Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-27 / 21. szám
által a ragály behurczolásának megelőzését nem láthatja teljesen b iztosítottnak, felhívja a törvényhatóságokat, hogy az 1874. évi XX. t. ez. s az ennek foganatosítására kiadott végrehajtási rendelet II. fejezete valamennyi szakaszának teljes és legpontosabb alkalmazását folyton legéberebb felügyelet mellett múlhat- lanul biztosítsák, a lakosságot a fenyegető veszélyről értesítsék s együttes működésre megnyerni iparkodjanak. Heti szemle. — máj. 26. Berlinből azon kalandos hír érkezett, hogy a Balkán félszigeten osztrák secundo genitura alapittatnék; Bosznia, Herczegovina és Szerbia fognának egyesittetni egy trón alatt, melyet Frigyes főherczeg nyerne el. * Az ázsiai csatatéren változó szerencsével foly a harcz, bár inkább a török fegyverek aratják a győzelmet. — Az oroszok Suchum- Kalehért cserébe Ardahan várát foglalták el, de e vár elfoglalása csekély jelentőségű', s a törökök által kivívott sikerek mellett alig jő számításba. Legújabban a törökök az Adler-erődöt bombázzák sikerrel. Adler-erőd 15 mfdre fekszik Suchum-Kaléhtől. A törökök, hol partra szállnak, mindenütt szervezik a felkelést, legújabb hírek szerint a felkelés az abeházok közt is óriási mérveket öltött. * Az orosz czár legközelebb érkezik a Dunához, hogy személyes jelenlétével buzdítsa katonáit. A Dunán való átkelés junius közepe táján várható. Addig csak ágyu-harezok folynak. Jelenleg Viddia bomboztatik Kalafatból. * Románia kimondotta függetlenségét, mielőtt csak kardját kirántotta volna. Majd elválik! — Minden valószínűség szerint Szerbia már legközelebb actióba lép, hasonlót fog tenni Görögország is. Lesz hát szegény töröknek elég legyőzni valója. * Francziaországban a minisztérium visszalépett s helyét reactionarius kormány foglalta el. Porosz-franczia háborútól tarthatni. Veszprém város közönségéhez. .Lement a nap, de csillagok nem jöttének“... A nap, mely Veszprém város lelkes közönsége felejthetetlen vendégszeretetével bennünket elárasztott, már eltűnik előlünk és a ragyogó nap fényes sugarai mögött könyes szemekkel és nehéz szívvel küldjük búcsúsza- vainkat. A regényes fekvésű, bérczes-völgyes város kedves közönségétől búcsúzunk, mely karjain hordott bennünket és szeretetében keblére ölelt, mely elhalmozott bennünket gyöngéd rokonszenvének ezer szép és örökre felejthetetlen jeleivel. Lement a nap, a csillagok sem látszanak belőle, de az a szeretet és hála, melynek magvát szíveinkbe ültette, mint örökkévaló csemete megmarad nekünk és lépten- nyomon emlékeztetni fog bennünket az itt eltöltött szép napokra. Jól tudjuk, hogy a rokonszenv és kitüntetés, mely bennünket minden oldalról ért, nem az egyéneket, hanem az ügy képviselőit illeti meg, akik távolról jöttek ide, a jó veszokmány alakjai is megelevenedtek, a kövér kalászokat gyűjtő magyar leány oly tekintetet vetett a mellette álló fiatal legényre, mintha mondani akarná: jer, járjuk el azt az igazit! A festő ecsete megállóit s a haugokra figyelmezett a szorgalmat megkoszorúzó nemtő pedig karját kiterjesztő, hogy az elismerés babérjait tegye a pengetőnek munkálkodásban megőszült fürtjeire. Ott az ablakfülkében egy lánczra vert kis madarat látunk;, épen most húzza föl egy rézsútos fakészüléken le- és följáró kis élelemtartó kocsiját s vizét, mely nem messze tőle függőlegesen lóg, hogy éhét és szomját ] enyhítse. Szegény állat, nem elég, hogy gyö- j nyörködteted az embereket, még munkálkodnod is kell s mindent azért, mert szabadsá- godtól megfosztottak. Hja! benne vagyunk a munkában, ha enni akarsz, neked is dolgoznod kell, mint