Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-12-23 / 51. szám
III. évfolyam. 1877. ől-ik szám. Veszprém, Deczember 23. r * és „Hív. Értesítő“ aegj.l» Binden rtiirnap Előfizetési díj : j Egész érre • • 6 frt kr. Félérre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS Eg)'es példán)- ára 15 kr. o-9M VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. fti^- ■---:---'■ ■■■■—gtf S ő : Szerkesztőség és kiadó- [! hivatal: Vár, 4. sz. j Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtát: KRAUSZ ARMIN kinyrttresledése Ve:rprémben. HIRDETÉSEK egyhasábospetitsor 6kr. NYILTTÉR jiolitHOi oiikint 15 kr. s j külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Előfizetési felhívás! A „Veszprém“ néhány nap múlva létezésének negyedik évfolyamába lép. Hű maradt-e a programmczikkben kifejtett elvekhez vagy sem, Ítélje meg a nagyérdemű olvasó közönség. Én nyugodtan nézek az ítélet elé, mert lelkiismeretem azt súgja, hogy szavamat tőlem telhetőleg beváltottam. Az új év és új negyed küszöbén tisztelettel kérem t. előfizetőimet, ha méltónak találnak, ajándékozzanak meg továbbra is nagybecsű rokonszenvükkel és részesítsenek szíves pártfogásukba, hogy a magam elé tűzött nagy czélt, mely nem más, mint a közügynek használni, mennél inkább megközelíthessem. Én amint egyrészt azon leszek, hogy a t. közönséget megkíméljem oly czikkektől, melyek a személyeskedés terén mozogva csak ízetlen elkeseredést és meghasonlást szülnek, úgy másrészt kötelességemnek fogom tartani a lehető leghitelesebb forrásból merített hírekről értesítést közölni. Lapom nem politikai lap és így a politikai pártok felett áll, tehát sem párttekintetek, sem egyéb indokok nem befolyásozzák, mint egyedül csak a közügy előmozdítását czélzók. E tudatban ismételve kérem szíves rokonszenvüket és pártfogásukat. A „Veszprém“ és a „Hivatalos Értesítő“ előfizetési díja: Egész évre . . 6 frt Félévre . . . 3 frt Negyedévre . I frt 50 kr. Veszprém, 1877. decz. 13-án. Lévay Imre, szerkesztő és kiadó. Az eladósodás. Ma holnap odajutunk, hogy egy külföldi gazdag bankár kapja magát és egész Magyarországot megveszi, annyira el van nálunk állam, mágnás, nemes és szegény adósodva. Az állam egész a hitelvesztességig nyögi a sok felvett kölcsönt; a szépnevű mágnási nagybirtokok egymás után homályos nevű urakat cserélnek ; a nemesi kis- birtok termése évről évre az uzsorásé; a szegényt pedig, mint a közmondás tartja, még az ág is húzza. Hja! nem is lehet ez egyelőre máskép; a magyar úrnak született és még van mit aprítnia a tejbe, még van, kitől remélhet egy kis kölcsönpénzmagot, addig méltóságán alulinak tartja eszét és kezét tanácsadóúl felhasználni, az események meg elég rohamosan fejlődnek, hogy legyen min naphosszant elpolitizálgatni, hisz a haza meg lesz mentve, ha egymásba font karokkal nagyokat kesergünk annak bajai fölött. Az okos a más kárán, a bolond a magáén, a magyar sem a másén, sem a magáén nem okúi és így csak óriási szerencsétlenség- s nyomor van hivatva, hogy tespedéséből és végnélküli önfeledett nembánomságából felrázza, de ezt is csak ideig-óráig, mert azután ismét a régi. A jelzett óriási szerencsétlenség és nyomor a küszöbön van; egy lehető háború minden, fájdalom, erőnkön felül is nagyszabású törekvéseinket felében kapja és dugába dönti; rendszereinknek a nevetségig tétova állapotát elsepri, mint a poly- vát; iparunk emelkedését csirájában elfojtja; tönkre teszi földmívelésünket és mi földönfutókká kell, hogy legyünk saját hazánkban és kiszemelt zsákmányai azoknak, kik örökségünkre áhítoznak. Ha valaha, most mondhatjuk a költővel, ébredj nagy álmaidból, ébredj Árpád fia ! De ébredésünk egyidejű legyen magával az okos és józan számításon alapvó cselekvéssel is, gyökerén ragadjuk meg a bajt és ott segítsünk legelőször is, ahonnan többi bajaink fakadnak. Hazánk jóléte még túlnyomólag a földraivelésen alapszik; ha aratásunk bő, van kenyerünk, vau pénzünk és így, ha nem is épen