Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-23 / 38. szám

Melléklet a „VESZPRÉM“ 38. számához.

háltak be, hogy legyen mit a gazdának adni a »töröksebesültek“ javára.

A mint a menet továbbhaladt, e kísérlet ugylátszik nagyon megtetszvén a vendégszereplő gaminközönségnek, csinált belőle egész sportot, ugyannyira, hogy az úri utczá- ban egész ostromot indítottak az itt-ott ki nem világított ablaksorokra; mi azután rendőri beavatkozást vont maga után.

Végre visszaértünk kiindulásunk pontjára a Calvintérre. Még egy 3zívből eredt éljent kiáltottunk a diadalmasoknak, még egy őszinte abzugot elleneinkre s szétoszlottunk a szélrózsa minden iránya felé, bebarangolni még egyszer a nappali fényben ragyogó ut- czákat. Gyönyörű holdvilágos világoskék éjszaka volt. Az átlátszó égbolton mintha kettős fénynyel ragyogtak volna a csillagok, mintha azokon is az öröm s lelkesültség lángja égett volna, mint ablakainkban, mint szemeinkben. Már oltogatni kezdették a gyertyákat s a hullámzó tömeg szemmel láthatólag fogyott, én még mindig kóboroltam fel alá. Minden elcsendesült már, az utczákat csak a rendes lámpák s a hold világította, mikor hazaértem. Fejem kábult a zajtól, kedélyem szokatlanul izgatott vala, soká tűnődtem álmatlanul fet- rengve ágyamon a látottak felett, míg elaludtam és álmodtam hírről, dicsőségről, véres diadalokról, miket egy szebb, egy boldogabb kor követett; mikor egy-két ember nagyra- vágyásáért, nem kell millióknak mészárszékre menni, — sokat.... végtelen sokat.

Csetneki Jelenik Elek.

IRODALOM.

A »Figyelő“ irodalomtörténeti közlöny szeptember havi füzetének tartalma: Hero és Leander, Abafi Lajos. — Vallásirodalom az Árpádok alatt, iíj. Fejérpataky László. Iskolai programm-dolgozatok repertóriuma 1876-7-ről, Dr. Károly Gy. Hágó. — Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez, Thaly Kálmán. — Egy ismeretlen szótárról, Békési- Concilia Emil. — A murányi venus a magyar költészetben, Kárpáti Károly. — Gróf Mikó J Imre leveleiből, Felméri Lajos. — Szabó Dávid, Abafi Lajos. — Egy idyll Amadé Lászlótól. Véghelyi Dezső. — Kazinczy Ferencz levelei Cserei Farkashoz, Horváth Döme. — Irodalomtörténeti repertórium, id. Szinnyei József. — Kisebb közlemények.

*

A komoly törekvésű ifjúság figyelmébe ajánljuk a »Hasznos Mulattató“ czímíí ifjúsági folyóiratot. Napjainkban már nem szabad mellékes kérdésnek tekinteni, hogy olvas-e az ifjúság s ha igen, mi képezi szellemi táplálékát ? Midőn a sajtó oly nagy hódítást tett, a külföldi rémregény-irodalőm nálunk oly ijesztőleg felburjánzott, s a kölcsönkönyvtárak oly nagy mértékben terjesztik a ledér olvasmányokat, égetően szükséges az ifjúság számára gonddal szerkesztett, lelkiismeretesen megválogatott olvasmányokat nyújtani. Ezt teszi a »Hasznos Mulattató“, mely nem gyermeklap, hanem a serdült korú ifjúság közlönye, de sőt nagy gonddal, hazánk legjelesebb írói által Írott kitűnő dolgozatait még felnőttek is élvezettel olvashatják. A felsőbb elemi osztályú növendékek, a polgári iskolák, közép tanodák, szakiskolák minden osztályú tanulói pedig nagy lelkiörömet találnak a »Hasznos Mulattató“ érdekes és komoly gondolkozásra utaló czikkeiben, örökszép költeményeiben. Szerkeszti és kiadja Dolinay Gyula. Megjelen havonként kétszer, tartalmas, díszes kiállítású, színes borítékba foglalt füzetekben. Előfizetési ára félévre 2 fit, negyedévre 1 frt. Októberhó elején új lapszámozással új folyam kezdődik.

