Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-27 / 21. szám
III. évfolyam. 1877. 21-ik szám. Veszprém, május 27. arc's =0^ és „Hív. Értesítő“ megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj : Egész évre • • S frt kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Epj'es példátiy ára 1 líi*. KÖZC-AZDASAGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS =GÚ VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. 6 || Kiad ó-hi v atal: KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémim, hova minden előfizetés liirde- tósdij a postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőság: |kegyesr.nagy gymnasium. tS£>=A vándorgyűlés után. Ha egy tó kristály-tiszta vizébe kavicsot dobunk, néhány pillanatig zuhogó moraj hallható, míg a kavics a tó fenekét el nem éri, azután csak a liullámocskák gyíírűzetét láthatni, mely azonban a kavics helyéből kiindulva, a tó felületének jó nagy részét átöleli, míg erejét vesztve a víz tükrével azonúl. A munkakiállítással egybekötött vándorgyűlés a pünkösdi ünnepeket városunkban kétszeres ünnepekké varázsolta és mind az itthelyi lakosok, mind a körünkbe érkezett idegenek kedélyhangulatát bizonyos jótékonyan lázas állapotba helyezte, mely a kavics dobása által előidézett, zuhogó morajjal feltűnően rokon. Az ünnepélyek elmúltak, a vándorgyűlés tanácskozásai befejezvék, a kiállítás termei innen-onnan bezárvák és mi — nyugodtan visszapillanthatunk a múlt hétre, mely szerény városunk történelmében oly fényes lapot képvisel, hogy arra kívülünk még késő unokáink is joggal büszkék lehetnek. Mind a vándorgyűlés, mind a munkakiállítás küzdött ugyan a kezdett nehézségeivel, de sem az elhamarkodottság, sem a szalmatűz bélyege nem süthető homlokára sem az egyiknek, sem a másiknak; innen van, hogy akár a tanáeskozmányok higgadt menetét, akár a kiállított tárgyak sokféleségét tekintjük, egyaránt jótékonyan érezzük magunkat illetve. A tanácskozások menetét higgadt és tapintatos fő vezette, mely képes volt azt kellő és józan medrében meg is tartani. Tett ugyan a social-demo- krata párt, mely öt tag által volt képviselve, kísérletet, a tanácskozást rendes irányából kizökkenteni és a fiatal iparos nemzedéket egy központi be- tegsegélyző-egylet közvetítésével az internationale molochjának áldozatul oda dobni; de a józanabb felfogás résen állt és a veszélyre rámutatott, úgy hogy magok a merész vállalkozók, ha nem is mindannyian, de né- liányan eddig vallott vad elveikben megingatva simulékonyabbak lettek. Komoly intés a fiatal iparosoknak, hogy a tapasztaltabb és az élet viszontagságai által tisztúltabb nézetű emberekkel ne szakítsanak végkép, hanem bölcs önfékezéssel engedjék meg, hogy fiatal hevük szertelenségét ellensúlyozhassa az öregebbek tapasztalatának higgadtsága. A tanácskozások tárgyilagossága és a két párt tagjainak példás önmérséklése a legszebb reményekre jogosít a magyar ipart illetőleg; lia így fogja fel az ifjú iparos nemzedék mindig hivatását, nincs kétség benne, hogy a magyar nemzet e téren is meg fogja a világnak mutatni, hogy munka- és életképes. Még feltűnőbben mutatta ezen munka és életképességünket a kiállítás, melyről egy hajszálnyit sem túloztunk, midőn múlt számunkban azt írtuk, hogy az fejlettebb és nagyobb városnak is becsületére válnék. Míg szemeinket örömmel legeltettük az alakok csinosságán és szépségén, addig kezeink tapinthatták a munkák nemvásári, hanem szilárd voltát és tartósságát. Szóval nincs okunk minmagunk előtt müveink miatt pirúlni, sőt ellenkezőleg okunk és jogunk lehet önérzettel kimondani, hogy a magyar ipar versenyképes. Mi, kik a közvélemény szerény képviselői vagyunk, elejétől végéig figyelemmel kisértük iparosainknak ezen szép mozgalmát és nem lépjük át jogkörünket, ha a közvélemény nevében köszönetét mondunk mindazon helybeli és vidéki derék férfiaknak, kik sem fáradságot, sem költséget nem kíméltek, csakhogy ezen vándorgyűlés és munkakiállítás által városunk- és megyénknek hírnevet szerezve, a magyar ipar és ez által a magyar nemzet életképessége iránt ép a jelen válságos perczekben bizalmat keltsenek künn is benn is. De köszönettel adózunk városunk és megyénk közönségének is, mely a tanácskozások iránti rokonszenve- és a kiállítást várakozáson felül tömeges látogatásával segítette a szunnyadó életerőt és ezzel együtt a magyar önérzetet fölébreszteni. A