Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-08 / 14. szám

elfogadta. Hivatalos hírek e váratlan eseményt egészségi okokból magyarázzák ki.

Némely hírek szerint a lemondás békés jellemvonással bir; más hirek ellenben azt állítják, hogy a kanczellár távoztával a német politikában nagy fordulat fog Oroszország javára beállani.

*

A nemzetközi jegyzőkönyvet már megkapta a porta; minisztertanács is tartatott, de semmi határozat nem hozatott. Valószínűnek látszik, hogy a porta a jegyzőkönyvet egy a nagy hatalmakhoz intézondő jegyzékben vissza fogja utasítani.

Eközben a porta roppant erélylyel folytatja a hadikészülődéseket. Ruscsuk várában 326 Krupp-ágyú van. A Zajcsárból visszatért hadsereg Viddiuben állomásozik. Legújabban 100,000 ember hivatott zászló alá.

*

Miután a Montenegróval folytatott béketárgyalások végleg megszakíttattak, a porta erélyesen készül a háborúra Montenegro ellen is. — A török sereg főhadi szállása Dubra- vaban van, mely körül 20000 ember, 69 tábori ágyú és 3 hegyi üteg van összpontosítva ; e sereg az irregularisokkal mintegy 30000 emberre fog szaporodni. A főparancsnok Szu- leiman pasa előbb Niksicset akarja felszabadítani, hogy aztán a montenegroiakat a Duga szorosból kiűzze; ennek megtörténte után könnyű leend a lázadókat a Banjani hegységből is kiűzni.

*

A boszniai és herczegovinai lázadók már megkezdették a háborút, számuk azonban feltűnően csekély. Boszniában öt, Her- czegovinában pedig csak két önálló lázadó csapat van.

*

Még egyszer meg kell emlékeznünk Csernajéltről, kinek Milán szerb fejedelem „különös érdemeiért az 1876-ki török háborúban“ a Takovorend nagy keresztjét adományozta.

A veszprémi közvágóhíd.

A városunkbeli gőzkalló, melynek sohasem füstölgő magas kéménye a polgári egyenetlenség és párttusának volt emléke, lényeges változáson ment át, hogy az egész közönség hasznára szolgáljon.

Különféle tervek voltak a használatlan épület mikénti felhasználására, mig Bauer Károly, Brenner Lőrincz, Nay Jakab és Megyesy József urak azt birtokukba véve, közvágóhiddá való alakítását elhatározták. — A szükséges hatósági engedély a gazdasági bizottság véleményének meghallgatása utáu az 1876. évi nov. hó 2-áu tartott városi képviseleti közgyűlésen következő feltételek mellett adatott meg a vállalkozóknak.

a) Az épület felállításának befejezésekor a város által megvizsgáltatván, helybenhagyás utáu vehető használat alá; az épület- és felszereléséről ugyanekkor leltár készítendő s ennek alapján a vizsgálat minden három évben megejtendő és ehez képest a hiányok pótlására a vállalkozók kötelezhetők lesznek.

b) A vállalkozók évenkint a városi közpénztárba jogbér czim alatt 2 db aranyat kötelesek fizetni.

c) A közvágóhidnak hatóságilag engedélyezett megnyitása után a vállalkozók jogosultak lesznek minden darab marha utáu i irtot, minden db borjú után 15 krt és minden

kedvesebb és legérdekesebb lények egyikének élettörténetét leírjam.

A fényképet féltékenyen elrejtve őrzöm s mégis történetét nem vonakodom papírra vetni, sőt azt hiszem, ezzel irántai szeretőiemnek hozok áldozatot s magam és sokak előtt, kik rajzomból felismerik őt, kibékítve, megszentelve álland. Sokszor este, ha egyedül vagyok honn, s a lámpa kellemes világát árasztja nyájas négy falam között, el-eluézem hosszasan barátnőin arczképét, s bár a rejtély rég megfejtve, a sötét dráma egész megren- dító'ségóben lejátszva, keresem a vonásokban azt a végzetet, hogy ennek így kellett-e történni ?

