Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-28 / 43. szám
emberbaráti nemes erényekben gazdag lakossága, az óvódás gyermekektől a roskadozó ősz emberig, eltöltve az utczákat, üdvözölte néma fájdalommal a hazátlan árvákat, az éhezés- s szomj ázástól aszott szerncsétleneket. Kocsik hosszú során szállíttattak be és az izr. iskola tágas termeibe helyeztettek el. Fényes és dicső példáját tanusítá a részvétnek e város minden lakossága, de különösen az izr. hitközség lelkes elöljárósága. Étellel és itallal, 1 ruházattal nagy mennyiségben láttattak el. Okt. 24-én reggel Triestbe utaztak, honnan hajón Konstantinápolyba mennek. »Memento móri. - A gyászkoszorúk és j lámpák kereskedőink kirakataiban már jelzik | a halottak napjának közeledtét. Kevés év fog oly szomorú halottak napjával bírni, mint a mostani. A világrendítő keleti háború gyászos áldozatainak szomorgó hátrahagyottjai mécseik és lepergő kényeik által keserű Ítéletet mondanak az európai diplomatia felett. Ah de felhat-e a hatalmasokig a szegény teremtések zokogása ? — Alig hiszszük! »Részvényes színház építésen fáradoznak Pápa derék polgárai és az előkészítő ta- nácskozmányt f. hó 17-én már meg is tartották, melyen a színház helyéül a sétatér hátulsó része tűzetett ki; az építési terv és költségvetés elkészítése valamint egyéb eloleges teendők elvégzésére Hercz Dávid, Péter Ferencz, Ve- csey István s Voyts Adolfból álló bizottság küldetett ki. Ha ezen bizottság teladatában eljár, közgyűlés lesz összehíva s a társulat megalakul. — Az építkezési költségek a 20000 frtot előreláthatólag nem fogják túlhaladni. Arra is vau kilátás, hogy a mfípártoló lelkes közönség által színházépítésre már eddig összegyűjtött és a város kezelése alatt álló közel 3300 frt a színházépítő társulatnak át fog engedtetni. »Olcsó pecsenyére akart a napokban szert tenni egy nő; de pórúl járt, mert a rendőrség épen akkor csipte nyakon, mikor egy udvarról két kappant és egy pulykát zsákjába rakván, a második pulyka megszerzésével foglalkozott. Ugyanezen nőnél találtatott még az említett mozgó jószágokon kivűl: szemüveg, kanál stb. Hogy ezekhez, vagy talán még egybekhoz is mily utón jutott, a vizsgálat fogja kideríteni. •Nagy-SzöllÖBröl írják lapunknak: Nagy Somlyón kezdettük a szüretet okt. 22-én. Kinem elégítő sem mennyiségre, sem minőségre nézve. . . . Ezer □ ölre vehetünk ezen évben 10 (tiz) akót., minősége a klosterneuburgi mustmérőn tiz és nyolcz fok. . Egyes fajok között a klevner 23., a renusi rizling 21 fokot mutatott. . Termékenységre nézve hazai fajok közt első helyen állt a sárfehér, utolsón a szigeti. Klevner, Rizling, Burgundi jól termeltek. Leglevesebb volt a sárfehór. . . Kezdik a mustot venni 8 frt 50 kr. jobb pinczéktől ára 10 frt akónként. »A kővetkező veszprémmegyei községek és puszták, úgymint: Bánk (Tóth Réve, Tra- ják p.), Gicz (Aranymajbr, Gerencsér, Póttelek p.), Lázi (Leányfalu p.), Péterd, Bársonyos (Felsőmajor, Káp.) Girót, Sikátor (Verseny p.), Teleki (Alsó- és Felső-Börcsháza, Öreg- és Kis-Szolgagyőr, Nyeskenye, Tarcs, Mihályfap.), Románd (Püspökmajor, Likivartány p.), Var- sány (Kenyéri pusztával) a győri kir. törvényszék kerületében lévő győr-szt.