Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-12-23 / 51. szám
osztály számára ezentúl nem adatnak ki. Bővebb felvilágosítás a magy kir. államvasutak igazgatóságánál sugárút 82. sz. nyerhető. A katonai beszállásolási tvjavaslat már teljesen kész s Szende honvédelmi miniszter azt a jövő január hóban a képviselőház elé fogja terjeszteni. Az eddigi késleltetés némely differentiákon mult, — a közös hadügyminiszterrel a tárgyalások már beíejeztettek, — melyek az osztrák honvédelmi miniszteriura által emeltettek, melyek kiegyenlítése azonban a magyar honvédelmi minisztériumnak még a folyó deczember hóban valószinüleg sikerülni fog Kereskedői és pénzkörökben élénk mozgalom indult meg a jelenleg érvényben álló váltótörvény ellen, melynek értelmezése nagy hátránynyal van az igazságszolgáltatás egyöntetűségére; a mennyiben egyes szakaszai igen elasztikusán magyaráztatnak. így pl. a budapesti váltó-törvényszék a törvényből azt olvasta ki, a váltó kiállítása előtt keletkezett veszélyt igazoló okmányok ujabbi veszély igazolásául nem szolgálhatnak, s e szerint intézkedik, mig vidéken e szakaszt is máskép magyarázzák. Heti szemle. — decz. 22. A képviselőház az ünnepek előtt nem tart több érdemleges ülést, csak a szentesített törvények kihirdetése végett fog majd összeülni. A legközelebbi ülés jan. 8 —10. körül lesz. * A harcztéren szünet állott be. A lefolyt héten semmi fontosabb esemény nem adta magát elő. — Szulejman pasa Konstantiná- polyba érkezett. * A török kormány körjegyzéket intézett a hatalmakhoz, melyben a cabineteket a béke közvetítésére hívta fel, ezt azonban a hatalmak el nem vállalták. — London és Konstantinápoly közt élénk diplomatiai tárgyalások folynak; Törökország véd- és daczszövet- séget ajánlott Angliának, melynek visszautasítása esetén valószinüleg a külön béke utolsó kisegítő eszközéhez fog folyamodni. * Görög- és Olaszország közt a szívélyesség oly mérvet öltött, mely Törökországot nagyon nyugtalanítja. Ez okból Server pasa kérdést intéz Olaszországhoz, melyben felvilágosítást kér a dolgok állásáról. Tény az, hogy Görögországban készül valami. * Szerbia megfujta a barczi riadót. — Krétában kiütött a lázadás. — Az angol parlament jan. 17. hivatott egybe. — A franczia törvényhozás 18. berekesztetett. A kormány minden idejét a közigazgatási apparátusnak köztársasági szellemben való újjászervezésére fordítja. tegyem magam otthonossá s foglaljak helyet közöttük. Alig tudtam, mit tegyek mást, mint közöttük helyet foglalni, a nagy szívesség minden felől csak növelte zavaromat. Gyula barátom ostromolt sok kérdésével, alig győztem reá felelni. Elmondd, hol s merre járt, mióta egymást utolján láttuk. Őszintén, közbe közbe az öreg Parrag ur is érdekes episodo- kat mondtunk el. Itjú házi asszonyunk nem győzött eléggé kínálni ízletes étkeivel, s Gyula barátom jó borával. Véget érvén a vacsora, beszélgetésünket is más tárgyra vittük, s egész időnket oly jól töltők, hogy alig vettük észre az idő gyors haladását. Később Gyula barátom ösztönzésére kártyázni kezdtünk, azonban alig hogy belekaptunk, mindjárt észrevettem, hogy az öreg Parrag urnák ez nem lehet kedves mulatsága, mert egyszerre elvesztette jó kedélyhangulatát s csak azért játszott, mivel azt gondolta, hogy nekem ezzel nagy élvezetet szerez. Ugyanezt tapasztaltam öreg házi asszonyunkon is, ki a mily kedves társalgó és beszédes volt előbb, ép oly lehan golt lett a kártyázás megkezdésével; látszott, mintha a kártyajátékkal egy-egy szomorú emlék