Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-03-04 / 9. szám
kormány működéseiről a vám- és bankügyi alkudozásokban. * A porta és Szerbia közt a béke megköttetett. A szerb nemzetgyűlés febr. 28-án elfogadta a békefeltételeket s ezzel véget, ért a hadi állapot a szultán és hűbérese Milán fejedelem közt. Belgrádban egy idő óta tömeges befo- gatások eszközöltettek: a foglyok jobbára socialisták. Montenegróval a fegyverszünet további 20 napra meghosszabbíttatott, miután a béketárgyalások csak most indulhattak meg; politikai körökben nem hisznek e béketárgyalások sikerében, bár a porta elvben már beleegyezett a területi átengedésbe. Ignatieff orosz tábornok legközelebb útra indul; feltűnő, hogy a tábornok csak Becsbe, Berlinbe és Pári3ba fog menni. Valószínű, hogy a czár kormánya ismét időt akar nyerni, mely véleményt azon hír támogatja, hogy a katonai actio megindulása a Prnthnál a jelen évszakban nem várható. E hírek szerint a békét legalább néhány hóra biztosítottnak lehet tekinteni. A VIDÉK, Pápa. február 23. T. szerkesztő úr! Ha jelen tudósításomban fontos társadalmi ügyekről nem írnék, levelemet a „Pápai hírek“ rovatára reducálnám; de lehetetlen! Bármennyire sajnálom, mindamellett kötelességemnek tartom két, városunkban az autonom orthodox izr. hitközség kebelében előfordult tényt fölemlíteni, melyek fölemlítését a sajtó hatalma, mely hivatva van a ferde társadalmi kinövéseket, egyesek és testületek önkénykedéseit ostorozni, ostorozni azon czél- ból, hogy hasonló eseteknek elejét vegyük — parancsolja. — Néhány héttel ezelőtt városunkban, egy a helybeli sz. benedekren- dűek iskolájába járó izr. napszámos fia meghalt, a tanári kar és az iskolai ifjúság kisérte a fiút az örök nyugalom helyére. Ezen halálesetnek szomorú, igen szomorú története van. — Szombaton említett fiú, az orthodox pap parancsára a legnagyobb rakonczátlanságok színhelyét képező isteni tiszteletre megjelent. A fiú, ki a gymnasiuuiban a jobb tanulók közé tartozott s tisztelendő tanárainak panaszra csak igen ritkán adott alkalmat, az orthodox chéderben (régi slendrian szerinti zsidó iskola) az isteni tisztelet alkalmával nem azon helyre ült, melyen Marton Ignácz auth. orth. iskolai gondnok őt látni szerette volna. A rendszerető (!) theologusból lisztessé lett buzgó iskolai gondnok, a fiút arczon csapta és az iskolából kidobta. A fiúnak, mint mondják, néhány nap múlva orra vére. megeredt és meg is halt. — Vajon Marton Ignácz úr okozta-e a gyermek halálát, vagy nem, azt nem tudjuk. Az ügy menetét tekintve lehet is, nem is. Bármiképen álljon is a dolog, annyi bizonyos, hogy Marton Ignácz úrnak, ki sem tanító, sem igazgató, hanem csak gondnok, kinek főbb teendői közé az iskola külső rendbentartása, a szobák kisöpörtetése stb. nemzet érettségének a kora, akkor kezdenek már oly tények is föltűnni, melyek mutatják, hogy melyik azon tér, hol a nemzet nagy dolgok létrehozására van hivatva. Egyik nemzet csecsemő korábau tűnik le a történet teréről, a másiknak nagy korú állapotát környezik kedvezőtlen viszonyok, s igy elenyésznek a nélkül, bog., éleményeikbői az emberiségre csak legcsekélyebb haszon is báramlanék. A írauczia nemzetnek más rendeltetés jutott a népek nagy társadalmában. Eddigi történeti múltja oly időszak, mely alatt saját lelkűidének minéműsége már határozott vonásokkal kifejlődött. A franczia nemzet már [ régen választott állást, azon kitartó tevékenységgel működött, tetteket hozott létre, melyekre i ha rátekint, nem csodáljuk, hogy önmagát a \ — nagy nemzet — (grande nation) nevével 1 szereti illetni. De egyébként is a franczia ! nemzet állása épen az a többi nemzetre vi- i szonyítva, ami az előkelő embernek helyzete ! egyéb emberek iránt. Ki találta