Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-12-02 / 48. szám
III. évfolyam. 1877. 48-ik szám. Veszprém, Deczember 2. r-S'Ä és „Hív. Értesítő“ aegjelei mladen Tísíraap. Előfizetési díj : Egész érre . - 6 írt kr. Félévre . • . 3 írt — kr. Negyedévre • 1 írt 50 kr. Eg)’es példány ára is kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI rÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS aA# VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli | előfizetéseket is, elfogad és nyugtás KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémben. HIRDETÉSEK egydasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatósért 30 kr. bélyeg. §13- ---'"Őrá A sajtó érdekében. Azok az emberek vagyunk, akik minmagunkban is észreveszszük a hibát, meg is merjük azt nevezni és törekszünk azon javítani. Tisztelt olvasóink előtt ismeretes a „revolver-sajtó“ czímű czikkünk, melyben rámutattunk a sajtó fattyúhajtásaira és kíméletlenül ostoroztuk azokat. Ezen eljárásunk, úgy hiszszük, feljogosít arra is, hogy síkra szálljunk, ha avatatlan kezek támadást mernek a sajtó valódi érdeke ellen intézni és azt elég könnyelműek nemcsak semmibe sem venni, de még hozzá meg is gyalázúi. A múlt hét ily meggyaláztatását tünteti fel a fővárosi sajtónak, melj" meggyaláz tatást osztja a vidéki sajtó is, mely a fővárosival együtt ugyanazon magas és nemes czélok felé tör, habár igénytelenebb eszközökkel, de nem csekélyebb jó akarat- és tiszta szándékkal. Fiatalabb mágnásaink, úgy látszik, némi kedvtelést keresnek azon bizarr mulatságban, La a nagy közönséggel olykor-olykor újjat húzhatnak és szörnyen felfortyan kék vérük, ha ezen eljárásuk felett a sajtó roszaló ítéletet mer koczkáztatni. — Ezen még mind nincs mit csodálkoznunk, hisz ők jobbak nem lehetnek, mint amilyenekké őket körülményeik tették; aki bölcsőjétől kezdve csak parancsolni tanúit és soha nem, vagy csak nagy-ritkán engedelmeskedni, annak felette nehéz élemedettebb korában ellenvéleményt tűrni. De már azon elszomorodik minden higgadtabban gondolkodó elme, midőn azt látja, bogy a sajtó önérzetes nyilatkozatát megfontolatlan könnyelműséggel vérrel akarják megboszúlni azok, akiket mind a sajtó, mind a közönség nemesebb boszúra is képeseknek hisz, fájdalom, csak hisz, de nem tud, mert kevésszer volt alkalma e nemes boszúról meggyőződni. Nikó Lina művésznő felett ejtett a fővárosi sajtó egyes nyilatkozatot, mely a nemzeti casino fiatalabb mág-. nás-tagjainak épen nem volt Ínyére. Lovagias elégtételt kellett tehát ezért venniük és a budapesti nagyobb lapok szerkesztőit sorra kihívták párviadalra. Egyik-másik elfogadta a kihívást, megverekedett; többen becsületes, de lovagias úton kiegyenlítették az ügyet; legtöbben pedig méltó elkeseredésükben lapjok hasábjain mértek ellenfeleikre oly vágást, melyre nem egy könnyen fognak a gyógytárban tapaszt készíteni. Régi igazság ugyan, szólj igazat, betörik a fejed; de, úgy hiszszük, nem annyira megdönthetien, hogy ne lehetne annak az ellenkezőjét is akarni. Ha valakinek, bizonynyal a sajtónak hivatása az igazat leplezetlenül kimondani és ez által megtanítani az embo- reket, hogy az igazság előtt csak a rósz embernek van oka remegni, de nem a nyíltszívű, nem a józan gondolkodó, nem a becsületes férfinak. Minden közügynek egyes egyedül csak a nyilvánosság a légköre, melyben szabadon mozoghat, szabadon fejlődhetik és ha ettől meg van fosztva, okvetlenül senyvedésnek, tespedésnek, vagy még roszabb valaminek kell be- állani, mi kórállapotokat teremt. A sajtó pedig a nyilvánosság érdekében működik és így a sajtó valódi érdeke ellen intézett merénylet sem nem több, sem nem kevesebb a nyilvánosság ellen intézett merényletnél, tehát társadalomi vétség, mit mindenki elitéi, ki a valódi humanismusnak, a józan haladásnak barátja. Nem azt akarjuk ezzel mondani, bogy a sajtó ne nyúlj hozzám- virág, hogy annak nincsenek hibái; távolról sem, hanem csak azt, hogy a sajtót nem szabad, kivált ha az igaz úton jár, brutális módon megtámadni és szavát torkán folytam csak azért, mert amit mond, vagy amit mondani akart, nekünk nem tetszik. Ily nézeteknek hódolva mi