Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-09-16 / 12. szám
»win/!/1 93 JUVuvw tudja. A pénzben nyerendő kölcsön volna a szerint leg- ohajtandóbb. A birtokosok ki is jelentették , hogy pénz- beni kölcsönt óhajtanak, miután félnek oly mag elvetésétől, melynek sem termelése idejét, sem termelése helyét nem ismerik. Csak hogy a 3-ik pont szerint „rozs vetőmagra készpénzbeni kölcsön oly kikötéssel adatik, ha a községi bizottmány kötelezendi magát az ínségesek javára rozsvetőmagvat mérőnként 4 frt 50 krért, vagy azon is alól beszerezni.“ — De melyik községi inségügyi bizottmány leend az, melynek tagjai önmagokat erre lekötelezik ? Hiszen a búza mérője már is drágább 5 írtnál, s ott hol a rozs nem díszük, s csak a búzatermelés a jövedelmező, mi a teendő ? A rozs mérője is már jelenleg jóval a szükségelt vetőmag vásárlása előtt 4 írt 50 kron kel a veszprémi piacon, s nem csak valószinü, hanem bizonyos, hogy a vetést megelőző időszakban a tömeges bevásárlása vetőmag árát tetemesen fölemelendi, s annyival inkább, mert nagyon meg kell a vetőmagvat választani, ügyelni kell tisztaságára, jóságára, termelésének évére és helyére. Nem lehet e szerint a községi bizottmány tagjaitól kívánni, hogy a vetőmagnak mérőnként 4 frt 50 krral leendő beszerzésére magokat kötelezzék. S ha nem kötelezik erre magokat, akkor a kölcsön készpénzben nyerhetésének föltétele megszűnvén az ínségesek kényszerülve lesznek természetben venni ki a szükségelt vetőmagvat, s ha e vetőmag nem lesz idei, s mint ilyen hibásan vagy épen nem kel ki, vagy ha idei is, de oly vidéken termeltetett, melynek klimatikus viszonyai s földjének minősége a mienktől igen eltérő s épen e miatt vidékünkön diszleni, termeni nem fog, kérdés : váljon eléretik-e akkor az a cél, melynek elérése a kölcsön utjáni országos segélynyújtást szükségesitette ? nem fognak-e a több évi csapás súlya alatt görnyedő birtokosok e kölcsönzés által nagyobb nyomorba dőlni ? A földnek, természetben kölcsönzött, de ki vagy hibásan, vagy épen nem kelő vagy nem diszlö maggal bevetése nagyobb csapás, mint vetetlenül hagyása, mert ez utóbbi esetben csak a termés, az első esetben pedig a munka és kölcsönzött gabona is kárba vesz. Hogy hát a kölcsön óhajtott eredményhez vezéreljen, s a különben is súlyosan látogatott birtokosoknak ne kelljen vetésűk sükeretlensége miatt remegniük, nézetem szerint készpénzben kellene kiadni a kölcsönt, s nem a község inségügyi bizottmányát, hanem a kölcsönre szorult egyes ínségeseket kellene arra kötelezni, hogy annyi kila alá való földet okvetlenül elvessenek őszi vetőmaggal (buzá- val-e vagy rozszsal ? ez a vidéktől függ) a mennyi kila gabnának értékét kölcsönkép pénzül fölvették, ellenkező esetben a kölcsön annyiad részben, a mennyiben a kölcsönzött pénzen vásárolható búzánál vagy rozsnál kevesebbet vetettek volna el azonnal fölmondottnak tekintetvén. Az inségügyi bizottmányt pedig csak arra lehetne és kellene is kötelezni, hogy ügyeljen föl, elvetett e minden segélyzett annyi gabonát, a mennyinek értékét pénzben kölcsön nyerte, s ha találkoznék olyan, ki nem vetette volna el, azt azonnal jelentse be a járási inségügyi bizottmány elnökénél, hogy az a vetőmagra nem forditott s igy rendeltetése céljától elvont kölcsönösszegnek azonnali behajtatásaért a szükségelt törvényes lépéseket megtehesse. — (Folyt, köv ) Pap Gábor. Figyelmeztetésül. A „Veszprém“ cimü hetilap f. évi juh 29-iki számában „Tör vényke zés i Kalauz“ rovat alatt megjelent cikk bevezetésében annak okául, miszerint a magyarföld- hitelintézet kiszámithatian hosszú közvetítése csak a legritkább esetekben kéretik fel, az hozatott fel, miszerint „oly sok példája merült fel a hosszas és sikertelen költekezéseknek, hogy községek és egyesek bizalma félreismerhetlenül megrendült.