föl vagy ki nem, hogy az I emberek különböző társadalmi állásúak le- j gyenek, csakhogy bizonyos, miszerint az em- j berek mindig foglalkozásaik szerint részesültek előnyösebb vagy hátrányosabb társadalmi állásban. Azon egyének, kiknek foglalkozási köre j az emberre, mint emberre terjedt ki, mindig előkelőbb állásúak voltak, mint 'azok, kik az emberen kívül eső dolgokkal foglalkoztak. Ezért lett előkelő társadalmi állás a papi, a bírói, ügyvédi, orvosi stb. míg a földművelés ipar, kereskedés csak másodrendű állást szeriéit a vele foglalkozónak. Ha ez elméletet a | tartoznak, nem áll jogában más gyermekét, | még a szegény napszámosét sem arczon csapni I Nem tudom, történt-e az ügyben vizsgálat vagy ! nem, értesíttetett-e a királyi ügyész az esetről vagy nem, a közvélemény elvárja, hogy a dolog mibenléte kipuhatolhassák, az autopom j orth. hitközség elöljáróságától pedig elvárjuk, hogy a jámbor iskolai gondnokot addigra is, míg a bíróság ítéletét ki fogja mondani, mér- ; sékletre indítsa. Amily elkeseredést szült j ezen elbeszélt eset helybeli körökben, oly ; mélyen sértőleg és elkeserítőleg hatott az í autonom orthodox hitközségnek két derék | tanítónő irányában követett eljárása, Á tény, mely szerint említett hitközség két derék tanítónőt — kiknek talán egyéb hibájuk j nincs, mint az, hogy római katholikusok — minden ok nélkül 1 és fél, illetőleg 2 évi működés után hivataluktól megfosztott, el nem hallgatható. A derék hitközség megszokta már tanítóit a tanítói kar „vándorló madarainak“ tekinteni. így bánt a hitközség Singer Manóval, Müllerrel, Dngár Sámuellel és másokkal. ! E szomorú esetet tudtommal szinte fenemlí- tett Marton Ignácz, továbbá Breuer Salamon orthodox pap, ki kóser borért, tejért lelkesedik, ki az asszonyokat parókaviselésre buzdítja, ki továbbá az ifjúságot az általa alapított „Tiphereth Bahurim* egyletben elbufítja, a tréfi embereket az iskolában nem tűrheti és j Szfísz Simon, átalánosan ismeretes virslis, nevét talán alirni sem tudó fanatikus zsidó, okozták. Mindezeket elbeszéltem, hogy megyénk közönsége - melyhez ezek a jó urak minduntalan fordulnak pőréikkel és felebbezéseikkel ismerje őket és tudja, kivel van minduntalan dolga; mert valóban hallatlan dolog, a mit ezek a zeloták tesznek, alig van városi közgyűlésünk, melyben orthodoxok ügye nem fordulna elő. A múltkor, midőn a városi hatóság egy talán 15 vagy 20 frtos ügyet harmadszor is tárgyalt, egy helybeli jó testes iparosunk, kezeit nadrágzsebébe dugva boszankodva felkiáltott: „Hát nekünk mindig az ortodoxokkal van dolgunk?“ Tudósításomat befejezendő még egy örvendetes esetet is akarok elmondani. Derék lelkészünk főtiszt. Dr. Klein Mór űr „Torath Cheszed“ czím alatt egy egyletet alakított, melynek czélja egyrészt hitközségünk szííköl- ködöit gyámolítani, másrészt a gymnasiumi és a collegiumi ifjúságot a héber tudományokban kiképezni, hogy idővel, ha egyik vagy másik a rabbiseminariumba akar lépni, nemcsak a főgymnasiumi, hanem a zsidó papi hivatalra okvetlen szükséges behatóbb tal- mudí ismeretek tanulmányozására kellőleg előkészülve legyen. Sajnos, az országos rab- biseminarium, mely idővel azon forrás lesz, melyből zsidó hitközségeink a mostani sok helyben még létező néptanító gyalírán egy elemi iskolai tanuló tudományával sem biró papok helyett — lelkészeit nyerni fogja, még mindig az éji homályban késik. Az egylet alakulását a helybeli értelmes zsidóság fényes 135 terítékű bankettel ünnepelte meg. Hogy szellemdús és talpraesett felköszöntések hiányában nem voltunk, magától értetődik. Az első ^ fel köszöntést mondotta Dr. Klein Mór űr, 0 felségükre a királyra és királynéra, kik alkotmányos érzületük által lehetségessé tették, hogy a zsidóság is