Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-29 / 17. szám
III. évfolyam. 1877. 17-ik szám. Veszprém, április 29. aro : V^df! és „Hív. Értesítő“ aegjeUn minden vasárnap. Előfizetési díj : Egész évre . . 6 frt - kr. Tél évre • - - 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára b Is* lir. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS ÍTvs-oÁ VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: KRAUSZ ARMIN jl kSayvkeresfeedése Vessprémien, I hova minden előfizetés hírde* i tésfiij e postai rekiamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR |j petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: |kegyesr.nagy gymnasium.^ oá A Corvinák. Meghalt Mátyás király, oda az igazság. Maradandóbb emléket soha nép atyjának, hadsereg vezérének, nemzet fejedelmének nem emelt, mint a magyar nép ezen mondása által dicső emlékű királyának, Corvin Mátyásnak. Maradandóbb ez az idők viszontagságaival daczoló érez- vagy márványnál, mert a szívekbe van vésve, melyek igazi magyar vértől lüktetnek és ezen emléket nemzedékről nemzedékre hagyják, míg az utolsó magyar szív utolsó dobbanása meg- nem szűnik. Oda az igazság! — Rövid nehány szó és mégis összpontosúl benne a népek millióinak szorongó fájdalma előidézve a jogtiprás ezer meg ezer neme által, sajgóvá téve a keresett, de meg nem talált igazság leverő tudata által. És valóban Mátyás király meg is érdemelte a magyar nemzet ezen háláját, mert ha valamelyik királyunk, bizony nyal ő tette a magyart önérzetessé határainkon belül, híressé, sőt rettegetté határainkon kívül. És mi által? Egyedül az által, hogy valamint ő maga is magyar volt szíve legutolsó csepp véréig, úgy a magyar nemzetet soha magyar jellegéből ki nem vetkőztette, hanem nagygyá eredeti magyar természetéből fejlesztette; együtt érzett vele jóban és roszban; védte jogait még akkor is, mikor az a magyar hatalmasoknak nem igen volt Ínyére. Ezen dicső királyunk korszakot teremtő világhírű könyvtárának nagybecsű maradványai, az úgynevezett Corvinák, lesznek rövid idő múlva a nemzet birtokában. A visszaadás magasztos ténye ép oly megragadó és emelő, mint nagyszerű és árt nem ismerő a drága műveknek bel- és külbecse. A török, győzelmi zsákmányul vitte azokat magával Konstantinápolyba, és most rokonszenvünk által legyőzetve örök barátságának hódoló zálogául küldi azokat vissza Budapestre. Kár, százszor kár, hogy hazánk mostoha viszonyai az örömpohárba, melyet már már ajkainkhoz illesztőnk, ürmöt csepegtettek és kárörvendve megzavarták az ártatlan, a tiszta és boldogító ünnepet, melyet az áthozó küldöttnek terveztünk. De ne essünk kétségbe, sőt komoly intő példa legyen az előttünk, hogy mire jutunk, ha levetkőzve tősgyökeres magyar természetünket, mely nemcsak élet- de Európa-képe- sekké tehet bennünket, idegent cserélünk és önfeledett majmolásával a külföldnek minmagunkat alázzuk le és nemzeti önállóságunk létalapjait támadjuk meg. Valahányszor tehát ezen művekre vetjük örömkönyekben úszó szemeinket, mindannyiszor jusson j eszünkbe, mi volt a magyar dicső királya, Corvin Mátyás, alatt és mivé, sülyedt ma, midőn pedig a haladásnak minden téren ezer meg ezer tényezőivel rendelkezik! Az igazság, mely oly szépen jellemezte Mátyást, az igazságost, lényegében ma is az, ami volt hajdanta; a magyarság, melynek sze- retete át- meg átjárta a dicső fejedelem minden gondolatát és tettét, ma is csak abban áll, amiben állott akkor és mi minden megfogyatkozottságunk daczára sem volnánk képesek e két, fajunkat és nemzetünket díszítő tulajdont minmagunkban feléleszteni és annak tetteinkben kifejezést adni? — Alig hihető. Merítsünk a múlt e szent ereklyéiből bátorodást terhes jelenünk és borúit jövőnk iránt, bizva a magyarok Istenében, ki népét nem hagyja el mindaddig, míg az maga magát el nem hagyja. Ha ily gondolatokat kelthetnek bennünk a Corvinák, bátran szembeszállhatunk a megpróbáltatás nehéz perczeivel és ha a gondviselés könyvében az van rólunk megírva, hogy a nemzetek sorából