elitéljük a fővárosi sajtó ellen intézett támadást és azt a társadalom ellen elkövetett merényletnek bélyegezzük. A lovagiasságnak ép úgy, mint minden fogalomnak, megvan a maga köre, melyen belül nevezhető az annak, ami, tehát a lovagiasság is lovagiasságnak; ha ezen kört átlépi, megszűnik lovagiasság lenni és lesz belőle nyegle hányivetiség, mely ha valakit nem, bizonynyal egy fiatal magyar mágnást nem díszít, ki eddig a valódi, nem pedig a talmi-gavallér névvel dicsekedhetett. A magyar földhitelintézet felügyelő bizottságának elnökévé az elhunyt gr. Károlyi György helyébe b. Wenkheim Bélát választották, — alelnökké pedig Szlávy Józsefet. A pénzügyminiszter, megváltoztatásával a pénzügyi szolgálati szabályzat azon rendelkezésének, mely a íegyvergyakorlatokra behívott pénzügyőröktől e gyakorlat időtartama alatt megvonta a zsoldot, elrendelte, hogy a pénzügyi, illetőleg vám- és adóőrök zsoldja az ötheti fegyvergyakorlatokon való távollétök alatt is akadálytalanul kiszolgálta sék. A hivatalos lap közölte márs ő Felsége legmagasabb kéziratát, mely deczember 5-éré hívja egybe Bécsbe a delegatiőt. — Ez alkalommal írja a „Búd. Corr.“ hogy az összetorlódott munka és az idő rövidsége következtében majdnem lehetetlen a kiegyezési javaslatoknak, vagy akár csak az 1878-iki költségvetésnek ez évben való elintézése. Átmeneti intézkedések szüksége forog fenn tehát, a változatlan status quo alapján. Az erre vonatkozó javaslatot most készítik elő, mihelyt a két kormány megállapodik egymásközt, beterjesztik azt a parliamenteknek. A javaslat, mely már e hét végén a képviselőház előtt lesz, valószinfíleg az egész status quo változatlan föntartását 2, legfölebb 3 hónapra és ugyanannyi időre az 1878. költségvetés alapján az indemnitást fogja kívánni. — A dele- gatióknak azonban be fog terjesztetni mindenesetre az 1878-iki közös költségvetés s ezek belátásától fog azután függni, vajon meg- akarják-e szavazui a szükségletet és a fedezet megszavazását akkorra halasztani, midőn a quóta kérdése el lesz döntve, vagy indemnitást adnak-e inkább az 1877-iki budget alapján. — A magyar delegatió korelnöke Zse- dényi Ede csütörtökre hívta össze a magyar delegatió tagjait, a képviselőház társalgó termében tartott előértekezletre. Heti szemle. — decz. 1. A képviselőház a lefolyt héten a büntetőtörvényjavaslat részletes tárgyalásával foglalkozott. — A delegatiók e*hó 5-ére hivattak össze Bécsbe. * A csatatérről kevés a feljegyezni való. Ázsiából nincsen hír; még mindig Kars eleste van szőnyegen, melyet egyik angol lap értesülése szerint árulás okozott. Egy pasa, ki meg volt vesztegetve, átadott az oroszoknak egy erődöt, mely a többi erődökön uralkodott. * A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Életem és Élményeim. Irta B. Fiáth. Ferenc*. Budapest, 1878. (Harmadik közlemény. I. Köt* 117—123 lap.) A farsangot felváltva Akán s Fejérvá- rott töltöttem; végre február utolsó napján eündultunk Veszprémbe (1837). Én itt csak egy párszor voltam életemben ; akkor t. i. mikor Louise nővéremet meghívták ide bálba, s én őt és anyámat elkísértem. Emlékezem, hogy hegyes, völgyes, sáros kis város volt, mártius elején e minőségében még is meglepett. Másnap Rohouczyhoz akartunk menni. De a városon kívül lakott, a sár a hosszú utczáu bokáig ért, fiakert kerestünk, de nem létezett; végre be kellett fogatnunk atyám utazó kocsijába, hogy kimehessünk. Rohonczy atyámat szívesen fogadta; engem feltűnő hidegen, mindennapi rövid társalgás után atyám előadta, hogy arra kéri Rohonczy t, legyen szives engemet megyei aljegyzőnek ajánlani a főispánnak, s átadandó folyamodványomat neki ajánló kiséret mellett hivatalosan kézbesíttetni. Rohonczy komoly kifejezéssel végig hallgatta atyámat, felkelt s a mellékszobába kérte őt, én csak annyit hallottam rövid társalgásukból, — hogy atyám az ajtót kinyitva, mondá, meglehetős ingerült hangon: „köszönöm barátom, köszönöm, de oda, hova te el- mehetsz, én is elmehetek“ s ezzel kijött, fogta kalapját s mi mentünk, Rohonczy ebédre hi- votl bennünket, atyám azon ürügy alatt, hogy még ma haza megyünk, nem fogadta el. „Mi történt édes atyám V“ kérdém a kocsiban. „Mind el mondom az utón“ volt a válasz. Korai rövid ebéd után atyám befogatott, s mi mentünk igen jó utón Zircz felé; atyám ismét visszanyerte szokott derültségét. „Gondold el, Ferkóm! mit mondott nékem ez a gőgös alispán?