erkölcsileg és szellemileg gyarapodjék. Moisiuger egyleti alelnök Dr. Klein Mór urat, Dr. Steiner József űr a nőket, Goldberg Jakab a tanuló-ifjúságot, mely mindnyájunk reményét és vigaszát képezi, Hercz Dávid polgári iskolai tanár a hitközség derék | előharczosát, Löwy Mór urat éltették, de lei győzné a még ezután következő felköszöntések hosszú sorát elmondani. — Ha mindezekhez hozzáteszem, hogy Cseresnyés K. zenekara is játszott, elhiszi szerkesztő úr, hogy igen jól mulattunk. Még a krajezár-egyletről is volna több elmondani valóm, de arról majd jövőre. ' V. S. Pápa, február 20-án. Már csak Veszprém felé nézünk, szólt a minap egy veterán író, ki az itt megjelenő „Pápai Lapok“ újságírói dilettantismusán megütközve, olvasta el a f. é. febr. 10-én tartott városi képviselet kebelében tárgyalt ügyeknek „egy képviselő“ általi megbeszélését. Nem ártott volna, ha a „Pápai Lapok* t. szerkesztője habár gyengéden is a körmére koppantott volna az oly czikkezőnek, ki egy képviselet többségét tüntetési vágygyal merte vádolni azért, mert más nézeten bátorkodott lenni, mint „egy képviselő.“ De térjünk át komolyabb valamire. Valamenyi a hivatkozott városi közgyűlésen szőnyegre került tárgyakon nem talál az „egy képviselő“ kifogásolni valót, de egészen kihozza sodrából a többség határozata, mely szerint, elfogadván a városi tanács indokolt véleményét, a helybeli izr. hitközséget nem kényszerítheti Pápa városa képviselete arra — hogy az újabb keletű orthodox zsidók kedvéért — mondjon le a régibb „hitközség“ czíméről. Czikkezőt, ki a kábán is keresne csomót, rosszul értesítették, midőn vele azt hitették el, hogy a kérdéses hitközség a kormánytól kapta volna a „vallásközség“ czímét. j Épen ennek ellenkezője igaz. A magyar kor- j mány épenséggel csakis hitközségeket ismer, e czím alatt kapta, amint alkalmunk volt erről személyesen meggyőződnünk, mióta fenáil miudig, a pápai izr. hitközség is valamennyi hozzá intézett miniszteri rendeleteket, felszólításokat és egyéb hivatalos jellegű okiratokat és ezen czímrol még akkor sem kellene lemondania, ha történetesen a többség, melyet az egy szál képviselő tüntetési visz- keteg által indítottnak állít oda, a hitközség czím mellett nem szavazott volna is. A benső egyházi életben, ép úgy, mint mind abban, a mi annak külső kinyomatot kölcsönöz, nem a közigazgatási és rendőri ügyek által körülirt hatáskörben mozgó városi képviselet, hanem az illető egyházszerkezet, s az önkormány- zatilag alkotott s felsőbb helyen szentesítést nyert alapszabályszervezet lehet csak mérvadó. Ily egyházszerkezet, illetőleg alapszabályszervezet az, melyet a magyar- és erdélyhoni zsidók egy egyetemes országos közgyűlésen I 1868-ban * alkottak, s mely 1869-ben julius I hó 14-én már szentesítést is nyert. Ez egyházszervezet l-ső pontja pedig így szól: A magyar- és erdélyhoni izr. községek kizárólag hitközségek. S hogy az általánosság teréről egy specziáüs esetre térjünk szolgáljon itt egy a nm. m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól kibocsátott következő rendelvény : „16276. sz. N. N. úrhoz a n—i izr. községkerület elnökéhez.“ Uraságodnak f. é. 29. sz. a. kelt felterjesztése szerint több n-i izraelita az izr. egyetemi gyűlésnek szentesített szabályai szerint hitközséggé alakulván és önhatásilag választott elöljáróságot bejelentvén; — ugyanazt nraságod íelterjesztése nyomán a hivatkozott szabály szerint alakult- nak és mindazon jogokkal felruházottnak nemzetek nagy egészletére átviszszük, ott sem egyéb lesz vizsgálatunk eredménye. Igaz, hogy egy nemzet sincs, melynek minden tagja ugyanegy foglalkozású volna, hanem minden foglalkozású mód minden nemzetnél előfordúl; de bizonyos, hogy azok közöl egyik, vagy másik iránt