Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-12-23 / 24. szám
'xWVAAT 192 JlilAAnw magyar nemzetet is ismeri, melyhez, mint természettel egyhez, a többiek mindnyájan tartoznak, együtt alkotván azt. Legyünk méltányosak s valljuk be, hogy a törvény igenis elismer több nemzetet, mikor csak geneticum quid- röl van szó ; de ne tagadjuk, hogy nemzetekről nem szól és nem szólhat ott, hol az egységes államtest értendő. Sőt világosan kiemeli annak egységét s megmondja, hogy az a magyar. E méltányosságnak adta már jelét a képviselöház, szó nélkül nyugodván bele, hogy a magyar nemzet kifejezés mással cseréltessék fel az első feliratban, ott, hol a javaslatban nem az utóbbi értelemben fordult az elő. De mondják, hogy Gozsdu Manó módositványa minden nehézségnek egyszerre véget vett „hazánk“ kifejezést tevén a „magyar nemzet“ helyébe, fogadjuk hát el azt. Kijelentem, hogyha a szövegbe eredetileg e szó : „hazánk“ vétetett volna fel, én tökéletesen belenyugodtam volna, de egészen más most vinni bele azt, mert ez által elismernők, hogy ott annakjelentésétöl különböző értelemben kívántuk használni a „magyar nemzet“ kifejezést, a mit pedig el nem ismerhetünk. Épen mivel e kifejezést ily értelemben kívántuk használni, mint ezt itt nem egy, hanem minden felszólaló ünnepélyesen ki is jelentette, minden félreértés ki van zárva, s azért azon szavak igen jól megmaradhatnak.“ ^ Újdonságok. — Itt a Karácson! Ez ünnep az, melynek az összes kereszténység szive legtisztább örömét szenteli, ez ünnep az, mely a különböző vallásfelekezetek hitágazat- beli civódásainak fölötte áll. Az a nagy szellem, mely inkább a vallás üdítő befolyása alatt istenhez emelkedett lelkek kegyeletvilágának, mint a történetnek hőse, az a nagy szellem, mely mig a múlandó földi élet sárköntösét hordozá magán, isten fiának nevezteték, halála óta azonban istenként imádtatik, az a szellem, mely az istent szeretetnek tanítás mely az emberiségnek kimutatá a jövendő nagyság s valódi boldogság ösvényét, az a szellem e napokban született. S valóban, ha a művészet, tudomány és politika világtörténeti nagyságairól kegyelettel emlékezünk meg születésük napján, ha a napot, mely kedveseink világrajöttének tanúja volt, szeretetünk édes jeleivel idézzük emlékezetünkbe, mennyivel inkább illő, hogy vallásos ünnepnek tekintsük azt a napot, melyen az isten emberré lett, hogy közöttünk lakozzék az idők végéig? Öröm- ünnep ez bizonyára. De fáj bennünk a lélek, ha elgondoljuk, hogy sokat szenvedett s még mindig szenvedő hazánk polgárai ez egyetlen örömünnepet sem élvezhetik minden gond és szomorúságtól mentien. Isten megvonta áldását e földtől e nehány nap múlva lepergő esztendőben. Bárhova tekintsünk: nincs a mi teljes vigasztalást nyújtana számtalan veszteségeink közepette. Hazánk még mindig nem a miénk s az a történet, mely eredetét Almos halálától vette, mely közel ezer éven át sokszor nagy nemzeti szenvedések között, de mindig dicsőséggel folyt: 18 év óta még mindig félbe van szakasztva. Népünk jólléte a legalsó fokra szállt alá s családjuk kebelébe visszatérő képviselőink nem képesek a jövő reményét föléleszteni csüggedő sziveinkben. De félre e szomorú gondolatokkal! Karácson ünnepe a vallásos érzet komolysága mellett legyen vidám és örvendetes! S valóban őszinte szivből kívánjuk t. olvasóinknak, hogy e szent napokban felejtkezzenek meg minden gondjaikról, de jussanak