Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-15 / 28. szám
III. évfolyam. 1877. 28-ik szám. Veszprém, julius 15. pro- — <5 . c A és „Hív. Értesítő“ megjeleli minden vasárnap. Előfizetési dij: Egész évre ■ S írt - kr Fél évre ■ • - 3 frt — kr. ! Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egj'es példány ára 1«» ^í1** qÁ MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. y3 ■ —Kiad ó-h 1 v a t a KR.AUSZ ARMIN kSnyrkereikedéss Vmprémtis, j hova minden előfizetés hirde* l| tésdij s postai reklamáczió kfildendö. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. • külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: kegyesr.nagy-gymnaslum. ioA párbaj. Balaton-Füred, jul. 10-éu. Sok olyasmi van a társadalomban, amit higgadt perczeinkben elítélünk és a józan ész követelményeivel megfér- hetönek nem tartunk; de amint a legcsekélyebb sértés vérünket fellázítja, mi magunk vagyunk az elsők, kik azt minden habozás és további megfontolás nélkül elkövetjük. Ezen társadalmi visszásságok közé tartozik a párbaj is, melynek helytelenségét rég kétségtelenné tette a józan ész, hirdették a legjobb elmék, vallották és, melyet fájdalom, mégis elkövettek a legjelle- mesebb emberek is. Van valami e sajátságos jelenségben, ami megérdemli, hogy azzal komolyan foglalkozzunk; mert ha valamin javítni akarunk, nem elégia felett gyáván jajveszékelnünk, hanem nyomoznunk kell, vajon hol rejlik a fö'ok, a főbaj és javító fejszénket ennek gyökerére kell mérnünk. A párbaj legtöbb esetben akkor keletkezik, ha hiúságunk megsértése által szenvedélyeink lángra lobbannak és a bosszú ereinkben ég áldozatot követelve, tehát a legkritikusabb pillanatban a gyors, de veszélyes elhatározásra. Ismerve emberi természetünket, nyiltan kimondhatjuk, hogy a párbaj sohasem fog az emberek közt megszűnni, bármily magas fokra hágjon is a műveltség; egy az, hogy az az érzékenységen alapszik, mely pedig a műveltséggel lépést tart, más meg, hogy az elhatározás indulatos állapotbán történik, mely A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A parkban A parkban hol összehord a lomb-ág, Bolyongok méla nyári estéken Minden alszik, csak én vagyok még ébren S forró szerelmem, az virraszt velem. Az ég oly tiszta, oly felhötelen kék Esti szellőtől rezzen a levél; Es a mohos ösvények rejtekében Olyan sajátos zsongás hangja kél. Bús regéket suttogva rám hajolnak A százados platánnak galyjai, Es játszi dalt csacsogva érnek partot S csobbannak meg a tónak habjai. Édes álmokban ringatózik lelkem Megfigyelem a csodás zajt — morajt, Oly mély csönd van, hogy szinte hallni vélem, A virág-levél mint eped, sóhajt. Alommézet hint szét az éj fuvalma, Selymes íüvön harmat csillog remeg, °]y átlátszón, mintha hűvös játék közt gyönyörtől sírtak voln’ tündérszemek. Homlokomon hfís szellő lebben végig Megsimogatja égő arczomat, Es átölelve szívem lágyszeliden Mmondja néki vallomásidat. Mit magányos órákon rám gondolva Böpke szárnyára biztál kedvesem, Mikor nézve a csillagok futását igen kevéssé alkalmas a higgadt és mindent, jót roszat, latbavető megfontolásra. Aki a párbajnak végképi kiirtását tűzné feladatáúl, az lehetetlenségre vállalkoznék, birjon az különben a legnagyobb és legragyogóbb lángészszel, birja Salamonnak hatványozott bölcseségét, mindegy, soha czélt nem érhet. Itt a legkörültekintőbb törvény sem képes mi eredményt sem felmutatni. Végkép tehát kiirtható az emberek közöl nem lesz a párbaj, de enyhíthető, igen, lesz még pedig akkor, ha nem pusztán az elmét műveljük ki az embereknél, hanem a szívet is. Eddigi neveltetésünknek egyik főhibája az, hogy a fő- és legnagyobb súly mindig az elmét illeti, mely e szerint ki lesz ugyan művelve, képes lesz elvontan és tárgyilagosan a jót megkülönböztetni még pedig élesen a rosztól, tudni fogja, mi a helyes, mi nem, de, ha a szív műveltsége nem fog hozzá csatlakozni, tettleg soha sem lesz képes műveltségének megfelelőleg cselekedni is. Innen van, hogy a legeszesebb emberek szoktak, tisztelet becsület a kivételeknek, egyszersmind a legjellemtelenebbek és legkegyetlenebbek lenni. A tehetségeknek öszliangzó kiművelése ad egész embert; addig, míg egyik a másiknak rovására fej- lesztetik és melengettetik, az ember oly tettekre fog vetemedni, melyek miben sem különböznek a vad állatokéitól. Napjaink műveltsége, fájdalom, ép ezen veszélyes, mert egyoldalú irányba van terelve, azért ne is csodálkozzunk, ha a párbajok mindinkább Qntudatlan suttogád: .Szeretem!