— Ajánljuk a szülők s az értelmes ifjúság pártoló részvétébe, úgyszintén a tanodái ifjúsági könyvtárak vezetőinek figyelmébe. Könyvtárukban ezen folyóiratnál méltóbban helyet semmi sem foglalhat el. Szerkesztőség és ki- adóhivatal ősz-útcza 15. —■ Dolinay Gyula másik folyóirata a »Lányok Lapja“ szintén érdemes a pártolásra. Ezen lap a fejlettebb korú ifjú hölgyeknek (tehát nem gyermekeknek) van szánva, és ezen körben már is nagy hódítást tett. E lap lelkiismeretes gonddal, pedagógiai érzékkel megválogatott komolyabb irányú olvasmányok által igyekszik gyönyörködtetni a lelket, nemesíteni a szívet. A lapnak egy jó részét a gazdasszonykodási és háztartási rovat foglalja el, mit számos kitűnő gazdasszony lát el tapasztalati jegyzetekkel. E rovatból a világba lépő ifjú nők sokat tanúihatnak. — A »Lányok Lapja“ nagyon megérdemli a felkarolást s bizonynyal joggal megvárhatja, hogy a divatlapok és ezrével rendelt külföldi női lapok mellett, honleányaink asztalán neki is jusson egy szerény hely. Annyival inkább, mert gazdag tartalmához, elegáns kiállításához képest felette olcsó, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest ősz-utcza 15. sz.

*

A »Petőfi-Társaság lapja“ 12. számának tartalma: Szerelemből, fájdalomból (költemény) Váradi Antaltól. — Caesar (vig beszély) Lanka Gusztávtól. — Egy czigáuy-primás históriája (elbeszélés) Tóth Józseftől. — Uj bölcsészeti rendszer Fraucziaországban (tárcza) r.-től. — A hirlaptalók Balázs Sándortól. Az encyclopaedia kérdéséhez György Aladártól. Irodalom.

— Színházi szemle. — Vegyes.

Törvényszéki csarnok.

A veszprémi kir. törvényszék előtt következő bűnperek tárgyaltatnak:

Szept. 26. Súlyos testi sértéssel vádolt Frem Mihály elleni ügyben végtárgyalás. Súlyos testi sértéssel vádolt Ferenczi Gábor, elleni ügyben végtárgyalás. Sikkasztással vádolt Biczi Antal és társa elleni ügyben végtárgyalás.

Szept. 27. Csalással vádolt Szalay Imre és társai iigyébeni újabb végtárgyalás. Sikkasztással vádolt Pfennig József iigyébeni újabb végtárgyalás. Kőzcsendháborítás és nyilvános erőszakosság, bűntettével vádolt üobav Gábor vámosi lakos, és társai elleni ügyben végtárgyalás.

ítélethirdetések:

Szept 26 Súlyos testi sértéssel vádolt Magyar Pál és Magyar Ferencznek curiai Ítélethirdetés. Súlyos testi sértéssel vádolt Tóth Jánosnak curiai Ítélethirdetés. Csalással

eszme létesítésén úttörőnek lenni másrészt szép és nemes; azonban, hogy mily mérvű kitartás és ügybuzgóság s néha önmegtagadás is kívántatik ehhez, azt csak a nyilvános téren e tekintetben már avatottak képesek megbírálni; mert ha a kezdeményező nem képes oly lélekerőt kifejteni, mely a követőknek például szolgálna s türelmét veszti, a kivitel kétessé válik. — Ily s ehhez hasonló feladat nehezül a szándékba vett siófoki önk. tűzoltó egylet szervezésén működő vezérférfiak vállaira — Tudvalevő dolog, hogy ily intézmény amennyire üdvösnek bizonyult az egész miveit világ előtt, épannyira nehéz kivitelű is, amennyiben tetemesb anyagi áldozatokat is igényel; Siófokon pedig azok száma, kik a közjóra áldozatokat hozni képesek és készek, kevésre tehető; működő tagok, ha nem csalódom, kerülnek a fiatalságból szép számmal, hanem az alapító és pártoló tagoknál törik meg az én reményem. Nem vonom kétségbe az ügyet magukévá tett egyéniségek íigybuz- góságát, sem azt, hogy türelmük nem volna a közönség buzdítására, de még is nem lehetek biztos a siker felől; mert mig egyrészről az anyagi erőt nehéz összpontosítani, addig másrészről a részvétlenség legyőzése s az intézménynek a polgári osztálylyal való megismertetése kétes kimenetelű feladatnak látszik. Node azért nem kell csüggedni, kisértsük meg, s ha siker koronázza fáradozásainkat, dicsfényt fog vetni Siófokra és közönségére. Az előér- tekezlet már megtartatott, — melynek kebeléből egy bizottság, küldetett ki az alapszabályok kidolgozására; mely bizottság, működését már tényleg meg is kezdette; ennek befejeztével tartatik a közgyűlés, mely az alapszabályokat végérvényesen megállapítván, az aláírások gyűjtésére leend hivatott.