Szépségével nem tűnnék fel senkinek, de alig akadna ember, ki nem találna rajta érdekest, kiválót. Az, mi hiányzik a vonalak antik tisztasága- és antik szépségéből, bőven pótolva van a kifejezés erőteljessége, valami megnevezbetleu báj s a fönség azon lébe által, mely önkénytelenül ragadja meg lelkünket, hogy e liatal gyengéd leány lehetett láugész, hősnő vagy vértanú.

iíu azt hiszem, mindhárom volt !

A fénykép hátlapján ott áll: „Az én kedves Serenámnak — Lillája.“ Gyönyörű és jellemző írás, könnyed, gyakorlott kézzel oda vetett finom hajszálvonások s biztos akaraterős, kifejezésteljes árnyalásai a betűknek. — A hosszúkás, nyúlánk és gyengéd kezek karcsú újjaikkal, melyek a kerti szék támláján összekulcsolódtak, ügyesek voltak mindenben, mint egy tündéréi, s_a lengeteg, gyengéd, leádaráb birka titán 6 krt, mint vágási díjat szedni.

d) A város 12 év leforgásáig másnak vágóhíd felállítására engedélyt nem ad s a fentjelzett díjak fizetésének kötelezése mellett mindenkit e vágóhíd használására szorítani fog.

e) A 12 év leteltével ezen közvágóhíd minden épületeivel, felszerelésével, s így a területtel együtt a város tulajdonába megy át és ezeket a vállalkozók vagy jogutódaik a városnak átadni kötelesek lesznek.

f) Visszaélések, zsarolások vagy egyéb közrendőri okok miatt azonban jogában áll a városnak a 12 év letelte előtt is a vágóhidat bezáratni vagy más kezelés alá adni, tekintve venni, ez esetben azonban a hány év a 12 évből le nem járt volna, évenkint 500 írtjával a vállalkozók részére a város által megtérítendő, s végre, hogy minden borjú, vagy birka és így a marha is e közös vágóhídon vágat- tathatik le, amennyiben lorgalom tárgyát képezendi.

A vállalkozók amint a hatósági engedélyt megkapták, habár ennek e) pontja túl- szigorúnak is látszott előttük, hozzáláttak az átalakításhoz; a munka meglehetős gyorsasággal haladt előre s 10,000 frtot megközelítő pénzáldozat után annyira jutott, hogy ápr. 24-én megnyitható és a közhasználatnak átadható lesz.

A közvágóhid hasznát első sorban a mészárosok és azok fogják élvezni, kiket a körülmények arra kényszerítenek, hogy a roz- marin- és egyéb útczákban elhelyezett, dög- leletes biizt és Pharao-korabeli légyrajt terjesztő vágóhidaknak csúfolt bódék környékén gyakrabban megforduljanak; —jótékony hatása azonban az egész város egészségügyére is ki fog terjedni. — Haszon háromlik azonban magára a városra is, mely 12 év után kraj- czárnyi kiadás nélkül oly birtokhoz jut, mely évenkint szép összeg tiszta jövedelmet biztosít számára. — Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azon körülményt sem, hogy ily közös vágóhíd használatának kötelezettsége mellett a levágandó marhák az 1876. XIV. t. ez. II. fej. 13 §-ának rendelete szerint orvosrendőri szempontból előlegesen vizsgálat alá vehetők lesznek; mig eddig ez túlságos sok nehézséggel járt.

Ha mindezen körülményeket figyelembe veszszük egy oldalról, másról pedig azon körülményt tekintjük, hogy a vállalkozókat csekély vagy talán semmi anyagi haszon sem kecsegtethette, csak az érdemnek adózunk, ha kimondjuk, hogy az illetők közhasznú műkö- désökért közelismerésre érdemesek.

Hátra van még, hogy a közvágóhid lehetőleg rövid leírását adjuk. — Az egész a felügyelő elég kényelmes lakásán kivül két épületből, u. m. a szorosabb érteményben vett vágóhíd és szárítóból áll, mely utóbbinak alsó részét az úgy nevezett koplaltató foglalja el, berendezve 13—15 drb marhára. — A vágóhíd két nagyobb, közepén csatornával ellátott, a czélnak megfelelően padlózott helyiségből és két kisebb a szerszámok elhelyezésére szükséges kamarából áll. — A padló és más egyéb mosására szükséges viz a Fejes-völgyből az épületig csatorna, ennek belsejében pedig csövek által vezettetik; a cső mindkét nagyobb helyiségben csapokkal van ellátva, melyekhez esetleg kaucsuk cső is erősíthető. — Ha a fejes-völgyi patak vize a szolgálatot megtagadná, mi ember emlékezet óta csak egy évben történt meg, az udvarban levő kut- ból a vízszükséglet bőven és elég kényelmesen fedezhető. — A szárító 11 öluy i hosszú, a

nyos körvonalú termet által hordozott fő gyakran meglepett bennünket eszméivel.

