Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-09-09 / 11. szám

«■jin/uvr

nr kijelenti, hogy miután nem tekintve a kir. biztosok hason tárgyú íölterjesztéseire , maga a bizottmány is tesz fölterjesztést a bélyeg alkalmazása ellen, noha az összes segélytől 400 írtnál többre nem megy az illeték; továbbá, hogy a péüzügyhatóság képviselője nála kijelenté, hogy az adóhivatal minden további akadékoskodás nélkül kötelességének tartja az ő utalványára a pénzt kiadni: ez oknál fogva a bélyegkérdést a bizottmány további működésére nézve ez úttal mellőzendőnek tartja s kívánná tartatni, mely kijelentés közhelyesléssel találkozik.

Rosos István élénk előadással ecseteli az 1863-ik évi inségsegélyezés alkalmával a bureaukratia visszaéléseit s miután véleménye szerint a hason visszaélésekre ez úttal is megvan az alkalom az által, hogy az összes segélyösszeg kezelése a pénzügyi hivatalokra van bizva: ez okból a pénzkezelést azon hivataloktól elvétetni s magára az inségügyi bizottmányra ruháztatni véleményezi, a bizottmány lévén hivatva a járási, majd a községi bizottmányokkal közvetíteni azt; javallja tehát, hogy e fölterjesztésbe ez is beletétessék, ellenkező esetre felelősséget nem befolyásával kezelt összegekért nem vállalhatván, inkább lemond. Az előadás hangos éljenekkel üdvözöltetek.

Pap János megjegyzi, hogy pusztán humanitási az ügy, melynek intézése a bizottmányra bízatott, itt tehát politikai természetű discussióknak helye nincs. O, a maga részéről, mint bizottmányi elnök a mai, a személy és va- gyonbiztosságra oly veszélyes időben tetemesebb összeget nem kezei s mintsem magát a lehető veszedelmeknek kitegye, inkább lemond állásáról.

Matkovich Tivadar egyetért Rosos Istvánnal, csak annyit jegyez meg, hogy a pénznek a megyéhez áttétele s a központon házilag kezelése lenne célszerű, miután a bizottmányról bizottmányra küldés nehézkességet okozhatna az eljárásban.

Korcsmáros N. megjegyzi, hogy a pénz kezelése, számadolása, adóslevelek fölterjesztése, evidentiában tartása, törlesztési összegek, kamatok stb. szedése éveken át sok bajjal és nehézséggel jár, mind ezek elvégezése tehát leginkább az arra hivatott hatóságra ruháztathatik legcélszerűbben, nem a megyére.

Rosos István Matkovich T. és Pap J. ellenében részletezi javaslatát, megjegyezvén, hogy ő részletesen sem akarja az albizottmányok által kezeltetni a pénzt, de igen a központi által, ettől s ennek utalására vevén föl azt az egyes községek.

Egy, részben Korcsmáros ur által előidézett tartalmatlan, de sajnálatos szó vita után

Somody Jósef részletezi, minő kellemetlenségek állanának elő, ha a megyének távollakó községei a központra kénytelenítetnének a segélyért fáradni, költekezni, kitevén magokat egy, előttük idegen, megbizhatlan hatóság burokrata-pedanteriájának s az ennek folytán többszörösen történhető visszautasításnak. Azon meggyőződését fejezi ki, hogy a bizottmány méltóságához illetlen határozni olyatén ügyek felett, melyeknek végleges effec- tuatioja egy rendelkezésén kívül álló idegen és rideg szellemű hatóság által történik. Rosos J. véleményéhez csatlakozik.

Bocskay Ignác voltakép fölöslegesnek s egyáltalán szükségtelennek látja a bizottmány további működését, mihelyt az ínség kimutatását bevégezte, mert az után nincs egyéb teendő, mint hogy a községek menjenek az adóhivatalhoz a maguk rátájának kiviteléért. Fájdalmasan jegyzi meg, hogy az Ínség ügyében egyáltalán hi83 iTUVm/w

ányzik a magasabb közigazgatási, pénzügyi és katonai hatóságok egybevágó, öszhangzatos működése, mert mig például Pápa városa 20,000 frt kölcsönt kér és kap a kormány segélyével az ínséges népnek közmunkaadás végett: addig majd ugyanakkor intézkedések történnek, hogy a városon 27,000 frt adó executióval szedessék be; —■ mig a kormány segélyről gondoskodik a népnek : addig egyúttal súlyos katonai beszállásolásokkal terheltéinek a leglátogatottabb vidékek stb. s iszonyatos példáit sorolván elő a már fenyegető éhínségnek, a fölterjesztésben mind ezen visszaélések meggátlását javallja kérvényeztetek

Korcsmáros N. személyére nézve mentekezik, mire a bizottmány tagjai sőt ő mlga által teljes megnyugtatásban részesül.

Elnök: javasolja azon kérdésnek, hogy a pénz megyeileg kezeltessék-e vagy nem? a veszélyessé válható késlekedés elhárítása szempontjából pusztán humanitási okból egyelőre elejtését s utal a segélyösszeg községenként! felosztásának szükségességére, mint a bizottmány főképeni feladatára.

Bocskay J. a vasutmunkálatok, mint legkiterje- dettebb munkaforrások megkezdése iránti kérelmet is óhajtaná a fölterjesztésbe tetetni.

Rosos J. a fölterjesztésbe még azt is beletétetni kívánja, hogy vetőmagra összesen 317,480 frt kell, s hogy a kormány ezt is lenne kegyes kiutalni — egyúttal ismétli a pénzkezelés tárgyábani fentebbi javaslatát, különben kész lemondani.

Elnök: ismétli fentebbi kijelentését, melegen és érzéssel sorolván elő röviden a találó okokat.

Kőrössy Lajos kifejtetni kéri a fölterjesztésben, miért hogy 317 ezer írtra olvadt le az aug. 21-iki tanács- kozmányban kért fél millió, hogy a következetlenség, vagy meggondolatlanság vádjába ne essünk.

Pap János előadja, hogy miután több vidéket az éhhalál fenyeget, jó termésű vidéke pedig alig van az országnak: a fölterjesztésben a gabnakivitel megtiltása, a pálinkafőzés felfüggesztése, az okvetlen bekövetkezendő iszonyú drágaságnak valamikép megakadályozására törekvés is kérendő volna, mig ellenében Bocskay J. és Sárkány M. a szabad üzlet elvét hangsulyozák.

Eljárván az idő: határozatul a felterjesztés elkészítése s kir. biztos ur általi felküldése, a holnapi bizottmányi ülés tárgyául pedig a segélyösszegnek községenkénti felosztása s közmunka alapokróli gondoskodás mondatott s illetőleg tűzetett ki.

Ezen, a délelőtti órákban tartott gyűlés a segélyösszeg felosztásán kívül a vetőmagsegélyben nem részesülhető munkaképes nép számára közmunkaalapok kijelelését tűzte ki célul. Minő eredménye lett tanácskozásának: közölj ük t. olvasóinkkal a jövő számban. Most még csak any- nyit jegyzünk meg, hogy tanácskozás közben szóba jött, miszerint némely nagyobb birtokos is, ki más és magán utón is képesített vetőmaghoz jutni, nagy összegekkel kérte magát az inségsegélyben részesülők közé fölvétetni s hogy többen ezek közöl a segélyezendők névsorozatába föl is vétettek. Szükségesnek mutatkozott tehát egy küldöttségnek aziránti megbízatása, hogy a segélyezendők névsorozatát az egész megyére szigorúan megvizsgálja s azokat: kikről az önsegély teljes alapossággal föltehető, onnan kitörölje s e tárgybani