Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-09-30 / 14. szám

•«nwiAJVP 107 JUIRtju»------Eddig a becses cikk, Elméleti részével — ha j

szabad igy megkülönböztetni — teljesen egyetértünk, j gyakorlati részére azonban volna egypár megjegyzésünk, melyek előadását azonban későbbre kell, bely szűke miatt balasztanunk. Csak érintjük, hogy városinkra nézve első szükség volna módokról gondoskodni, melyek által az iparosok tekintélyes száma a tönkrejutástól megmentet- nék, Időszerint csak ezután tartjuk az egyéb terveket kivihetőknek természetesen. A vasút kérdésében mondottakra ismét megjegyezzük, hogy t. cikkiró véleményében nem osztozunk s az ügyet legalább is nyilfc kérdésnek tekintjük, melynek megvitatására ismételve felhívjuk az illetőket. S nem osztozunk annál inkább, mert ha elfogadjuk is a tétel helyességét, mely szerint vagyoni fejlödöttségünk vasút igényeinek nem felel meg: előttünk áll az amerikai vasútépítés története, mely szennt az ena- bernemlakta sivatag rengetegekhez előbb kiépitetik a vonal, mielőtt ott valami városféle képződnék. Igaz, hogy mi nem vagyunk Amerika, de városunk sem ősrengeteg.

Erről egyébiránt jövőre. Szerk.

' -------------Az ínség és a közmunkaalap*)

Az aszály, mely közel egy évtized óta rombol, de legérezhetöbb károkat 1863-ik évtől kezdve okozott, s a jelenévi fagy, és ezt fölváltott köd, aszály stb. közvetlenül a birtokos, a termesztő osztályt sújtotta.

Az iparos, és a két kézi munkája jövedelméből élő vagyontalan nép, mint szinte a kereskedő, s a társadalomnak különböző osztályai csak közvetve érezik káros hatását, de e hatás, az ínség, a nyomor minden osztálynál észlelhető, s oly arányban, a minőben a nem szeretem napok bekövetkezhetésére számítással történt vagy nem történt gondoskodás arról, hogy a csapásos évekre a bőség éveiből a fölösleg félre legyen téve.

Ha a termesztőnek terményét az időjárási viszontagságok annyira lerombolják , hogy nem csak eladásra nem kerül gabona, hanem, mint péld. jelenleg megyénkben még az életfentartásra szükségelt, sőt a vetéshez kellő búza és rozs is hiányzik, s ennek következtében a gazdaosztály nem pénzelhet: akkor a boltok vevő, az iparcikkek kereső nélkül maradnak, a munkaerő, értvén az ebből élő szegény nép osztályét, nem basznositathatik, mert a dijjazásához szükséges pénz és élelmiszer hiányzik, a nép által dijjazott lelkészek és tanítók, a fizetés- képtelenné lett nép által nem dijjaztatliatván , a legnagyobb s fenyegetőbb mérvű nyomorral kénytelenek megküzdeni. Nem közvetlenül, hanem közvetve vannak csak sulytva, de azért ínségük ép oly fenyegető jellemű, mint a közvetlenül sulytott birtokos osztályé.

S mi a kormány teendője ily messze kiható csapás idején, mely közvetve az Ínség karjai közé taszítja a társadalomnak minden osztályát ? Külön-külön segélyezze-e a termesztőt, kinek mindene elfagyott, a kereskedőt, kinek e miatt pang az üzlete, az iparost, kivel nincs a ki dolgoztasson, a lelkészt, tanítót, kinek fizetését nem tudják beszolgáltatni, a két kézi munkája után élő vagyontalan néposztályt, kinek munkája nem kerestetik, munka ereje és képessége nem értékesitetik, nem azért, mintha szükség nem volna rá, mert ha valaha, úgy jelenleg (a szőlők nagy mérvű leromlása korszakában, mikor az újból rakatás halaszthatatlan szükségesség) nagyon is szükségeltetnék a szőlőhegyeken a kézi munka erők felhasználása,

*) Figyelmeztetjük az inségi bizottmány tagjait e közlemény fontosságára s érdekességére, addig is, mig magunk hozzá szólhatunk. Szerk.

hanem azért, mert a birtokos osztálynak sem pénze, sem élelmiszere nem lévén, a szegény néposztály munkaerejét még azon esetben sem hasznosíthatja gazdasága emelésére, ha az, mint az ínség miatt volt már rá eset, csak is az élelmezésért ajánltatnék föl.

