Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-25 / 47. szám
III. évfolyam. 1877. 47-ik szám. Veszprém, November 25. <5 .wm&mmM’ és „Hív. Értesítő“ osgie’.e» aisdea »»siraap. Előfizetési díj : Egész évre . - 6 frt kr. Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egres példáit) ■ ára le* líi* KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS ms>VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN iüayykcreskedéss Veszprémbe». HIRDETÉSEK egynasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. tg\g^= ■ -0M A közöny. Van a latinnak egy közmondása, mely nem állja ugyan meg minden tekintetben a sarat, de sok igaz van benne. Qui non utitur jure, non est dignu8 jure, aki nem él jogával, az nem méltó a jogra. Tegnap múlt egy hete, hogy a megyei bizottsági tagok választása megyeszerte megejtetett; de, mint a hozzánk érkezett tudósításokból látjuk, oly nagy volt, talán legtöbb helyen a közöny és részvétlenség a választások iránt, hogy minden igaz hazafinak méltán elszorul a szíve. Fogni kellett a szavazókat, hogy a választási urna alkotmányos életünk csúfjára üres ne maradjon; a megválasztandók névsorát a markába kellett egyiknek másiknak nyomni, nehogy vastag tájékozatlanságában elfelejtsen emberre szavazni. Annyira eltompúlt-e tehát már a magyar ember alkotmányos érzéke, hogy épen félvállról veszi, kik azok, kikre legszentebb jogait bízza? Kihalt-e a magyar kebeléből a magyar közügy iránt minden érdeklődés, minden szeretet? A bűnös közöny annyira befészkeite-e már magát akaraterőnkbe, hogy nekünk mindegy, akár mi történik velünk, jót, roszat egyaránt elfogadunk, bárkitől, bárhonnan? A nyo- morúlt féreg, mely előttünk a porban mászik, Ösztön8zerűieg véd- vagy támadó állásba kunkorodik, ha rálépünk és mi környeskörül körülvéve bajok, visszaélések, sőt veszélyek által, mi, mi nem gondolunk sem védelemre, sem támadásra! Méltó-e egy ily nép jobb sorsra, feleljenek helyettünk mások e kérdésre. Igaz, sok és keserű játékot űztek az utolsó évtizedek szegény magyar népünkkel. A fényes és szemkápráztató Ígéreteknek, melyeket Péter is, Pál is tett, ép az ellenkezője valósúlt; a sok népboldogító törvény, rendelet, a miliárd üdvösnek hirdetett intézkedés mit eredményezett? koldusokat, meg- hasonlott kedélyeket, hitevesztett polgárokat, kik nem mernek már semmi jót remélni, mert számukra csak a csalódás bizonyos. A közöny tehát indokolt, de azért nem helyeselhető, mert ép azon eszközöket, ép azon tényezőket teszi félre és helyezi használaton kivfíl, melyek hivatva volnának a bajokon segíteni, a visszaéléseket megszüntetni, az elviselhetlen állapot helyébe tűrhető helyzetet alkotni. A megyék, bármennyire legyenek is jogaik megnyirbálva, sohasem lesznek alkotmányos életünkben fölöslegesek, nem szabad fölöslegeseknek lenniök, mert Magyarország csak megyéivel és megyéiben élhet, ha azok megszűnnek, Magyarországnak is- megkondúlt a végórája. Síkra kell tehát azok mellett szállnunk, de nem azzal, hogy a bajok, a visszaélések felett jajveszékeliink, hanem hogy alkotmányos jogunkat gyakorolva oly egyéneket juttatunk a zöld asztalhoz, akik akarattal is, képességgel is bírnak a választók érdekeit ott képviselni és nem elégszenek meg a megválasztatás dicsőségével, hanem a bennök helyzett bizalomnak meg is akarnak felelni. Nincs szótárunkban elég kemény szó, melylyel megróhatnék megyénk választóinak legutóbb kimutatott közönyét és bűnös részvétlenségét. Aki nem segített szavazatával a megye közügyén, az eljátszotta a jogot a ne- táni hibák, fogyatkozások és mulasztások fölött megrovólag felemelni szavát, az önmagára, de ne másra vessen és ha jogainkat a további megnyir- báltatástól megóvni nem leszünk képesek, az ő lelkiisraeretét mardossa azon keserű tudat, hogy közönyével a megye ellenségeinek malmára hajtotta a vizet. Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet; belenyugszunk, de legalább azon óhajunknak nem mulasztunk el ez alkalomból kifejezést adni, hogy a legközelebbi képviselőválasztás távúiról se találkozzék oly részvétlenséggel, -"ért különben olyan állapotunk lesz, amilyent megérdemlőnk. A vizek felhasználása Francziaországban jelenleg a kormány tanulmányának egyik főtárgyát képezi. A közlekedési, kereskedelmi, földmivelési és pénzügyi minisztériumok hivatalnokaiból, mérnökök- és földbirtokosokból alakult nagy bizottság küldetett ki javaslat- tétel végett. Mikor történik ez nálunk? A marba itatása vasúti szállítás közben. Egy előfordult eset következtében, hogy állatok négy napi vasúti szállítás alatt útközben nem itattattak, mely mulasztást az illető igazgatóság azzal okadatolt, miszerint az itatás csakis a feladó határozott kivánatára maradt el, a közlekedési minisztérium értesítette a vasutakat, hogy bár az igazgatóság általában ilynemű intézkedésekből netalán eredő káros következményekért magánjogilag nem is felelős, miután ezek a feladó kivánatára tétettek itt, még is kötelezve van a közérdekekben kiadott szabályokat minden körülmények közt megtartani. Ilyen a marhának legalább egyszeri itatása minden 24 órában a vasúti szállítás közben is és a vasút köteles a kereskedelmi minisztériumnak egészségügyi szempontból kibocsátott illető rendelete értelmében az itatást az erre különösen meghatározott állomásokon eszközöltetni, a minthogy jogosítva is van a kiszabott itatási illetékeket a felektől beszedni; s e szerint a feladó nincs valamely ezen batározmányokat módosító intézkedésre jogosítva. Heti szemle. — íiov. 24. A képviselőbáz 21-én elintézte a határ- őrvidék területén építendő vasutakról széló törvényjavaslatot s 22-én megkezdette a büntető törvénykönyv tárgyalását. * Karsz vára capitulált, mely alkalommal 300 ágyú. roppant hadiszer s több ezer fogoly esett az oroszok kezébe. — Mukhtár pasa Erzerumnál szilárd állást foglalt. * A Duna mentén élénken folynak a bar- ezok. Mehemed Ali Sophiából megkezdte az előnyomulást s minden azt mutatja, közel állunk azon időhöz, midőn Plevna sorsa eldől. — Szulejmau pasa szintén nyomul előre, erős kémszemléket tesz s folyton nyugtalanítja az ellenséget. * Milán elrendelte, bogy a miliczia I. és II. osztálya bárom hét alatt mozgósítva legyen. A porta viszont a cserkeszeket bízta meg — a ráczok ránczbaszedésével. A cserkeszek már közelednek a határhoz, s azt pár nap múlva talán át is lépik. * Az angol kormányt nagyon nyugtalanítja Karsz eleste, s Anglia politikájában, ha a hadi szerencse Ázsiában továbbra is orosz fegyvereknek fog kedvezni, fordulatot várhatunk. — A franczia kormány beadta lemondását s azt az elnök elfogadta és tegnap nevezte ki az áj ügyvivő-cabinetet. A „VESZPRÉM“ TÁRCZAJA. Márványlovag. — Sománcz. — Fodorúl a Tájé habja, Ezüst hátán arany sajka; Kastilia szép virága Ring a sajkán, egymagába'. Kis kezében mandolint tart, És ver méla, olvadó dalt; Méla dalt ver donna Rosa Párját hívó gerlemódra: »Narancserdők illatárja, Lágy baboknak mormolása Andalít el engemet; A kit enyhe éjszakákon Messze kerül csendes álom — A kit senki sem szeret.. .* — Locscsau a bab, örvény támad, Jár a sajka őrült tánezot; Körben forog villámgyorsan, Féket vesztett bősz habokban. Selymes árnyú két sötét szem ily korán halálba nézzen?..— Parton a vész tört virága; Megmentője hajol rája. Don Alfonso hajol rája, Mondják: márvány szíve tája; Agg Toledo annyi szépe Hasztalan ég, eped érte. — Reszket a lány hattyukeble, Mint szélben a rózsa kelyhe; Holló-filrti szétzilálva Hullnak alá szép arczára. Márványlovag hősi karja Gyöngéd gonddal bétakarja .. Felnyíl, lassan, a sötét szem, Mint a hajnalcsillag égen: „Oh. mily szép volt rövid álmom, Ott a zajgó, bíís bab ágyon; Jobb: örökre tartsoii álma. Kinek szíve úgyis árva.. .