belügyminisztérium körében, mint a „Budap. Napilap“ értesül, az országszerte elharapózott rablógarázdálkodásnak kiirtásáról tanácskoznak. Tekintve, hogy az ország majdnem minden részében veszélyeztetve van a közbiztonság, a kormány a rablóüzelem megfékezésére miniszteri biztost szándékozik kiküldeni, kiuek feladata leend, megyéről megyére vonulva, az illetékes törvényhatósági közegek erélyes közreműködésével kézrekeríteni az egyes vidékeket veszélyeztető' rablóbandákat. E czélból az ambuláns miniszteri biztosnak egy, hihetőleg, 12 lovas és 24 gyalog katonából álló rablóüldöző csapat bocsáttatok rendelkezése alá, melyet feladatában egy vagy szükség esetében több megye közbiztonsági közegei fognak támogatni. Ezek a megbeszélések még nem haladtak annyira, hogy megállapodás történt volna a kiküldendő miniszteri biztos személye iránt. A képviselőház közigazgatási bizottsága szombati ülésében befejezte a gyámügyi törvényjavaslat revisióját. A nemzetközi gyám- és gondnokságügyre vonatkozólag a következő intézkedések vétettek fel a javaslatba: „Gyám vagy gondnok rendszerint csak az lehet, ki a magyar állam területén állandó lakhelylyel bir. Kivételnek e szabály alól csak a belügyminiszter jóváhagyásával van helye. Azoknak Magyarországon létező vagyonára nézve, kik külföldön állnak gyámság vagy gondnokság alatt, külön gondnok rendelendő. A gyámság vagy gondnokság az illetőnek külföldi vagyonára is kiterjed, amennyiben nemzetközi szerződések vagy a külföldi törvények mást nem rendelnek. — A gyám és gondnok felelősségére nézve kimondatott, hogy teendőiben a szorgalmas családapa gondosságával tartozik eljárni s felelős mindazon kárért, melyet szándékosan vagy gondatlanságból, akár cselekvés, akár mulaszlás által okozott. Ha kellő óvatosság nélkül nem arravaló egyéneket alkalmaz, azok cselekményéért vagy mulasztásáért is felelős. A kártérítés felett a biróság határoz. A bizottság jelentése az ünnepek utáni első ülésben fog a ház elé terjesztetni. A kereskedelmi miniszter hosszabb körrendeletben tudatta a törvényhatóságokkal, hogy az orosz hadseregnek a bessarabiai területről Komániába történt benyomulása következtében hazánkra nézve a keleti marhavész beburczolásának veszélye beállott, mert tudvalevőleg Bessarábia a marhavésznek termő fészke, és az orosz hadsereg élelmezésére megkivántató nagy marhaszállítmány onnan tereltetett Bomániába. Miután fokozza a veszélyt az is, hogy a beállott hadjárat következtében, a Románia területén esetleg ^bekövetkezhető marhavész kiütéséről gyors és pontos értesítésekre biztosan számítaui alig lehet; ily körülmények között tehát a fenyegető veszély elhárítása végett a keleti határszéli törvényhatóságok éa vesztegintézetek útján előzetes óvintézkedést léptetett életbe. Miután azonban ezen óvintézkedések A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A kiállítás termeiben. Ne vedd rósz néven szép olvasónőm, hogy czikkem cziméhez hiven, elvezetlek még egyszer oda, hol annyi szépet és hasznosat láttál: a munkalsiállításba. Minthogy pedig tudom, hogy Emma, Vilma, Szidi, Mari, Páni kiállított tárgyait a nagy tolongás miatt egyszeri látásra egészen meg nem vizsgálhattad s másodszor sőt harmadszor is megtekintetted, talán unalmas lesz még egyszer rólok szólanom; de azért olvasd el e sorokat, mert hátha irójok fölfegyverzett szemmel sem fö- dözte fel rajtok az általad csupa jóakaratból meglelt hibákat, a miért aztán sajnálkoztál, hogy saját jobb s szebb készítményeidet nem volt bátorságot kiállítani. Önök se nehezteljenek tapasztalatokban dús komoly férfiak, mert nem akarok dolgaikba belekontárkodni, lévén egyedüli ártatlan szándékom vázlatos képét adni annak, mit szemeimmel láttam s tüleimmel hallottam. A kiállítási terem ajtajáig jutottam, be is kukkantottam a nyitott ajtón, megláttam nehány alföldi kenyérnagyságú tálat, ezeket épen nem volt nehéz jó magyar gulyásos hússal (a német azt mondja „gollasch“ nem neki való) telteknek gondolnom s még zamatos illatát is ereznem; erre aztán rohan az ember, nem a tálakat nézni, hanem tatalmokat élvezni. Gyorsan megkönnyítettem a zsebemet húsz krajczár súlyával s az előszobában voltam, a tálakból ugyan most az egyszer elpárolgott hamarjában a magyar gulyásos, de nem volt időm sajnálkozásra, mert félbalra fordulva, figyelmemet balról egy darab fából ügyesen hajtott kerekek, jobbról czélszerü