Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-09-09 / 11. szám

"'AnAftP 84 JlA/vwv véleményes jelentését a másnapra azaz 8-án reg­geli 8 érára kitűzött gyűlésen beterjeszsze. A két utolsó napi tanácskozás nem örvend­hetett oly tetemes látogatásnak, mint az első napi. Azon meggyőződéssel hagytuk el a tanács­kozás termét hogy bármily nagy is az Ínség s bár­mily iszonyú mérvekben mutatkozik is a télre s tavaszra: az isteni gondviselés segélyével közü­gyeink lelkes férfiainak s az általuk tanúsított ál­dozatkészségnek tán sikerül e szerencsétlen me­gye lakosait a nagyobb szenvedésektől megmen­teni. A Megjegyzésül. A „Pester Lloydsnak f. hó 2-án megjelent 217. szá­mában Budavár bevételének évfordulati napja alkalmára Szalay jeles tolla után az ostrom leírását tárgyazó cikk van közölve, melyben az ostromlott vár falára legelőször fölérkezettnek Petneházy mondatik, de egyszersmind megjegyzésben említetik, hogy az elsőségre három név­nek van igénye, kik közöl egyik — Podharszky szerint — „bizonyos Fiáth“ volna. A név sokkal ismertebb, a tény sokkal köztudatúbb, mint sem a „P. L.“ részéről az ujdonságolásnak ily kéz­zelfogható negélyezése szükséges lett volna. Mindamel­lett megjegyezzük, hogy az a „bizonyos Fiáth“ Fiáth Lajos volt s ö vezette az ostromra a györmegyei bandé­riumot s ö volt az ki Petneházyval ellenkező oldalon leg­első mászta meg a falat s tűzte ki a zászlót. Ennek családja még Mária királynőtől nyerte ne­mesi diplomáját s a haza és trón szolgálatára gyakran nevelt kitűnő fiakat. Fia János Györvármegyének volt alispánja s 1723-ban az akkor felállított Consiliumhoz ta­nácsosnak neveztetett ki. Dédunokái azon Fiáthok, kik­nek egyike 48 előtt volt Veszprém- és fejérmegyei főbíró s most veszprémmegyei törvényszéki tanácsos, másika cs. kir. huszárezredes, harmadika pedig Yeszprémmegyé- nek 61-iki s jelenlegi főispánja. Ennyit a históriai igazság érdekében. A szőlővel újra berakott földnek jövedelmezővé tétele. „Segíts magadon, Isten is megsegít.“ Példaszó. (Vége.) A cukorrépát legjobb magról tenyészteni, mert ha úgy ültetjük, s ültetéskor és utána esős időjárás nincs, a kiültetett rószákból igen sok elszárad. Vannak termesz­tők, kik az őszi mag rakást előnyösbnek tartják a tava­szinál, mert az ősszel rakott mag kora tavaszszal kikelvén, a répanövény hamarabb, gyorsabban s erőteljesebben, tenyészik. Tavaszszal jól átmelegült földbe, a farügyek dagadásának időszakában kell elrakni a magvakat. A föld legyen jól megporhanyitott, simára terített s leüllepedett. Két hüvelyk mélységre fából készített lyukgató segélyé­vel kell rakni a magvakat. Egy lyukba több magvat kell tenni, mert nem minden mag csiraképes. Ha mind kikel a fölösleget ki lehet tépni, s csak egy rósza hagyandó meg. A kitépés könnyebb, mint az ntánpótló ültetés s annyival inkább, mert a kiültetett rószák megeredése az időjárás kedvezőségét föltételezi. Szántóföldön a sorok­ban fél láb (6‘‘) távolságra ültcttetnek a rószák, vagy ra­katnak a magvak, szőlőkben ritkábban, egy vagy másfél láb távolra rakhatók. A rakandó mag legyen jó fajú. A beta vulgaris, vagy a beta rubra (közönséges céklarépa) azért nem ajánlható, mert benseje üreges, húsa puha, taplós, vizenyős, cukor­anyaga kevés s csakis marhák étkéül hasznosítható s ezek­nél sem oly