-mártoni k. járásbíróságtól jövő évi január hó 1-től a veszprémi k. tvszék kerületében lévő zirczi k. j bírósághoz csatoltatnak. »Lapunk bezártakor vettünk Halasi Ida kisasszonytól a tőrök sebesültek részére egy jó nagy csomó tépést. Fogadja érte kö- szönetünket. »Marhavész. — Tisztelt olvasóink becses figyelmét bátrak vagyunk a vészbizottságnak a mai »Hivatalos Értesítő“-ben foglalt jegyző- könyvi kivonatára felhívni. »Tanügyi hir. — A znióváraljai állami tanitóképezde igazgatótanácsának f. é. jun. 20-án tartott ülésében hozott határozata alapján Cselkó Gyula másodéves képezdei növendék lopási bűntény s erkölcstelen élet miatt az összes magyarországi tanítóképző s ehhez hasonló intézetekből kizáratott. Vallás- és közokt. minisztérium 1877. okt. 3-án 17605. sz. a. »Történelmi regénytár. — Megjelent és hozzánk beküldetett Jókai Mór történelmi regénytárának második füzete. Az 187%-iki évfolyam két regényt fog tartalmazni; az elsőnek czíme. „A névtelen vár* a másodiké: „A sárga könyv“. Minden két héten egy füzet jelenik meg. »„Fővárosi Újság“ czim alatt egy igen olcsó hetilap jelent meg Budapesten, mely azon furcsa dolgokról fog beszélni, melyek bámulatba ejtik e vak csillag (föld) lakóit. Évnegyedenkint 80 kr. — Ha el fogja a »Fővárosi Újság“ a furcsa dolgok közlésében a kellő határt találni, jövőt jósolunk neki, különben bukik, mint a pinty. *A gyermekek érdekében. — Berlinben a rendőrség több rendbeli följelentésre vizsgálat alá vette a kaucsukból készített játékszereket és úgy találta, hogy ezekben körülbelül 60 százaléknyi, az életre igen veszélyes horgéleg van. — Vajon a mi kaucsuk-játé- kaink más anyagból készültek? »Szénsav-mérgezés. — Rábel Péter ola- szi illetőségű kocsis f. hó 20-án délután Budán a »szép kilátáshoz“ czimzett vendéglő pinczéjében, melyben 450 akó újbor volt forrásban, a kifejtett nagymennyiségű szénsavgőzben megfuladt. »„Házi naptár.“ — A Légrády testvérek kiadásában jelent meg díszes kiállítással és tizenöt képpel többnyire a mostani orosz-török háborúból a »Házi naptár. * Szerkesztette Huszár Imre. Ara 50 kr. »Közegészség. — Az egészségi állapot városunk területén a lefolyt héten minden tekintetben kedvező volt. Az uralkodó kórállapotok közül ezúttal a váltólázak érdemelnek említést. Dr. Jischer Hála. Elhaltak okt. 20. - 27. Özv. Kis Erzsébet, 57 éves, sorvadásban; Púpos Anna, hajadon, 50 éves, tüdö- sorvadásbanj; Vörös Géza, 7 hónapos, gyermekaszályban. — Születet 7 fiú és 4 leány. Halvaszületett 1. »Házasságra lépett Rubrényi Samu Ha- rabasevszki Máriával és Jager József Újhelyi Etelkával. Időjárásunk okt. 20. — 27. Okt. 20. Sz. r. — dél. — este tiszta 3° R. Okt. 21. V. r. tiszta 0° R., dél. napos 12° R., este tiszta 5°R. Okt. 22. H. r. tiszta 1° R., dél. napos 14° R., este tiszta 4° R. Okt. 23. K. r. tiszta 1° R., dél. napos 12° R., este tiszta 5° R. Okt 24. Sz. r. tiszta 0° R., dél. napos 14°R., este tiszta 9° R. Okt. 25. Cs. r. tiszta 3° R. dél. napos 14° R., este tiszta 8°R. Okt. 26. P. r. borús 4° R., dél. borús 8° R., este derűit 7° R. Okt. 27. Sz. r. felhős 9°R., dél. borús 11°R. A „Korona“ vendéglőbe múlt héten jött vendégek névsora : Stern N., jegyző, Budapest; Veisz Z, utazó, Bécs; Boticy L., utazó, Budapest; Rotter N., ballettánczosnő, Budapest; Várady N., doctor, Budapest; Gróf Poporcz, főhadnagy, Budapest; Zigler J., ügyvéd, Ta- polcza; Ganzéi F., ügyvéd, Csögle; Keizliner, utazó, Bécs; Viner J., tanító, Somogy; Pri- linger M., utazó, Bécs; Grünfeld, földesúr, Enying; Varer T., gyáros, Bécs; Kaluasz, utazó, Bécs; Deutsch H, utazó, Bécs; Kneb J., utazó, Berlin; Stern J., korcsmáros, Bores; Toth N., ügyvéd, Budapest. A »Korona“ vendéglőbe e héten jött vendégek névsora: Pollák, utazó, Bécs; Perron, utazó, Bécs; Ungar, utazó, Bécs; Pokorni, utazó, Bécs; Klein, utazó, Bécs; Schercz, utazó, Bécs; Andofeski, utazó, Bécs; Hinka, kincstári ügyész, Pest; Gróf Jeromin, Kőszeg; Birkhof, Pápa; Bertmüller, kereskedő, Pápa; Özvegy Matusné, Szombathely; Jaridenes, birtokos, Pápa; Grizmann, utazó, Bécs; Báró Smerczing, Pest; Roth, kereskedő, Bécs; Kalucsek, utazó, Bécs. Különfélék. Ajándék