A társadalom azon osztályainak, melyek az ínséget kisebb vagy nagyobb mértékben a csapásnak részint közvetlen részint közvetett hatása folytán érezik, külön- külön leendő segélyezését én részemről nem ajánlanám. A bajt alapjában kell orvosolni, s következményei önként, magoktól megfognak szűnni. A bajnak alapja a termesztőnek a fagy csapása által lett sujtottsága. Innen hatott ki az a társadalom különböző osztályaira. Ha a baj alapjában orvosoltatik, azaz, ha a közvetlenül sújtott termesztő oly mérvben segélyeztetik a kormány által, minőben a csapás szomorú következményei elháritatásaért segélyeztetnie kellene, ha oly állásba helyezi az állam, hogy földeit bevetheti, élelmi szereit beszerezheti, földeinek s szőlőjének a kellő munkát, javítást stb. megadhatja: akkor a társadalomnak többi osztályairól is gondoskodva van, mert a sülyedettségéből valódilag kiemelte birtokos a szegény néposztályt foglalkoztatandja, értékesítvén annak munkaerejét, s jövedelmező forrássá tevén a munkás és családja számára, s ha a birtokos munkáltatásra képessé, a vagyontalannak munkaereje jövedelmezővé vau téve, azon esetben a társadalom többi osztályai is fedezve vannak az Ínség ellen.

A birtokos termesztő osztályt kellett volna az én meggyőződésem szerint, de nem részben , hanem egész mértékben, valódilag segélyezni. Ezen esetben a közmunka-alapokról, ezeknek (ha tán nem léteznének) mesterséggel előteremtéséről való gondoskodás sem volna szükséges. Nincs még Magyarország annyira tulnépesedve, hogy a vagyontalan néposztálynak munkaerejét ne lehetne a gazdászati téren eléggé jövedelmeztetöleg foglalkoztatni most, mikor a szőlők leromolván, azok újból ra- katandók, s a szőlő föld (1 1I'2—2‘) mélységben fölforgatandó. Nem is ott van a baj, mintha a birtokos a birtok- talannak ne tudna munkát adni, van elég munka, melynek végezhetése szükségelné a munkás kezeket, de a birtokos nem képes a szükséges munkákat végeztetni, mert az öt közvetlenül ért csapás következtében nincs oly helyzetben, hogy a munkást dijjazhassa, sőt még élelemmel sem tudja azt ellátni. E körülmény az oka, hogy mig sok föld hever, sok szőlőnek fagy utáni hajtásai nem látszanak ki az ember magasságú gazból, addig a munkás osztály munkaereje keresetlen, s igy munkája fölhasználatlanul maradván, jövedelem forrása bedugulván, úgy önmaga, mint hozzátartozói, hogy éhen ne haljanak, vagy koldulni vagy lopni kényszerülnek. Hogy e baj eltávolitassék, hogy a már is nagy mértékben megrendített vagyonbá- torság visszaállitassék, hogy ép, erőteljes, munkaképes egyéneknek kényszerű, de a szinte Ínségesek ajtaján zör- getés miatt eredménytelen koldulása megszüntettessék, a két kézi munkája után élő munkás nép számára kereset forrást kell nyitni, munkáról kell gondoskodni, mert az állam minden polgárának joga van az életfentartást biztositó munkához. E munkát a birtokos, a termesztő osztály fogta volna adni azon esetben, ha kellő segélyben részeltette volna az állam, de most, mikor a földbirtokosról csak is annyiban történt rövid időtartamú kölcsönözés által gondoskodás, bogy a vetőmagnak egy részét (néhol csak egy harmadát) beszerezheti, de életszükségei fedezéséhez s a birtok jövedelmezővé tételéhez szükséges erővel ellátását nem sorozta a kormány a szükségképi teendők közé, s igy önnön ellátása, saját háznépének fentartása