Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-15 / 28. szám
Francziaországban a minisztertanács a választásokra megállapította a jelöltek névsorát, e szerint lenne 80 orleanista, 115 legitimista, 330 bonapartista. Közigazgatási bizottsági illés. (Vége) Veszprém, jól. 2. A bizottság ülésének mindenesetre fénypontját képezi a tanfelügyelő jelentése; a tanfelügyelő úr ugyanis tavaszi körútja alkalmával megfordult 71 községben és 9 pusztán; meglátogatott pedig 53 rém. cath., 19 helv., hitv. 14 ev., 9 izr., 10 közégi és 7 pusztai, összesen 112 iskolát; ezek közöl a czélnak megfelelők: a kádártai ref., a rátóthi r. k., a lovász-patonai r. k. és ev., a vanyolai ev., a gyimóthi s diósi pusztai, az ugodi r. k., az m.-tevelei r. k., a k.-vathi községi és ev., a dobai r. k., vásárhelyi r. k., a devecseri r. k. s izr., a l.-komáromi ev., a sz.-balhási ref., a lepsényi ref., a kőkuti községi, a siófoki r. k., a kenesei r. k. iskolák épületei. — A czélnak épen meg nem felelnek: a rátóthi ref., a porvai r. k., a pénzeskuti és somhegyi községi, a csothi r. k., a vaszari r. k. a jákoi r. k., a nsz.-szalóki s vinári községi, a n.-szőlősi ev. a csőszi r. k., a tüskevári r. k., a m.-komáromi ref., a n.-démi, h.-bödögei, nsz.-szaloki, m-sz-györgyi s kenesei izr. iskolák épüietei. — A meg nem nevezettek a czélnak többé-kevésbbé megfelelnek. A rendes tanitói állomások a kis-jenői és tornai r. k., a segédtanítói állomás csak az enyingi ref. iskolánál betöltetlen. A törvényben előirt tanszerekkel el van látva 36; igen hiányosan van szerelve 9; a többiben csak egyik vagy másik tanszer hiányzik. — Tornászati eszközökkel 13 iskola van felszerelve, a tornászat nem taníttatik 21-ben, minek oka az, hogy a tanítók igen előre haladt korúak, vagy a tornászaiban járatlanok; a többi iskolában a gyermekek a sor- és rendgyakorlatokból nyernek oktatást. Faiskola van, de abban gyakorlati oktatás nem adatik: N.-Esztergárou, mivel a községtől távol esik, Pécsén a talaj nem alkalmas, Vaszaron a tanító vonakodik az oktatást elvállalni, N.-Gyimóthon a község bérbeadta, Ugodon a község nem munkáltatja, Tevelen és Somló-Vásárhelyen a község használja, Jákon és Tüskeváron nincsen bekerítve, Nsz.- Szalokon a község nem gondoskodik róla, a szilas-balhási r. k. iskola tanítója pedig járatlan a fatenyésztésben. Faiskola nincs : Eplény, Kardosrét, Somhegy, Kis-Szőllős, Csősz, F.-Iszkáz községekben, valamint Akii, Gamásza, Sz.-Mihályfa, Újhodos és Fekete pusztákon. A meg nem nevezett helyeken van iskola, az kellően mííveltetik és a gyermekek gyakorlati oktatást is nyernek. A törvényben megszabott szorgalmi időt megtartják 42 iskolában, a többiben 5—6 hóra terjed. Az előirt tantárgyak kellő terjedelemben taníttatnak 15 helyen, a többiben vagy nem mind, vagy pedig nem az előírt terjedelemben. Ismétlő iskola nem tartatik: N.-Eszter- gáron, M. Gyimóthon és Jákón. A rajzban oktatást nyernek a tanulók 4 iskolában, a női kézimunkában a leányok a l.-patouai ev. és diósi pusztai iskolában ingyen oktattatnak, a devecseri izr. iskolában pedig az utóbbi mint rendes tantárgy kezeltetik. nem ilyen nincsetlenségben szenvedő világba való és ha ez soká így tart, még utóvégre egész borjú lesz az ember, már pedig mégis csak jobb öreg embernek, mint fiatal borjúnak lenni. De hát az a hiúság sincs ám ok nélkül a világon, annak is ép úgy kell olykor gyertyát gyújtani, mint az ördögnek, ha azt akaijuk, hogy boldoguljunk. Na majd meglátjuk, ha haza vergődöm, ha magam meg nem próbálom is, majd akakad olyan, különösen a nők között, ki napról napra fiatalabb akarna lenni, annak fogom az új csodareceptet ajánlani és fogadom lesz, ki ha nyíltan nem is, de úgy