Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-09-30 / 14. szám
-v^rnnf 106 Jlföirw* Veszprém feladata a művelődés terén. (Szent-györgyi Horváth Ágostontól.) IV. Ébredjünk föl egyszer már azon önismeretre, a mely megszabadít a születés s az úgynevezett politikai személyiségek nyomása alól, melyek már oly sok szép s a közjóllétet előmozdítható vállalatot juttattak a sir szélére. Alkalmazkodjunk a kereskedelem képviselőihez, az egyetlen értelmiséghez, mely nálunk a műipar magas jelentőségét felfogni képes. Biztos alapon, a valódi értelmiség és szakavatottság alapján törekedjünk végre vala- hára a népbizalom elnyerésére. A második főkérdés iparunk és földészetünk emelése. S e kérdés ránk nézve egyelőre sokkal fontosabb, miután a földészetnek az ipar által emelése folytán mindkét tér munkásait első fokon érdekli. Iparágat kell előteremtenünk, mely lényeges tényezőjévé váljék a nyers terményzésnek s ennek értékesithetését előmozdítsa. Ilyen lehetne például a célszerű faipar, mely gazdag nyereséggel kecsegtet, mig a gőzmalmi lisztüzlet például nálunk nem nagy jövőnek néz elébe a gabonatermelés csekélysége miatt. A faipar egyike a legbecsesebb keresetmódoknak, miután terményeinek sem előállítása, sem elárusitása nincs egy helyhöz kötve. S nálunk különösen gazdag építkezési, ács-, asztalos-és kádármunka anyagokat nyújthatna. Végre nagyobbterjü mive- lés esetére nem jelentéktelen piacokat nyerhetne hazánk határain túl is. Ha ez állítás jogosult s ha jelenleg pangó forgalmunk virágzóvá tételével társulati összeha- tás által a lehető iparvállalatokat, melyek úgy az egyesek, mintáz összes jóllétét előmozdítják, életre keltjük : ne feledjük hogy ez által kereskedelmünk is uj életerőt nyer s uj működési tér nyilik meg előtte, s hogy a termelő nyersterményének kelendőség, a városi munkás osztálynak foglalkozás s végre a közvagyoni tőkének magasabb és állandó jövödelmezés biztositatik. Ezek a lényeges tényezők, melyek ha nem hiányoznak, az üzéri szellemben felfogott, helyesen kezelt vállalatok hordereje a vidék összes népségére kihat s azok áldásdús működése eltagadhattam A harmadik, szintén fontos kérdés a helyes közgazdászati ismeretek s szorgalom emelése. E tisztán szellemi s csak másodfokon anyagi kérdés, mely csak évek múlva termi meg a kellő gyümölcsöket s melynek különösen hazai iparunk emelése a föladata, különös figyelmet érdemel. E kérdésnél iparos ifjúságunkra s az iparosok gyermekeire kell gondolnunk, ha az anyagi fejlődést folyamatositani szándékozunk. E kérdés kellő méltánylásánál korszerüleg felszerelt olyatén ipariskolák felállításának szükséges- ségenyomul előtérbe, melyekben az ifjúsága szükségelt ipartudományokban kellőleg neveltessék. Az ifjúságnak inkább szellemi kiképeztetése, melyre a reáliskolák hivatvák, nekünk ugyan elég elméleti iparost adhat, de a gyakorlati iparosok- bani hiányon ez iskolák egyelőre nem segíthetnek s ép azért nem lehet elzárkóznunk azon nézet helyessége elől, hogy az iparunkat tevékenyen előmozdítható gyakorlati üzéreknek még mindig nagy hiával vagyunk, mire elég azon példa, hogy most oly szomorú helyzetben vagyunk, miszerint a ki- válólag értelmes szakférfiakat igénylő iparvállalatoknál külföldre kell szorulnunk s ez által a néha netán létező honfitársainkat a kereset teréről leszorítanunk. S ezen kivül lényeges körülmény, hogy iparosaink, ha ne%Teltetni akarják gyermekeiket, azokat házukból ki kell ereszteniük, ami szerfölött nehezíti az előmenetelt, miután iparosaink közöl kevesen vannak azon helyzetben, hogy gyermekeiknek a házon kívüli ellátását minden tekintetben teljesíthetnék. Minő jótétemény, anyagi üzletünknek minő könyebbsége, az alsóbb néposztály mivelődésének minő előmozdítása lenne, ha jól szervezett ipariskolák állítatnának föl s a szülők otthon gyermekeik erkölcsi neveléséről gondoskodva, aránylag kevés költséggel tanitathatnák őket az ipartudományokra ! Alig szükség fejtegetnünk, minő áldásdus hatása lenne ennek magára Veszprém városára is, mely fájdalom, a reáliskolák s hason képzőintézetek toli távolléte miatt az ifjúság ez irányú nevelésére nézve fölötte szerencsétlen helyzetben van. S végre olyatén intézetekről is gondoskodni s azok fentartására egész erővel és kitartással törekedni, melyek az alsóbb néposztályt a társadalmi ismeretek alapjáni művelődésre képesítik, legnemesebb honfiúi kötelességünk volna. Alig hiszem, hogy javaslatom a szükségesség színezetét ne viselje magán, mert miként verhet gyökeret a mivelődés s miként terjedhet az erkölcsi képzettség, ha folyton hátramaradva, a tala't, melyen azok kicsirázhatnak, az összes néperőt tisztítani, nemesíteni nem törekszünk. Igaz, hogy mindez a közgazdászati testületeknek s különösen nálunk a gazdasági egyesületnek lenne feladata, de miután az, eltekintve a nép jólléte előmozdításának legkezdetlegesb előmunkálatától, más célt tűzött ki maga elé: azért ragadtuk meg pusztán hazafiui kötelességből a kezdeményezést s vázoltuk röviden a nép jóllétének emelésére s boldogságának maradandóvá tételére szolgáló tényezőket, melyeket mi olyanokul hosz- szas tanulmány s külíöldöni tapasztalásaink által fölismertünk.
