért folyamodó kérvénye. 32. Márton József úr kérvénye. 33. Benkő István képviselő úr inter- pellátiójára válasz. i 34. Csorda-utcza iránt szakértői jelentés. 35. A magyar aranyjáradék kölcsön ügye. 36. Szakbizottságok nem érdemleges jelentései. Veszprém, 1877. okt. 26 rDunst Ferencz, polgármester. HÍREINK. ^Személyi hir. - A „Zalai Közlöny“ szerkesztője Bátofi Lajos úr érkezett városunkba, hogy az ő elnöklete alatt megtartassák a „Balaton-egylet“ ügyében az első értekezlet.-Hymen. - Antosch Károly, városunk jóhírtí zongoratanára, okt. 20-án jegyezte el Lichtenberger Károly iparos kereskedő leányát Fánit. Szerencsét és tartós boldogságot kívánunk a szép fiatal párnak. *Beküldetett. — Mészáros Endréné szül. Pétery Terézia, Dömötör Lászlóné szül. Deme Amália úgy maguk, mint a megboldogultnak elvbarátai és irótársai nevében a legbensőbb fájdalommal jelentik testvérük, illetőleg nagybátyjuk Pétery Károly a mező-turi kerület volt országgyűlési képviselőjének, a törhetetlen jellemű hazafiuak, a lángoló tollú Írónak Puszta- Poón 1877. évi október hó 21-ikén, két heti szenvedés után, 56 éves korában, történt gyászos kimultát. Temetése a helv. hitvallású egyház szertartásai szerint október 23-án délelőtt 10 órakor történik. Adjon hamvainak nyugalmat a föld! Folytatás a melléklapon. leszoktatni ezer fáradságba kerül. Ez óriási munkára hivatottság kívántatik. Az intézet vezetőjétől hallám, hogy mindez eleintén csak szép szóval, ígéretekkel, — később azonban kellő szigorral történik; csak is igy remélhetni kívánt eredményt s érhetni is el. — Ha már a gyermek megszokta a rendet, akkor játék helyett komolyabb tanulás alá vonatik, a mely azonban szintén csak játszva megy. A tananyag, illetőleg foglalkozás beosztása — mint azt az elmés nevelő igen czélirányosan osztá be — folytonosan változik, hogy még ez által is szórakoztatva legyen a gyermek kedélye az el- kedvetlenedés ellen. — A kezdők először is a körülöttük levő tárgyak fogalmára taníttatnak meg. Első dolog a tárgyak minden oldalról való ismerete, alakja, anyaga, hasonlítási és érzéki megkülömböztetése, neve, stb. s csak azután a már kissé bajosabb számviszony, természettani tulajdonság. Gyönyörűség nézni, mint iparkodik némelyik kimutatni ügyességét, leginkább azért, hogy a „nevelő bácsi“ vele meglegyen elégedve, mert előttük ő minden, az ur, a király. S vettem is észre, hogy szigorúsága mellett is szeretik. Yan valami vonzó, valami kedves egész egyéniségében, mely őt kis tanítványai előtt szeretetté teszi. Ha látom ezt az odaadó gyermeki vonzódást és bizalmat, önkénytelenül eszembe jut a bibliai mondás .. „bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a menyeknek országa . .“ (Folyt, kör.) V. Sárffy Ignácz■
