Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-09-30 / 39. szám
III. évfolyam. 1877. 39-ik szám. Veszprém, Szeptember 30. =&ia és „Hív. Értesítő“ oegjele» minies »sírna}. Előfizetési dij : Egész érre . - 6 írt — kr. Fél évre . • . 3 írt — kr. Negyedévre . 1 írt 50 kr. 1 Egyes példány ára lo It IKÖZGAZDASÁGI, HELYI £ r ÉRDEKŰ, MIVELODESI ÉS ap =<j VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. f Kiad ó-h i v a tál: KRAUSZ ARMIN kSsyTkereskeléii Vesinrimtes, !j j hoTA minden előfizetés hirde- j í tésdij • postai reklamáczió | küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s | külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: ^kegyesr.nagy-gymnaslum.,, &s=. ........hJ A tisztújítás előtt. A magyar természet igen nehezen tííri a helyhez kötöttséget, felette terhére esik neki az óra szerinti pontos munka és így nem lehet épen csodálni, ha sok magyar ember nem oly jó hivatalnok, mint amilyennek lennie kellene. De munkabíró a magyar és ha komolyan hozzálát a dologhoz, rövid idő alatt többet és jobban végez, mint egyelőre ő maga is gondolná. A megyei tisztviselők hivatalos működésének pályaköre rövid nehány hó múlva bezáródik, a választási jog ismét visszaesik a msgye képviseletére, mely egyszersmind hivatva lesz szavazatával ítéletet mondani a most működő tisztviselők felett és azokat vagy szorgalmuk jutalmáúl újra megválasztani, vagy mulasztásaik büntetéséül végkép elejteni. Kétségkívül nagy és szép jog, ha az lelkiismeretesen és a valódi meggyőződésnek megfelelőleg gyakoroltatik, míg ellenkezőleg ha a szavazási urnához a személyes rokon- vagy ellenszenvet viszsztik és a bűnös pajtáskodásból a valódi érdemet elmellőzzük, hogy az értéknélküli kedvencznek állást adjunk, akkor az a nagy és szép jog sajnos kútforrása lesz közigazgatási miseri- ánknak, szülő oka megyei életünk fattyúhajtásainak. Az idők megváltoztak, a hivatal- szobák egykori lomha ásítozásait és vágható vastag pipafüst-fellegeit kiszorította a teendőknek óriási halmaza; a hivatalnokoknak hétszámra való büntetlen távollétét vagy könnyelmű késedelmeit manap érzékenyen meg- boszúlja az elintézetlen ügyeknek garmadára felszaporodott és nyilvánosságra hozott száma; a megye vagyonával vagy ennek védve alatt egyes önmagokról megfeled kezettek által olykor gyakorlott magánüzelmekre argusi szemekkel tekint a nyilvánosság és az egyszer hűtlennek tapasztalt sáfárt örökre megbélyegzi a közvélemény és, még roszalni sem lehet, akkor és ott érezteti vele, amikor és ahol az illető nem is álmodja. Az így megváltozott körülmények megváltozott gondolkozásmódot is igényelnek a mostani megyék tisztviselőitől, némileg megváltozott természetet a magyar embertől. Ha valamikor nem, most ugyan nem sokat adunk azon állításra, hogy akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá; ma képesség és pedig bebizonyított képesség a legkevesebb, amit egy közhivatalnoktól joggal megkívánunk és azután nem az ajkakon hangoztatott, hanem a tettekben kimutatott kötelességérzet, mi ismét megnyugtat, hogy ügyeink nem intéződnek, hanem intézteinek. Az ily kellékekkel felruházott tisztviselők díjazásában nem szabad azután sem a megyének, sem a magas minisztériumnak szükmarkúan eljárni, nem különösen azért, nehogy a hivatalnok hivatalos működését kegyelemnek vegye, melyet a megyével gyakorol és nehogy családja számos tagjainak fentartását talán oly eszközökkel is megkísérelje, melyek ép úgy beszennyeznek bármely magánembert, mint a közügyre nézve veszélyessé tesznek egy tisztviselőt. Csak ott lehet nyílt homlokkal bárkit is működéséért felelősségre vonni, ahol az illetőnek anyagi existentiája hivatala után biztosítva van; aki megoszlik terhes anyagi gondjai és hivatalos teendői között, az sokat fog állásának rovására tenni, még akkor is, ha különben maga a megtestesült becsületesség. Ha valahol, különösen megyénkben vaunak a megyei tisztviselők roszúl díjazva, mert