Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-10-14 / 16. szám

•ama/it 122

gyanút tényleges bizonyokra alapíthatnék s igy magunkévá tehetnék: de minden esetre figyelemre méltó körülmény, hogy például B.-Fö-Kajáron és Csajághon a járvány kiütése s a katonaság beszállásolása egy időre esik. Tudjuk, hogy e tárgyban tett fölterjesztést már a bizottmány, de azt hisz- sziik, hogy a bajon csak a minél gyakoribb s pedig illetékes hatóságok részérőli felszólamlások segíthetnek.

A városi hatóságnak a járványügyben kifejtett tevékenysége lassan lassan eredménynyel kecsegtet. Úgy látszik, hogy azon iszonyú botrány, hogy sok helyen az árnyékszékek tartalma minden födözet nélkül egyenesen az utszára folyik ki, kezd megszüntetődni. Az utszák, mintha pár nap óta itt-ott tisztábban tartatnának. A cliolera- kórha'znak 10 ágyra tökéletes fölszerelése nem sokára teljesen be lesz fejezve. A legnagyobb erélylyel és gyorsasággal készítetik továbbá egy minden tekintetben célszerű halotti ház.

De erélyesen is kell mindent elkövetni, mi a vész távoltartására, s ha netalán még is belopódz- nék, elharapódzásának meggátlására szükséges és lehetséges. A városi hatóságot a legnagyobb felelősség terhelné, ha szomorú esetek netán azt tanúsítanák, hogy az előirt óvó rendszabályoknak kellő időben és szigorral foganatosítását annak idején elmulasztó, valamint a méltó elismerés őt jutalmazza, ha az ellenkező sikerül. A gyilkos kór irányunkban elég kíméletesnek látszik, körülöttünk mindenfelől dúl és pusztít s mi, mintegy elszigetelve, mindeddig mentek vagyunk. Használjuk föl a — ne adja isten — minél rövidebb időt a teljes elkészülésre, az óvatos elóvigyázat műveleteinek elvégezésére. Ha már egyszer itt lesz az ellenség s átlépi a város határait, bizony nehezebb lesz neki ellenállani. Yideant consules, ne quid respublica detrimenti capiat. XX.

A takarékpénztárakról.

Minő nemzetgazdászati eszmék megtestesülése a takarékpénztári intézmény? a hazai takarékpénztárak szerkezete megegyez-e a dolog természetével s ha nem, miként alakítandó az jövőre? e kérdések nem lehetnek közönyösek lapunk olvasó közönségére nézve, melynek két takarékpénztárhoz s két segélyegylethez van szorosan érdeklő viszonya.

Wen inger cikksorozatot közölte kérdésben a „M. V“ hasábjain. Nézeteire, melyeket inkább a tudomány elvont elméletével, mint tényleges közgazdászat! állapotunkkal tartunk megegyezőknek, van néhány észrevételünk. De mivel e nézetek fölötte érdekesek s a kérdés illető oldalát teljesen felvilágositók, egyáltalán nem tartjuk fölöslegesnek bő kivouatát közölni cikksorozatának.

„A M Vu múlt hó 30 diki lapjában — igy szól Weninger — egy kőszegi levelet olvastunk, a melyben a levélíró kikéi azon takarékpénztárak ellen, a melyek nem igen adnak pénzt ingatlan birtokra hanem csak váltóra, egyátalában csak rövid időre. A t. levélíró nem mondhatott volna „jobbat-* az általa megrótt takarékpénztárakra; és mondhatni, bárcsak mindannyi magyarországi takarék- pénztár érdemelne i ly megrovást!

Alig van kérdés a bankügyben, a mely oly egyhan- gubirálatnak, véleménynek Örvendene mint a deposit- ban kok kérdése. Az, a mit erre vonatkozólag elmondani szándékom, nem egyéni nézet, hanem úgy a tapasztalat, mint az elmélet emberei által elfogadott, kétségbe nem vont dolog. Úgy tartom, időszerű leend a takarékpénztári ügyhöz részletesebben szólani, mert valóban még számos téves nézet uralg honunkban ezen insti- tutióra nézve. Távol legyen tőlem bárkit leckéztetni akarni, — ezt máshol szoktam tenni — mindenki szabadon képzi magának véleményét, és igv csak azon nézethez fog csatlakozni, a melynek helyességét belátja.

Vájjon mi tulajdonképen a takarékpénztár ? Egy oly intézet, a melynek föladata módot nyújtani a népnek megtakarított filléreit gyümölcsözöleg biztosan elhelyezni. A takarékpénztárak ezen humanistikus céljával még egy más célt is értünk el azáltal, hogy a különben valószínűleg tétlenül maradt kis pénzösszegek a takarékpénztárak közvetítése által egyesültnek és átadatnak a forgalomnak.

A mennyiben a takarékpénztárak célja humanistikus, a külföldön a “takarékpénztárak nem részvénytársaságok, hanem országos vagy községi intézetek; atisztajövedelem vagy közcélokra for- dittatik, vagy a betevők javára esik. Franciaországban a 1 kormány jutalná dijakban is részesiti a takarékpénztárakat, 1864 nek végével Franciaországban 492 takarék- pénztár létezett 430 fiókintézettel 1412 millió frank saját vagyonnal, (a községek, megyék és állam subven- tióit is beértve), a kezelési költségek l3/, millió frankra rúgtak. Volt továbbá kiadva 1 471,509 betéti könyvecske, a miből látni, hogy Franciaországban minden 25 lakosra egy betevő jut A betételek az év végével 447.977,314 frankot mutattak, mint átvitelt a következő évre. — Az ezer franknál többet betevők száma csak 2,060-ra rúgott.“

Ez után közölvén cikkíró a francia betevőknek hivatal és állás szerint számszerűleg elkülönített sorozatát s egyszersmind ismertetvén az angliai, poroszországi, osztrák örökös tartomány ok beli takarékpénztárak szervezetét, igy folytatja:

,,Magyarország összes takarékpénztárainak állását — szégyennel mondjuk — nem ismerjük. A magyar tudományos Akadémiának statistikai bizottmánya egy ízben fölszólitást intézett a takarékpénztárakhoz az adatok közlése végett, de csak részben teljesittetett a kérelem. Az a mi közöltetett a bizottsággal a füzetekben közhírré lett téve. A „Magyarország anyagi érdekei“ citnii folyóiratában Wodianer Albert úrtól találunk egy kimutatást 32 hazai pénztár állásáról 1864-beu a mely azonban nem teljes. E kimutatásra, melynél eddig kimerítőbb nem létezik, lesz alkalmunk visszatérni.

Hazai takarékpénztáraink kevés kivétellel „részvény-társaságok“. Az első hazai takarékpénzttr, mely Táv nak köszöni kezdetét, eleinte megyei pártfogás.