titokban mégis csak meg fogja próbálni, hátha a nemzet bárójának e téren igaza van. Mély gondolataimból a zene és a kur- mászig sétálók nagy sokasága zavart fel; visz- sza kelle vennem nagyúri szerepemet, hogy e szép kis tarka világ fölött egy jó nagyot — nevessek. Sokan majdnem azért rontják egy egész éven át egészségűket, hogy itt nehány hét alatt ismét helyre állítsák; ilyen az ember, egyik kezével üti a sebet, hogy azután a másikkal gyógyírt tapaszthasson rá. Végig is néztem amúgy isten igazából ezen beteg karavánon, egyik úgy néz ki, mintha a sírból húzták volna elő, teszi is egész komolyan a kirendelt sétákat, kezében az életet párolgó sa- vós pohárral; a másik nem testi, csak kedélybeteg, szórakozást jött keresni és talált is, mert oly vígan cseveg egy fiatal nővel, hogy szinte megirigyli az ember; a harmadik még nem tudott félig-meddig otthon hagyott gondjaitól szabadulni, mert látni rajta, hogy folyton azokkal bíbelődik, a negyedik túlkövérséi A háziipár terén is hémi örvendetes í mozgalom tapasztalható; amennyiben a rátóthi r. k. iskolában Czuczor Ede tanító-gyakornok j a szalmafonás- és kefekötésből, az l.-patonai ev. iskolában Laucsek Gyula tanító a szalma- és vesszőfonásból; a kardosréti közs. iskolában pedig Tóth Gyula a szalmafonásból ad oktatást. Iskolai könyvtárak vannak: a bakony-béli, n.-teveli, r. k., a l.-patonai, n.-szalóki, takácsi ev., az enyingi izr., végre a k.-vathi községi iskolánál. A népkönyvtárak felállítása körül csak a l.-patonai ev. lelkész és a k--vathi község- biró fáradozik, van azonban Bakonybélbén egy a r. k. lelkész kezdeményezése folytán a nép számára berendezett olvasó-kör. Az iskolai takarékpénztár eszméjét felkarolták a l.-patonai ev. iskolában, hol 28 gyermek által 29 frt 73 kr. lett betéve; ugyanitt a gyermekek havi 2 krt adnak az iskolai könyvtárra, a leányok pedig maguk között egyletet alapítottak azon czélból, hogy művelődésüket az iskolán kívül is fejleszszék. A tanítók között vannak oly jeles képzettségű s hivatásuknak egész odadással élő egyének, kik teljes elismerést érdemelnek, kikről azonban a tanfelügyelő úr tüzetesebben csak azért nem emlékezett meg, nehogy azon kartársaikról is kénytelen legyen szólani, kik képzettség vagy buzgóság hiány miatt hivatásukat nem töltik be; ezekben ugyanis feltételez annyi önérzetet, hogy ennyi figyelmeztetés is elég lesz arra, hogy hivatásuk színvonalára emelkedni törekedjenek. A legnagyob elismeréssel emlékezik meg ezután a jelentés gr. Eszterházy Pál őnagy- méltóságáról és Purghy Sándor birtokos úrról; az előbbi ugyanis nemcsak hogy Diós és Gyimóth pusztákon a törvény igényeinek megfelelő iskolákat állított és tart fenn, hanem arról is gondoskodik, hogy a tankényszer a pusztákon szolgáló cselédek gyermekeinél is keresztülvitessék; az utóbbi a kőkuti községi iskolának, mely létrejöttét az ő törhetleu fáradozásának köszönheti, alkalmalmas helyiséget, a tanítónak pedig ellátást ad, s ezenkívül a nevezett iskola kül- s belviszonyai iránt folyton a legmélyebb érdeklődéssel viseltetik. A német ajkú községek iskoláiban a magyar nyelv tanítása kellő gondozásban részesül, kivételt csak a n.-esztergári r. k. iskola képez. Zugiskolákat talált a tanfelügyelő úr: N.-Dém, H.-Bödöge, Vanyola, N.-sz.-Szalók, M.-sz.