merülne 1Ö1 emlékezetében. Én észrevettem ezt, s beszélgetéssel akartam a játékot elodázni s úgy tüntetni föl, mintha én is inkább csak Gyula barátom kedvének és kérésének engedve játszanám, mint magam kedvtelléseért. Egy kis csend állott be, melyet így szakított meg barátom atyja, hozzám fordulván : „Ne vegye megütközéssel kedves vendégünk, hogy én e kártyajátékot nem jó kedvvel tettem, bár úgy atartam, de egy szomorú eset, mely velem ép e napon történt lő évvel ezelőtt, mindig erősen lehangol, annál inkább, mert a kártyajáték miatt lőrtént, s melyért én majd életemmel adóztam. A VIDÉK. Lajos-Komárom, 1877. tfecz 17-én. T. szerkesztő úr! Van szerencsém Lajos Komárom község elöljáróságának f. évi szept. hó 19-én hozott kát rendbeli határozatának kivonatát az eredménynyel együtt tisztelettel megküldeni. Az I. határozat eredménye 22 frt 43 kr. a török sebesültek részére, melyet ezennel kérelemmel mellékelek, méltóztassék azt illető helyére eljuttatni. A II. határozat eredménye 19 mérő 44 itcze búza, 2 mérő rozs, 3 itcze árpa, kevés ugyan de kezdetnek elég s az adakozások még folynak, — e mellékelt névsort, mint alapítók névsorát, kérném becses lapjában közzé tenni, hogy az a község által bekötendő lapban az utódok részére örök emlékül megőriztethessék. Jövő év junius havában leend a község által felállítandó kisdedovoda ünnepélyes felavatása illetőleg megnyitása, az ünnepély napját annak idejében leszek olly bátor tek. szerkesztő úrral tudatni. Megható ünnepély tartatott f. hó 9-én d. u. 2 órakor küzségfinkben: ugyanis az ág. evang. iijúság, ezelőtt 20 évvel elhalt tanítójának néhai Kapp Henriknek, síremléket állított — 240 iskolás gyermek állta körül a sírt s azok háta mögött sorakozott az összes lakosság, könnyezve hallgatva a nagyontisztelendő Szarvasy Sámuel lelkész úr által németül és Zarkatik Laios segédlelkész úr által magyarul tartott emlékbeszédeket, még is a 34 tagból álló férfi dalárda áLal ez alkalommal betanult éuekeket — az elhunytnak fia Kapp (most Kapi) Gyula, soproni zenetanár is jelen volt az ünnepélyen. Az adakozók névsora: Srái ístván 50 kr., Snitz Simon 10 kr., Snitz György 20 kr, Pried Salamon 50 kr, Gottlieb Parkas 10 kr., Vaszari János 5 kr., Bibó Dénes 5 frt, Reiz István 10 kr., Berger Adolf 20 kr., Szemerei Sándor 1 frt, Zanyi Mihály 10 kr., Veninger György 10 kr., Auerbach György 10 kr., Szarvasy Sámuel 1 frt, Zatkalik Lajos 50 kr., Steidl György 10 kr., Münzer József 2 frt, Sarnbek József 1 frt, Urhegyi Endre 40 kr., Tiner Kiára 10 kr., Reizinger János 4 kr., Barabás János 10 kr., Reiz Pál szabó 10 kr., Reiz Jakab 10 kr., Reiz Márton 20 kr.. Kovács Géza 1 frt, Varga Mátyás 1 frt, Huiber Gáspár 20 kr., Szaller György 20 kr., Strobo Pál 20 kr., Busz János 20 kr., Busz Istvánná 10 kr., Czalkig György 30 kr., Reizinger György 20 kr., Krutzler Mihály 10 kr., Áigner Sándor 50 kr., Hanko Oszkár 1 írt, Wertheim Samu 2 frt, Höke Juliánná 10 kr., Frikk Ferencz 10 kr., Somogyi István 50 kr., Molnár András 50 kr., Falusi Róza 50 kr. Összesen 22 frt 43 kr. Mély tisztelettel maradtam alázatos szolgája Varga József. Tetszett nekem e szép és őszinte nyilatkozat s gondolám, hisz a karácsonyéj úgy is így szokott elmúlni, kérém, hogy beszélje •1 s úgy látszék az egész társaság ebben a szándékban volt, de kérni nem merték. Nővérem — kezdé — kitől a sors még igen korán elszakított, a fővárosbau neveltetett fel, egy igen jó család által, mely aztán nőül is adta egy hivatalnokhoz. Én azonban nem