mindenünk, de legalább megvan a legszükségesebbünk : ha a termés sovány, pang minden, üzlet, ipar, kereskedelem és mi jajve- széklünk. Földmivelésünk emelésére kell tehát első sorban magának a kormánynak, utána a társadalomnak minden figyelmét és tehetségét fordítani. Elszomorító képet nyújt ma földünk mí- velése; a földmivelőknek legnagyobb réaze sem nem ért, sem talán érteni nem akar a földnek öntudatos és a mai tudománynak megfelelő kezeléséhez. A régiben vagyunk itt is, mint sok mindennél; amit az évek hosszú során elvonunk a föld erejéből, azt trágyázás, ugarolás vagy egyéb mód által nem iparkodunk pótolni és így szomorúan tapasztaljuk, hogy szántóföldeink évtizedről évtizedre satnyáinak, silányúlnak és félő, hogy oda jutnak, ahová Kisázsiának bujatermő földjei jutottak, melyek most a gondatlan erő-kizsarolás folytán majdnem teljesen liasznavehetlenekké lettek. Ha még ezen főbaj mellé oda veszszük az időjárás mostohaságát, mely egy pár évtized óta lépést tart belélettink szeszélyességével; ha megfigyeljük azon bénító körülményt, hogy annak a szegény földmívelőnek kedve sem lehet földjét becsületesen megmívelni, mert hisz az aratás nem az övé, hanem az — uzsorásé; ha mindezt, mondjuk, figyelembe veszszük, előttünk áll közeljövőnk a lehető legszomorúbb alakban és még másra sem vethetünk, mert ennek minmagunk vagyunk az okai, senki más. E tekintetben van hazánknak új megváltóra szüksége, ki népünket a szalmacséplő politizálás sötétségéből kivezesse, ki az anyatermészethez, melynek emlőin üdébb és egészségesebb táplálékot szívhat, mint bárhol egyebütt. Szabadítsuk fel a szegény föld- mívelő osztályt az uzsorások vérszomjas uralma alól, gondoskodjunk, amenyira lehet, hogy olcsóbb pénzhez juthasson, hogy a föld neki magának teremjen, hogy e boldogító tudattól lelkesítve jobban, nagyobb örömmel és kitartással munkálja földjét. Ha ezt teszszük, a bajnak gyökerére illesztettük fejszénket és sikert kell, hogy arassunk. Bérleti jegyek. A magy. kir. államvasutaknál úgy mint ez idén, a jövő év folyamára is adatnak ki az összes északi vonalokon érvénynyel biró mérsékelt áru évi bérleti jegyek az I. és If. osztálynál oly utasok számára, kiknél az ily jegyekkel történhető visszaélés fel nem tehető. A fennálló árak t. i. az I osztályban 134 frt 64. és a II. osztályban 100 frt 98 kr. a jövő évre is változatlanul megmaradnak. Bérleti jegyek a harmadik kocsiA „VESZPRÉM“ TÁRCZAJA. Egy kis gyermeknek. (Karácsomkor.) Amiről oly szépet, oly sokat álmodtál, Nézd, a karácsonfa most igazán ott áll; Ugy-e, hogy örül most az a te kis szíved? Lásd az égi gyermek nagyon szeret téged. Kedves, jó fiú vagy, — mért is ne szeretne ? Lelked olyan, mint a csillogó hó pelyhe. — Azért jött el most is, mint a „másik“ télen, Hogy arról a sok szép mindenről beszéljen. Hallod a kis csengő bűvös-bájos hangját, Látod a sok gyertya reszkető sugarát V — Mért nem vagyok én ott, hogy örülnék véled, S összecsókolhatnám mosolygó kis képed— Nem, — ne lássam újra szende boldogságod — Mely visszavarázsolt szivembe sok álmot — Mert az a köny most is ott ülne pillámon S bús emlékké válnék pillanatnyi álmon! Mikor jó mamádtól karomba siettél, S szemed jobban fénylett a sok gyertyafénynél, Észrevetted azt az elrejthetlen könyet — Nem mondtam az okát, hisz úgy sem érthetted.... Bedig mi okozta? — a te boldogságod: Gondolatom a szép gyermekkorba szállott, Mikor ott állt fényben a szép karácsonfa — De hiányzott hozzá — édes anyám csókja.... Ezért volt az a köny; nem értetted volna, Nem tudod te, mi az; ne is tudd meg soha; Mig gyermekálmaid boldog honba járnak Örülj ártatlanul szép karácsonfáduak ! Pintér Kálmán. Az éjféli mise alatt. „Békesség a földön a jóakarata embereknek.