eszökbe éle- töknek minden örömei. Legyenek e napok olvasóinknak vágyaik szerinti zavartalan boldogság napjai! Ismételjük: ez őszinte óhajtásunk. — Az alsóház felirata, mint előrelátható volt,a felső táblán is imposant szótöbbséggel változatlanul elfogadtatott. Megyénk förendü tagjai közül gr. Eszterházy Pál ő mlga szólt az elfogadás mellett, lelkesen, mint mindig, valahányszor a nemzeti jogok védelméről volt szó. Az alsóház részéről gr. A n d r á s s y Gyula alelnök, a felső tábla részéről b. Se n n yei Pál kir. fötárnokmester fogják a feliratot ő Felségének átnyújtani. — Olvasóink közül azokat, kik a Pesti Naplónak rendes olvasói, figyelmeztetjük az ezen lapban megjelent s hihetőleg még megjelenendő azon mély logikával irt hatalmas czikkekre, melyek K. r. jellel vannak signálva. E czikkeknek írója Kér kap oly Károly enyéngi képviselő ur, ő a Deák pártnál igen solid közbecsülést vívott már ki magának minden hallgatagsága daczára is, s nem vélünk csalódni, ha azt állítjuk, hogy cikkei nemcsak a közönséges hírlapi czikkek fontosságával birnak, hanem a pártnak bizonyos elvi megállapodásait is jelzik. Az időszerűség, melylyel e cikkek napvilágra jönnek, azon következtetést engedi vonni, miszerint ezeknek mindig azon szerep van szánva, melyet b. K emény Zs. és Szent- királyi M. cikkei viselnek. — A „Fővárosi Lapok“ 291. számában a főrendi tábla üléséröli tudósítás folyamában gr. Esz ter- házy Pál ő mlgáról a következő röviden de találóan jellemző szavakat olvassuk: „most gr. Eszterházy Pál beszél. Valódi arisztokratikus alak : hosszú arc, magas homlok, beretvált áll. Nagy-uriasan ropogtatja ő is az r. betűt, előadásában csin és nyugodtság van. A kormány ellen beszél s a bécsi kormánytól teljesen független mi- nisteriumban látja a nemzet boldog .-ágát. Természetes, hogy pártolja az alsóházi föliratot.“ Mi ehhez csak annyit teszünk: bár minden mágnásunk hozzá hasonló volna! — A városi t. közönséget figyelmeztetjük, hogy ha szivén viseli a fehérvár-veszprémi vasút ügyét, most van ideje, hogy vállalkozzék a részvényekre vagy legalább a vállalkozás mérve iránt előre tisztába jöjjön. Azt hiszsziik, hogy a városi hatóság, illetőleg bizottmány szintén mozoghatna e tárgyban s jó példát mutathatna úgy az egyeseknek, mint a város kebelében levő testületeknek, minők a takarékpénztár, ft. káptalan stb. Mert a sült galamb az ó testamentom óta nem szokott az ember szájába repülni. — Wajdits József ur a „Zala-Somogyi Közlöny“ szerkesztője felszólított bennünket, hogy a „Rajta fiuk v i g a dj u n k“ cimü dalgyüj teményébe e vidéken énekelni szokott dalokat, s az ugyan általa kiadandó „Fel kö szöntések könyvé“ be, e vidéken divatos felköszöntéseket s toastokat küldenénk be. Az illetőket erre mi is felkérjük és pedig azon megjegyzéssel, miszerint Wajdits ur a küldeményeket érdemlegesen díjazni is fogja. Talán magunk is összeszedhetünk nehányat. — Vidékünkön mostanában sok tolvaj lás, kivált birka tolvajlás történik s természetesen leginkább juhászok s e^yéb pásztorok által. A bíróságok alig birnak a sok bünügygyel és bűnössel. Különösen taiszi Ányos Pál megyei esküdt ur elismerésre méltó búzgóságot fejt ki a tolvajlások napvilágra hozása körül. E lapok fömunkatársának egészségi állapota tetemesen jobbra fordult, de a szobát eddigelé még nem hagyható el. Ügyes orvosi kezelés folytáa azonban naponkénti javulásnak néz elébe.