a szultánnak. Egy magyar ifjú, foglalkozására nézve ezukrász, czukorból gyö- | nyörü nagy s valóban megragadó ügyességgel J kivitt albumot készített, melyet az épen itt időző Bárány Nándor urnák, a konstantinápolyi katonai szervezetű tűzoltóság törzstisztjének azon kérelemmel adott át, hogy azt a török fővárosba visszatértekor a szultánnak szolgáltassa át. Az album kivül dúsan díszítve van, színezve s aranyozva, belől pedig a lapok helyett a tokban két szépen domborított alak áll, egy magyar s egy török férfi, kézszorítva, a megfelelő zászlókkal és czimerekkel s egyéb jellemzetes apróságok által körülvéve. Minden részlete tisztán czukorból van készítve, különféle szinü anyagból apránként összerakva s a ; mily jó volt a gondolat, ép oly kedvező benyomást tesz maga a munka is. Paraszt, ki a rókát meglopja. Ausztria j egyik falujában történt, hogy egy paraszt kö- lvök-rókát fogott s udvarán megkötötte. A rókaanyók vigasztalhatatlan volt fia vesztesége fölött s addig szimatolt utána, mig egy éjjelen ráakadt. A gyöngéd anya ettől fogva minden I éjjel hozott fogságot szenvedő fiának v. lami inycsiklandóztatót; megfojtott galambokat, csirkéket, kacsákat, még pedig annyit, hogy nem is bírta elkölteni. A paraszt elámult e baromfiszállítmányon és hogy kitudja, mikép kerül az az udvarára, lesbe állt. A következő éjjen mindjárt fölfedezte, ki a szorgalmas szállító. De nem hagyta el addig lesét, mig a rókaanyók el nem távozott. Alig fordult azonban ez ki az udvaron, oda ment a fogolyrókához I s elszedte tőle a zsákmányt, azt gondolva | magában: a mit a róka hoz, megeheti a [ paraszt is. És valamint mások naponkint a tyuk alól szedik el a tojást, úgy szedte el | ő minden hajnalban a gyöngéd anya szeretet adományát, s jól lakott vele. Öröme azonban nem volt tartós, mert a rókát egy éjji járata közben agyonütötték. A paraszt viselt dolgának hire menvén, azon törik most a falu bölcsei fejüket, vajon a paraszt, ki lopott jószágot szerzett ily utón magának, büntetés alá fogható-e? Mihály nagyherczeg számára a kirgizek egy tábori sátort vesznek Egy orosz lap írja, hogy midőn a kirgizekhez eljutott a háború hire, azok legottan elhatározták, hogy közköltségen egy, a táborozásnak különösen megfelelő sátort készíttetnek a főparancsnok kényelmére. A sátor már kész s Omszkban ki van állítva, minthogy bizonyos körülmények annak rendeltetési helyére való szállítását késleltetik. Az ajándék drága fehér szövetből készült s ragyog a sok arany és ezüst hímzéstől. A sátor átmérője 13 arsin (1.40610 arsin 1 meter) s 7000 rubelbe került, mig a szállítási költségek közel 5000 rubelre fognak rúgni. A török sympathiák áldozatja. Bacher József komornyiki állásban volt alkalmazva egy főurnái. Urasága, kinek Budán van a palotája, nem volt itthon a plevnai örömtüntetés alkalmával, a lelkesült cseléd azonban azt hitte, kellemes dolgot teljesít, ha az úri lakosztály ablaksorát kivilágítja, ha a saját költségén is. így is tett, de keserű jutalma lett érte. Az orosz-érzelmű ur elbocsátotta állásától e merényletért, s most családjával hivatal és kenyér nélkül szidja a muszkát. Rövid hírek. Orosháza közönsége ezüst babérkoszorút küldött Osmannak. — Jakobó-ban (Mexikó) hat egyént boszorkányság miatt megégettek. No ugyan ezek is elkéstek! — Grörgei Armin, a honvédtábornok fivére Késmárkon agyonlőtte magát. — Hamisított tízforintosok vannak forgalomban. A series rAy, uro. 23249. A VerfaLchung szóból az n betű hiányzik. — Az osztrák államvaspálya új in- dóházát tegnap szombaton nyitották meg nagy melyet szülői, számára vettek s díszszel és költségesen rendeztettek