Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-10-07 / 15. szám

115 (JIAAWW

— a jókarbantartásuk miatt mindenkinél általános egy j hangú dicséretben részesülő államutak kivételével — tel* jesen elhanyagolt, s közlekedés tekintetében haszonve- hetetlen állapotban vannak, mely körülmény a nemzet- gazdászati fejlődés minden ágára nagy befolyást gyakorol, minthogy ez által nem csak a kereskedelem és ipar j felvirágzásának egyenesen gát vettetik, hanem a földmi- velő nép is jelentékeny hiányokban szenvedni kénytelen.

A következő sorokban egy már tettleg létező, és véleményem szerint méltán összeköttetési főúttá átalakítandó közlekedési vonal jelentőségéről akarom nézeteimet elmondani.

Azon sürgető szükség mellett, hogy összeköttetési utaink könnyebb közlekedésre való átalakítása által vasúti vonalnak mindinkább érezhető hiánya legalább némileg pótoltassák, — mindenekelőtt Veszprém- és Zalamegye, illetőleg a Balaton partja közt létesítendő összeköttetési ut komoly gondolatja lép előtérbe.

Egy vasúti vonalnak absolut reális előnyét tekintve, mindenki kénytelen azon meggyőződéshez jutni, hogy hasonlitbatlanul nagyobb kedvezményben részesülnek azon termesztők, kiknek a szerencse jutott vasúti vonal közelében lakni, s termesztményeiket annak segítségével értékesíthetni, úgy hogy nem lehet csodálni, miként az e részbeni előny egyenlőtlen felosztása ellen panaszok merülnek fel, fökép ha azon körülmény is fontolóra vétetik, hogy míg a fennebbi kedvezményben részesülő termesztő áruit oly könnyen értékesitheti, s az által anyagi helyzete annyira könnyítetik, addig a nem kedvezményezett föld- birtokos a közlekedés nehézsége s az adózások nagysága által egyaránt sujtatik.

Nem volna ennél fogva méltatlan óhajtás, hogyha jelen időben, midőn a közlekedés kívánalmai naponként szaporodnak, midőn ezer mértföldnyi területek vasúti vonalakkal összeköttetnek, vidékünkön is legalább ösz- szekötteté3Í utat akarnánk látni, mely által azon kellemes helyzetbe juthatnánk, hogy legalább szomszéd megyénkkel illetőleg a Balaton partjával helyre állíttatnék az összeköttetés.

Veszprémmegye területének azon része, melyben a szomszéd Zalamegyéveli összeköttetés terveztetnék minden vasúti hálózat körén kívül esik.

A déli vasúttársaság magyarországi vonalának középpontja Székesfehérvár, mely állomás innen körülbelől 5 mértföld vagyis 8 órányi távolságban fekszik, és csak jelentékeny költségeskedéssel elérhető.

A Székesfehérvár-kanizsai vonal lepsényi állomása íovábbá, elérhető volna ugyan kevesebb idömula3ztás és költségeskedéssel, de az odavezető ut rósz állapota nem akadályozhatja, sőt inkább elősegíti a székesfehérvári állomás vetélkedését, s azért a nyers termékek piaca is mindinkább oda vonul.*)

Az állami vasúttársaság győri állomása (Győr-Uj- Szönyi vonal) még kevésbé érhető el, s azért itt egészen figyelmen kívül hagyandó.

Hátra volna még végre a Soprony-kanizsai vonal középpontja, a keszthelyi állomás, mely azonban jelentékeny távolsága miatt szinte nem tekintethetik ránk nézve alkalmas közlekedési vonalnak, s épen azért e helyen nem veheti igénybe különös figyelmünket.