ismertem férjét, mert egy ideig ugyan ott laktak, de később kimentek falura, honnét ismét visszatértek a fővárosba. Nővérem sokszor panaszkodott ellene levelében, hogy szenvedélyes kártyás s most ez reá nézve annál veszedelmesebb lehet, mert már családos; a hivatal pedig nem adja ki a kártyapénzt s engem kért, hogy látogassam meg a karácsonyi ünnepek alatt s hassak reá, hogy hagyjon tel férje e játékkal. Én, mivel Gyulám úgy is a fővárosban volt, kihez szándékoztam fölmenni, elhatároztam a könnyelműt is meglátogatni és neki egy kis tanácsot adni. A dolog ténynyé vált. Én csakugyan elmentem, azonban reám sötétedett, sem fiamat, sem nővéremet ily későn meg nem kereshetem s egy vendéglőben szálltam meg. Hogy az idő hamarább teljék, az étterembe mentem be, hol azonban alig néhány embert találtain, természetes a józan egyének e szép estét csa- ládaik körében töltötték. Egy asztalnál hárman kártyáztak, de oly heveseu, hogy nekem is feltűnt. ,Hívok tíz forintot* mond az egyik. „Megadom* viszonz a másik. Kihúzta az összeget s így ment tovább. Kívülem még egy egyén volt jelen, ki szintén igen figyelt a kártyázókra s úgy látszott neki is igen feltűnt a nagy játék. Közelebb jött hozzám s azt mondja — úgy látszott ő is csak úgy kereste volna a szórakozást mint én — az az innenső már elvesztette minden pénzét s T A N Ü G Y. Lénárd és Gertrud. (Vége.) Hogy miképen véli ő az iskolának olya- j tén javítását, hogy az a nép emelésére szol- I gáljon, elég bőven van kifejtve könyvében. Család és iskola ez az ő jelszava. A jó házi nevelés a szülők erkölcsi példája és oktatása alapján eszközölve, szerinte alapját képezi a népboldogságnak; a munkára való szoktatás, melynek azonban hasonlóan a tanításhoz a gyermek tehetségei és képességeihez mérten lépcsőzetesen — a könnyebbről a nehezebbre — kell történnie, sarkköve nevelési eszméjének. Ilyképen akarja ő a gyermeket az iskolára előkészíteni s míg ez okból a lakószobát a családi tagoknak az isteni félelemre erkölcsi- ségre és gazdálkodásra való nevelés központjává teszi, addig az iskolát a társadalmi életre való nevelés műhelyének tekinti, melynek azonban elválhatlan szoros kapcsolatban kell állani amavval. Hogy P. — mint némelyek ezt elhitetni akarják — legkevésbbé sem gondolt arra, hogy a tanítást az anyák kezébe lerakja, eléggé bizonyítja a könyvben ecsetelt eszmény- iskolája és annak tanítója által a tanításról elmondatott eszméje; az ő czélja az volt, hogy az anyák maguk gondoskodjanak gyermekeikről s ne, mint mai napig is általánosan történik, másra bízzák azokat, de különösen oda akart ő hatni, hogy azok a zsenge teremtésbe maguk plántálják el a fizikai, intellektuális és erkölcsi nevelés magvait és ezeket ápolják is benne. Azért meg is támadja az álanyákat, kik saját énjök iránti szeretetből a csecsemők táplálását dajkákra, az első nevelést pedig idegen nagyrészt neveletlen nevelőkre bízzák. Ezen eljárást a gyermek testén és lelkén elkövetett véteknek mondja. S ha mégis szerepelteti Gertrudot az iskolában, az nem róható lel neki balfogásnak. Gertrud itt mint a személyesített anyai szeretet szerepel, melyet ő a nevelés és oktatás főtényezőjének tart. így megvetve a nevelés és oktatás alapját annak folytatását az iskola által viteti végbe. S milyen az ő iskolája ? Mily alapokra fekteti azt? Ordo est anitua rerum et ordo ducit ad virtutem! Két elv, melyeket csak a jelen modem iskola emelt érvényre s melyek érvényesítése által lett azzá, a micsoda — ki ezen elvek megtestesítése