-György és Kenese községekben. Ezen iskolák ahozképest állíttatnak fel és lesznek bessüntetve, amit valamelyik községben lakó néhány izr. családnak vaunak iskolázandó gyermekei vagy nincsenek; az első esetben olyan egyént fogadnak sachteruek, aki a gyermekeket is oktathatja úgy-amugy. Minthogy a tanfelügyelő úr azon nézetben van, hogy az iskoláztatásnak ezen neme megye- szerte el van terjedve, Ígéri, hogy az ügy rendezésére később külön tervezetet fog benyújtani. A jelentése végén a tanfelügyelő úr az iskolalátogatási viszonyokkal foglalkozván régi, de jelen körútja alkalmából tett tapasztalatai által is igazolt meggyőződésének ad kifejezést, hogy amely községben az ügy iránt érdeklődő iskolaszék és elég erélyes községi hatóság van, ott az iskoláztatási viszonyok is kedvezők. Tény ugyanis, hogy épen azon községekben, melyekben az iskoláztatás a legroszabb lábon áll, büntetési eset eddig gén, az ötödik túlsoványságán akar a fürdés által segíteni és kihinné, többé-kevesbbé mindegyiknek kívánsága teljesül ha nem is egészben, de részben bizonyosan. Úri magam is, a sétálók közé vegyül, mert hiába, meg van írva, hogy az egészségesekkel egészséges légy, a betegekkel meg beteg. Megízlelem a savót is, vajon egészséges gyomorba való jó- szág-e az, vagy csak betegbe. Három fényes krajczár a taksa és savót ihatom és vele együtt reményt a hosszú életre. Alig érintem a pohárral az ajkamat, a savó a kabátomon foly végig jeleÜl annak, hogy vagy egészséges a gyomor, vagy ügyetlen a kéz. Nagynehezen gyomromba diktálom a fehér levet és azt vettem észre, hogy utána ép oly jól éreztem magamat, mint előtte. A kúra tehát sikerültnek mondható, A hivatalos sétát utána megtettem, mely alatt nem győztem bámulni azt a sokféle színű szagú és izű ásványvíz fogyasztását, mely mind arra van rendelve, hogy a lelket bele szorítsa a testbe, melyből egyik másik embernél úgy ki akar futni, mint az adós a hitelező szobájából. A hivatalos órával a hivatalos sétának is vége szakad; a reggeli toilettek kezdenek eltűnni és csak itt ott mutatkoznak egyes csoportok, melyeknek víg csevegéséből azt következtetheted és pedig bizton, hogy ezek nem tartoznak a nehéz betegekhez; a férfiak, előszedik a hivatalos séta alatt eltiltott szivar- jókat és versenyt füstölnek a Kisfgludy-gő- zössel. Hogy a dél hol hozza össze az egészséges betegeket a beteg egészségesekkel, fölösleges mondanom, úgyis kitalálod. Az est rendesen a Balaton partjára gyűjti a vendémég elő sem fordult; ellenben azon községekben, mint pl. a mezőföldön, hol az előforduló alig néhány mulasztási eset sem marad büntetlenül, a tanügyi viszonyok rendezettek. Meg kell még említenünk, hogy a jelentés ott is, hol mi a községeket csak számszerint jeleztük, azokat névszerint is felsorolja. A tanfelügyelő úr körútja alkalmával a tapasztalt hiányok és visszaélések megszüntetése iránt a kellő intézkedéseket mindenütt megtette; tapintatos erélyétől, mely iigybuz- góságával karöltve jár, a megyei taniigynek csak örvendetes felvirágzása várható. Székesfehérvár. 1877. julius hó 10-én. Székesfehérvár lelkes polgársága fényesen bizonyítá be rokonszenvét az óriásként küzdő török nemzet iránt, midőn tömegesen jelent meg a tánczvigalmon, mely e hó 7-én rendez- tetett a török sebesültek javára. E tánczviga- lom, mely tombolával volt egybekötve, a szó szoros értelmében kitünően sikerült, bár az idő épen nem akart kedvezni Sok kis leánynak elszorult a szive, ha úgy nap közben felnézett az égre. Azonban szerencsére elosontak az eső-felhők a szél is csendesebben kezdé magát viselni este felé. A mulatni vágyó polgárság csakhamar benépesítő a lövölde kertet, mely ez alkalomra ünnepiesen ki volt díszítve. A fő kapuján csinos török zászló lengett, jelezve a táncz- vigalom czélját. — a bekerített tánczhelyiség- hez diadal-iv alatt jutott be a közönség; e diadal-iven magyar és török lobogó alatt két egymásba kulcsolt kéz volt s e felírás: .Éljenek a testvér-nemzet pártolói!“ A diadalívnek a tánczhelyiségre néző oldalán pedig a magyar korona s a félhold közt: „Üdv a hölgyeknek!