oly szembeszökő előszeretet tapasztalunk, hogy lehetetlen föl nem ismernünk, miszerint ez az, ami a nemzetnek, mint egésznek foglalkozása. S ha kérdezzük, hogy vajon a franczia nemzet, mint egész azon dolgok körül fej tette-e ki, legnagyobb buzgósággal tevékenységét, melyek az emberen kívül esnek, vagy pedig, amelyek magát az embert illetik, egy perczig sem kételkedhetünk, hogy ez utóbbi irányra ne ismerjünk. Az angol lehet a gyáripar nemzete, az olasz a művészeté, a magyar a vitézségé, a franczia mindig az emberiség nemzete marad. Az ember, mint ember az, mely körül a franczia nemzet tevékenysége sorakozik, mióta csak elfoglalta állását a nemzetek társadalmában: s a franczia nemzet az, mely által nagygyá és dicsővé lett az emberiség eszméje akár önmagában, akár társadalmi viszonyában. Ez tehát a sarkpontja a franczia műveltségnek, e körül forog annak egész élete, ebből, mint kutforrásból származik mind azon egyes tény, mely az emberiség eszméjét egy-egy fokkal bővebben kifejtette. Ha nem tudnék, hogy a földi tárgyak tiszta láthatására nézve mily szükséges a napnak világossága; ha nem volna érzékünk azon festőiség iránt, melyet a tárgyon a fény ós árny okoz, úgy bízvást letehetnők tol hm kát, miután a franczia műveltségnek alapeszméjére határozottan reámutattunk. De e pontból, mint valami élő gyökérből az ágak, csakúgy fakadoznak föl a különféle kérdések, melyek mind az embert és annak társadalmi viszonyát illetik. Vajon csak a franczia nemzet-e az, mely az embert foglalkozása és figyelme főtárgyává tette; nem íejtett-e ki e fogalom körül tevékenységet már egyéb nemzet is; meddig jutott azoknál az ember, vagy mit adott ahhoz a franczia nemzet, oly kérdések, melyekre ha megfelelünk, a francziákualc emberies törekvését csak annál inkább kitüntetjük, tárgyunkat pedig annál nagyobb világosságba helyezzük. Természete az már az emberi dolgoknak, hogy azok nem egyszerre, hanem csak lassú és századokat igénybe vevő fejlődés után jutnak el a tökély kellő mérvű fokozatára. Egy maga ezen dolgoknak indító oka az ember is. j j Már csak ha magát azt a hűstömeget tekint- i jük is, melyet embernek nevezünk, mennyi idő alatt, mennyi sok mindenféle viszony befolyása következtében lett oly finomabb alakúvá, amilyennek azt Europa földén a tizen- kilenczedik században láthatjuk. Pedig ezen kívül még mennyi szellemi kellék az, ami az ember eszméjéhez tartozik. Az embernek ön- ! | maga felől való gondolkodása, mások iránti er- j ; kölcsi viszonya, a saját egyéniségével járó ige- j nyék és kötelmek az eljárásban való milyenség stb. mind oly dolgok még, melyek elválaszthatlá- nok az embertől, melyek az embert, mint em- | bért alkotják. S épen az ilyenféle dolgokban I való tisztulás vagy gyarapodás az, amitől az ! emberiség eszméjének gyarapodását igazán I föltételezhetjük, ; elismerem, melyekkel egy kellően szervezett izr. hitközségnek bírnia kell. — Budán, miniszter úr meghagyásából az államtitkár. Tanárky Gedeon m. k. Az „egy képviselő“ mintegy érezvén, hogy egy rósz ügy védelmére hagyta magát rábeszélni, nem éri be a többségnek tüntetési vágygyal való vádjával, hanem nyelvészeti fejtegetésekkel igyekszik támogatni érveinek düledező kártyaházát. Azt mondjn ugyanis: „ott minden jó nyelvérzékű ember tudja, hogy a nevek fogalmakat fejezvén ki, az élő nyelv nem ok nélkül cselekedett akkor, midőn a különböző fogalmaknak más más neveket választott kifejezőikké.