Midőn tehát, abbeli óhajomat fejezném ki, hogy az önk. tűzoltó egylet szervezését czélzó eszme, — az utókornak is üdvös például megtestesüljön, nem hagyhatom Stauber Móór székesfehérvári lakos loyalis felléptét említés nélkül; ki is az egyenruhák- és szerelvényeket igen előnyös feltételek alatt nyilatkozott beszerezni az egylet részére.

Isten velünk és a buzgó iigybarátokkal! alázatos szolgája:

r. I.

Fővárosi levél.

Szeptember 18-án.

Mily nyomasztó volt az a múlt bét. Li- dércznvomásként nehezedett kedélyünkre azj a szomorú hír, hogy Plevna elesett. Tehát mégis megtörtént a mitől annyira féltünk, mert ismerve azt, hogy napjainkban, midőn a csodák kora már lejárt, midőn a személyes bátorság a tömeg ellen alig beszámítható tényező a hadviselésben, el voltunk a szomorú eshetőségre készülve. De hogy ily hamar, ily váratlanul fejlődjenek az események, mégse hittük. És jöttek még kedvezőtlenebb hírek, mint Albrecht gratulátiója, a kassai toaszt sőt a beavatkozás szele is kezdett kisérteni. Majd, hogy a reménytelenség érzete még kínosabb legyen, elhallgat a táviró is, az ismerősök le- csüggesztett fővel üdvözlik egymást az utczá- kon s rémletesnél rémletesb dolgokat adnak szájról szájra: mint bomlott szét rendetlen futásban a plevnai tábor, hogy vonul sietve a

már itt az ősz, — borongós ege, köd, és melaucholicusan súgó szelével.

Vége a fürdésnek, a szüuidőknak, a napsugaras nyárnak, az álmadozásnak és — semmittevésnek. Az én vidám, nevető, barna madaram is tanulja azóta, tudom, szórakozott figyelemmel a franczia igéket, — hányszor fog ő „passét“ mondani »present“ helyett, — utógondolattal az almádi-i napokra?!

Az én lelkem előtt is elvonulnak a nyár kedves emlékei, útazásaim, szülőföldem, — a nyájas emberek, jó barátok, szép, ifjú gyöngéd nők és leányok arczaival, — a balatonparti álmok, a jó kedv, a pajkoskodás, az a sok kaczaj és csevegés, mely elhangzott; — az a szép palotaszerii lak, ahol az utóbbi napokban jártam, — elragadó kilátásaival, a sötét lombos geszteuyefával, a pipatorium ablaka előtt, ízléses berendezésével, — az a gyönyörű rézmetszet »Martyre Chrétienue“, mely egész kedélyemet megragadta, — a szívélyes házigazda, kivel ama szép lakban a jóság, gyöngédség és nemeslelküség lakik, — ki azt, amivel bír, a legszebben használja fel, — s kinek élénk, érdekes, szellemes arcza és társalgása oly megnyerő, — jelleme a legőszintébb és önzetlenebb nagyrabecsülést kelti fel. Az angyal, ki az Isteu trónja zsámolyánál a jótetteket jegyzi fel, — az ő nevét egy fényes lapra irta már csak azért is, hogy árva gyermekek könnyeit atyai gondoskodásával törülte le.

Most már jöhetsz borongós ősz, rideg *^1| — gyűjtöttem egy évre való napsugarat kis otthonunkba, — s elábrándozhatom régmúlt és múlt ábrándjaim és emlékeimen, —

várnégyszög oltalmába Mellemet Ali, hogy a bekeríttetéstől meneküljön.