“ szavak voltak olvashatók. A táncz pont 7 órakor kezdődött a szabad ég alatt. Két zenekar felváltva húzta a talp alá valót; Radics Bernát kitünően szervezett zenekara s a helyi tűzoltó-zenekar. Az első franczia után a lövölde táncztermébe vonult a közönség s egyúttal kezdetét vette a tombolajegyek elárusítása. E jegyek eláru- sítása a hölgyek nemes buzgalma folytán gyorsan megtörtént s a tombola-játék után újult erővel kezdődött meg a táncz, melynek reggeli négy óra vetett véget. — Mily sokan voltak a tánczolók, kitűnik abból, hogy a második francziát négy colonne-ban több mint 100 pár tánczolta. A jelen volt hölgyekből egyik barátom, kinek e tekintetben jó Ízlése van, a következő csokrot állítá egybe: Amon nővérek, Bambek Mariska, Csöndes Angela, Czeitler Nina, Özv. Darabáné, Dukesz Lujza, Fekete Lujza, Fel- mayer Vilma, Fickert Mari, Herczeg Mariska, Joanides N„ Kostyelik Etelka, Leitner Ida (Soponyáról), Mányay nővérek, Pénzes Nina, Rader Malvin, Reitlinger Nelli, Riba nővérek (Kálozdról), Rosznagl nővérek, Retting nővérek, Smittelyi nővérek, Szabó nővérek, Taisenhofer Teréz, Torma Ilka. A tánczmulatság mintegy 600 forint tiszta jövödelmet hozott a török sebesültek javára. E fényes eredmény a közönség rokon- szenvén kívül a rendezők ügytmzgalmának köszönhető, kik semmi fáradságot sem kiméivé törekedtek minden igényt kielégíteni. Ami a vendéglőst illeti — arról jobb lesz hallgatni Bizony az a közönség, mely ott volt meg nem érdemelte, hogy oly mostoha kiszolgálásban részesüljön! geket, hol a tó szép sima tűkre, meg az alkonyat költőileg hangolja még az olyan ma- gamféle keményszívű embereket is. El elgondolom, ha én egyszer beteg leszek, mily jó lesz epedni az egészség után s mily jó lesz örülni a visszaszerzett egészségen, míg most, hogy egészséges vagyok, sem epedni, sem örülni nem igen tudok, már t i. egészség után. Balaton-Füred a fürdőidénynek fénypontját most érte el; minden lakás elfoglalva. i Az érkező vendégek csak úgy várják, hogy valaki távozzék, hogy bekvártélyozhassák magukat nyomban utánok. A fürdőigazgatóságnak még nyugodtan étkeznie sem lehet, annyi ostromnak van minden oldalról kitéve. Vigasztaltam, hogy hiszen nem minden baj baj ám az életben, hogy vanuak kellemes bajok és édes terhek, melyeket ép úgy el kell tűrnünk, mint a kutya, ha szalonnát dobnak utána. Végre, hogy a legliáladatosabb beszédtárgyról se feledkezem meg, az időről is szólók. Hőmérőmet, melylyel a veszprémi időjárást szoktam mérni, honn hagytam, itt plaidem a thermometer; ha szükségét érzem, hogy nyakamba vessem, több, mint bizonyos, hogy a higany leszállóban van, míg ellenkezőleg, ha szobámban hagyom, jele, hogy az idő szép. Záradékúl önbirálatot kell tartanom; e tárczaczikkemben az a legjobb, hogy a nemzet bárója a csodareceptet akkor fogja olvasni, mikor nekem már hült helyem lesz Füreden és így még farkasszemet sem nézhet velem. A viszontlátásig. Lévay. A VIDÉK. Borszörcsök 1877. jul. 10. T. Szerkesztő úr! Mint faiskola-kezelő érdekkel olvastam a „Veszprém“ 26. számából „A nyúl nem ellensége a faiskolának“ czímű közleményt. Az abban közlöttek helyességét nem is akarom egészen kétségbevonni; de any- nyit mégis mondok, hogy aki az ott ajánlott eljárást mint teljesen biztos óvszert hinné alkalmazhatni, könnyen csalódhatnék és a nyulak ilyeténszerű megvendégelése mellett is kárt szenvedhetne. Minthogy Huber úr tapasztalásból beszél, illő dolog, hogy tapasztalás szülte meggyőződéssel iparkodjam ebbeli vélelmét némileg megingatni. Ugyanis az 1875-6-iki tél alkalmával Ughi János borszörcsöki lakosnak gyümölcsös kertjébe, akinek — dicséretére legyen mondva — sajátkezüleg nemesített 6—7 éves fákból álló mintaszerű gyümölcsös kertje