E fő olyan, mely csodásán szépen sikerült é3 sikerülhet a fényképésznek, mert daczára a nem szobrászi szépségnek, még sem sziik- ségeli a színek pompáját. A szép, gondolatdús homlok fölött egész özöne omlik alá a vállakra a dús, nehéz fürtöknek, a sötét, feltűnő szemöldöktől árnyalt szemek ábrándosán néznek a messzeségbe, az arcz inkább kissé nyúlt és jelzett, mint oly telt, mint többnyire a fiatal leányoké, de azért üde és bársonysima, kifejezése kissé koraérett, az ajkak mosolya szende, édes, lágy, mint egy gyermeké s mégis komoly. Átalában az egész alak szelíd; költőies melancholiájával ragad meg bennünket, amit tizennyolez éves, szeretett, becsült, boldog családi körben élő leánynál, ki előtt az élet és jövő ezer reményekkel áll, ritkán találnánk.

Később azután én láttam őt, mikor az arcz egészen elvesztette gyengéd, rózsás, ifjúi párázatát, halvány volt, mint a jázmin, a vonások finom élvonalai rendkívüli érvényre emelkedtek, a szemhéjak eltakarták a fényes szürke csillagokat és a hosszú szép piűák mint fekete csipke-ernyek borúltak reájok. — Ezen időszakban sokszor néztem és találgattam őt, egy megfejthetlen talány, egy szép hallgatag Bphynx volt előttem. Szíve, melyben eddig nyitott könyvként olvashattam, elzárúlt; mindent visszatükröző arcza az egykor oly élénk arczjátékkal majdnem kövűltnek tetszett, járása, tartása vesztett az eleven mozgékonyfolytonos szellőzés minden föltételeivel birő, belül két traetusra osztott épület. — A nyers bőrök az épület egész hosszában egymástól 2—2 lábnyi távolságban alkalmazott rudakra tétetnek. — Itt helyén levőnek tartjuk megemlíteni, hogy czélszerűbbnek vélnök, ha a szárító egy részében külön elzárható helyiségek is lennének. — Különben ezen tekintetben a gyakorlat lesz a legjobb mester, és ha czél- szerűnek bizonyúlna be, a hiányon segíteni soha sem lesz késő. — A szárító alsó részét, mint már említettük, a koplaltató foglalja el, hol a marhák levágattatásuk előtt bizonyos ideig tartatni fognak. — Ennek egy része 3—4 oly marha befogadására van fentartva és elkészítve, melyek egészségi vagy más szempontokból gyanúsaknak látszanak. — Hogy jégveremről, valamint a vér és állati hulladékok elhelyezésére szükséges gödrökről szintén gondoskodva van, fölösleges említenünk; ezen hulladékok igen használható trágyát adnak.

Ha a vállalat jövedelmező lesz, mindenki igazán örülhet; a derék vállalkozók mivel áldozatkészségük és becsületes munkájuknak megérdemlett jutalmát veszik; a közönség, mivel az ehez megkivántató húsfogyasztás bizonyítéka lesz annak, hogy Veszprém polgárai ha nem is dúsgazdagok, de nem is oly földhöz tapadt szegények, mint azt némelyek maguk- és másokkal oly szívesen el szeretnék hitetni.

Fővárosi levél.

— április 4-én.

A biiubánat hete lefolyt, melynek hatása Patti Adelinán a „díván“ is észlelhető volt, a mennyiben ájtatos leikéről tett tanúságot, hogy közéletének zárdái visszavo- nultságából — városligeti sétakocsizásaiu kivül

— csakis a szent sírok és templomok látogatására szakasztott magának időt. De Caux Marquis-val való viszonyának megszakasztása után, és Nikolinival való — mint hirlik — mindkettőnek az unitárius vallásra térése esetében történendő egybekelése előtt annyira zárkózott életet él a világhírű diva, hogy daczára a számtalan hódolóknak, kik nála az „Angol királyné “-ban tiszteletűkéi akarták tenni, senkit sem fogadott; kivéve — a nagy páholyárakat nem sajnáló, de virágesőben fukar magyar közönségnek korholóját — Páz- mándi Dénest.