kocsi, emeletes virágtartó s középen a szemközti ajtó fölött e czim: második osztály, vo- nák magukra. Tehát mindjárt második osztály, első nem is lesz? De igen, vágott közbe egy ügyes útbaigazító, csak tessék a második osztályon keresztül balra menni, ott van az első osztály. Kezdjük innen szemlénket. Úgy tudom, hogy a magyar ember s épen az iparososztály azelőtt először gyülé- sezni s csak azután szokott enni, de különö- nösen nagyokat inni, azért igen meglepett, midőn mindjárt az első osztály termének küszöbén hatalmas szelet borjúsültet, mellette finomabbnál-finomabb borokat pillantottam meg. Csakugyan haladunk tehát, először ehetünk és ihatunk, de mértékletesen, így aztán komoly munkához is foghatunk. Itt azonban nem ehettünk, de még nem is ihattunk, mert a magát kínáló borjúsült mellett ott kísértettek egy papiroson jókora betűkkel irt ezen szavak: „Kéretik a t. ez. közönség a kiállított tárgyakhoz hozzá nem nyúlni “ Leküzdve nagy-nehezen gyomrunk méltányos fölindulását, egy tömötten megrakott asztalra fordítottuk tekintetünket; itt volt szemeinknek dolga, nem tudták mit nézzenek, az asztal két végére állított, csinált virágból készült csokrokat-e, vagy a kicsiny s puha kezek által méh-szorgalommal elkészített szebbnél-szebb tárgyak festői csoportozatait ? Női kézi munkák vannak itt. Nagy fáradsággal s kiváló csinnal hajból készült virágcsoportozat, levél- és névjegy- tartó a legkülönfélébb változatokban, kosárkák női használatra, egy kőzülök nádból szépen összefonva s földíszitve, fedelén finom sárgás zergebőrből kiformált halmaza a különféle virágoknak; kis szekrénykék Ízléssel kiállítva, harisnyák a kötés művészetével kidolgozottak, kisgyermek fejkötők, ingek, (hány nőkebel feldobog ezeknek láttára!) csipkék, melyeknek rendkívül finom készítése a brüsseli csipkékre emlékeztet; egy páva állványon büszkén mutogatja szines tollazatát, lábaival egy csillogó karpereczet tartva, hogy annak fénye lábai feketeségét eltakarja, puha kenyér és zsemlyéből készült virágalak, szivartartók és dohányzacskók jó férjek számára, diváuypárnák, melyekre fejeinket lehajtani azon tudattal, hogy szép kezek munkálkodtak rajtok, vajmi nagy élvezet és még sok szép tárgy ízléssel elhelyezve, megfér egymás mellett s tanúja a nemes munkálkodásnak. Oldalt kis bábúágyat találunk még, egy díványt, előtte kerek asztalt, körülötte nehány székkel; kérdésünkre, hogy kik készítették, azt kaptuk feleletül: a kisdedóvoda picziny leánykái. Szivünk felmelegedett e feleleten s önkénytelenül is az jutott eszünkbe, nem kell-e emelkednie és virágoznia azon nemzetnek, melynek a bölcsőből alig kikelt gyenge virágait önfeláldozással szorgoskodásra szoktatják ? Szivünk azt mondta, hogy igen! Ezeknek láttára természetesnek tartjuk, t°gy egy fáradhatlan kezektől élethíven kihimzett magyar ember, kupával kezében, kalapját félre-csapva, örömében úgy eljárja azt az igazi magyar tánezot. Ezen osztályban legtöbben vannak, mindenki talál valami kedveset; ha körülnéz, örömsugártól ragyogó szép szemeket a kiállított mindenféléken kivül; ha a falakra emeli tekintetét, nehány ezer darabból összeállított, himzett szőnyegeket, melyek közül egy impo- sans nagyságával s gyönyörű rózsáival valóban meglepő. „Kérem haladjanak* figyelmeztető szavak felvernek bennünket ábrándozásunkból s azt veszszük észre, hogy ott vagyunk, ahonnan kiindultunk. Még egy bús pillantást vetünk az előttünk levő italok és ételekre, és bámulatos hidegvérrel elhagyjuk e termet, hogy első sorban a 2. osztályban kiállított kőszegi posztókat szemléljük s azután a kádármunkákat. Van ezek között vörösbor készítő, bortisztitó, tojásalakú, kétféle bort tartalmazó hordó, ennek, ha csapját jobbra fordítod, aranysárga lé csurog poharadba, ha balra, bikavér csiklandoztatja torkodat. Itt is gondolkodóba estünk, midőn egy udvarias fiatal felügyelő megkínált, ittunk a zamatos borból s vigabban folytathattuk szemlénket. Épen egy czélszerüen készült ekét vizsgáltunk s nehány taplósapkát és tapló női kalapot, midőn egészen zongoraszerű hangok ütötték meg füleinket, pedig czimbalom hangjai voltak azok; e valódi magyar hangszer most már bensőnket is mozgásba hozta, tisztán és elandalítólag ütögetvén ki rajta készítője a szivet-lelket át- és átjáró, majd bús, majd kaczéron tovaszökellő magyar dalok legszebbjeit. A közeli állványon fülállított dísz-