van, — a megszorult nyulak el-ellátogattak. A tulajdonost fáinak bekötözésében súlyos betegsége akadályozta. A kertet magas hóréteg borította, mely a fáknak több mint felét befödte. A kert tulajdonos fiai hamarosan észrevették, hogy a nyulak a kertnek, különben is mint falúvégen levőnek rendes látogatói. Azonnal felkért, mig egészsége helyreálltával fáit zsúppal befödheti, fegyverrel riaszszam el a hívatlan kerti látogatókat. Minthogy a kert leshelyre alkalmasnak mutatkozott, lőtávolba czukorrépát tetettem ki. A nyulak csakhamar megtalálták a nekik szánt répát, s arra rendesen meg is jöttek, és a répaadagokért a fiatal gyümölcsfákat megkímélték. Tehát a fák megkiméltetésére a répa is alkalmas. De folytassuk; a hosszan tartó hóréteg miatt csak igen kevés eledelhez juthattak a nyulak, mi a teljes lesoványodást eredményezte. A leséssel felhagyván, a nyulak nem kaptak többé répát. Rákövetkező reggelre az 50—60 darab gyümölcsfa, épen midőn gazdájuk bekötözni akará — kéreg nélkül volt. Itt tehát a nyulak elég érthetően megmondták, hogy addig, mig a gazda „illőleg* élelmezi őket, hajlandók a „fahéjat“, mint különben sem kedvencz eledelöket mellőzni, ha pedig az élelmezést elfogja, ahoz nyúlnak, amit kaphatnak. Tagadhatlan a vadászjegyek drágasága miatt a vadászok száma évről-évre apad, a nyulak pedig évről-évre szaporodnak, s ezen körülmény a megveudégelésökre szánt káposzta-, akár répának, szaporítását is feltételezi; mind a mellett megeshetik, hogy ha az adagok nem lesznek a vendégek számához helyesen arányítva, az éhesen maradottak a fácskák kérgeiből elégítik ki magukat. Ez annál inkább meglehet, minthogy a megszorult nyulak a hófödte mezőről mindig a falvak felé jönnek; pedig a faiskolák is a belsőségek közelében vannak kihasítva. Hiszem, hogy a H. úr ajánlotta mód szőlőhegyen, lionnét a megszorult nyulak szintén a talu felé sietnek, sikerrel alkalmazható; de a falvak közelében levő faiskolákban, hova a szomszédhatárbeli nyulak is ellátogatnak, csak úgy ajánlható, ha a faiskolák jó része csupán e czélból káposztatermelésre használtatik. A répa mint mentőszer előnyösb lehet az által, minthogy nem kell a gondozónak havat hányni, hanem a hó tetejére teszi akkor — a midőn szüksége^ Ha a répát újból magas hó fedi, akkor más répát teszünk a hó tetejére. Jó óvszer lenne a faiskoláknak még az is, ha törvényhozásunk a vadászati je'gyeket 12 frt helyett 3—4 írtért adná, mely körülmény a vadászok számát megtízszerezné, a nyulakét pedig legalább is — megtizedelné: ez utóbbit annálinkább óhajtjuk, mert a nagyon elszaporodott nyulak nemcsak faiskoláinkban tesznek érezhető kárt. Balogh József tanító. Szent-Gál, 1877. jul. 8. T. Szerkesztő úr! Folyó hó 6-án estve 9—10 óra közt villámcsapás sújtá községünket; — irtóztató volt hallani a szünet nélküli menydörgést — s látni az iszonytató villámlást, mely annyira növekedet, hogy a község lakossága, gazdagok, szegények elhagyva házi tűzhelyeiket futva menekültek a már-már rájok rontó vész elől. Itt egy kétségbe esett atya vagy anya szívszaggató kiáltásokkal kereste gyermekét, amott tehetetlen öreg segélyért rimánkodott, félvén, hogy nem lesz ereje menekülni. — A borzasztó égiháborúnak, kimenetele végre is az lett, hogy a villám először ref. egyházunk toronyfalát s annak ablakait összerombolta, — s utána rögtön az úgynevezett kertaljai utczában Pap József lakos- { társunk minden marháját az islálóban agyon- sujtóttá — de ezzel együtt házát is lángba j borította, mely pár perez alatt porrá égett. — Épen e hó 25-én lesz két éve, hogy Pap I József tűzvész által mindenétől megfosztatott. De hála az égnek, hogy községünkben I még nem aludt ki a szerencsétlenek iránti
