Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-29 / 5. szám
5. sz. Első évi folyam. Veszprém, julius 29.1866. r r^wwvw'jvrjvw'jvwu) Előfizetési | feltételek: ^ S | Vidékre postán: | vagy helyien szétküldve: Egész évre 4 ft 80^ Fél „ 2„40| | Negyed,, 1„20| Cww /wxaa/wii/wwwvw VEGYES TARTALMÚ HETILAP. C\/\rj\pj\rj\AA/'j\f'j\rj\fj\fAfdy | Hirdetmények | | dija: | ^ Petitsor egyszeri ^ hirdetésnél 8 kr. < kétszerinél 7 kr. | háromszorinál > 6 kr. o. é. ^ Bélyegdij külön i i 30 kr. o. é. I (j'j\TNj\rJ\j'J\rj\JV\/'JV'j\rJV'á Julius 1-étől kezdve előfizethetni „V E S Z P R É M“-re Veszprémben a kiadónál,Pápán SkolnikAnna asszony könyvkereskedésében. Julius—septemberi évnegyedre . . 1 frt 20 kr. Julius—decemberi félévre . . . 2 „ 40 „ A „Veszprém“ kiadóhivatala. Azinségügyésakormányi segélyezés. „Hogyan áll jelenleg Veszprémmegye gazdá- szati tekintetben?“ cimü cikkemben lerajzoltam azon szomorú helyzetet, melybe megyénk termesztő osztályát, s az osztályoknak az életbeni kölcsönös egymásra hatásánál fogva a kereskedelmi, iparüző, s munkás néposztályt is a több mint évtizedes természeti csapások, s az ezeket gyászosan megkoronázott jelen évi májusi fagy és köd, júniusi aszály, júliusi jégesők stb. sodorták. A csapás megyénkben átalánosnak mondható annyiban, hogy nincs oly vidék, mely általa még pedig igen is érezhetőn ne sulytatott volna. A boldogabb időkben oly termékeny mezőföldi sik, Veszprémvidéke, a Bakonyság, Pápa vidéke, Somló és Devecser környéke egyiránt sulytvák. Ha vannak egyes községek, vagy egyes birtokosok, kiknek károsodása a többségéhez arányitva jelentéktelen: ezek ritka kivételek. A megye nincs oly helyzetben, hogy sulytott lakosain segithessen. Nincs annyival inkább, mert a szó valódi értelmében vett megye jelenleg nem is létezik. Vannak megyei hivatalnokok, főispáni kinevezés utján, de oly megye, mely érzéseinek, gondolatának, akaratának hangot adhatna, mely áldó munkásságát a nyilvánosság ellenőrzése mellett a sulytottak emelésére irányzottan értékesíthetné, csak az óhajtások világába tartozik, de valósággal nincs jelen. Erőink mint hajdan az égi lángot leorzott Prométhé a tétlenség szirtjéhez lán- colvák, s mint átalában úgy az inségügyi téren sem működhetnek, a nyomornak mindig sötétebb- sötétebb’ fenyegető alakban előnyomuló fellegeit nem verhetik szét. A termesztő osztály terményei megsemmisitvék. Hiányzik a vetőmag, mely ha nem lesz beszerezhető, akkor a nyomor, az Ínség, még pedig növekedetten, fenyegetőbb mérvben átszáll szomorú és megdöbbentő örökségül a jövő évre is, de hiányzik, még pedig sok birtokos családnál az élet fentartásra okvetlenül szükségelt gabnamennyiség is. A szőlőket sok helyen a fagy tette tönkre, még pedig egészen, a hol és a mit meghagyott, abból és ott a jég hagyta meg a tizedet! A munkás osztálynak nincs a ki kenyeret adjon, mert a ki máskor adott: a termesztő osztály, jelenleg annak sincs egy évre való kenyere! Az ipar- üzőkkel nem dolgoztatnak, a kereskedőktől nem vásárolnak. Mindenfelé az Ínség szomorú képével találkozunk s alakját még rémesebbé teszi az a tudat, hogy országos lévén a csapás, a felebaráti szeretet segélyére sem számíthatunk, s szétoszlat- tatván az országgyűlés, a haza atyjai, kikbe helyeztük reményünket, nem tehetnek oly bölcs intézkedéseket, melyeknek célja a nyomornak, Ínségnek nem palástolása, hanem eltávolítása, vészes következéseinek csirájában megsemmisítése. A kormány, mely jelenleg tényleg fenáll, segélyt ígért. A nyomorban sinlő nem kérdezi, honnan jön a segély, s bár alkotmányos utón érkezését nagyabb s benső örömmel üdvözölte volna, elfogadja azt, ha nem alkotmányos utón érkezik is, mert az életösztön erős, s elvégre is kölcsönről van szó, melyet vissza kell később kamatostól fizetnie. Régen történt a fagy pusztítása, innen-onnan két hónapja lesz, s a segélyezési munkálatokról csak most kezdünk hallani. A külügyek sokkal inkább igénybe vették a kormányt, ennek figyelmét, sem mint e fontos belügyi tárgyat rögtön elő- vehette volna, holott ez ügy szintoly égetőn sürgős, mint amaz, e seb elhanyagolása szinte renditő következéseket vonhat maga után. A gazdasági egyesület megtette azt, mit tennie kellett. Átalánosságban fölvette s kimutatta minden egyes községnél a károsodást, a vetőmag és élelmi szükségletet. Eltekintve attól, hogy most nyomtatás után tűnt ki a károsodásnak az akkor fölvettnél háromszorosan is nagyobb mértéke, hogy a hol akkor hat mag számíttatott, legkedvezőbb esetben nem lett több, mint kettő, három, csak azt hozom föl, hogy ha van néhány birtokos, kinek