Napokra egészen elborult a politikai láthatár, — a remény egy halvány sugára sem tudta áttörni annak sötét fellegét. Mikor azután nolens volens már beletörődtünk volna abba a keserű lemondásba, hogy ha megtörtént, azt megmásítani többé nem lehet, egészen váratlanul megjön Plevna bevételéről szóló hír dementije, alig ocsulunk fel bámulatunkból egyre másra jönnek a diadalmas csaták hírei: az orosz támadás megtört Plevna fokán s a vakmerő támadók véres fejjel verettek vissza,

— a cárevics hadtestét átvetették a Lomon,

— a Sipka szoros szabad — szóval a török csapatok mindenütt diadalmasan nyomultak előre. Mindez elég volt arra, hogy pár nap alatt arezot cseréljen a főváros. Kik eddig le- csüggesztett fővel üdvözlők egymást, azok arcza az örömtől, a lelkesültségtől lángolt, — kik reménytelenül néztek a jövő elé, elragadtatással szóltak a diadalokról. Albrecht főher- czeg fatális gratulátiója divattá vált.

De ennek a lelkesiiltségnek nem volt szabad nyomtalanul eltűnni. Ha a sötét napokban mások tüntettek a nemzet közvéleménye ellen, nekünk szent kötelességünk volt a viszonyok jelen alakulásánál arra minél csat- tanósabb feleletet adni. És adtunk is.

A magyar adósa nem maradt senkinek.

Az ellene vétetteket már sokszor megbocsátotta, de a vele tett jótetteket nem feledte el soha! Világos sötét betűkkel van beírva történelmébe, s mellette ott ragyog egy százados ellenének neve, ki egyedül vette pártfogásába a mindenkitől elhagyottat. Most, bár nem egészen, de mégis mintha szerepet cseréltünk volna. Ki tehet róla, hogy a váratlan győzelmek hallatára nem tudtunk érzelmeinknek ura maradni, hogy, — mint egy méltó- ságos miniszterünk mondta — az egész nemzet megbolondult.

Érzelmeinket ecclatans módon nyilvánítottuk.

Világosért Plevna, Plevnáért világosság!

Ez volt a jelszó, mely alatt hétfőn este az egyetemi fiatalság alakuló gyűlését tartotta; de bár a polgárság már másnap reggel csatlakozott hozzánk, még délben jóformán a programmal sem voltunk készen; — délutáni három órakor még a nyomdában voltak a felhívások, mégis esti hét órakor már fénytengerben úsztak a főváros utczái s rajtok mint végtelen tengerár hullámzott fel s alá a be- láthatlan néptömeg. Majd csatlakozott az egye- teratérről zászlókkal kiindult fiatalsághoz. Az öröm, a lelkesültség — hogy egy féligmeddig elkoptatott phrasissal éljek — leírhatatlan volt

Pillanatokként menydörgésszerfi robajjal hangzott fel az ezrekre menő tömeg éljene, mely végtelen árjával zsúfolásig megtöltötte az utczákat, a tereket, melyeken végig haladt. Itt-ott felhangzott a »Szózat,“ — »Osman basa azt üzente,“ — „Mégis hunezut“ stb. egy-két üteme, de nemsokára elveszett a leírhatatlan éljenriadalban. Csodálatos, hogy az éljenzéssel csak az »abzug“ állta ki a versenyt. Soha olyan lelkesedéssel, annyi kitartással abzugolni nem hallottam, mint a do- rottya-utezán a „Magyar király“ szálloda előtt, — pedig az egyetemen ugyancsak jól értenek hozzá, — a hol, hogy a hangulat e hirtelen fordulata még szembeötlőbb legyen, egy kivi- lágítatlan ablaksort négykrajczárosokkal domelyekből csak egyet értem el és bírok, — azt a szeretett valakit, aki a másik szobából ép most — a vacsorát sürgeti.

Emlékek Amerikából.

Tizenötödik közlemény.

Az igaz, nincsenek nagyszerű múzeumaik, világhírű képtáraik, elsőrangú szobraik, de van vasakaratuk, melynek erélyével, mondhatni, pillanat alatt, semmiből egy új világot hoztak létre. Az igaz, még sokat kell a tapasztalt Európától tauúlniok, de esak félany- nyi időt engedjetek nekik, mely alatt a művelt európai uemzetek jelen művelődési fokra eljutottak, és az eredmény Európa bámulatát fogja magára vonni, mint már eddig is magokra vonták ama vívmányok, melyekkel ők, különösen az anyagi téren a világot meglepték.