A nemzeti Casino által Patti Adel számára tervezett bankett a művésznő határozott kívánságára elmaradt; de azt meg nem akadályozhatta, hogy a költségekre egyelőre be- gyiitt 1000 írton virágok ne vásároltassanak, és ő második fellépte alkalmával valóságos csokorözönnel el ne borittassék; ugyannyira, hogy a színház látogatóira valóban nagyszerű benyomást tőn, midőn Gretchen fonódalát éneklendő a rokkához lép, mint Pharao a vörös

— majdnem elmerül a rózsateugerben. Ha Szél megtudja lesz virágadó.

így a magyar közönség alighanem kivívta magának Pázmándi Dénes úr megelégedését, hanem egyszersmind a művésznőt is elismerésre indította, amennyiben a színház fodrásznőjének — jótékonysági szellemétől vonzatva egész 5 frt tiszteietdíjat adott;

De nemcsak a népszínháznak volt ily nagyszerű vendégszereplője, hanem a nemzeti színháznak is, volt a „Pajtáskodás“ alatt egy bár nem hivott és mindazáltal mégsem ajtó mögé állítható vendége, melynek megjelenése ha közelragadtatást nem is, közlelkesültséget bizouyára szült, ez a színház macskája; megjelent, egy delnő chignon-ján helyet foglalt,

ság és gyermeteg kecsből, de büszke és méltóságteljes lett, a sugár alkat, mintha még emelkedett volna, csak az érczcsillámos fürtös fej hajolt kissé oldalra, mint valami teher alatt, s az ajkak szorosan összezárúltak, szigorúan őrizve a szót, mely róluk ellebben. Soha nem szólt, soha nem panaszkodott. — Saját legközelebbi rokonai azzal mentették megváltozott külsejét, hogy most már nő és anya, s talán még miudig honvágyat érez a szülői ház után, vagy testileg szenved, mit mindig gyengéd egészsége és alkata a változott élet és körülmények között könnyen igazolhatott.

Csak én, a barátné és hasonkorú fiatal nő élesebb ösztönével fájón sejtettem mindig, hogy Lilla titkol valamit. — A régi otlhonn utáni vágy és a pusztai élet nem szedi le az arcz rózsáit egy szeretett és szerető ifjú asz- szonynál, sőt a teljesült remények újabb varázs viszfényét vetik reá, a főt még nem kell lecsüggeszteni, mint virágnak a viharban, mint már kissé több a dolgunk, gondunk, és maguuk kormányozzuk életünk sajkáját, és egy fiatal anya szeme még fényesebben ragyoghat, és nem rejtőzik el a pillák alá, hogy ne lehessen bennök olvasniFérjét szenvedélyes érzelemből választotta, senki nem gyakorolt rá befolyást, sőt családja szívesebben látta volna, ha anyagi tekintetben is előnyösebb házasságot köt. — Anyja maga mondá nekem: „Kedves gyermekem, meg nem foghatom Lillát, annyit áldoztunk nevelésére, tapasztalva szép tehetős egy katonatiszt kardjának csörömpölése által, a közönség hangos hahotája közt — a szereplő színésznek pedig méltó megbotránkozására — egy üres páholy karfájára riaszta- tott, hol hűségesen, művészi arczczal végig hallgatta az előadást.

Színi idényünk tehát élénk; Strogoffban a medve csinál telt házat, „Szép Mikhált“ a szamár segíti megbukni, a „Pajtáskodást“ a macska élénkíti: így hát a vendégszereplőkben nincs hiány, úgy hogy ha Soldosné és Tamási betegségükből fölépülve élénk tapsvihar közt lépnek fel a „Tündérlak Magyarhonban“, ha Ellinger kevés pénzzel, de sok babérral tér vissza Bécsből, és énekel zsúfolt ház előtt a „Zsidónő“-ben, ha halljuk, hogy nemsokára Trebelli Zelia asszony, Gerster Etelka, Lucca Paulina, Donadio Bianca, hírneves művésznőkhöz lesz szerencsénk, — csak mellékes események.