nálunk majdnem azon neme dívott évtizedek óta a gazdálkodásnak, mely egy érteményű a fukar szűkmarkúsággal. A teendők évről évre szaporodtak, a munkaerők vagy meghagyattak, vagy néhol apasztalak, mi, hogy az ügyek elintézésén mégsem látszott meg, csak egyesek önfeláldozó buzgalmának köszönhető. Vannak megyék, tartózkodunk a megnevezéstől, melyeket kiváltságosaknak lehetne neveznünk, ahol a magas minisztérium a nagyobb költekezést szívesebben elnézi, míg nálunk egy nyomorúlt drágasági pótlékot is kér- lelhetlenül töröl. Hja ! csak igaz marad az, hogy ezrekben meg milliókban pazarlunk, krajczárokban meg gazdálkodunk. A tisztújítás előtt szükségesnek tartottuk nézeteinket leplezetlenül ki- kifejteni, bogy megyei képviseletünk komoly megfontolással lépjen a szavazó urna elé. Ne a rokonsági, paj- táskodási vagy egyéb okok döntsenek, hanem a képesség és kötelességérzet ; aki állásának nem bírt, vagy nem akart megfelelni, az ej tessék el, nincs, nem lehet kifogásunk ellene; de akit jó akarat, munkaszeretet, ügybuzgalom lelkesített, azt a közbizalom is tartsa meg a helyén, mert csak akkor lehet egy megyének jeles tisztikara, ha az érdemes méltó elismerésben, az érdemetleu méltó büntetésben részesül. A honvédelmi miniszter a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz: A véderőről szóló 1868. évi 40. törvény- czikk 18. szakasza értelmében, a tulajdonképen való hadi szolgálatra ugyan alkalmatlan, de a hadi czélokra szükséges más nemű szolgálatokra polgári hivatásukhoz képest alkalmas védkötelesek, háború esetében, kötelezhetők ilyen szolgálatok tételére. Ezen védkötelesek, a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 2. szakaszának 3. pontjához képest, életkoruk 82. évének betöltéséig állanak a hadi czélokra szükséges szolgálatok teljesítésének kötelezettsége alatt; és e végett illetőségi helyökre való tekintet nélkül, tartózkodásuk helyén veendők alkalmazásba. A távirati tarifák megváltoztatása czéljá- ból a földművelés-, ipar és kereskedelmi minisztérium — egyetértőleg a bécsi cs. és kir. kereskedelmi minisztériummal — nevezetes reformokat akar tervezni. E szerint jövőre minden 10 szóért 40 kr. s minden további szóért 3 és fél kr. volna fizetendő. 20 szóért tehát nem 50-et, hanem 65. 40 szóért nem 100 hanem 115 stb; de viszont 22 szóért nem 100, hanem csak 70 stb. Ezenkívül két zána állíttatnék fel. 50 kilométeren alól ugyanis csak 20 kr. volna az egységtétel tiz szó után stb. ügy értesülünk, hogy ezen módosítások tervezetét a kereskedelmi miniszter ur nemsokára közölni fogja a kereskedelmi kamarákkal is véleményadás végett. Heti szemle. — szept. 29. A képviselőháznak a lefolyt héten legfontosabb ülése 27-ón volt, midőn Tisza A „VESZPRÉM“ TÁRCZAJA. Tündöklik az.... (Népdal.) Tündöklik az esti csillag... Galambom, hogy megláttalak, Nincs azóta nyugtom nekem, Se nappalom, se éjjelem. Mindig látom piros orczád, Mindig mennék de csak hozzád. Szánj meg engem édes rózsám: Csak egyszer is mosolyogj rám. Első szerelmem. (Fürdői epizód.) Irta: HEGEDŰS JÁNOS. van boldogság a világon, ha van u“hben valami, mire édes a visszaem- ie ezes, — lehet-e az más, mint első szerelmünk i Kinek nem ver sebbesebben szíve, ha visszagondol azon boldog perczekre, midőn azt olvasta imádottja szeméből, hogy itt lenn a lomon is van menyország ? * kas7t*AZri H8!! Julius iiaváliak egyik tikmeneknlvp1Ut—äa a h5ség elS1 szobámba ZSIli Vé?lg, nyújtózkodtam, az általam pamlagiiak csufolt lészán (alias szalmaágy). szobámé ^^nkozzek a kedves olvasó s obárn, tán kissé nagyon is szerény bútorzatán, sietek megmondani, hogy Almádiban vagyunk, hol az én garzon-szobám bútorzata, a már ismert pamlag, egy asztal és két székből állott. Hogy egészen egyedül ne legyek, csi- bukra gyujték s bodor füstfellegeket eregetve, arról gondolkoztam, hogy mily sivár és egyhangú az én életem itt a regényes Balaton mellett; de ime, mintha a sors azonnal megakart