“ Erre csak az a megjegyzésünk, hogy az „egy képviselő“ bizo- ! nyara elnevette magát, mikor e czifra szavakat ; leírta. Eltekintve attól, hogy minden jó nyelvérzékű ember tudja, hogy ezen bölcs mondása beillenék a magyar irály valamelyik csoda szülöttje gyűjteményébe, hogy a magyar „élő nyelv“ bizony nem cselekszik, kérdjük: lehetséges lett volna-e valamely élő nyelvnek azzá fejlődnie, hogy ha fogalomkészlete mellett nem rendelkezett volna egy annak megfelelő név-mennyiség felett? hisz az volt a Bábel tornya építésének legfőbb akadálya, hogy volt fogalomkészlet, de szükiben voltak szegények a neveknek; de azért még sem minden név, melyet az úgy nevezett „élő nyelv“ szeszélyében teremt, fogalmat kell, hogy kifejezzen, legalább nem olyant, mint a milyent avval egybekötni akarna valaki. — E tekintetben felvilágosításul szolgálhat „egy képviselőnek“ a classicus német iró ismert mondata: „wo Begriffe fehlen, stellt das Wort zur rechten Zeit sich ein.“ Ha péld. az „élő nyelvnek“, vagyis inkább valakinek, aki az élő nyelvet fricskándozui szereti, eszébe jutna egy „collegium községet“ teremteni, avval t. i. azt akarván kifejezni, hogy a régi pápai collegium épületében berendezett imaház látogatók egy külön községet képeznek, vajon helyesen „cselekednék“-e akkor az „élő nyelv“ V hisz itt megvan a collegium, meg a község fogalma, mégis absurdum volna a collegium község elnevezése, ép úgy mint akár a szilva- fa-tenyésztés-község vagy a mezőgazdaságközség. Az élő nyelv igen is elismeri a vallásos testületet, a hitközséget, a szilvafa-tenyész- tési- és mezőgazdasági egyletet, de vissza utasítja a vallásközséget, a hitegyletet és a mezőgazdasági- és szilvafatenyésztési testületet. Hogy „minden egyházi felekezet általában hitközség“ és hogy a „hitközség általános fogalom“, mely az egész felekezetet átöleli, ez épen téves fogalom. Épen megfordítva áll a dolog. A felekezet általános fogalom, a hitközségek egyes csoportok, melyeknek egyeteme és összege képezi a felekezetet. Ha mint * azt „egy képviselő“ mondja, a „hitközség általános fogalom“, s „ennek különösségeit képezik a különböző felekezetek“, akkor a pápai aut. orthod. zsidó községnek magát aut. orth. felekezetnek, a pápai nem orthodox községnek pedig nem vallás hitközségnek, mint azt az „egy képviselő* a maga élő nyelvén mondja, hanem izr. felekezetnek kellene magát neveznie. Lám! hová jutunk az „egy képviselő“ okoskodásai nyomán. Az „egy képviselő“ ellentétet állítván fel a két pápai zsidó község között, azt mondja, hogy az egyik neveztessék orthodox hitközség, a másik pedig vallás-hitközségnek. Nem érzi-e az „egy képviselő“, hogy evvel az orthodox zsidóknak rósz szolgálatot tett? a mennyiben t. i. az orthodoxiát és a vallást Vannak nemzetek, melyek daczára bősz szú életöknek az emberiség eszméjét egy hajszállal sem bővítették, míg mások már a régi időben is erre irányozták tevékenységöket. Amazokhoz tartoznak a régi egyptomiak, emezekhez a régi görögök. Valóban mig a gúlák és obeliszkek hazája sivatag gyanánt tűnik föl arra nézve, aki valamely országban az emberiség ügyét is figyelmére méltatja, addig Görögország azon nevezetes talaj, melyen az ember a legfőbb figyelem tárgyát teszi, ahol az emberiség eszméje csak néhány század alatt is mind önmagát, mind társadalmi viszonyát illetőleg rendkívüli fejleményeket tett. A régi görögöknek csaknem minden cselekedete úgy szólván rikítólag ember-színű. Ha költészetüket, ha bölcsészetöket, törvényhozásukat vagy művészetüket tekintjük, mindig és mindenütt az emberiségre találunk. Mily meglepő képeket tár föl előttünk a görög költészet az emberi életből, mily emelkedett gondolatokat a bölcsészet, mily gazdagon kitejlett viszonyokat a törvényhozás s mily remek alakokat mutat be a művészet, azt nagyon jól tudják mind azok, akik már a régi görögök szellemi életével némileg is foglalkoztak. Nem is lehet annak soha elmellőzni a régi görögöket, aki az embert mint embert történeti életében akarja tanulmányozni és ösmerni. (Folyt. köv,í Váry Geilérd.