kitörültes- sünk, legalább tudjunk önérzetesen, fényes és dicső múltúnkhoz méltóan fegyverrel kezünkben a csatatéren meghalni inkább, mint gyávaság, bűnös közöny, szennyes pártoskodás vagy kicsinyes visszavonás következtében nemzetünk sírásóinak kezeibe esni. A Corvinák, e páratlan magyar műkincsek, nemzetünk birtokába jutottak ismét; de vajon megérjük-e azt az időt, mikor e nemes tett halvány viszonzásaid a magyar is összegyűjti a hazánkban szétszórva levő török műkincseket és azoknak színével javával kedveskedik őszinte barátunknak és rokonunknak — a dicső török nemzetnek ?! A belügyminiszter egy közigazgatási bizottság által aziránt tett kérdésre: hogy oly ügyekben, melyekre nézve az alispán határozatai a közigazgatási bizottságokhoz fólebbez- hetők, s melyeket külön törvény a közigazg. bizottsághoz íöllebbezni rendel, a két egybehangzó alsóbb bírósági határozat ellen benyújtandó folyamodványok miként kezeltessenek; illetőleg vájjon az ily folyamodványok az alsóbb hatóságok részéről a közig, bizottsághoz föl- terjesztendó'k-e vagy nem? kijelentette, hogy ily ügyekben két alsóbb hatóság egyértelmű határozata ellen nincs helye további fölebbe- zésnek, s az üy folyamodványak a hatóságok által visszautasítandók. Ily esetekben a netalán elkövetett törvényszegésekért, vagy magánosoknak okozott sérelmekért az elégtétel, illetőleg orvoslat fegyelmi és kártérítési eljárás útján szerezhető' meg. A halottkémlés szabályozása ügyében m. évben kibocsátott rendelet kapcsán a belügyminiszter egy újabb pótrendelete által intézkedik akként, hogy az eddigi kimutatásokon kívül még a halálesetek, a közegészségi szempontból fontosab halálokok szerint is eltüntetve legyenek. — Hogy eziránt a megkivántató egyöntetűség elérhető legyen, e czélból egy rovatos kimutatási minta közöltetett a törvényhatóságokkal, melyet kitölteni a halottkémek dolga leend. Oly betegségek, illetőleg halálokoknál, melyek részint nem orvosok által is nehézség nélkül felismerhetők, részint pedig a halott hozzátartozóinak kikérdezése által megállapíthatók, a nem orvosi halottkémek is kitölthetik, hogy minél több adat gyűjthető' legyen. E kimutatások évnegyendenkint lesznek felterjesztendők. Kétség merülvén fel továbbá az iránt, vájjon a halva szülöttek felveendők-e az összes halálozási számba vagy sem? erre nézve a belügyminiszter rendeli, hogy az uj szülött halottaknál mindenkor arra legyen figyelem, nem jött-e a gyermek halva a világra? és csak ez esetben veendő' fel a halott az élve szülöttek közé, ha pedig lialA jött világra, ez jegyzet rovatban kitüntetendő'. Heti szemle. — ápr. 28. A képviselőház megkezdte működését. Tisza Kálmán, miniszterelnök úr, beterjeszté a vám- és bankügyre vonatkozó törvényjavaslatokat. * A sors koczkája háborúra fordult. Az orosz czár hadi manifestuma 23-án délután olvastatott fel a főhadiszálláson s ezzel a keleti kérdés megoldása a fegyverre bízatott. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Május elsején. Emlékezem! zöld volt az erdő, Derült az ég köröskörül. A park rég láta ennyi népet; Ott jártam én is egyedül. Öröm sugárzott minden arezou, Megújult vágy, ifjú remény; Csak én szerettem volna sírni Gyönyörű május elsején! Kesztyűs urakkal, kék ruhában Te is ott ültél egy pádon. Sok szépet mondhattak neked, mert Csak mosolyogtál angyalom. Platánok gúnyos suttogását Hozá a játszi szél felém: Minek van a szegénynek álma Gyönyörű május elsején ! De én azóta megtanultam, Boldog, ki sokat álmodott. Sokszor kijártam a ligetbe, S fölkeresém a kis padot. De oly üde már semmi sem volt; A régi nem volt más csak én. Nevedet a homokba írtam, Mint akkor, május elsején. ® el-elvisz a vágy este — reggel £ régi padra betegen. Tapasztalásom ím, elég van; Hadd sírjam ott ki csendesen. Ah, sírni! sírni öntudatlan’, Mig eljő majd az ő'sz dere; A midőn már magunk se tudjuk, Mikor volt május elseje. REVICZKY GYULA. Megvárlak... — Életkép. — Gróf Vay Saroltától„Megvárlak, hatíz esztendő múlva jössz is elő megvárlak !