czéljából egy kiszolgált ! tudományos katonatisztet — a fegyelem mintaképe — állít be iskolájába tanítónak, kinek a kitartás, rendszeretet és jellemszilárdság kell hogy főtulajdonai legyenek. Hát még tanítás elvei; csak ezek teszik őt a modern paedagogia megalapítójává. „Jól látni és hallani — úgymond — az életbölcsességre vezető első lépés, a számolás pedig azon köteléke a természetnek, mely az igazság kutatásában tévedésektől megőriz:“ más szóval szemléltetés és beszéd, vagy az elemi iskola fogalma szerint beszéd és értelemgyakorlatok főrugói a czélszerű oktatásnak, az ész pedig ítélet és következtetés által fejlőholmi ezüst ékszereket, s most már kontóra kezd játszani. Én kérdezém az idegent, ismeri-e a szerencsétlen játékost ? „Úgy vélem Tóth Béla hivatalnok* — s én sógoromra ismerők nevében, ő az, gondolám, a könnyelmű. No mindjárt meggyőződöm a jó madárról és jelleméről. Csakugyan kontóra játszhatott, mert fölmondták neKi társai a játékot. Egy gondolat villant meg bennem ! — „Uraim, vegyenek fel társaságukba * — „igeu szívesen.“ — IS én játszám. Magam is jó kártyás voltam. Kezdetben ugyan nyertek tőlem, de azután fölhasználva ügyességemet, csakhamar kifosztottam mind a kettőt pénzéből, még az ezüst ékszerek is hozzám vándoroltak. Én bámultam az oly férfiú s hozzá még családapa könnyelműségén, ki ily gonoszságra vetemedik, hogy bűnös és rút szenvedélyének áldozandó még nejét is megfosztja ékszereitől. E közben 11 órát kongott a torony óra; elsőt harangoznak az éjféli misére. Éu látom, hogy embereim tisztán állnak a pénztől, mondám nekik: „ha vau uraim pénzük, úgy folytatjuk, különben én részt akarnék venni az éjféli misében s így távoznom kell.“ Szándékom különben is az volt, hogy elhagyom őket, csak tudni óhajtottam, vau-e pénzük. A két egyén szomorúan néze, midón eu a nagy csomó bankót zsebembe tömtem. Figyelemmel kísértem őket, de nem szóltak semmit. Feléjük fordulván kérdezém az egyiktől: „menuyit vesztett ön uram?* kétszáz és néhány forintot, sohajta. Ebből láttam, hogy pénzes ember lehet, itt van, s leolvasám neki az említett összeget. „Hát önV* szólék a másikhoz. „ügy száz őtven körül* miközben kétkedve tekinte rám. „Itt van az öné is.* „Máskor őrizkedjenek e gálád játéktól.* dik és az ily oktatás csakugyan kiható az egész életre. A tudás maga azonban szerinte még nem teszi az embert, ez csak hágcsó az emberi magaslat elérhetésére. Az ember mint olyan pedig egyes szeme az emberiség lán- czolatának, mely attól elkülönítve csak hasztalan valami; kell tehát, hogy azzal szoros kapcsolatban álljon? És mi az emberiség czélja ? A tökélyetesbiilés. Azért szükséges, bogy minden egyén mindazon tulajdonokkal megismerkedjék és azokat magának sajátítsa, melyek a tökélyetesbfllésre szolgálnak. Ezen tulajdonok elseje az igazi vallásosság, mely azonban szerinte nem hasztalan ál vallásos szószátyárkodás és az értelem nélküli kateketizálásban nyilvánul; a természet az ő katekizmusa, a felebaráti szeretet pedig az erkölcsiség főkútfeje s e végből kívánja, hogy a hitoktatás is szemléleten alapuljon, az alamizsnáskodás pedig úgy történjék, hogy az illetőn általa segítve legyen. „Az embereknek nem képek és szavak hanem tettek által kell egymást a vallástanhoz felemelniük. Mert hasztalan mondod a szegénynek: „Van Isten,“ a kis árvának pedig: „Van atyád az égben ;“ puszta szavak által nem lehet megismertetni az emberekkel az Istent. De ha felsegáled a szegényt, hogy emberi módon élhessen, ha felneveled az árvát, mintha volna neki atyja, akkor megismerteted vele a mennyei atyát, ki szivedet akként képezte, hogy fel kellett nevelned.» „Minden ügyetekben, melynek véghezvitele érdeketekben fekszik s melynél czél- hoz akartak jutni, az legyen első elvetek: Nem kell szótszaporítani és sokat papolni.