Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-09-30 / 14. szám

«wuifir 111 JIAAam/

Újdonságok.

— Felhívjuk a t. közönség figyelmét a körülményre, hogy lapunknak a folyó negyedévben ez az utolsó száma s hogy kellő tájékozódás tekintetéből az előfizetéseknek idején beküldése fölötte kívánatos.

Mátyás Flórian hirneves nyelvészünk s régi- ségbuvárunk a múlt hetekben városunkban időzött a ,,Magyar nyelv történeti szótára“ érdekében kutatásokat teendő a káptalani gazdag levéltár okmányai között. Fáradozásait, mint halljuk, meglehetős eredmeny ju- talmazá.

— Rónay Jácint, a mostanában hazajött nagyhírű bences Pannonhalmáról városunkba fog jöni Marki c püspök s nagyprépost ur ő Mlga látogatására. Ugyanő, mint legújabban hallatszik, elhunyt kebelbarátja Czuczor helyébe drámabiráló tagnak neveztetnék ki a Nemzeti Színházhoz.

— Beküldetett. Tanügyi tudósitás. Miután Veszprém megye is a kolerajárvány által látogatottnak mutatkozik, a nagymélt. m. kir. Helytartótanácsnak í. é. sept. hó 20-án 73855. sz. alatt kelt kegyes intézvényénél fogva, a veszprémi kath. algymnasium csak f. é. november 1-ső napján nyittatik meg. Miről alulirt igazgatóság a t. c. szüléket miheztartás végett ezennel tudósítja. — Kelt Veszprémben sept. 26 án 1866.

Dr Magyarász Incze.

gyrnn. igazgató.

— Megyénk keleti határain, Tolna és Fehérmegyékben dühöng már a cholera, sőt belopódzott Déghre is Mint hirlik, Város lödön is dühöng s Pápa vidékén is fordultak elő szórványosan choleraesetek Úgy látszik,

a tiszta, hűvös őszi napok egyáltalán nem képesek a veszélyes kór csillapítására.

— Enyéngen e hó 25-én tűz ütött ki s 4 ház lett a eühöngö lángok martalékává. A népnek az oltásbani kitűnő részvéte nélkül valószínűleg nagyobb kiterjedést vett volna a veszély.

— Szillei György hirhedett rablógyilkos a napokban fogatott el megyénk határán Csősz mellett, a mint a tisztavizi csősznél kedvére mulatott.

— A dunántúli helv. hitv. Egyházkerületnek pápai főiskolájában a tanév, az előbbi intézkedésnek a fenyegető cholera miatt megváltoztatásával f. évi novemberhó l én veszi kezdetét. Szolgáljon tudomásul az érdeklett szülőknek.

— Múlt vasárnap Zsíros János nevű szentgáli kanász és szabadságos katona az egész herendi nép sze- meláttára fényes nappal vagdalta fejszével halálra saját bojtárját a herendi taluvégen s aztán megugrott a közellevő erdőben. Bár szorgalmasan üldöztetik : eddig még nem akadtak nyomára.

— Sellyéről a Dráva mellől írja t. Gy. barátunk, hogy a múlt hetekben náluk kiöntött a haragos Dráva s árjaival elboritá a lapátyos helyeket, különösen a kukoricának ártván legtöbbet. Ugyanő Írja, hogy a gazdasági állapot ott is fölötte szomoritó.

— Személyesen voltunk a napokban a mezöföldöns. s személyesen győződtünk meg a vagyontalan nép ke- nyértelenségéről.'Az aratás és nyomtatás, minden reményen alól ütött ki — tehát az az osztály, mely e két foglalkozással szokta megkeresni téli kenyerét, teljesen kereset nélkül maradt. Csak nagyterjü közmunka segíthet a veszélyessé válható bajon.

A bérei kápolna(Seidl után.)

A bérctetőn kápolna All elhagyatva rég,

Távol világ zajától —

Közel hozzá az ég.

Ajtója kis lépcsőit

Zöld moh sűrűn födi,

Hol csak vadász pihen meg — Ha förgeteg űzi.

Tornyába’ függ harangja,

Mit néma csend takar;

Gyéren konditja meg csak A jelt adó vihar.

Ily csendes Istenházat A villám is kiméi

S haragja csak hullámos Vad bérctetöket ér.

Bár volt idő, a melykor Zajos menet hozott

Énekkel a völgyből fel Oltárajándokot.

Most nem zarándokolnak Imára a hívek

Felé hegy ösvényén — de Dali ben madársereg.

— Elmúltak ez idők már, Elhangzott a zene ;

De leng a kis egyházban Még áldás szelleme.

S bár nem kiméli is vész S idő rideg keze :

Leng a ro»on örökre Ez áldás szelleme.

S bár pázsit és fövenydomb Borítsa e helyet: „Kápolna állt itt“ — szól a Fűszál : ha kérdeze 1 !

Gyulay íiéla.

Egy titok,

(Franciából Dr. Rf.)

így állottak a dolgok, midőn egy fényes estélyen, hol Nathalie szépsége, bájai s ragyogó öltözékének ele- gantiája által mindenek figyelmét magára vonta, bejelentik Apremont hajós kapitányt.

Nathalie egy vén, rideg, mogorva tengerészt várt, kinek legalább is egyik lába mankó s egyik szeme vak, fekete szemkötövel; nagy bámulatára egy körülbelől harminc éves, jó kinézésű férfit látott belépni, kinek magas termete, martialis vonásai nem fedék el férfias szépségét és a kinek sem mankója, sem fekete szemkütöje nem volt.

Apremont Armand szerencsés pillanatban lépett a szolgálatba; szenvedélyes tengerész lévén, fiatalsága dacára elnyerte a kapitányi rangot. Bár gazdag családja által is, vagyonát ö maga is szaporitá E mellett harmincadik évében volt. Már tizenöt éve jár a tengeren. De most régi óhaja szerint nyugalomba lép. Tanácsolták ne- ki, hogy házasodjék meg; de mindeddig csak neveté Apremont kapitány a szerelmet, melyet úgy tekintett mint férfihoz nem illő szenvedélyt.

Nathalie látása megváltoztatá a kapitány nézetét; egy ellenállhatlan szenvedély foglalt tanyát szivében. Látta a szép asszonyt táncolni és nem bírta többé másra vetni tekintetét. Követte minden mozdulatát, könnyű s bájos tánca körülhordozá, s nem engedé, hogy más hölgyre tekintsen Végre szólt Apremont legközelebbi szomszédának:

— Ki az a szép nő, ki annyi bájjal táncol?

— Hautevillené asszonyság... fiatal özvegy... nemde szépnek találja őt kapitány?

— Oh igen!— ö elragadó szép.