Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-29 / 5. szám
«vftnAfLp 34 JlflAMvr az önfentartásra szükségelt gabnán kívül marad fenn gabonája, az nem adhatja azt kölcsön ínséges lakostársának, mert árára égető szüksége van, pénzt követelnek tőle a ruházat, a cselédség, az előző évek terheinek, kölcsöneinek kamatai, a kérlelhetetlen adó, mely a Nincs-nél is zörget stb. Hogy a segélyezendők száma s a szükségelt segélyösszeg kitűnjék, egyenkint kellett volna a káreseteket fölvenni és kimutatni, csakhogy ez már nem a gazd. egyleteknek, hanem a tényleg fenálló kormány hivatalnokainak lett volna teendője. Történt e tekintetben valami ? Aligha! Legalább nekem nincs róla tudomásom, pedig mint szinte birtokosnak kellene tudomásomnak lenni, ha valami történt volna. Pótvetőmag (hajdina stb.) adatik a kormány által kölcsön a fagy által károsodottaknak. A jegyzői hivatalok utasítvák jelentéstételre, hogy melyik községbe mennyi pótvetőmag szükséges? E pótvetőmag árát kell esztendő múlva kamatostól visszafizetni. Ez lenne a szerint az a segély, melyet a kormány nem átalában az Ínségeseknek hanem csak ezek egy részének, a gabnatermesz- téssel foglalkozó földbirtokosoknak nyújt. S én kétlem, hogy még ezekre nézve is segély legyen ez. Miért épen pótvetőmagot? Hátha őszi vető magja nincs, s az őszi földek vetetlen maradnak, mi pótolja jövő évben az ebből eredő s következéseiben felszámithatlan horderejű veszteséget? S mily nehézkes eljárás! A jegyzőknek kell még összeírni, melyik községbe, kinek és mennyi pótvetőmagra van szüksége. Ez összeírás a szolga- birói s onnan a jó ég tudja még miféle hivatalhoz megy, mig végre a pótvetőmag az illetőknek— s akkor is ki tudja nem oly áron-e melynél olcsóbban vehették volna meg, ha vetőmag helyett pénzt kapnak— ki adatik. Nagyon valószínű1 hogy mikorra e kiadás megtörténik, akkor a pótvetőmagvak vetés idején is túl leszünk, s a „Roma diu deliberante Saguntum perit“ igazságát önmagunkon tapasztalandjuk. Miután a kölcsönt — bármi legyen is az — a kölcsön jótékonyságában részesülőknek pénzül s kamatostol kell visszafizetni, — s miután az ínség nem csak a gabonatermő földbirtokos osztályt, hanem a szőlőtulajdonosokat s közvetve a kereskedő, iparos és munkás oszlályt is fenyegeti, nézetem szerint a birtokosokat a károsodás aránya szerint s pénzben kellett volna a kölcsön jótékonyságában részeltetni, s oly gyorsan, hogy azok — kik pótvetőmagvat akarnak szerezni, idejében tehették volna ezt, ne hogy a vetéssel késsenek meg. A kormánynak a legjobb akarat mellett is mindig többe kerül a bevásárlás — mint egyeseknek, közvetítőket kell a vásárlásnál használnia, kik szinte kiveszik s joggal — mert időt töltöttek — osztalékukat s e mellett a szállítás terhei is ránehezednek a kölcsönre szorultakra. Mindez eltávolítható, ha a segélyzési kölcsön nem termesztményekben hanem pénzben adatik. így a ki és a mennyi pénzt kapott kölcsön, az és annyit fizessen vissza jövő évben kamatostól. A földbirtokos részére adandó kölcsön akkora legyen, hogy őszi vetés alá kerülő földjét ha egészen nem is, de felében bevethesse, a szőlőtulajdonosnak adandó, hogy szőlőjét művelhesse, mert most sok szőlő van elhagyatott állapotban a miatt, hogy tulajdonosa tehetetlenebbé lesz, sem mint munkáltathatná és jó karba hozhatná. A munka nélkül maradt néposztaly részére munkát kell szerezni, mert bár a communismusnak nem vagyok barátja, ezt mégis állítom, hogy a munka közös, ahhoz minden polgárnak joga van, s követelhet az államtól, hogy neki munkát s ez általi közvetítettségben élelmet és ruházatot adjon. Az ínségnek egyik osztályról a másikra visszahatása folytán fenyegetett iparüző és kereskedelmi osztálybeliek is segélyeztessenek. A pótvetőmag-adás csakis a gabnatermesz- téssel foglalkozó földbirtokos osztályon, ezen is részleg, s még igy is csak úgy segítene, ha a pótvetés már is el nem késett volna. Az idő siet, s nem várakozik a rendszerint későn jövő intézkedésekre. A segélyzésnek e szerint nem pótvető mag kölcsönzéssel — hanem más utón, nagyobb mérvben, az ínség által sulytott nép minden osztályát felölelőleg kellene történni. Vörösberény, 1866 julius 22-én. Pap Gábor. A hét eseményei. Mindjárt utolsó számunk megjelenése után a háboriL ügye váratlan és meglepő fordulatot vett. Folyó hó 20-ról keltezve érkezett meg ugyanis a Moniteur azon értesítése mely szerint a párisi cabinet oly egyezkedési alapokat ajánlott, melyeket Poroszország a fegyverszünet létesítésére elfogadhatóknak talált; ezek folytán Poroszország beleegyezik, hogy az ellenségeskedések 5 napra beszüntessenek. Ugyancsak e hó 22-kén jelentette a hivatalos lap mikép „Ma déltől fogva az ellenségeskedések az osztrák és porosz seregek közt 5 napra megszüntettek. Károlyi gróf előbbi berlini követ Brenner báró és Degen- feld táborszernagy külön küldetésben a porosz főhadiszállásra indultak.“ Eszerint tehát a fegyvernyugvás f. hó 27-én délig tartott volna, és e fegyvernyugvásba a Moni- teurnek 24-ről kelt értesítése szerint Olaszország is hozzá járult. Sőt egy Berlinből Parison keresztül érkezett telegramul szerint Poroszország a fegyverszünetet bekövet- kezendőnek tekintvén, beleegyezett volna a fegyvernyugvás 5 napi meghosszabbításába, azonban ezen hir mind máig sincs hivatalosan jelentve. Épen a fegyvernyugvás megkötése alatt Pozson mellett csata fejlődött ki, melynek komoly következményei lehettek volna. Mivel e hadjáratban valószinüleg ez volt az utolsó összeütközés a poroszokkal, közöljük annak menetét a Kamerad szerint egész terjedelmében: Már nehány nap óta a Mondel dandár a Lamac»