be. Garaminé nem igen hagyta magát kéretni, talán az ő szívében is megrendült egy húr, hiszen a ezukrászdában — mert azt, hogy a pamutvásárlás csak ürügyöt képez, Ella is épen olyan jól tudta mint én — Komári Pista is megfordúl, s bár már — teljesen közönyös — iránta, mint mondogatni szerété, még sem tettem volna a tűzbe a kezem ezen állítása teljes igazságáért. Csakhamar elkészültek, s a kocsi robo- gása elhangzott az utcza csöndjében. Egyedül maradtam Luizával. A kályhában pattogott sustorgott a tűz, magasra főicsapkodtak a lángok és az eső halk suhogása hangzott az ablaktáblákon. »Pál* — szólt halkan — miért vagy oly roszkedvű, oly szórakozott, szóval olyan sajátságos ma egész napon?“ „Én — szórakozott ? roszkedű ? sőt egész fölvillanyozott előbbi vitánk — felelém. ,Oh! te nem mondasz igazat, neked valami bajod van, homlokod elborúl s alig beszélsz.“ „Kissé fáradt vagyok, ennyi az egész, elkábított a tepnapi zaj, fullasztó hőség volt ama teremben s az urak irtóztató rósz szivarokat szíttak.“ »Fejed táj ?* kérdé elém állva finom kezét homlokomra tette. »Már nem annyira; — fázom“ s lehajolva pár hasábot dobtam az égő tűzre. »Ah! mint lüktet halántékod s mily forró a fejed —• szól mellém ülve a pam- iagra — te szenvedsz s nem akarod nekem megmondani, mi bajod, lásd ez fáj nekem.“ Mit mondhattam volna, lelkem össze- jacsarodott, oh! miért szeret engem e szegény lány, vagy ha már szeret, miért nem tudom en is úgy szeretni, a mint nemes lelke megérdemelné, oh! hogy az a bűvös bájos alak mindig közém és közé áll s fátyolozott tűzben ego szemei vadúl íölkorbácsolják elfojtott érzelmeimet. . »Semmi — semmi bajom nincs édes Luiza — felelém remegő hangon s megfogtam kezét — lásd már egészen jobban érzem magam s főfájásom is szűnik.“ Egészen közel ült mellettem, s forró lehelletét éreztem arezomon; hozzám hajolt s fűlembe sugá: »Miért sírtál tegnap éjjel — miért rejtőztél el ama sötét zugban ?“ Minden vérem arezomba tódult. Nyelvem megtagadta a szolgálatot, nem bírtam hazudni. »Hagyjuk azt“ — szóltam kitérőleg — s kezemmel nyugtalanúl morzsolgattam a ki- hamvadt szivarcsutkát. Idegenül nézett rám és kis ideig mindketten hallgatánk; csak az óra egyhangú ketyegése és az eső suhogása volt hallható. „Pál! szeretsz még?“ szólt mély kék szemeit rám függesztve, s kezével megsimította homlokom. Átható, sajátságos tekintetét nem voltam képes kiállani; s lesütöttem szemem. Keble hullámzását éreztem karomon, forró tagjai az enyémeket érinték, a lámpa oly csudásan lobogott s a tűz nagyokat pattanva vérvörös lángjai jegygyűrűmön csil- lámlottak. »Szeretlek, szeretlek“ — tördelém, gyorsan izgatottan; átöleltem s ajkaimat ajakára nyomtam; karjait nyakam köré fonta hevesen magához szorított, s égő lázas csókjai, mint zsarátnak égeték ajkam, arczom. Oh! ha a lázas csókok, Melanie csókjai, ha ez ölelés Melanie ölelése lett volna, ha így éreztem volna szíve boldogságát szívemen, ha karjaim az ő gyöngéd karcsú termetét fonhatták volna így át, éreztem, hogy egy ilyen pillanatért életem sem leendett nagy ár. Hiszen úgyis mit ér az én életem, folytonos hazugság, tettetés az egész, gyűlöltem önmagamat, e hitvány alakoskodás lealacsonyított saját szemeimben, és még sem tehettem másként. A koczka el volt vetve, a szót kimondtam s ezt megmásítani nem volt erőm. Ez estén igen sokáig ültünk együtt, a bálról többé nem beszéltünk s Luiza valóban idegességemnek kezdé tulajdonítani ottani rósz kedvemet, lehungoltságomat. — De bár mint erőltettem is a jókedvet, bármily gyöngéd akartam is lenni Luiza iránt a kővetkező napokban, ez sehogy sem akart sikerülni. Ha együtt voltunk szobájában, alig