“ És mig szivem összerezzen a képtől A csillagok figyelni látszanak, A lomb egész közel hajol fürtimre És lassítja futását a patak. És zizzen a lomb, és fecseg a hullám Remeg a sugár, nekem búg a szél, Az árnyak oly csodásán kelnek-száltnak De minden csak szerelmedről beszél. Ellesték titkod, s most a nagy természet Egy egységes szent kármonia lesz Mely szellemajkon mindig azt zsonogja Körülöttem: szeretsz, szeretsz, szeretsz! VAY SAROLTA. Balaton-Füred, julius 12-én. Kedves barátom ! Istenem, be szép ez a fürdőélet! Itt csak kétféle emberek vaunak, nagy betegek és nagy urak. Magam is felcsaptam egyiknek; beteg épen nem vagyok, ha csak az erszényem nem szeuved sorvadásban, tehát okvetlenül nagy úrnak kell lennem, vagy akarok, vagy nem. Érzem is hogy az isten engem nagy úrnak teremtett, csak az kár, hogy elegendő apró pénzt nem adott hozzá, amivel érvényesíteni is tudnám nagyra termettsége- met. Na, de így is jól van, hisz oly világot élünk, hogy unos-untig elég, ha az ember játszani tudja csak a nagy urat, a többi mellékes. Én is tehát a íürdői nagy urak közé csaptam fel; a nagy urat legeslegelőször is a hetyke járás különbözteti meg a többi lialangyakoribbak lesznek és a műveltebbek közöl kí-kiszedik véres és számos áldozataikat, kik percznyi felhevtíltsé- göknek oly drágán fizetik meg az árát. Fölösleges fejtegetnünk, hogy a párbajok ép azt adják meg legke- vesbbé, amiért vívatnak, t. i. a becsületes elégtételt, minthogy csekély kivétellel a becsületes fél szokott rajta veszteni, míg a sértő még diadalának kábító élvezetével is dicsekedhetik. Nem megszüntetni kell tehát első sorban a párbajokat, hanem csak oda hatni, hogy számuk a lehető legkevesebbre szállittassék le, ezt pedig csak úgy leszünk képesek elérni, ha tanodáink- és egyéb nevelőintézeteinkben nem csak tanítunk, tehát az elmét fejlesztjük, hanem nevelünk is, vagy a szívet is műveljük. Ha ezt nem tesz- szük, kár is feljajdulnunk a párbajok sűrűsége miatt, szigorú következetességgel ismédlődnek azok, hozassanak bár ellenök a legszigorúbb törvények, üldözzék bár még oly erélyesen a bűnrészeseket. Egy óvszere van csak és ez a szívnek kiművelése. A vallás- és közoktatási m. k. miniszter a k. tanfelügyelőkhöz következő rendeletet intézett: A honvédelmi m. k. miniszter úrnak f. évi junius hó 19-én 3050. ein. sz. a. kelt átirata szerint 6 cs. és ap. kir. Felsége fi évi junius hó 6-án kelt legf. elhatározásával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy a polgári alkalmazásban levő s honvéd- tiszti rangíokozatú egyének ezentúl a rendes őszi fegyvergyakorlatok alól fel ne mentessenek. Ezen őszi fegyvergyakorlatokra a véd- köteles korban állók feltétlenül évenkint — a védköteles kort túlhaladottak pedig minden második évben be fognak hivatni; oly képen, j dótól, hogy ehhez értek, semmi kétség benne. Fejemet oly magasan hordozom, hogy tekiu- i tetem minden csillagot lepiszkálhatna az égről; derekam oly merev egyenességbe szorítom, mintha legalább is egy tuczat karót nyeltem volna frühstückre: pipaszár-lábaimat oly büszkén rakom egymás elé, hogy a takácsok ve- télője sem jár különben. Erszényemet kabátom bal tolvajzsebébe csúztatom, gondoskodva arról, hogy jól kiduzzaszsza azt, hisz az emberek így azt gondolják, hogy tele van bankóval, mi közük nekik ahhoz, hogy ott egy csomó félig beírt ringy-rongy papirdarabka van műgonddal összehajtva, hogy nemes rendeltetésének megfeleljen. Kalapom szememre vágom, markomba csehfegyvert szorítok, és egy rongyos félkeztyűt, melyet előttem magas kora tett becsessé, így midőn hamis tükröm előtt egy-két nagyúri próbamozdulatot tettem, ráfordítottam 25-ös számú szobám ajtaját, mert hiába a szerkesztő