“ Jól tudom ugyan saját tapasztalásomból, valamint tudhatják azt mások is , hogy a záloglevelek előbbeni időkben volt alacsony árfolyama, az ügymenet lassúsága stb. voltak az indokok, melyek a magyarföldh. intézet közvetítésének igénybevételétől többeket visszatartóztattak, valamint az sem titok előttem, hogy többen lelkiismeretlen üzérek Ígéreteinek hitelt adva, hosszas és sikertelen költekezésekbe merültek a nélkül, hogy az óhajtóit költsönt megnyerhették volna; nehogy azonban a fentebbi előadás könnyen terjedő ferde értelmezésekre alkalmat szolgáltasson: szükségesnek látom most midőn az értékpapírok magasabb árfolyama s azon körülmény, hogy az intézet jelenleg oly kedvező helyzetben van, miszerint bármely kellőleg fölszerelt folyamodást azonnal tárgyalhat és tárgyal, (lásd Pesti Napló 1866. aug. 15 iki számában megjelent hivatalos értesitést: az eddig létezett hátrányokat nagy részben elenyésztették, azon dij szabályzatot, mely a m. f. h. int. igazgatósága által a vidéki bizottmányok jegyzői számára, — kik a költsönkérvények fölszerelésével s a szükséges felvilágosítások nyújtására szolgáló utasításokkal ellátva lettek, — rendszeresítve lön) köztudomásra hozni oly célból, hogy ez által egy részről az illetőket meggyőzhessem arról ; miszerint azon esetben, ha az illető vidéki bizottmányi jegyző közbenjárása vétetik igénybe, a költsön megnyerhetése csak igen kevés költségbe kerül, s semmi veszélyeztetéssel nem jár, mert annak kinek költsönre alapos kilátása nem lehet, az illető vidéki bizottmányi jegyző ezt, mint számos esetekben történt, ez illetőnek azonnal tudtára adni szokta; más részről pedig azért hogy kimutassam, miszerint hosszas és sikertelen költekezések példái csak oly esetekben merülhettek fel, midőn az illető kölcsönkérő felek, a vidéki bizottmányi jegyző mellőzésével s tán épen azért, mert ez kölcsönre kilátást nem nyújtott, roszlelkü üzérekhez fordultak. f Óhajtanám, ha a tiszt. Szerkesztőség becses lapjában e célra tért engedne, a fent említett félbenszakasztott cikksorozat folytatása által néhány cikkben röviden kifejteni azt, hogy a m. f. h. int. mely esetekben, minő föltételek alatt nyújt egyeseknek, valamint községeknek kölcsönt, hogy ez által azok, kik m. 1864. évi febr. hóban kibocsájtott körlevelemről tudomást nem szerezhettek, s kik az alapszabályokat sem ismerik, a kellő felvilágosításokat megnyerhessék.*) — Veszprém, 1866. sept. 13-án. Kenessey Móricz, köz- és v. ü., mint a magyar földhitel-intézet Veszprém-vidéki bizottmányának jegyzője. Pár szó. Bezerédy Gyula úrhoz! Ön azzal vádol, hogy én Önt polgári becsületében sértém, hogy én más becsületén rágódom, „nemtelen rágalmazó“ „nemtelen gyanúsító“ etc. vagyok. E szavakat Ön mondá miveit lapban, miveit közönség előtt — alaptalanul. Egy tekintet nyelvtani szabályokkal ismerős egyén részéről közleményemre mindenkit meggyőz arról, hogy az illető szavak alatt nem On személye van értve, hanem azok általában rám, Önre és mindenkire, azaz kizárólag senkire sem vonatkoznak. Nézze meg azokat még egyszer. Ha Önnek oly fájdalmasan estek: nem tehetek róla. így állván a dolog, minősíthet *) Örömmel adunk tért a felvilágosításnak annál inkább, mert liasontárgyu közléseket a közönség felvilágosítására magunk is szándékoztunk tenni. Szerk.
