Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-10-14 / 16. szám
yam 16. sz . Veszprém, október 14.1866. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. f Hirdetmények | f dija: | £ 4 hasábos petitsor ^ 1-szeri hirdetésnél 8 kr s < 2 ízer* „ 7 „ | ^3-,zori „ 6„ | ^ Bélyegdij 30 kr. £ : Iffyilttérben | s 2 hasábossor 15 kr. § (/WAVVWJVWJWVJWV S ~ __ayei közegészségügy. Sajn osán kell tudomásul adnunk, hogy a cholera járvány megyénkben mind inkább-inkább terjed s vele együtt teljed a vak lárma annak iszonyú mérveiről. Nem véljük tehát ez okból is célszerűtlennek, ha biztos adatokon nyugvó némi tájékozást nyújtunk olvasóinknak a vész mikéuíál- lásáról. September 30-ig beérkezett hivatalos tudósítások szerint 12 községben ütötte föl fejét a járvány. S e községekben összesen 250 betegedett meg, kik közül meggyógyult 90,— meghalt 110,— további gyógykezelés alatt maradt 50. A halottak közül 42 Városlődre, 25 Suúrra, 8 Déghre, 4 B.-F.-Kajárra esik s a többi a más 8 község között oszlik föl. Különös elismerést érdemel főt. Ropoly Ferenc suuri plébános ur nemes áldozatkészsége, mely szerint ő a szegényebb sorsú betegek mellé szükségelt betegápolók diját megfizetni ajánlkozott. Valamint nem hagyhatjuk emlitetlenül gróf Festetich Ágoston ő mlgának azon emberbaráti lelkes eljárását, mely szerint jól felszerelt magán- gyógyszertárából Déghen és környékén ingyen szolgáltatja ki a gyógyszereket az egész járvány ideje alatt. Folyó hó 5-ről szóló jelentések szerint Láziban s a Gitz melletti pusztán is kiütött a járvány. Amott 2, itt 3 egyén esett áldozatul. Mindkét helyre megyei főorvos ur a jelentés vételével azonnal elutazott. 5-ről küldött távirdai sürgöny szerint Pápára is betette lábát a vész s itt e hó 9-ig 26 beteg közöl meggyógyult 12, meghalt 6 s további gyógykezelés alatt maradt 8. A járvány sikeres leküzdésére s elharapódzásának meggátlására minden lehető elkövettetik s valóban csak igy állhatott elő az orvosi gyógykezelésnek ily, viszonylag szerencsésnek mondható eredménye. Legújabb tudósítások szerint e hó 3-ika táján Nyőgéren, Pápa-Teszéren, Vaszaron, Lo- vász-Patonán, Kis és Nagy-Démen, Vanyo- lán, Csóthon, Tapolca-Főn, Cseszneghen, Csernyén, Csatkán, Zircen, Palotán s legújabban Szent-Gálon ütött ki a járvány. Orvosi segély, valamint ragálytalanitó és or- Tosszerekről mindenütt lesz kellően gondoskodva. A mi pedig a folyó évi fagy és aszály által okozott Ínség folytán fölös számban megszaporodott szegénység élelmezését illeti: erre nézve a f. hó 6 án tartott egészségügyi központi bizottmány ál* tál a megyehatóság közvetítésével a nm. m. kir. Helytartótanácshoz az iránt intéztetett fölterjesztés: méltóztatnék országos segélyíyel gondoskodni arról, hogy a járványos helységek keresetnélküli vagy munkaképtelen Ínségesei naponta legalább egyszer meleg étellel láttassanak el, minthogy rni- f ként a tudósításokból kitűnik s egyébként a tudomány elméletileg is igazolja, leginkább oly egyének esnek a járványnak áldozatni, kik sujtolt anyagi helyzetüknél fogva kellően tápláló s üditő élelemmel magokat és hozzátartozóikat ellátni képtelenek. Városunk — hála az égnek — mind ekko- rig — mig e sorokat írjuk — ment a járványtól, csakhogy — a mi fölötte sajnos — ismét oly botrányos esetnek voltunk tanúi, hogy vidékről név- szerint Li térről egy cholera beteg curassir katonát szállítottak f. hó 8-án ide. Az ily beteget a felebaráti szeretet legszentebb kötelességének megsértése nélkül visszautasítani nem lehetvén, kénytelen volt a város azt a maga úgynevezett cholera- kórházába befogadni, mellé ápolót állítani s orvosai által gyógyitatni. Dacára annak a beteg felgyógyulásához kevés a remény mai napig. (f. hó 10). Botránynak mondjuk az ily esetet nem csak azért, mert ilyetén eljárás által a legkönyelmübb a legoktalanabb módon vitethetik be a járvány az attól még ment, népes városokba, veszélyeztetve lévén ez által azok polgárainak legbecsesebb földi javuk : életük; — hanem azért is, mert a szegény betegre nézve azon időszak, melyben az ily járványt legsikeresebben gyógyítani lehetne, nem csak hogy kellően fel nem használtaik, sőt inkább ellenkezőleg az ápolás elmulasztása által a legveszélyesebbé válik a kór kifejlődésére vonatkozólag. Az ily eljárás ismétlésnek lehetlenitése, úgy hiszszük, mind a p dgári, mind a katonai hatóság részéről a legnagyobb figyelmet érdemelné. Ama másik katonai egyén, ki átköltözése alkalmával vitetett be a városi cholerakórházba, szerencsésen meggyógyult. Eszünkbe jut itt a közönségnek azon gyakran s tartalék nélkül kifejezett gyanúja, hogy a katonaság átköltözése felette elősegíti a kór terjedését. Nem vagyunk azon helyzetben, hogy e