Balaton-Füreden huszonötöt kapott, lementem a gyógytérre. Első, akivel találkoztam, a fürdő- aristocratia legelőkelő tagja volt, a testté vált Balaton-Füred, Báró Bizay. Ez ember látása egy miliárd gondolatot ébresztett fel most már nagyúri agyamban, melyek úgy czikáztak ott benne, mint egy tuczat macska ha közéjük talált egy két egér tévedni, minek következménye az lett, hogy nagyúri szerepemből kizökkentem és csak a régi maradtam, aki a világ felett elmélkedui és — nevetni szokott. Mégis csak érdekes ember ez a Báró Bizay, különösen azért, mert valami csalhatatlan élethosszabbító szernek kell, hogy birtokában legyen, hisz megöregszik a nélkül, hogy akár hogy azok alól nélkülözhetlenség czímén senki sem menthető fel, még azok sem, kiknek netáni mozgósítás esetén polgári alkalmazásukban való meghagyatásuk legf. kegyelem útján megengedtetik. Felhívom ennek folytán t. Uraságodat, hogy a hivatalában, vagy a kerületebeli képez- déknél, polgári- és elemi tanodáknál alkalmazott netán honvédtiszti rangban levő egyéneknek az őszi gyakorlatok idején a kincstár terheltetése nélkül leendő helyettesítése iránt mindenkor idejekorán intézkedjék. Budapesten, 1877. jul. 3-án. Trefort. Heti szemle. Veszprém, 1877. jul. 14. A képviselőház f. hó 7-én tartotta utolsó ülését, mikor 7 szentesített törvény kihirdetése után Péchy Tamás közmunka- és közlekedés- ügyi miniszter benyújtotta törvényjavaslatát a közutakról és a határőrvidéki vasutakról és az országgyűlés királyi leirattal szept. 15-éig elnapoltatok. >1« A magyar és osztrák regnikolaris küldöttségek a tárgyalásokat őszig elnapolták. * Julius 7-én el volt terjedve a pápa halálának hire, de ez csakhamar, mint már auy- nyiszor, koholtnak bizonyult be. * Az ázsiai törökbirodalomból az orosz seregek kiszorittattak. — Európában apróbb csatározások voltak nevezetesebb eredmény nélkül. Itt a törökök a tulajdonképeni védelmet, hír szerint, a Balkán lábainál akarják megkezdeni. — A porta újólag 140.000 főre menő ujonezozást rendelt el; mig az oroszok egy második hadsereg szervezésén fáradoznak, melynek parancsnoka Vladimir nagyherczeg, vezérkari főnöke pedig Zamojszki tábornok lesz. Hire járt, hogy Redif basa, hadügyminiszter, ki Abdul-Kerim haditerveiuek átvizsgálására volt kikftldve, Sumlában hirtelen meghalt. * Montenegróban a porta csak annyi katonaságot hagy hátra, amennyi a jelen helyzet fentartására épen szükséges; a többit máshol akarja érvényesíteni. * haja, bajusza vagy szemöldöke csak egy őszszálat mutatna fürkésző szemeimnek; arcza oly friss; mint a ma vágott marhának a húsa, az idő vasfoga még csak közel sem férhet hozzá; járása távól attól, hogy rogyadozó volna, még 2Ö—25 éves fiatal embernek is becsületére válnék, szóval ez az egész ember talány, melynek megfejtését a gondviselés magának tartotta fenn. De ha már aféle író mesterember lettem, utána járok és ha pokolból is, de megtudom az élethosszabbítő receptet, hisz magam is csak szeretnék mennél tovább elkínlódni ebben a siralomvölgyben, melyet úgy hínak, hogy világ, hátha azt a csodareceptet magam is használhatnám. Be nem mutatom neki magamat; mert ha megtudja, hogy szerkesztő vagyok, már csak azért sem árulja el titkát, nehogy dobra üssem és kikotyogjam. Más módhoz kell nyúlnom, de kit kérdezzek meg? ki lehet a báró úr titkaiba annyira beavatva, hogy nekem a kellő felvilágosítást megadhatná? Dictum factum, egy szerkesztőnek nem szabad kétségbeesnie; titkokat az emberek testi és lelki orvosokra szoktak bízni, majd valamelyik orvos mellé sompolygok és okkal móddal kitudom tőle a kitudandókat. Sikerűit, megvan, a nemzet bárója fiatalabb korában friss nyers borjúhúst kötött éjjelen- kiut arczára és ennek köszönheté, hogy most fennen hirdetheti, hogy nincs többé öregkor. Borjúhús tehát az a csodarecept, mely fiatalt nem enged öreguek lenni, öreget meg visszaránt a legszebb fiatal korba. Szép. valóban szép, csak az a bökkenő, hogy kivinni egy kissé bajos. Nappal borjúhús a gyomorba, éjjel borjúhús az arezra, dupla kiadás, mely 9ÖT Lapunk mai számához egy ív „Hiv. értesítő“, van mellékelve.