nekünk. Két gyönyörű szekrényt írjunk még le? nem, ezeket nem bántjuk, mert ha szólnánk, csak azon óhajunknak adhatnánk kifejezést, vajha szobánkat díszítenék; avagy a darab fácskákból kifaragott különféle alakú tárgyakra fordítsuk figyelmünket s az itt fekvő ezukor- | szelenczére, melynek négy oldalára szabad kézzel vannak metszve: Baraccone. Kossuth háza, fürdő Bolgárországban, svéd népiskola, Beczkó vára ? ezt sem teszszük, hanem elmegyünk e teremnek egy félreeső szegletébe. — Mesterségesen készült méh-kaptárok vannak itt; egyiknek ajtaját kinyitva, üveglapon keresztül látjuk a picziny állatkákat, nem tudják mire vélni a dolgot, hogy el vannak zárva, ide-oda forgolódnak az üveglapon és sejtjeiI prémiek szíves meghívása folytán, az ipar- ! ügyek érdekeinek néminemű előmozdítására. Annál nagyobb a hála, melylyel a város kö- 1 ! zépsége iránt eltelve vagyunk, mert méltá- ! nyolni és megbecsülni tudjuk azon nagybecsű j kitüntetéseket, melyekkel az eszme szerény harezosait elhalmozni kegyes volt. Mindeneketőtt Benkő István, Brenner Lőrincz s Yéghely Dezső uraknak fejezzük ki ] | köszönetünket. A munkakiállítás és vándor- j j gyűlés e tényezőinek, mint ilyeneknek, más ! helyen és más alkalommal adjuk át méltató megemlékezésünket. Most mint kedves vezetőinknek fáradhatatlan és buzgó kalauzainknak mondunk nékik szívünkből eredő köszönetét. Bezerédy Gyula, Lévay Imre, Megyesi í József, Fejes Antal, Kőrösy Imre, Ruttner Sándor, Kovács Imre, Weisz Dániel, Kovács Károly, Dukovics Sámuel, Varjas Lajos, Huszár János, Rothauser Rudolf, Balogh Károly, Kürti János, Pfilf Lajos, Szente Gábor, Soós Lajos uraknak, vendégszerető házigazdáinknak szíves készségükért őszinte köszönetünket fejezzük ki. Orbán Bálint bal.-füredi gyógyszerész, Écsy László bal -füredi fürdőigazgató, Molnár Aladár orsz. képviselő, de kiválólag Peczek Gyula megyei főpénztárnok urnák is hálás köszönettel tartozunk azon szíves éá magyaros vendégszeretőkért, melylyel házukhoz meghívni és bennünket kitüntetni szívesek voltak. Különösen hálás elismeréssel és kiváló szeretettel kell Peczek Gyula úrról megemlékeznünk, ki csopaki birtokán ritka szívélyességgel, magyar rokonszenvvel és kedves előzékenységgel vendégelt meg bennünket s fogékony szíveinkbe, az irányában érzett szeretet mellé, a kedves emlékek bűvös-bájos sokaságát ülteté. Továbbá első sorban a helybeli ifjúságnak, mely bennünket fáklyás zenével tisztelt j meg, a lövész-egyletnek, a tűzoltó-egyletnek, a műkedvelő társulatnak, az iparos- és keresk. körnek, a polgári társaskörnek stb. testvéri szeretetünk hálás kifejezését adjuk. És végül azoknak, kikről első sorban kellett volna megemlékeznünk, a város szeretetreméltó lelkes hölgyeinek kézcsókuukat adjuk át. Tartsanak meg oly szívélyes jó emlékezetükben, mint amily kivaló tisztelettel és becsüléssel irányukban viseltetni egyenként és összesen magunkat mindig szerencséseknek fogjuk érezni. Veszprém város derék polgármesterét fölkérjük, hogy e város közönségének adja át üdvözletünket és hazafias hódolatunk kifejezését, melyet ezennel, mint a polgárság fejének az ő kezeibe teszünk le. Most pedig megyünk dolgaink után, melyek a kötelesség embereit tűzhelyük, irodájuk- és műhelyükbe szólítják. — Megyünk hivatásunk, feladatunk teljesítéséhez. Folytatni azon nagy munkát, melyet vállvetett erővel előre kell vinnünk, melynek kezdetét a veszprémiek lelkes jó szándéka oly nagyszerűvé tette. Az itt tapasztaltakból mi is lelkesedést merítünk és ha Önök idővel elmondhatják, hogy némiképen érdemesítettük magunkat szívélyes kitüntetéseikre: nyugodtan fogunk visz- szatekinteni