* Don Alfonso szíve dobban, Egyet, kettőt, mindig jobban... Térdet hajt a szép leánynak: „Donna Rosa, én imádlak!* Nem zúg már a Tájé babja, Ezüst hátán ring a sajka; Kastilia szép virága Rajt’ Alfonsot csókra várja. _________GÁL LAJOS. Életem és Élményeim. Irta B. Fiáth Ferencz. Budapest, 1878. (Máiodik közlemény. I.'Köt. 41—47 lap.) A „gyermekből legény lett.“ Megszűntem szenvedélyes vadász lenni — s nagyon örültem, hogy sok másban is ^JPLapunk mai számához egy élvezetet találtam, — mert minden korlátlan szenvedély káros, a féktelen vadászszenvedély csakúgy kárunkra van fejlődésünkben, mint a kaland, vagy kártya, vagy iszákosság szenvedélye Szerettem vadászni, de már nem értem reá, csak csütörtökön s vasárnap délután, mert elkísértem anyámat és nénémet bálokba — s ilyenkor kettős szorgalommal kellett pótolni a mulasztást Husvétra s Szt. István napjára elmentem Hetyeyvel Pestre vizsgálatra, ott voltunk 10—12 nap, vizsgálataimat letéve ismét haza tértünk s mindig örültem, mert Pest még nem nyújtott mulatságot. Megjegyzem itt, hogy egy forint váltóért — 24 krajezár ezüstben — jó három tál ételt kaptunk Pesten. Haza érve, két hétig szabad időm volt, de már nem vadásztam mindig, inkább olvastam, vagy nővéreimmel társalogtam; az estét, mert atyám igy szerette, mindig zenével töltöttük. Az ur megáldott igen derült kedélylyel, én voltam a vígak között mindig a legtágabb s a természet ezen adománya Ion éltem boldogságának egyik forrása. Nem gyermeki nevelésemnek, nem az olt szivembe plántált, „hit, remény s szeretet“ vallásos érzetének köszönhetem-e ezt is? bármint sújtott is a sors, bármennyire fájt is bármi, — levertségem csak órákig tartott; mert hiszek a Mindenható irgalmában; mert biztosan reményiem, hogy az igaz, jó, nemes, győzni fog, — mert szeretem az egész emberiséget; édes Atyám! ez legértékesebb örökséged! tőled tanultam ezt s halálod órájában győződtem meg, hogy az féliv „Hív. Ért.“ van csatolva.^Jlg ut, melyen te jártál, biztosabb minden félszeg philosophiánál, a tőled tanult elvek erőt, ruganyosságot kölcsönöznek ádáz, mostoha viszonyok közt s mérsékletet a szerencse kétes mosolyaival szemben; élted utolsó perczéről elmondhatom „sic moritnr justus!“ Ha gond, csapás, baj ért később izgalmas életemben, pár éráig lelkem minden erejét összeszedtem annak kikutatására s a megítélésre, lehet-e segíteni? ha azon meggyőződésre jutottam, hogy lehet, megszűnt aggályom, mert minden tehetségem és tevékenységem a kitűzött czél felé irányult, — ellenben ha belá- tám, hogy tehetségem keretén kivid esik s nem segíthetek, keresztény megadással megnyugodtam az isteni gondviselésben. Atyámtól hallottam először: „ Glücklich ist, der vergisst, wass nicht mehr zu ändern ist.“ Sajnállak benneteket félszeg philoso- pbusok és nihilisták! elutasítjátok magatoktól az egyedüli kalauzt, az egyedüli delejtüt, mely biztosan vezet az élet tövises, örvényes pályáján; s mit cseréltek érte? szivet lelket kínzó kételyt vagy kétes értékű hírnevet! Deczember 5-én Borbála névnapi ünnepélyek után megkezdődtek Moóron a nagy vadászatok, melyekre eddig soha sem hívtak meg; megjött a pósta, egy kis levélkét hozván atyámnak czimezve, melyben déd-bátyám arra kéri őt, hogy miután tudja, miszerint engemet a vadászat mulattat, küldjön be holnap estére Moórra, szívesen fog látni, s a nagy vadászatokban részt vehetek. Atyám megengedte, nagy volt örömem; délután felkészültünk s az öreg Jakab kíséretében beszánkáztam Moórra. — Volt egy jó