volna szégyeníteni zúgolódásomért, lépteket hallok, az ajtó föltárul s belép rajta egy szőkefürtű angyal, kinél szebbet még a képzelet sem akarhat. — Ébren vagyok-e vagy álmodom ? — kiálték hirtelen fölugorva. Mire ő igéző mosolylyal válaszolt. Vég- betetlenül boszankodtam, hogy nem jut eszembe semmi, mivel a társalgást megkezdhetném. Ő látva zavaromat így szólt: — Nemde különösnek találja, hogy ismeretlen létemre háborgatom álmadozásában, de lássa, én kissé szeszélyes vagyok, most nagy kedvem jött a Balatonon csónakázni s ez az oka annak, hogy nyugalmát háborgatom. — Nagysád szolgálatára lehetni előttem a legnagyobb boldogság. — Nyújtsa karját kérem, a bókokat pedig hagyjuk máskorra. Ez épen elég volt arra, hogy én egészen el legyek bűvölve; úgy éreztem, hogy soha életemben még ily boldog nem valék, karomon a világ legszebb hölgye, sőt több: az ég legszebb angyala. Oly sokfélét akartam tőle kérdezni, de valami megmagyarázhatlan erő lezárta ajkaimat. Néhány perez alatt már a Balaton partján valánk, jóllehet ezen út máskor félórámat vette igénybe. Itt új meglepetés várt rám; a halászgunybó előtt levő kikötőben legnagyobb bámulatomra egy csinos kétevezős csónak himbálódzott, melyet még én ott soha sem láttam, jól lehet e helyen mindennapos valók. De vajon ki lehet ez ismeretlen tündér? Végre neki bátorodva a következő kérdést koezkáztattam. — Ne vegye szerénytelenségnek drága nagysád, hogy bátorkodom kérdezni: szabad-e tudnom, kihez van szerencsém ? — Majd ott — viszonzá a csillogó Balatonra mutatva — megmondom. Ezzel lepkekönnyűséggel a csónakba lépett, én önkénytelenül követém. Pár pillanat múlva sajkánk vidoran sikamlott tova a tó sima tükrén. Sokáig szótlanul eveztünk, végre bájos ismeretlenem így szólt: — Mit szól hozzá, én kegyedet szeretem s azért hívtam csónakázni, hogy ezt megmondhassam. E szavak hallatára én eldobva evezőmet a tündér lábaihoz borultam. A heves mozdulat következtében azonban a csónak fölborult és én a — földön valék, mellettem feküdt csi- bukom összetörve. A tündér nem volt sehol. Ily szerencsétlen volt első szerelmem, melynek emlékéül még most is kegyelettől tartogatom az összetört csibukot. Fővárosi levél. — szept. 28-án. A verőfényes uyári napoknak vége van. Szürke palástként napszámra lomha felhők borítják a láthatárt s csak néha néha déltájban tör át rajtuk nehány órára a napsugár tiszta derűje. A mind csipősebbé váló szél, mely az ákászok sárgult leveleit szárnyára kapva végighurczolja utczáinkon, már a közeledő őszt jelzi. A téli saisontól már csak napok választanak el, velők együtt köszöntenek be a társas mulatságok sokféle nemei. Most még legfeljebb a sándorutezai házba nézünk be, hol a Tekintetes Karok és Rendek azon része unatkozik, holmi közigazgatási dolgokon, banktárgyalásokon, mely csak azért van itt, mert nincs hová menni szüretre ; legfeljebb akkor telnek meg egypár órára a padok, ha valami keleti kérdést pengető interpellate vagy felelet kerül a szőnyegre, a miken nagyot lehet éljenezni, vagy ,, hallj uk“-ot kiáltani, különben a jelenlevők nagy többsége is a folyosókon sétálva beszélget, vagy szivarja füstjébe bámulva gondolkozik holmi nagyszerű honboldogítási terveken. Hagyjuk őket álmodozni, menjünk inkább oda, hová mulatni s nem unatkozni járnak az emberek: a színházakba. A népszínház eredeti programmjához híven egyremásra hozza szinre a franczia külvárosi színházak ragyogó costumeos, eleven menetű — legtöbbször sikamlós tárgyú termékeit, miknek ha valami magasabb mfíbe- csük nincs is, elmés szerkezetük, fényes kiállításuk, de fokép fülbemászó zenéjük által néhány mulatságosan töltött órát nyújtanak s ezáltal czéljukat is elérték, főkép, ha czím- szerepjeiket népszínműveink csicsergő pacsirtája — vagy minek nevezték el — Soldosnó énekli. A nemzeti színház — bár még korán U^Tapunk mai számához félív „Hiv.-Ert.“ és a „Budapesti Napilap“ előfizetési felhivása vau csatolva."’^®