pályánkra, mely humánus társadalmi és közgazdasági irányban jelöli ki útunkat, czélunkat. Ez útban a költő is lelkesít bennünket, ki azt mondta : Neked élni kell, oh hon, S örökre mint tavasz virulni! Ez jeligénk, mely ifjú lelkünket hevíti és a nemes tűz, melyet keblünkben érezünk, munkára fog hevíteni bennünket. Munkára a haza érdekében, melynek mindannyian kész szolgái vagyunk. Isten velünk! Méltassanak jó indulatukra, tiszteljenek meg továbbra is szerete- tükkel, figyelmes barátságukkal, melynek hatványozott érzelmei örökre szíveinkbe zárják mindnyájuknak kedves-édes emlékét. Legyen e barátság hosszú, de legyen az ügy iránt buzgalmunk és lelkesültségünk még annál is hosszabb, — örökéletű! A viszontlátásig! Veszprém, 1877. május 26-án. A vendégek nevében: Gelléri áMór. ünnepélyeink. Vendégeink fogadásáról, melylyel ünnepélyeink sorrendje megnyílt s mivel egyszersmind a szombatra kitűzött teendők pro- grammja kimeríttetett, már lapunk múlt számában szólottunk. Vasárnap reggel y29-kor a helybeli művelődési és önsegélyző kör tagjai, valamint vidéki vendégeink a nemzeti és a szegedi kör zászlója alatt vonultak a kegyes-tanító- rendiek templomába, minden szónál hangosabban tiltakozva ez által, azon föltevés ellen, mintha komoly törekvésű magyar iparos ifjaink, legtávolabbról is egyetértenének a kölföldi véres szájú daemogogokkal, kik irtó háborút üzennek a polgári és társadalmi rendnek. 10 óra tájban díszes küldöttség ment ki az indóházhoz fogadni Ráth Károly orsz. képviselőt, mint az országos iparegyesület küldöttét, Bakay Nándor derék szegedi iparost és más vendégeket. — A bevonulás után a polgári kör helyiségében megtörtént a munkakiállítás ünnepélyes megnyitása. Az épület előtti tért nagy néptömeg lepte el; az erkélyről 12 órakor megszólalt Brenner Lőrincz kiállítási elnök, jelezvén a kiállítás fontosságát s kérvén egyszersmind a közönség jóakaraté figyelmét és támogatását a magyar iparos iljúság zsenge törekvésével szemben. — Utána Véghely Dezső városi főjegyző nagyhatású beszédben üdvözli a vendégeket és a kiállítást megnyitottnak jelenti ki. A vendégek részéről Ráth Károly szólott; beszédében osztatlan rokonszenvének adott kifejezést az ifjúság kebelében megindult jó irányú mozgalom iránt, melyet az önálló iparosok is kötelességüknek fognak ismerni, támogatni. Az országos magy. iparostestület és fővárosi iparos kör nevében is üdvözölvén e nemes törekvést, óhajtja, bárha az önsegély és önművelődés az eszmék honából kibontakozva, mihamarabb megvalósulhatna. Végül a lelkes ifjúság kérésére szólott Gelléri Mór is, kérvén az ifjúság nevében a társadalom minden osztályának támogatását, becsülnék az ipar munkásait, rombolnák le az előítéletek chinai falait, melyek sok helyen még ma is gátolják az egészséges nemzet- gazdasági eszmék józan terjedését, meg az iparosok kívánatos művelődését és a hazánkban elmaradt ipar fejlődését. — Gelléri beszéde után az iparos ifjúsági dalárda a szózatot énekelte. Délután kirándulás volt tervezve a „Betekints“-be, hova vendégeink egy része a permetező eső daczára is kiment és igen jól mulatott, ha a magyar ember czigány-muzsika nélkül jól mulatni tud. — Este műkedvelői díszelőadás volt. Az előadás után fáklyás menet indult ken, megélnek még, mert ami kevés mézet összegyűjtöttek, most kénytelenek felemészteni. A harmadik osztályban vannak szövött anyagok, kikészített finom és erős bőrök, czél- szerfíen elkészített ruhadarabok, vargamunkák, nevezetesen: szép lábakra való selyem női czipők, férfi czipők, téli s nyári csizmák a legszebb választékban kínálkoznak jó drága áron