Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-09-28 / 13. szám
99 JlAAWx indóháznak s általában a palotavidéki malmokat igénylő mezőföldnek Lepsényen, B.-F.-Kajá- ron, Csajágbon, Küngösön, K.-Ková- csin,Berhidán és Peremartonon keresztül egyenes -irányban a veszprém-febérvári állam s eshetőleg vasúttal összekötése mindkét utnak kiépítése volna az ínség enyhítése tekintetéből is fölötte kívánatos. — Nekünk csak egy megjegyzésünk van. Soha humanitási, államérdekü s közgazdászai fontossággal biró munkálatok s illetőig beruházások célszerűbben s olcsóbban nem tétethetnek mint jelenleg. Vajha a kormány pénzügyi s közjogi helyzete megengedné e három egyaránt fontos, egyaránt szent célnak kellő mérvű anyagi eszközökkel megközelítését, elérését. A Észrevétel a veszprémi inségiigyben alakult járási bizottmányok részére kiadott utasításra. Fájdalommal láttuk az utasításból, hogy a már több év óta (előző években a szárazság, jelenévben pedig fagy és aszály) által sujtolt s a bukás örvényszéléig sodort szőlőbirtokosoknak kölcsönzés utjáni segélyezésére nem terjedt ki a kormánynak figyelme, holott a szőlőbirtokosok már több év óta ínségesek s igen sok birtokosnak három év óta nincs semmi termése. Mi fog ezekkel történni? mostoha gyermekei-e ők az országnak, hogy a terheket (még pedig a szőlőre nagyobb mértékben s különféle címek alatt nehezedő adó fizetésével) nekik is emelniök kell, s a kedvezményekből mégis kizáratvák? Tán az a válasz, hogy vállalkozzanak közmunkára. De ha erre vállalkoznak, ki fogja akkor a leromlott szőlőt kivágni, talaját legalább is másfél láb mélységre megfordítani, szőlőveszöt rakáshoz elkészíteni, elrakni, a földet évenként 6-or vagy ha esős az időszak s a gaz gyorsan növekedik, azon esetben 7-er, 8-or is megkapálni? még a jókarban levő szőlő is igénybe veszi, ha jó karban meg- tarthatásaért kellőn gondoztatik, egy családnak egész évi munkásságát, s mennyivel inkább az újból alkatott! Vagy tán azt tanácsoljuk ezeknek: vágjátok ki a szőlőt, vessétek be gabonával, a bevetéséhez szükségelt vetömagvat kölcsön nyeritek, vetés után aratásig megszűnik akkor minden munkátok, s házrészetek fentarthatása és élel- mezhetéseért bátran vállalkozhattok közmunkára. Csak hogy az ily tanácsadótól joggal kérdezheti a sujtolt szőlőbirtokos : „végkép kiirtsam-e hát szőlőmet? ne ültessem-e be azt többé soha? szántóföldül gabna vagy kapás növények stb. alá használjam-e azt folytonosan ? mert ha e kérdésre igennel válaszol a tanácsoló, annyi, mintha azt ajánlaná a szőlőbirtokosnak, hogy értékének legalább is 5/6-dát tiporja sárba, mert egy hold föld ha legjobb minőségű is, szőlő nélkül nem ér többet 80—100 írtnál, mig szőlővel beültetve 5—600 frt az értéke. Ez oly orvosság, mely rosszabb a nyavalyánál. Ha pedig azt tanácsolja, hogy boldogabb évekre várjon, s földje értékének visszaszerzése végett akkor ültesse be újra: a szőlő tulajdonosa méltó elkeseredéssel mondhatja: az én bajomat senki sem érezi, senki sem fogja föl, hogy a beültetés éve s az ezt követő Öt, sőt uj szőlőre nézve kedvezőtlen időjárás esetén 7 esztendő rám nézve ép oly csapás, mint az 1863. és 1865-ki száraz évek; s a jelenlegi csapásos év, mert mint most, úgy akkor sem terem semmim, s máshoz munkára még azon esetben sem mehetek, ha lehetne munkát kapni,, mert az uj