“ Mit édes atyám? Azt, hogy te veszélyes elvű fiatal ember vagy; — hogy a íejérvári ellenzék élén állsz, s hogy alig hiszi, mikép Zichy ő excellentiája hajlandó lenne téged aljegyzővé kinevezni, — és azért arra kért, hogy folyamodásodat most ne nyújtsam be, hanem várjak májusig, — akkor Zichy lejöu Palotára, s alkalmilag ő, Rohoaczy ajánlaui fog, S mit felelt reá édes papám? Azt, hogy sohase fáradjon; mert oda, a hova ő elmehet ajánlani, én is elmehetek. Haza érve atyám az íróasztalhoz ült, írt egy levelet Zichynek, kit rég ismert, és hozzá zárta folyamodásomat, meghagyta, hogy másnap korán vigyék a póstára. Én nem sokat gondoltam az egész ügygyei; a szalonkák megjöttek, azok után jártam. József napkor atyám névnapján, sok vendégünk volt: a moóri rokonok kijöttek; Hunkár Antal és neje Szolgagyőrről, — továbbá Kunz Tóni igen szép kisasszony Veszprémből. Ez alkalommal két színdarabot adánk; — Csapó József, és nagybátyám Luzensky Alajos is szives volt közreműködni; a szinií^'Lapunk mai számához egy padot felállítani, a működők arczát festeni s a t. mind az én gondom lett. Az ouverturát én játszottam fuvolán Havlicsek zongora kíséretével, és ezért csak egy kis szerepet vállalhattam. Az enyéim nagyon csodálták e téreni jártasságomat; de ez nekem nem volt újság, mert a jó Bezerédy-családkörben két ilyen előadásnál közreműködvén: ismertem a helyzet nehézségeit és szükségeit. Az előadás sikerült, az előadók igen jól mulattak, de a néző közönség sem unatkozott. Csapó József, mint báró Szélházy, remekül játszott; Luzensky Alajos nagybátyám derültséget keltett, mert Kisfaludy színdarabjában, ha nem csalódom a „Kérők“-ben a hősnő atyját adváu, szerepében sokszor előfordult szójáráskép a kifejezés; „mennydörgő rázta“ és ő az „R“ betűt nem tudta kimondani, a néző közönség gyönyörűségére. A fiatalság estére tánezra kelt Szabadhegyi vezénylete alatt. Atyám szokás szerint tarokkozott, én pedig Hunkár Antal bátyámmal sakkoztam, mikor behozták a póstát (akkor Moórra csak háromszor érkezett egy hétben) feltűnt nékem egy nagypecsétes hivatalos, atyámnak czimzett levél. — Míg Hunkár a teendő vonáson töp- renkedett, kezembe vettem s láttam, hogy „Veszprém megye főispánjától“ van s igy tudtam, miről szólhat. Kíváncsiságomat kielégítendő, atyámhoz vittem, de ez úgy el volt foglalva „contrájával,“ hogy e kérésemre „nyissa fel édes papám! nagyon kiváncsi vagyok“ azt felelte: „Nyisd ki, s olvasd el“ iv „Hív. Ért.“ van csatolva. Ezt nem kellett nékem kétszer mondani. A nagy borítékban találtam egy kis ! magán levelet, melyben a főispán tudatja atyámmal, hogy kívánságát örömmel teljesítette, s ott találtam a tiszteletbeli veszprém- megyei alj egy z őségért felküldött folyamodványomat ily hátirattal. „A kérelem teljesíttetik; a folyamodó pedig utasíttatik, hogy a legközelebbi megyei gyűlésben a hivatalos eskü letételére megjelenjen; miről a megyei [alispán ur azon utasítással értesíttetik, hogy az ezennel kinevezett aljegyzőtől a hivatalos esküt kivegye és őt hivatalos kötelességének teljesítésére utasítsa.“ Csak annyiból őrültem mindennek, mert kitűnt, hogy nem volt igaz, mit Rohonczy mondott atyámnak, — mert a főispánnak atyámhoz válaszul iatézett levele igeu barát- ságosau hangzott, s kérelmem feltétlenül tel - jesíttetett. April közepe táján csinos négylovas fogaton bementem Veszprémbe s a korcsmába szálltam, — elmentem Rohonczyhoz, Kocsi- Horváth Il-od alispánhoz, Zsoldos főjegyzőhöz, Rosos I-ső aljegyzőhöz stb. Rohonczy nagy urasan, a többiek szívesen fogadtak, különösen Rosos, kit már régebben ismertem. 1837-ben april tizennyolezadikán a gyűlés I színe előtt letevőn az esküt, a jegyzői kar és j a főbirák helye közt foglaltam el kijelelt helyemet. — A gyűlés vagy 10 napig tartott, ez alatt megismerkedtem az egész megyével. Szentgyörgyön Rosos, Barcza Pál, Nagy Ignácz és én kivettük az egész Simoga házát, s itt