Szükségesnek tartottam e tényekre, mint okokra utalni, hogy az okozat megítélésében igazságosak lehessünk. Most folytatom New- York feltűnő nevezetességeinek felszámlálását. Midőn ezt teszem, nem szabad elhallgatnom annak utcza fölötti vasútját, mely a Bowling Green-től az 59. utczába megy, 4 angol mért- földnyi utat tevén meg. A közlekedés köny- nyítése végett jelen évben 50 mértföld hasonló vasútra, adatott engedély. E vasutat merészségben csak Londonnak a hatalmas Themse alatti vasútja múlja fölül.

Említettem már, hogy a házak eleje többnyire csinos kertecskéveí van díszítve, a mértföldekre húzódó utczákat is gyönyörű fasorok ékítik, közben-közben egy-egy viruló liget által megszakítva. Csekély kivétellel áll

ez Amerika valamennyi városáról. Ami kü- különösen New-Yorkot illeti, van benne 14 kisebb-uagyobb, szebbnél szebb square, park, nem számítva ide a valóban nagyszerű Central Park-ot, a város gyöngyét és főbüszkeségét, mely körülbelül a sziget közepén fekszik.

E 2V2 angol mértföld hosszú s */2 mértföld széles park, melyet szépségre az egész föld kerekségén csak a philadelphiai Fair- mount Park közelít meg, egyenesszögű négyszöget képez, keresztül-kasul szelve a legjobb karban tartott utakkal, melyeknek fölötte kedves változatosságot kölcsönöz egy-egy alagút és a harmincznál többre rúgó gyönyörűbbnél gyönyörűbb híd, annyival is inkább, mivel mindegyikük más és más építészeti modorral dicsekszik s ekkép egyetlen a maga nemében. Talán nem lesz érdektelen, ide jegyeznem, hogy e park a gyalogok számára 25, lovaglók számára 8, kocsik számára 15 angol mértföldnyi úttal bir. A park közepe táján van annak főékessége a 1212 láb hosszú és 208 láb széles fősétahely, egy dús pázsittal szegélyezett alléé, a Mail, ez egy virágerdő közé szorúlt gyönyörű lóhoz vezet, melyben a Hamburg városa által ajándékozott 12 s több ausztráliai hattyú és récze mellett számtalan díszes csónak úszkál, telve vidám csónakázók- kal. Hogy mily kedvelt a sport e neme, mutatja azon adat, melyszerint az 1871. év nyarán 127 ezer egyén, nő, férfi keresett abban szórakozást. Ugyauezeu hely, melytől nem messze, megszámlálhatlan népsokaságtól környezve hallatja minden szombaton délutáni 4 órakor egy ügyes zenekar lesve lesett változatos dallamait, télen a korcsolyázók ezreinek nyújt kedvező alkalmat, ügyességöket élvezetes módon kifejthetni. Valóban nehéz volna eldönteni, ez évszakok melyike bír vonzóbb csáberővel, melyik tudja az életkedvet magasabbra fokozni.

A kert érzékkábító pompáját mégis ta- vaszszal fejti ki, midőn a mtíizléssel csoportosított fák, cserjék zöld köntösüket újra felőlük s drágaköveknél ékesebb és változa- tosb színű ékszerekkel, a vérvörös és hófehér, égkék és aranysárga virágokkal, miként egy vőlegényét váró menyasszony, vagy miként a ragyogó szivárvány a mosolygó eget, kecses tagjaikat tündériesen fölékesítik. Mindenfelül művészi kézzel remekül összeállított virágcsokrot sejtető virágágyak mosolyognak feléd s balzsamos illatjukkal töltik be az euyhe levegőt, melynek üdítő szellőjében és a bájos hold derengő fényében ezeren és ezeren fü- -rüsztik tikkadt tagjaikat, kényelmesen letelepedve a mindenütmen csábosán integető padok valamelyikére, még pedig többnyire párosán, valósziuűleg azért, mivel az élvezet megosztva édesebb.

Mindazáltal a kert legszebb idénye határozottan az ősz marad. A tavasz ugyanis Amerika ezen részében nagyon rövid, igen hirtelen a tikkasztó nyárnak adván helyet. Ősz itt az évszakok koronája, rendesen még az indiánok nyarában, novemberben is elragadó az. A fák, cserjék, virágok még ekkor is ezer sziliben ragyognak, a lég kristálytiszta, gyengéden árnyalva a sajátságos őszi párától, miáltal csak a bája növekszik, a magasból derülten mosolygó ég tekint rád, ki az igézet hatása alól nem vagy képes menekülni. Nem