“ Ismét küszöbön áll az évnek egyik legszebb ünnepe, már előestéjét élvezzük; dermesztő hideg van ugyan, a szobában a kandalló mellé szorítja az embereket a vihar, azonban mégis a családatya és anya élvezetessé teszik az elzárkozottságot is. Majd eihivjuk Jóska bácsit, a nagynénit, vacsora után beszélgetünk a régi jó időkről, egyet kártyázuuk — s ha ezt megunjuk, majd a nagymama valami elbeszélést keres, hisz tavai is ő mulattatott ben- uünket; aközben harangoznak az éjféli misére s mi elmegyünk mindnyájan! így szoktak gondolkodni nagyon sokan, és igen szépen. De hát aki idegen, nem mehet sehova sem távol szülei- s jóbarátaitól, az meghúzza magát otthon a meleg szobában, vagy ha ez nincs, úgy tesz mint en 187*-beu tevék. Hideg volt, vastag jégvirágok fagytak ablakomra, a szél keményen fütyült el ablakom előtt s mérgében majd hófuvatagot rakott, majd a meglevőt vette szárnyaira s tovább eresztő. Még az ablakomon kinézni sem szeretők. Föl s alá járkálva eszem.: jutót, hogy egy évvel ez előtt éu is hon vaiék, előidézőm a boldog családi kört. Tudom kis testvérem | is, bár megmondták neki, hogy haza ne menjen | a karácsonyi szünidőre, — mert hát ha meg fagy az utón, haza ment, mert hisz az ő nadrágja igen rósz, és azt más nem tudja megvárni, mint a mama. Kis húgomat is haza vitte az irgalmas uénéktől édes auyám, mert már van csaknem egy hete, hogy nem látta, pedig most még egy kis sütemény is készül számára. Természetes engem is vár, mert én legjobban megszolgálom, ki a hazáért szenvedek, mint mondani szokta, hideget, meleget. Mintha látnám, most süti a mézes mázos mákos patkót, befőzöttet is tesz bele, mert hát hisz megjön az én fiam, az is eszik belőle, hogy igen jó legyen. Édes atyám is gondoskodott s elvégezte az őt megillető tisztet; hozott egy kis csehi bort, majd úgymond e mellett vigabban töltjük az estét, hisz a magaméi lesznek együtt, tán még valaki jó barát, igy majd C3ak elbeszélgetünk s pipázgatuuk, mígnem a mester ur beharangoz az éjféli misére. Ki- kiáli a pitvarba, mintha a gőzöst hallaná, pedig csak a szél fütyül. Valaki kopog. Szabad! kiáltám. Ki lehet, ki engem ily jó gondolataimban zavar? el is feledtem, hogy szobám hideg. Ki azon bátor ember, ki meg mert birkózni a pogány idővel, s engem itt a Duna parton, távol a várostól felkeres? Egy erőteljes ember lép be névjegygyei kezében: „Üdvözletét küldi uram e névjegy kíséretében.* Éu rögtön olvasám: Kedves Faiim! Csak véletlenül tudtam meg, hogy egy városban lakunk, bár későn, de ne mulaszd el még ma meglátogatni szerető barátodat. Fairag Gyula ügyvéd, Dunasor 18. sz. Elbámulék. Ő. ki velem sok éven át együtt járta a gymnasiumi iskolákat, ki legkedvesebb barátom volt, kinek holléte után annyit tudakozódtam. Már mielőtt a névjegy- hozót elküldtem volna, rohanni akartam hozzá, nem is véve tekintetbe a rósz időt; alig vártam a viszontlátás örömét élvezhetni. .Üdvözlöm az ügyvéd urat,“ — mondám a névjegyhozónak, — .számíthat rám, minden bizonynyal elmegyek. Fölfegyvereztem tehát magamat az idő ellen, s miután hivatalos teendőimet minden eshetőséggel szemben elvégezem, megindultam régi jó barátom fölkeresésére. Kissé távol lakott tőlem, az ut s idő egyformán pogány volt, s igy én csak esti nyolcz órakor lehettem barátomnál, kinek lakását minden keresés nélkül föllelém, mint olyan, ki a várost amúgy is igen jól ismei’ém. Alig hogy a házba léptem, kivel talál- kozám mindjárt, mint Gyula barátommal ? Alig volt képes szóhoz jutni, midou meglátott. A baráti ölelés után mindjárt szobájába vezetett, mely melegre volt fűtve, mi az utasnak jól is esett. A terített asztalon már ott voltak a párolgó étkek, mellette szép és kedves kinézésű és arczu személyek. .Van szerencsém bemutatni édes atyámat“ fordula a legöregebb egyénhez, kinek arczárói a komolyság, de mellette a szeretet sugárzott le. .Kedves nőm,“ egy igézőleg festői alak, neme legszebb bimbója! — .Korány Ferenczné, mint nőm édes anyja. Téged már névleg ismernek szeretteim, vártuuk mind e perczig, most hogy kinéztem, azért volt, hogy már jösz-e,mert nehezen vártunk e kis baráti vacsorára.“ Egyszerre egyhangúlag mondák, H^TLapunk mai számához egy iv Hív, Ért.“ van csatolva,