Változnak a vendégszereplők, mint a mascati zultán pénzügyminisztere Achmed El — Dschamid, kit gazdája a koránban tiltott borivás miatt elcsapott; pedig nálunk hányat lehetne elcsapni — ha nem is borivásért.

A derült márcziusi napokat valóságos áprilisi idő váltotta fel, úgy hogy a fővárosi közönség nem is igen mehetett ki a városligetbe, illetve az állatkertbe, megnézni Battyhány Elemér grófnak Ikervárról átszállított két gyönyörű tigrisét, melyekre az állatkert igazgatója, mint még eddig csak ideiglenes tulajdonra, s így idegenekre bizonyára nem för- medt rá: „idegeneknek tilos a bemenet,“ mint Rákosy színigazgató a vöröshaju Strozzi-ra kit Patti előadásaihoz való próbákra — őt, nem ismervén — nem is akart beereszteni; míg ki nem derült, hogy hát ő is vendégszereplő.

Mulatságban hát nincs is hiány; csak egy a kár, hogy aki miudezt végig nézné, nem rendelkezik Kerkapoly cassájával.

D. . . . cs J. . . . n.

A VIDÉK.

Sz.-Fehérvár, ápr. 4-én.

Tek. Szerkesztő úr! A székesfehérvári műértő és műpártoló közönség kedden ritka élvezetben részesült; ugyanis Huber Jenő a 17 éves hegedűművész az nap, Ravasz Ilona és ifj. Huber Károly szivességbőli közreműködése mellett, a színházban hangversenyt rendezett, melyben nagy számú és díszes közönség vett részt, mely csodálattal és a legnagyobb megelégedéssel hagyta el e hangversenyt; mindenki sajnálhatja, ki Huber Jenőt hazánk e reményteljes művészét, második nyilvános hangversenyén játszani nem hallotta, miután játéka nagyszerű volt és a műsorozat a legújabb szerzeményekből állott, ugyanis: „Rondo Capricioso“ Saint Saenstől, mely darabhoz a cadentiát Huber Jenő irta. „Legende“ Wieniawszky H.-tól, melyet Wie- niawszky először játszott a múlt hóban Budapesten tartott hangversenye alkalmával; végre: Vieuxtemps hegedű hangversenye, (Concert Yieuxtemps.)

Mind e darabokat, melyekben oly sok a technical és gyakorlati nehézség, e fiatal művész rendkívüli érzéssel és bravourral játszotta, mit a közönség minden darab után élénk s szűnni nem akaró tapssal jutalmazott.

ségeit, s ő nem is csalódtatott bennünket: nem épen szépség, de tud érdeket gerjeszteni és ezt fokozni és megtartani, s ő hódolói közül egy falusi ispánt választ.

Minden lehető fáradságot vettem magamnak, hogy fölfedezzem jegyesében azt a rendkívüli tulajdont, azt a ’szellemi és erkölcsi nagyságot, mi Lillát vonzhatná, nem találok semmit, sőt — s itt két könycsepp jelent meg szemeiben — azt hiszem, leányom elveti magát; ritka szép férfi, megvesztegető külsővel, de benső érték nélkül.

És a jó asszonynak igaza volt. — Lilla rajongva szerette a szépet mindennemű nyil- vánulásaiban, s csak ez magyarázhatja meg, hogy a szép külső leigázta éles ítélő tehetségét, ez az egy menthette és tehette érthetővé szenvedélyes ábrándos ragaszkodását, végtelen szerénységét és alázatosságát jegyesével szemben, hogy mintegy talapzatra emelte választottját és elvakúlt imádattal tekinte föl reá, pedig mily jelentéktelen nyomorúlt kicsiny volt az ő szellemi fölénye mellett.

A menyasszony egész magaslatán állt annak a boldogságnak és magasztos, odaadó bizalomnak, melyet egy tiszta, nemes, emelkedett keblű leány érezhet; és a vőlegény udvarias, figyelmes volt, gyakran csinált látogatást, apró meglepetéseket, talán szerette is de mindenesetre hízelgett hiúságának ez elismert szellemes lány megkülönböztetése.

(Folyt, köv.)