Legészszerübb és legtermészetesebb módon állíttatnék tehát helyre Összeköttetési s közlekedési vonalunk,

*) A veszprém-lepsényi ut Akaratjáig jónak mondható, azon túl igaz, hogy Kajárnak menve rósz, de az enyéngi országúiról vezet egy szárnyországut a lepsényi állomásig, Szerk,

hogyha a Nagy-Váz3onytól Veszprémbe vezető ut átmetszetnék és Tóth- Vázsony helységén keresztül vezettetnék, és pedig nemcsak azért mert az ottani csekély földterületi nehézségek ezen tervre nézve legkedvezőbbek, és mert a jelenleg is ott létező ut a lakosság által szokásnál fogva egyedüli közlekedési vonalként használtatik Zala- megyével, hanem különösen azért is, mert ez által a Balatonnak zalai és somogyi partjaival, illetőleg a vasúttal — Tihany félsziget belevonásával — a legegyenesebb összeköttetés állíttatnék elő.

Azonkívül egy más körülmény is harcol ezen vonal fentartása s helyreállítása mellett, t. i az, hogy Zalame- gyének különféle helyeken jó összeköttetései vannak a Balaton partjával, holott ellenben a mi vidékünk, nagy hátrányára, ily összeköttetést nélkülözni kénytelen.

Végre megfontolást érdemel azon körülmény7 is, hogy a B ilaton partja melletti kereskedelmi főút a mi fő- utunkkal semminemű összeköttetésben nincs, mi által az ezen két ut között fekvő helységek megraérhetlen hátrányokat szenvednek, miután az utak használatát és az azokon való közlekedést nem élvezhetik.

Ezen közlekedési vonal helyreállítása tehát az egész vidék nyers termesztményeinek forgalomba hozatalára s értékesítésére mindenesetre jelentékeny7 befolyást gyakorolna, tekintetbe véve egyrészről azt, hogy Magyarországnak majd nem legnagyobb erdő, s fakincseit magában rejti, melyek mostanáig a világpiacról teljesen kivannak zárva, — más részről pedig azt, hogy épen a fenté- rintett hiány, t. i. a rósz közlekedés minden keletkező iparüzleti vállalatot megfoszt életképességétől.

Kétségtelen tehát, hogy ezen a természet annyi kincseivel megáldott vidék legsürgősebb szüksége egy jó közlekedési ut.

Nem hagyható végre figyelmen kívül, hogy a tervezett ut egyszersmind a Balaton partján fekvő gazdag bortermesztő vidékre is kiterjesztené jótékony hatását, a mennyiben ezen becses honi termesztinény könnyebb értékesítéséhez is nem csekély mértékben hozzájárulna.

‘ Mindezeknél fogva a bor, gyapjú, gabona, tűzi- és épületfa, mely utóbbi árucikk épen közlekedés hiánya folytán értéktelenitetett el jelenleg annyira — továbbá a vágómarhávali kereskedés is nagy nemzetgazdászati fel- virágozásnak indulna, — szóval az összes nép-vagyon jelentékeny nyereségben részesülne.

Jóllehet, ezen annyira fontos kérdéseknek mai n%p csak másodrendű jelentőség tulajdonitatik, mindazonáital sokkal fontosabbak a már jelenleg is létező tényezők, sem hogy kellő méltánylást ne ébresztene az, mily nagy s megbecsülhetlen anyagi előnyt nyújtanának az egész vidékre, különösen ha meggondoljuk, mily nagy vetélkedés (concurrentia) mily nagy költségek terhelik termeszt- ményeinket, mig azon helyre jutnak, hol a nagy világpiac által épen úgy fogadtatnak, mint azon áruk és termékek, melyeknek forgalomba hozatala már régen jó közlekedéssel könnyítetik.

Bizonyára elérkeznék azon pillanat, midőn az elvesztett időre visszaemlékeznénk és salnálnók, hogy a jelen tervezet nemzetgazdászati, s közjóllétet érdeklő szempontból nem akadt kellő méltánylásra.

Sokkal nagyobb kényelemmel nézhetne a termesztő a honi ipar és közjóllét kifejlődésére és biztos türelemmel várhatná azon óhajtott pillanatot, midőn a gőzerő majd itt is utat nyitand magának, hogy gyors és biztos közlekedési eszközöket teremtsen, a fáradságos verejtékkel termesztett árucikkeket könnyen forgalomba hozhassa, s ez által az anyagi jólétet az állam erős támaszává tehesse.