szőlő ültetésének és gondozásának munkája saját szölömhöz, mely nem jövedelmez, bilincsel. A szőlőtulajdonosoknak kölcsön-segélyben részesitendők közöl lett kihagyatása igen érezhető, különösen ott, hol igen terjedelmes, nagy szőlőhegyek vannak (minők vidékünkön Litér, Vörös-Berény) vagy a hol fő a szőlöszet, s gabonát csak is a leromlás után kiirtott szöllőterületeken tenyésztenek, minő Almádi. Ha a földbirtokosok, kiknek ajtaja előtt szinte ott zörget a szükség, nem csak vetömagvat, hanem az élet fentartására szükséges s jelenleg hiányzó gabonát is nyertek volna kölcsön, s ha a szőlőtulajdonosok, mint nem csak jelen évben, hanem már több év óta sújtottak és Ínségesek nem lettek volna kizárva a kölcsön jótékonyságából, nem lettek volna különösen azok, kiknek egyedüli birtokuk a szőlő, s nincs mire támaszkodniok szölöter- mésökön kívül: akkor a szőlők újból alkatása, s igy gazdagságunk egyik forrásának a szölőszetnek jelenlegi alá- sülyedett helyzetéből kiemelése s virágzóvá tétele igen meglett volna könnyitve, s a munkás osztály fentarthatá- saért szükséges közmunkáról sem kellett volna gondoskodni szőlős vidékeken, mert virágzó, jó karban álló, nagy kiterjedésű szőlőhegyek körül lakó munkások mindig találnak munkát, keresett lévén ily helyeken a munkás kéz. A munkás osztály munka nélkül maradásának oka ott keresendő, hogy a gazdaosztálynak (mely most is csak vetömagvat nyert) nem lévén annyi gabonája, mennyi önháza népének élelmezésére csak a téli időszakban is elegendő lenne, külsegély nélkül önmagának és háza népének túlterhelésével kénytelen végezni minden munkát, s a szőlők nagy része a fagy óta munkálatlanul maradván hái'om kapálási (fagy előtt már volt kapálás), egy kötö- zési, egy ritkítási munka csak eddig is elveszett, a mi több száz holdakra menő szőlőhegyeknél (minthogy egy hold szőlőbe kell 3—4 kapás, s igy háromszori kapálásra 9—12 kapás) jelentékeny munkaveszteség. Hogy az ily kényszerű munkaelhanyagolás a különben is leromlott szőlőket még inkább lerontja, az a dolog természetéből önként következik. Egyedül Vörös-Berény község földbirtokos osztályának 428 mérő gabonára van szüksége, hogy őszi földeit bevethesse. Eleimül kétszer annyi gabona legalább is szükségeltetnék. S igy, ha a kölcsön utjáni segélyezés nem egyedül vetőmag adásra szorítkoznék, hanem az élelmi szükséglet beszerzése is kölcsön által könnyittet- nék meg, azon esetben csak ez egy községnek 1284 mérő gabonára, s mérőjét csak 4 frt 50 krral számítva 5778. o. é. forintra volna szüksége. S mert áldottabb években Vörös-Berény gazdaközönsége is termelt annyi gabonát, hogy vetőmag s élelmi szükségletén kívül legalább is még egyszer ennyit eladhatott, Vörös-Berényben a fagy és köd által csak az őszi gabonában okozott kár legkisebb számítással 10,000 frtra becsülhető, annyival inkább, mert ez az esztendő májushó elején a leggazdagabb áldással kecsegtetett. Hátha még a tavaszi gabonákban s szőlőhegyekben okozott kárt is felszámitanók, mily sokkal magasabbra rúgna akkor a károsodásnak pénzértéki összege. Vajha több csapás ne érné sok oldalról sujtolt szegény hazánkat, s a csapások évét gazdag évek áldásai váltanák föl. — Vörös-Berény 1866. aug. 29-én. _________ Pap Gábor.-------Addig is, mig t. Kenessey Móricz ur sziv es lenne a m. földhitelintézet kölcsönügyletei-