lábadra. Ha lovagolni szeretsz, ragyogó kantár még ragyogóbb zablákkal tűnik szemed elé, ezt még lovad is örömmel veszi szájába. A kostök finom bőrből készítve, fél méternyi czifra czafrangjait fitogtatja, öröm reá nézni; hihető, hogy mert szép szokott lenni, azért tölt rá a magyar ember munka közben legalább egy jó félóráig; gyönyörködik benne annyira, hogy munkájáról egészen megfeledkezik. Ott lóg a falon az alföldi magyar embertől csikorgó hidegben úgy, mint tikkasztó melegben elválhatatlan suha, egy alkalommal mégis leveti: Leterítem a subámat, Arra várom a rózsámat. Dicséretre méltó szűcs-munkát látunk a falra feszítve, nagy szőnyeg ez, szép szorgalomnak még szebb eredménye. Hány állat sírt halálos könyeket belé, míg így ide került! A selyemtenyésztést is képviselve látjuk itt; egyszerű készüléken ragyognak a finom szálak, legombolyítva a még most is ott függő gubóról. Ezen iparágat Veszprém megyében művelik, kívánatos is, mert hölgyeink a selyemruhát rövid idő alatt elkoptatják s vele együtt tüdőnket is, húzván uszályaikat vízbe, sárba és porba; de mi ezt úgy boszuljuk meg, hogy a másik világba költözünk és sok leányt pártában hagyunk, kiálthatják akkor a régi népdallal: , Jaj pártám, jaj pártám, gyönyörű gyöngypártám!“, de utána teszik: mért maradtál a fejemen ? Még néhány csinos kötélgyártó-munkára vessünk egy pillantást, melyek egy kék selyemmel hatalmasan kivarrt paraszt-mellény mellett vannak elhelyezve, s menjünk a negyedik osztályba. A zárak egész sora fogadja itt a belépőt, melyekről készséges magyarázat után megtudjuk, hogy bizonyos fortélylyal nyithatók; közülök egyet csak készítője, egy fiatal ta- noncz tud kinyitni, s azért ezt ajánljuk a férjezett nőknek, tanuljanak meg vele bánni s ha kóborló férjeiket otthon akarják tartani, czélszerűen alkalmazhatják. A közelben vau egy falba való kis Wertheim-féle szekrény, ügyes szerkezetű zárral; majdnem megvettük, de azon szomorú tudat, hogy csak puszta levegőt zárhatnánk bele, ezt pedig nem érdemes, elvette kedvünket és tovább haladva, egy valódi lópatából készült varró-vánkost vizsgálgattunk, erősen ajánlva a mellettünk álló hölgyeknek, de épen semmi szándékuk sem volt goromba lókörmöt tenni picziny asztalkáikra, aranyból volt ilyesmi nekik. Hatalmas takarék-tűzhely s több díszes kályha állottak oldalt rendíthetlenűl, valóban így, mert meg sem mozdult az első, midőn egy elmerült szemlélő kiálló részébe úgy vágta bele fejét, hogy még kalapja is megugrott az ütés elől; ugyancsak vakaródzott, s most az egyszer ott, ahol nem is viszketett. Vajon szép olvasónőm, hallottad é már j ki az „Angyal* vendéglőtől az „iparos olvasókör“ épületéhez, melynek emeleti helyiségében voltak vendégeink összegyűlve. Az ifjúság szónokai Weisz Jakab és Auer Soma kifejezést adnak azon rokonszenvnek, tiszteletnek és szeretetnek, melylyel Veszprém ifjúsága a magyar ipar előharezosai iránt viseltetik. A megtiszteltek nevében köszönetét Ba- i kay Nándor mond; velős és emelkedett szónoklatában kiemeli az önálló iparos és segédei közötti viszony rendezésének szükségét; buzdítja az ifjúságot kitartásra az önművelés és önsegélyzés háladatos pályáján; figyelmezteti azon fontos szerepre, mely hazánkban az iparra és művelőire várakozik. — Az ifjúságtól a kitartáson kívül erőt, józanságot, s jó akaratot kíván, melyek képessé teendik arra, ! hogy munkaadójában érdektársát tekintse, s soha se feledkezzék meg hazája és nemzete iránti kötelességéről. A lelkes éljenzések után megszólal Gelléri Mór, ifjú hévvel, ifjú lélekkel intézi szavait azon ifjúsághoz, mely hivatását felismerte, mely zászlajára