beszéltem s szivarra gyújtva föl s alá járkáltam, mi nálam rendesen az izgatottság és roszkedv jele volt. Aztán kerültem az otthonlétet, egész délutánokat elültem Garaminénál, ki nagyokat csóvált fején s megfenyegetve újjá- val sokszor mondá : ,Ej ej édes Tarnay, maga egy idő óta igen komor, igen sötét, keveset van menyasszonyával s elhanyagolja őt, pedig ez nagy — nagy hiba s ő ezt öntől nem érdemli, Luiza végtelen szereti önt, ezt én tudom legjobban, ki annyit vagyok vele, mindig annyi szeretettel beszél önről, s az ! oly nemes, finom lelkületű nő a legkisebb mellőztetést is észreveszi, 5 nem olyan, mint a többi felületes, hiú nők, s ezért önnek kétszeresen kellene mindenre ügyelni s kétszeresen gyöngédnek lenni irányában “ Vagy zavartan, minden összefüggés nélkül feleltem, vagy más tárgyról kezdék beszélni; legtöbbször komor redőkbe vontam J homlokom s hallgatagon bámultam magam elé. Garaminénak mindenben igaza volt, nem tudtam megczáfolni. Gyakran, ha Lniza, nővérével és Ellával látogatásokat ment tenni, én otthon maradtam, Gyuri bácsi a kaszinóban volt, Zongoriné valamely kávé-clubban, s én egyedül valék a háznál. Ilyenkor a már rügyezni kezdő kertbe mentem s órákig elültem valamelyik pádon, hallgatva a városból fölhangzó morajt s tétlen ábrándokba sűlyedten nézve az égen tovaszálló fellegeket; gyakran — ha kóborolni mentem — azon vevém magam észre, hogy Melániák utczájábau vagyok, — alig öt — hat lépésnyire voltam Zsadá- nyiék házától, s az ablakfüggönyök mögött mintha Melanie karcsú árnyát láttam volna elsuhanni, ilyenkor daczosan fölvágtam fejem, kalapom szememre húztam s visszafordulék. De léptéim oly lassúk, oly roskadozók voltak, valami ellenálhatlan delejes erő vont házuk felé s a tavaszi szellő langy lehellete mintha az ő sóhaját röpítette volna felém. „Őrültség“ — suttogám magamban — nem szeret — rám sem gondol „régen elfelejtett* oh! milyen kínos, milyen leverő tudat volt ez; s bár a remény legutolsó szikrája is kialudt kebelemben, édes fájó érzéssel töltött el az, hogy én őt sohasem fogom feledni s mindinkább kezdtem a múlttal foglalkozni, melyre eddig gondolni sem akartam. A színházban most gyakrabban jártak Zsadányiék, páholyuk a miénkkel épen szemben volt. Tekintetem le nem vettem Melanie arczárói, nem tudom észrevette-e, de szemei kerültek, s rokonaival beszélgetett, vagy az előadásra figyelt. Én rá se néztem a színpadra, mintha bűvölet tartott volna leigézve, tapadtak szemeim az imádott lényre; föltünt-e lázas, mohó tekintetem Luizának, nem tudom, nem is törődtem már annyira vele, oh! ha kimondta volna ő a szót, amit én kimondani nem mertem, oh! ha széttépte volna a köteléket köztünk, mely őtet sem fogja boldogítani soha, gondolám sokszor, a midőn tekintetem mintegy elnyelni látszott Melanie bájait; e szép szemek most is oly méla, epedő kifejezéssel néztek széjjel, ez égő, biborszínű kis ajkak most is csak oly csábosán mosolyogtak, mint egykor a kert rózsafái között, de hajh! többé nem számomra. Ideges, nyugtalan, mindig nyugtalanabb lettem, s mivel az időzést apámtól is — ki, miután Gyuri bácsi rendezte bonyolúlt ügyeimet s mióta unoka nővéremmel jegyet válték már kibékült volt velem —• kaptam több levelet, melyben óhaját fejezé ki engem mielőbb látni; elhatároztam, hogy pár hétre haza utazom. Gyuri bácsi ebben semmit sem látott, sőt illő is volt, hogy már ne legyek házuknál, mivel Luizát úgyis rövid időn oltárhoz valék vezetendő. Miután csak — mint mondám — két három hétre utazom el, a búcsú meglehetős rövid volt; s egy rengeteg unalmas utazás után Kőrösszigeteu voltam, hol atyám már türelmetlenül várakozott rám. Vay Sarolta.
