Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-09-30 / 14. szám
«wvUlP 110 JUl/vw» szükségleteihez képest s részvényesei anyagi érdekeinek kielégítése végett kötelezve van, hogy a személy szállításon kívül Veszprém és Zalame- gyék terményeinek s fogyasztmányainak a déli vaspálya általi szállítását közvetítse. Sem több, sem kevesebb, csak annyi van az érintett röpiraiban, a mennyi itt kivonatilag közölve lett. Egy szó sincs benne uj gőzhajótársulat alakításáról, a Kisfaludy-gőzös megvételének szán- dokáról, célzatos ócsárlásokról stb. De nem is lehet, hiszen a röpirat szerzője egyedül a vállalat reformál!óját tűzte ki célul a végből, hogy az mind a részvényeseknek biztos jövödelmet nyújthasson, mind Veszprém vidékének kereskedelmi érdekeit lehetőleg szolgálja. S erre a röpirat szerzőjének az általános okokon kívül magán oka is volt, hiszen nem jelentéktelen birtokai lehető olcsó, közvetlen összeköttetést igényelnek a déli vaspályával. Már most azok a liandabandázó tisztelt urak, kik mind a sept. 15-iki gyűlésen, mind a „M. Világ“ hasábjain oly furcsa világításba helyezék a röpirat szakértő szerzőjének eljárását, ugyan cáfoljanak meg egyetlen egy, a röp- iratban foglalt technikai adatot, me ly vagya gőzhajó mikéntlétére, vagy annak kija vithatása m ó d j ár a von a tk o- zik. Sőt többet mondunk. Kisértsék meg bebizonyítani, hogy a balatoni gőzhajózási vállalat egyéb utón, mint a röpiratban ki j elő lton kívül biztos alapra fektethető, sok oldalú közérdek előmozdítására használható. S fölhívjuk Ürményi József s Széchenyi Béla gróf urakat: méltóztassanak a Kisfaludy-gőzösön tett szakértői vizsgálat eredményét (ha van) s a kijavítási tervezetet közzétenni, majd kiviláglik, mennyiben volt a röpirat szerzőjének igaza s menynyiben alacsony eljárás a „M. Világ“ embereitől kiindult gyanusitgatás. E felhívásunkra egyébaránt a felelet a sept. 15-iki közgyűlés azon határozatában már megvan, mely szerint a hajó kerek számmal 20,000 írtig (1. ehhez a röpirat számítását) gyökeresen kijavítandó s jövőre a veszprém-zalai part s a déli vaspálya közti kereskedelmi közlekedés közvetítésére alkalmazandó. — A röpirat megjelent az év elején. Emlékszik a t. közönség, hogy azon hirek szárnyalása alkalmával, melyek szerint Cs ászárné ő Föl- sége B.-Füreden töltené a fürdőidény egy részét, minden lapban elterjedt a hir, hogy a Kisfaludy- gőzös hajózásra képtelen. Még az „Üstökös“ és „Bolond Miska“ is vettek róla bizonyos uraknak nem hizelgő tudomást. A röpirat szerzője e tájban bizalmas körökben egész agitatiót idézett elő a balaton-gőzhajózási vállalat reformatiója, biztos alapokra fektetése iránt. Az agitatiónak bizonyos, mindenütt jelenvaló befolyás lanyhasága miatt semmi gyakorlati eredménye nem lett. S miután a röpirat szerzője nagy fáradsággal s áldozatokkal szerzett adatokból meggyőződött, hogy célszerű kezelésű gőzhajózási vállalat pusztán teherszállítással foglalkozva is jövödel- mezőleg fenállhat, a már fenálló társulat szendergéseit eloszlatni törekvő minden meghiúsult kísérlete után a f. évi nyár utolján uj bal a ton gőzhajózási részvénytársaságot tervezett s a kellő előlépések és munkálatok megtétele után f. é. aug. 19 éré Veszprémbe alakuló gyűlést hívott össze. E gyűlés tanácskozásának eredményét közölte a „Veszprém“ s utána a „M. Világ.“ Itt sem volt szó is a Kisfaludy gőzös megvételéről. Miért? — özönvizelőtti rothadt bárka életrevaló vállalatnak közege nem lehet. De a többször emlitett cél, a veszprémzalai partnak a déli vaspályával kereskedelmi érdekből egyenes összeköttetése, világosan ki lett tűzve. S jármű előállítása szintén nem járt volna a mai ínséges időben is nagy nehézséggel, mert a déli vaspálya a kikötő építését s a részvények legnagyobb részének átvételét elvállalandotta s egyeseknek legföljebb 10—20,000 fi tot kellett volna fedezni. S azon kívül a röpirat szerzőjének technical és közgazdászati műveltsége kezességül szolgált volna, hogy kezelés és igazgatás nem teszi tönkre a társulati vagyont s nem játsza el a vállalat jövendőjét. Ám az ügy ekkor abban maradt. Mert tekintettel kelle lenni Veszprém érzékenységére, mely a fehérvár-veszprémi vasúttal ellentétben látta lenni a gőzhajózási vállalatot s az előbbinek bizonytalan időkre elhalasztását látta volna az utóbbi életrekelte által. így pihent a vállalat eladdig, mig a balaton- gőzhajózási társaságnak sept. 15-ki nagy gyűlése nem lett. E gyűlés magá évá tette a célt melyet a röpirat szerzője kitűzött s elfogadd az eszközöket, melyek a röpiratban a cél elérhetésére kijelel- vék. És furcsa tünemény! —e gyűlésből indult ki a jelszó a röpirat szerzője eljárásának alacsony gyanúsítására. Eszünkbe jutnak Herodot massagetái, kik megeszik szülőiket. A sept. 15-ki gyűlés megváltoztatta a helyzetet. A röpirat szerzője, miután célját elérve lenni látta, jelentékeny áldozatai dacára örömmel hagyta félbe az uj vállalat létesítésére célzó törekvéseit. Mert egyetlen szilárd vállalat sokkal kívánatosabb, mint kettő netán pangó. De — és ezt ne feledje a balatoni-gőzhajózási társaság — a leányzó nem halt meg, csak alszik, és ha tervezete csak Írott mulaszt marad, mint annyiszor, ha elvégre is nem lesz képes bebizonyítani, hogy a személyszállítás mellett a te- herszállitásnak kereskedelmileg fontos érdekét is előmozdítani tudja és akarja, s ha copf, nagyur- kodás, táblabirói „majd meglássuk“ kamatozatlan részvényekre alapitott hazafiaskodás (1. M. V. 222. számát) ismét elrontják a kivitelben a különben helyes határozatokat: akkor újra felébred a leányzó s tán nem is alszik el többé, Fölteszszük a M. Világnak e tekintetbeni loyalitásáról, hogy jelen közleményünket közönsége iránti figyelemből át fogja venni, valamint fölkérjük a „P. Napló“ és „A Hon“ szerkesztőségét: szíveskedjenek részint helyreigazitás, részint utóbbi a Balaton vidékének tájékozása végett s egyúttal mint közgazdászati lap e felvilágosításunkat közzétenni. Többen.