* szólt a szőlő-csősz Évije zokogva s oda borult Biró Miska nyakába, | kit holnap visz a ,német“ .nagy Tálján or- I szágba“. Miska is egészen elérzékenyedett, hasonló fogadást tett s egy rakás jó kívánat . és ezer csók közt végre elvált a leánytól, ! nehéz szívvel, lecsüngő fejjel véve útját a megye székvárosa felé, hol a sárgára „pingált“ kaszárnyából már két napja hallatszék a besorozottak éneke: „jluszár leszek nem bakancsos“ stb. Évi, magára maradva összefogta piros „zsál“ kendőjét, háromiodros szoknyáját s búbánattal csordultig neki vágott a szőlőhegyeknek, hol szülei szerény vityillója állott. Három hónapig aztán nem bírtak vele semmire menni; hetenkint kétszer is bejárt a falusi pusztára, vájjon jött-e már Miskától „katona-levél“ ? S ha néha-néha megérkezett a várva várt „paksaméta“, aranyos, rózsás papiroson, tele írva jó öreg betűkkel, akkor százszor is végig olvasta Miskája „tulipántos angyalom“-mai tarkázott vallomásait s nem győzte fejébe venni azt a rettentő sok csodát, mikről a közhuszár „Pádova“ városából emlékezett. A dolgoknak ilyetén való sorában azonban csakhamar változás állt be. A megyebeli főispán, egy podagrás öreg úr, haza a faluba érkezett s egy ápolóné után nézetett. Gyönki Jéda, a falu ,vénasszony“-a a csősz Évit .kommendálta“, a kinél .módosabbat Bécsben sem lehetne találni.“ Évinek is meg vitték a hírt, ki — szívében Miskája emlékével, eleinte csak fejét rázta, végre azonban, miután szülőd megérteték vele a .nagy szerencsét“, mégis csak rá adta magát, mert szó mi szó, Évi — bár jó indulatú, de ingadozó s nagyra vágyó leány volt. Mikor meglátta a .czifra* termeket a .pulitéros“ bútorokat, a fényes cselédséget, a pompás hintókat, vádolta önmagát, hogy oly vonakodva egyezett be a .fáin“ dolog- talan életbe. Mert hát azt csak nem nevezheti dolognak, hogy a méltóságos úrnak segít a lépcsőkön fel s le járni, ügyel, hogy orvosságait pontosan bevegye, s a gőr-szék után sétál plaid és sálokkal kezében, hogy a lég hültével bepatyolálja a főispán fájós lábait ? ö e kicsiségek daczára ezer ,sáin“ forint évi fizetése jár. Ezer forint! ennyi talán öreg atyámnak sem volt soha, noha szabó volt a nagy utczában! Két év alatt Évi teljesen nélkülözhet- lenné Ion a főispánnak. Nyáron át fürdőről fürdőre vitte magával, télen pedig Bécset, Párist s az enyhe déli tartományokat utazták be. A harmadik tavaszon mikor vissza jöttek, a falusi nép alig ismerte fel a hajdani csősz Évit!.. hosszú uszályos ruhát viselt, mig fodrozott haján a külföld divata után készült kalap pihent. így járt vasárnaponkint a templomba, hol egyenesen a főispáni székbe ült. Egykori rangtársai ümmögtek, többen ravaszul nevettek bajuszuk alá. Egyszer a kastélybeli szolgáló, ki Biró Miska testvér-huga volt s egyetlen a faluban, ki a finom kisasszonyt .te“-nek merte szólítani, úgy, mint régen, mikor a szélmalom oldalában „künn a bárány, benn a farkas“-t és ,cziczás“-t játszottak együtt; a parkban sétáló Eveline-t — nem Évi többé — megközelítő s elkezdett a régi leánykodásról, Miskáról stb. beszélni. Eveline-t, mint minden alacsonyból felkapaszkodott köznapi lelket, kellemetlenül érinté a szolgáló bizalmas hangja s leginkább azért, hogy az az általa feledni kívánt múltból meríté beszélgetése tárgyát. Ezt nem szerette hallani Eveline, el is rakta utjából lassankint mindazokat, kik ó't mint „cső'sz Évi“-t ismerék. Szülő'it is az ő kórtere tette le a főispán a távol Zemplénibe, hegyaljai birtokára, hogy még csak eszükbe se jusson lányukat meglátogatni. Elhordatta volna ő az egész falut, ha lehetett volna, el durva lakóival, kik közöl nem egy .kikapi“ legény merészelt utánna kiáltani a „puczczos“ kisasszonynak: .Évi te, hány hét a világ?“ — Ilyenkor boszusan harapdálta ajkait Eveline s átkozta azt a sárfészket, az ö szülőfaluját. Mint mondám, Harcsa jelenléte (így hívták a szolgálót) most is kellemetlenül hatott reá, de hagyta beszólni, talán Miskára gondolva, ki neki egykor mindenek felett legdrágább volt, habár most már levelei is