* Második feltétel a munka és megelégedettség. Munkára és takarékosságra kell már legifjabb korától lógva a gyermeket szoktatni, ezt mutatja nekünk Gertrud gyermekeinél, kik dolgozva tanulnak s kiknek megtakarított filléreik is vannak. így pendítette meg P. az iskolai takarékpénztárakat, csakhogy ő nem a szülők zsebéből, hanem a gyermekek saját munkássága íolytán szerzett fillérekből akarja azokat megalapítani. Harmadik föltétel a társasélet. Egyleteket alakítanak e czélból a mi korunkban s felolvasásokat rendeznek azokban s alig gondolnak rá, hogy tulajdonképen P. pendítette meg azokat, midőn „a Boldogfalván még található becsületes embereknek a kastélylyal és papiakkal leendő egyesítését tervezgeti, hogy általuk a falu többi háztartásaira biztos, határozott és hatásos befolyást nyerjen a népre.“ És hányán nem tartják az ipariskolákat és a fegyenczek oktatását a jelenkor eszméinek; tessék csak „Lénárd és Gertrud“-ot elolvasni, ott vannak azok már régen megírva, a múlt század utolsó negyedében hirdette azokat P. mint az emberiség boldogítására és az emberi társaság emelésére szolgáló eszközöket. A ki így lógja fel az ember rendeltetését s így öleli keblére az emberiséget, az nein szorítkozhatott világboldogító nézeteiben a család és iskolára, az egyén és községre, fel kellett annak tekintenie a népek sorsát intézőkre is és P. nem is íeledkezett meg arról, hogy a fejedelmek és azok tanácsadóihoz is szót emeljen; de most ezen eszmék körünkön kívül esnek, csak annyit akarok ezekből felMire még mást is mondhattam volna nekik, fogták kalapjaikat s elmentek, ne hogy megkérdezhessem Kilétüket. A harmadikhoz, kit sógoromnak vélek, igy szólok: „Önnek majd holnap adom vissza, bizhatik bennem. Ajánlom magamat,* és evvel ott hagyám. Ismét harangoznak. Én is indultam, jó katholikushoz illőleg templomba. Már örültem, bogy a két kártyás hiszen tanulni fog — de a felett még jobban, hogy a könnyelmű sógor ellen mily eredménynyel lépketeK föl s vethetem szemére köny- nyelműségét, nálam lévén a kézzel fogható bizonyíték. Lassan mentem, hisz gondolám még jókor érek, gyönyörködtem a nagytömegen, mely templomba sietett. Egyszerre hátúiról egy szúrás s én hanyatt esem. Azt még éreztem, hogy a gyilkos zsebeimbeu kutatott, s e tette után gyorsan eltűnt a tömegbe. Hogy ezután mi történt velem, azt nem tudom, mert eszméletemet vesztettem Csak az bizonyos, hogy a kórházban virradt reám karácsony napja, K'gy ápolóra, egy hivatalos kinézésű egyénre, s egy rendőrre estek pillanataim, midőn először Kitekintők. A hivatalnok ezután kérdezni kezdett, nincs e gyanúm valakire, ki megszűrt stb. rá ísmer- nék-e? Gyötört a gondolat, erős tusa támadt belsőmben, de mégis azt felelem, senkit sem láttám s gyanúm sincs. Pedig erős gyanúm volt képzelt sógoromra, mert hát ki is tehette volna más. De mit tegyek? Hakivallom, úgy nővérem s családja becsülete örökre be lesz szennyezve a gonosztevő miatt. Tűrtem te hát, goadolám, még lesz idő, midőn ezt bizonyosan megtudhatom, nem lesz jó kutatni odább. Azt hallottam, hogy a rendőrség erősen nyomozza a tettest, még majdnem féltem, hogy ha kiderül, nővérem Kétségbe fog esni szégyeneiében. Bár nagyon veszélyes volt sebem, két