az önképzés és önsegélyzés általi haladást tűzte ki. Meleg szavakban köti lelkére az ifjúságnak, hogy ha haladni akar; legyen lelkesedése állandó, nem mint a már-már kialvó fáklyák lángja; legyen az eszme, melyért küzdeni síkra száll, vezércsillaga a sötétségben. — Az eszme harczosaival ne törődjenek, de hassanak oda, hogy az eszme éljen és világítson, mint az örökvilágosság. — „A fáklya, melyet nekünk gyújtottatok, úgy mond, tüzével melegséget, fényt áraszt; az eszme mellett legyen szívetekben is tűz, melynek lobja soha ki ne aludjék, mely örökké éljen kebletekben, mely meleget áraszszon testvéreitekre, s melynek heve örökös tevékenységre sarkaljon benneteket. Ne lankadjatok, ne tudjátok meg soha se: mi az a szalma tűz; a művelődés legyen a ti szövétneketek, melynek fényénél egy jobb jövőbe térhessetek, de ezen jobb jövőt a magatok munkája, szorgalma, s hazafias buzgó, törekvése által kell megteremtenetek. Éljetek addig, míg érdekeiteket, mely az ipar érdekei, felismerni tudjátok, míg azokért teljes irányban fáradni képesek és készek lesztek.“ Az összegyűlt roppant nép a .Rákóczy“ induló hangjainál oszlott szét éjjeli nyugalomra, hogy a következő nap ünnepélyeiben újúlt erővel vehessen részt. A vándorgyűlés május 21-én. Reggeli 9 órakor a ,Korona“ nagy termében gyűltek össze az iparos vándor-gyűlés tagjai. Egy küldöttség ment Ráth Károly képviselő úrhoz, hogy őt az elnökség elfogadására és az elnöki teendők vezetésére felkérje. Ráth Károly országos képviselő a gyűlési teremben megjelenvén elfoglalja az elnöki széket. Megnyitó beszédében előadja az ily iparos vándor-gyűlések czélját, különösen hangsúlyozza, hogy nálunk munkás-kérdés nincs, hanem ipar-ügy, mely távol áll a más államokban létező socialis munkás-kérdéstől. Vázolja az iparos ifjúság viszonyát munkaadóihoz, mestereihez; ezeknek kötelessége és érdeke úgy kivánja, hogy ifjakból derék józan munkásokat neveljenek az iparnak, hogy az ifjak értelmét, szorgalmát fejleszszék, mert csak így lesznek képesek a hazai ipar virágzását előmozdítani. Kiemeli továbbá, hogy az Folytatás a melléklapon. ezen kifejezést: ezüstös ember, vagy ezüstöm? ugyebár nem; de ha azt mondanám: „aranyos ember, vagy aranyom“, ezt már hallottad és sokszor mondtad is. íme, a mi kiállításunk ezen tekintetben is ritkaság, mert itt van nemcsak ezüstös, hanem valódi ezüst ember is, s hozzá még munkás, ezüst széken ül, ezüst az asztala. Üvegboríték alatt dolgozik, nehogy háborgassák, egy ékszert el is készített már körülötte fekvő kis eszközeivel számodra — 30 forintért. A hosszú asztal szélen cserép medve tolja eléd buta orrát haragos kis szemeivel, az ellenkező oldalon pedig nagy figyelemmel kidolgozott herendi porczellán-vázák kaczér- kodnak, gyengédségüket, élénk színeiket s karcsú alakjaikat mutogatván ; közel hozzájok gyakorlati ezélú edények dicsekednek közhasználattal. Lépj egyet s benn vagy az ötödik osztályban, hol a falakról istennők deli alakjai intenek feléd; elandalodol, nézvén a vulkán hatalmas tűzét és füstfellegét, mint így igyekszik szabad térre jutni; az éjszaki fény vér- pirösságát, mely gyönyörűen bevilágítja a közeli hegyeket; megrettensz, ha látod Zrínyi Ilonát nagyon is élénk színezéssel, fáklyával kezében a lőporos hordó felé közeledni, hogy magát és ellenségeit légbe röpítse. Itt nehány tájképen biztos festői kéz nyomait látod és mellettök kitűnő tollrajzok- ban gyönyörködhetel; ott egy őszbe borult öreg fájdalmát elképzeled, midőn kedves leányát tőle a börtön ablakának vasai által elzárva tudod; amott ismerős szép alakok színezett fényképei kötnek le, észrevevén, mi-
