Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-12-02 / 22. szám
4 gáttá Veszprémben; — pedig a vizsgálati letartóztatásnak nincs is reá nézve értelme, mert tettét még Felsö-Iszkázon első megkérdeztetésre egész nyíltsággal megvallotta. — Ellenben a csöglei trombitások és klarinétosok, kik a papiakkal szemközt megállapodva, támadásra rohanót fújtak, egészen érintetlenül hagyattak. Nagy Péter ugyan felső-iszkázilakos, derék kiszolgált huszár, kinek kezében a zászlót széttörték a csögleiek, miután társai mind szétfutottak, maga egyedül a törött zászlónyéllel az egész fegyveres tömeg ellen úgy tudta magát védelmezni, hogy ámbár a kődobások ábrázatját vérrel egészen elborították, mégis sem a törött zászlónyelet tőle elvenni nem tudták, sem testéhez nem férhettek, sőt a papiak udvarának kiürítésében is részt vehetett. E derék ember úgy megérdem- lene száz torint jutalmat, mint szűzleány a koszorút, és mégis ezt K. M. ur 7, mond hét hétig sanyargatta a veszprémi tömlöczben. — Ellenben azokat a csöglei suhanczokat, kik a f. iszkázi bírót és egyik elöljárót buzogányokkal leütötték, és azokat a kik a paplakudvarba és folyosóba behatolva mindent öszveromboltak, és V. G. kis-szől- lősi derék gyámatyát félholtra verték, s a kik közül ez kettőt névszerint is megnevez, egészen mellőzte. Csögléről, volt főügyész ur öt suhanczot rendelt le Veszprémbe mind olyanokat, kiket a mi tanúink nem ismernek, nem terhelnek, és a kik talán jelen se voltak a kérdéses vérengzésen, a minthogy nehány nap múlva, a mint a devecseri katonaállitás végbe ment, egyszerre mind az öten szabadon is bocsájtattak. Ellenben azok a csöglei lakosok, kik tanúink által terhelve, és névszerint is megnevezve vannak, egészen ignoráltattak. Ezeket, hogy igy történjenek, a megyei törvényszék nem határozta — legkevésbé határozta pedig azt, hogy a volt t. főügyész ur Veszprémben saját irodájában maga fejétől egy sajátságos in- quisitionale tribunált rögtönözzön, két tagból állót, kiknek egyike ő maga volt, másik pedig Írnoka, — holott a törvényszéki határozat vizsgáló küldöttségről szól, melybe az előbbi tagokon kívül még M. A. középponti főbíró urat is kinevezte — és ezen rögtönzött tribunálban a letartóztatottakat kénye szerint faggatva és szembesitgetve oly botrányos jelenetet idézzen elő, mint volt az, mely ellene már vizsgálatiig constatálva van, s a melyet épen botrányos voltáért e téren hallgatással mellőzök. Haszontalan tehát minden ^törekvés a megyei törvényszék tekintélyével takaródzni, még a vizsgáló bíróságéval se takaródzhatik, mert a lettres de cachet-kat ő maga saját neve alatt küldözte ki, a veszprémi vizsgálatot ő maga irnokjá- val együtt intézte; és igy ha volt neki semmitől vissza nem rettenő bátorsága ily önkény kedéseket maga fejétől elkövetni, és pedig elkövetni akkor, midőn személye ellen már csak bizonyos közel sógorsági viszonynál fogva is elvitázhatlan alaposságú kifogás támasztatott, legyen most a következésektől vissza nem rettenő bátorsága azokért felelni is saját személyében, senki más köpenyével nem takaródzva. Még egy kis szóm van K. M. úrhoz. O egyik helyen határozottan kétségbe vonja a szerkesztőségi megjegyzésben foglalt azon észrevételt, mintha én a felvilágosodás magasabb eszméiben annyira gazdag lennék, s alacsony röptű phantásiámat emlegeti. Határozottan valamit tagadni — azt értem, és ha azt mondja K. M. ur, nincs ellene semmi észrevételem. De határozottan valamit kétségbe vonni — ez stilistikai képtelenség, hasonló a fából csinált vaskarikához. — Egyébkint én a magas röptű phantasiát nagyra becsülöm a költészetben, zenészeiben, és más szép művészetekben, de mivel én egyiknek se vagyok bajnoka, azért nem is szoktam felsőbb régiókban repkedni, hanem a földön jártam mindig, de egyenes utón, se jobbra se balra nem kacsingatva, s a jó hivatalnok érdemeit is nem a magas röptű eszmék, hanem a szükséges képzettségen kívül, főkép az egyenesség, igazságszeretet és kötelességérzet kisebb vagy nagyobb fokozata szerint szoktam mérlegezni. Egyébkint ismerem körülbelül azon magasan repkedő eszméket, mikkel némely felemelkedett phantasiáju urak hazánkat boldogítani szeretnék. Ezek a valóságban, midőn a nagyhangzásu szavak elrepültek, eképpen formulázhatók: a törvényesség túl szigorú követelése felfelé, a legvilágosabb törvénynek lábbal tapodása ide lent. — Szabadság a szabadosságig egyik félnek, másiknak elnyomatás az üldöztetésig. —- Bün-büntetlenség egyik félnek, másiknak jog védtelen ség. — Mindannyi társadalmi közjelek, hasonlók azokhoz, miket Rómában a haldokló köztársasági szabadság utolsó századában — és Lengyelhonban, a feldarabolást megelőzött confoederátiók szomorú korszakában feljegyzett a történelem múzsája. Ily magas röptű eszmékkel saturált egyének hatalomra jutásától mentsd meg Uram! hazánkat s megyénket jövőre is, és mindenkorra. Amen. Ezzel nem csak a replica, de a duplica is kimerítve lévén, a hírlapi polémiát részemről be- végzettnek kívánom tekintetni. — Szabad tért engedek K. M. urnák piszkolódásokra, ha a t. szerkesztőség jónak látandja azokat ezentúl is elfogadni, kijelentvén: hogy K. M. ur engem megsérteni nem képes.*) Kelt K.-Iszkázon nov. 22-én 1866. Pap János. *) Az e közleményben foglaltakért csak a Bajtó hatóság irányában vállal felelősséget a S z e r k.