tápláló, minő a jobb fajú céklarépa. Leggaz­dagabb cukoranyagu, legtápdúsabb a beta cycla alba, jó a beta sylvestris is. Kikelés után ügyelni kell, hogy a gyom föl ne verje, mert a gaz nem csak a föld termő ere­jét meríti ki a répa alól, hanem gátolja a lég szabad jára­tát, a nap világosságának ráhatását is, melyek úgy a répa, mint a szőlő tenyészetének életföltételei. A gazt e szerint mihelyt verődni kezd azonnal el kell távolitani porhálás által. Porháláskor a földet a répa-gumótol el kell huzni, hogy szabadon fejlődhessék, mert földbe temetve nem fejlődik oly nagyra, mintha a földből ki van szabadítva. Azért kell többször levelezni is, hogy a lég és nap szaba­dabban járhassa, jobban érhesse. A répalevél a disznók­nak is tápdús, husositó eledele. Szőlőültetvényünknek nem csak nem árt, hanem használ a cukor vagy céklarépának sorai közé ültetése, mert esöszakadások alkalmával minden gumó föltartóz­tató gátot képez a vizroliam előtt, s megtörvén az ár ere­jét, mérsékli a földet elsöprő rohamot, e mellett levelei gátolják a gyors kiszáradást, tovább megtartják a földben a tápláló esőnedvet. Ismétlem hát, hogy az uj szőlő elrakása utáni év­ben céklarépát kell rakni a szőlősorok közé. Tapasztalás bizonyítja, hogy a szőlőültetvénynek nem ártanak, de mint a nedvességet egy hamar kiszáradni nem engedő, a vizroham pusztító erejét megtörök, a szölöföldnek elhor- datását meggátolok hasznára vannak a szőlő telepnek. S a mi fő: jövedelmeznek akkor, mikor az uj szőlő még csak fejlődik, de nem gyümölcsöz, vagy mikor a már termő szőlők terményét valamelyik természeti csapás megsem­misíti. Kedvező termés esetén is lehetővé teszi a bor el- árusitásával az eladásra kedvező időpontig várakozást, helyünkbe hozza a vevőt, mig ellenkező esetben a szük­ség nyomása alól szabadulhatásért mi lennénk kénytele­nek azt fölkeresni. A mellett, hogy önmagunk is sokfé­leképpen használhatjuk a répát, teleltethetünk vele, jó húsban tarthatjuk marháinkat, bővebben tejelővé tetet­hetjük teheneinket, hizlalhatjuk disznóinkat stb. pénzel­hetünk is belőle, s főleg akkor, ha az alkotmányos élet várva várt időszakának elérkezése után cukorgyárak ke­letkeznek s ezek keletkezése a cukorrépát keresettebbé, s árát magasabbá teszi. Segítsünk magunkon, s az Isten is segiteni fog!“ Pap Gábor. Levelezések. B.-Füred sept. 1. E szép fürdőhely, hol a természet és emberi ész egyesí­tett erővel működtek a festői szépség emelésére, a gyógyerok sokszorozására és értékesítésére, soha sem volt a múlt évtized eleje óta oly kevéssé látogatott, miut épen a jelenévi fürdői idő­szak alatt. E látogatatlanságot két oknak lehet tulajdonítani, egyik a fagy-, köd- és aszály által előidézett országos ínség, másik a fúriáit neki eresztve dühöngött s hazánk határait is át­lépett háború miatti páni félelem. Nem az rettegtette s tartóz­tatta vissza a B.-Füredre jöveteltől az illetőket, mintha itt nem érezték volna magokat biztonságban a hadjárat időtartama alatt, mert hiszen e tekintetben nincs biztosabb fürdőhely B.-Fürednél, hol hadtestek erőit kifejteni — s igy hadat viselni, csatát kez­deni vagy elfogadni nem lehet, hanem a féltett házi tűzhelynek őrizése pro axis et focis, szükség esetén a még megmenthetők megmentéséért történt a honn maradás.

Next

/
Thumbnails
Contents