Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-22 / 4. szám
— Tessék megírni. — Legyen szives megtenni helyettem; lusta vagyok a keztyümet lehúzni. — Tessék diktálni. (Magában) nem tud Írni a nagy- nám! Ismerjük már az ilyen fogásokat. — Hány szóból állhat? — Húszból. — És mi lesz ára? — A vidékre fog szólni? — Igen. — Két frank. Szolgálatára állok. — Teringette! akkor ugyan kurtán kell beszélnem. Pénzre volna szükségem. — Mily összegre volna szüksége; majd én összeállítom a sürgönyt. — Ötszáz frankra. A hivatalnok irt, aztán elolvasta. „Kedves Lulu! „Ötszáz frankra van szükségem, küldd mindjárt.“ Csinos hölgyecske. Hm! nagyon kurta. — A távírdánál nem megy máskép. — No jó! Egy hölgy. Itt küldik el a sürgönyöket? — Igen asszonyom. — Akarnék egyet valakinek küldeni. — Legyen szives a fogalmazványt ideadni. — Uram! ön tolakodó! — Az nem tolakodás, hiszen szükségem van rá. — Én magam akarom elküldeni. — Az lehetetlen. — Hát ha levelet küldök, a postás is tudni akarja mi van benne? — De asszonyom a posta és távirda két nagyon különböző dolog. — Tehát csakugyan minden áron tudni akarja mit írtam? — Szükségképen. — Abból pedig semmi sem lesz. Akkor inkább magam viszem el Amiensba. — Az már lehet. — No önök dicsekedhetnek vele, hogy itt a szolgálat a lehető leggyorsabb. (A titoktartó hölgy dühösen távozik.) Egy fiatal ember (beront mint egy örült). Gyorsan uram, gyorsan hozza mozgásba gépét, s szóljon a csenge- tyü egész Frankhonon át. A hivatalnok (magában) Valami bolonddal van dolgom; talán ez is családapa. (Fent) Talán neje babázott meg? — Nem uram. Hiszen nőtlen vagyok. — Legyen szives tehát megmondani, mivel szolgálhatok. — Csengessen, uram, csengessen! — De minek? — Meghalt a nagybátyám s rámhagyta mindenét. — Az jó önnek. — Milliomos vagyok. — Osztom örömét. — Tudassa e jó újságot Delphinnel, ki most épen Badenban van, a „Nap“fogadóban, elhagyott mert nem volt egy sousm sem, de visszajön azonnal, ha megtudja hogy örököltem. Ö úgy szeret engem. Tudassa azután Pali barátommal is, kinek kétezer frankjával tartozom. — Ezen örökség ennek majdnem akkora Örömet fog szerezni, mint önnek. — Hogy egy sürgöny? — Két frank. *MVAA/lP — Itt a négy frank; mivel milliomos vagyok, nem nézem a pénzt. Hanem eresszen elég villanyosságot, hogy a sürgöny annálhamarabb oda érjen Delphinhez. (A gazdag örökös táncolva távozik.) Egy ur. Egy kis szívességet jöttem kérni öntől uram. — Parancsoljon. — Mindenekelőtt azonban a helyzet színvonalára akarom emelni. Nőm azt hiszi Toursban vagyok vadászni, én azonban itt maradtam Párisban — mulatni magamat. Rászedtem egy kicsit; önnek elmondhatom, mert nem ismeri nőmet. Leokadia azonban, nőmet Leokadiának hívják, Leokadia azonban meghagyta, hogy időnként értesítsem magamról. Ennél fogva tehát valami sürgönyt kellene kapnia Toursból. Nem lenne ennélfogva szives megkérni egy ottani kartársát, hogy nevemben valami sürgönyt jövesztene,például: hogy semmi bajom, s a vadakat halomra lövöm ? — Kicsinyt nehéz! — Megfizetek mindent, uram, legyen nyugodt. — Kedvéért, nem bánom. — Ezerszer köszönöm szívességét. Valóban nagy szolgálatot tett. — Mindennap több mint kétszáz vadásznak teszek hasonló szívességet. A csinos hölgyecske (visszajön). Jött felelet? — Micsoda felelet? — Az ötszáz frank iránt. — Vagy úgy! Igen. — Hogy szól? Kérem hamar. — Tessék. — Legyen szives elolvasni. Otthon feledtem a szemüvegem. Nagyon rövidlátó vagyok. — Vagy úgy! — Kérem. — Rövid a felelet: „Elmehetsz.“ — Ezt felelte ? — Igen— Oda van két szép frankom! Brémond után. © A pápai nyomda működésének rövid vázlata. (Vége.) Itt hézagot találunk, a mennyiben 1592-ig nem látjuk működését; ez év azonban meghozta gyümölcsét Pa- thai István pápai ref. pap ily cimü munkájában : „A Sákramentomokról in genere és kiváltképen azUr Vacsorájáról való Könyvecske, mellyben Kérdezkedéseknek és Feleleteknek formáiban a Keresztyén tökéletes és igaz Vallás az Ur Kristus Teste ételének, és Vére italának igaz értelméről béfoglaltatik Ó3 minden rendbéli tévelygések ellen Sz.-irásnak hellyeivel megerösittetik Pathai István Pápai Prédikátor által. An. 1592, 8-r.“ ,4) E müvet nem láttam s róla tüzetesen nem szólhatok, mindazáltal Bod- nak e közleményén nincs mit kétségeskedni. Igaz, hogy a helyet s a „typographus“ nevét nem mondja ki, de elsőre nézve van, a mihez folyamodhatunk s ez Beythe István ily föliratu munkája: „Carmen aggratulatorium Steph. Pathay Ecclesiastae Papénsi scriptum, cum is li- brum de Sacramentis in genere typisPapensibus ederetanno 1592.“ J5) A nyomdatulajdonos neve azonban mégis a kikutatandók sorába tartozik. 1625-ig ismét nem lelünk Pápán nyomott munkát. De ez évben egy — még eddig az irodalomban emlitet- len14 15 16) — nyomtatványra akadunk következő címmel: „Ca14) Bod P. Magyar. Athénás 215, 216. 1.; Horányi Memoria Hung. 1777. III. p. 44. hibásan ; Sándor Istv. M. könyvesház 12 1.;- Tóth Fér. i. h. 81, 82. 1. 15) Id. m. 82 1. (Tóth Fér.) 16) 1839-ben irodalmunk nagy búvára Toldy Ferenc sem látszik ismerni. Előszámlálja ugyanis a „Figyelmezö“-ben (Pesten, 30 JUUWw
