O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 15. (Budapest, 1974)

Dely, O. Gy.: Könyvismertetés 105-111. o.

nyire pszichikai vonatkozásokat is magukban rejtő - problémák iránt vonzódó közönség részére is élvezetes olvasmányt jelentett. A téma iránti érdeklődést pedig mind a kutatók, mind pedig az olvasók részéről csak fokozta, és az effajta vizsgálatoknak is minden bizonnyal ujabb és ujabb lendületet adott az a tény, hogy a zoológusok közül éppen az állatok viselkedését tanulmányozó három tudóst (K. LORENZ, N. TINBERGEN és K. v. FRITSCH-t) tüntették ki 1972-ben NOBEL-dijjal. Az állatok viselkedéséről magyar nyelven mindössze egy kisebb könyvecske látott napvilágot 1966-ban, mely elsősorban a nagyközönség tájékoztatását szolgálta. A szakemberek az idevágó kutatások eredményeiről átfogó képet TEMBROCK tollából kaphattak, mégpedig a következőkben tárgyalásra kerülő mü első, 1968-as kiadásából. Azóta azonban e tudományág nagyon sokat fejlődött, s az időközben folyó kutatások eredményei jó néhány kérdést egészen más, ujabb megvilágításba helyeztek. Az irót is arra késztették, hogy könyvének első kiadását messzemenően átdolgozza, annak néhány fejezetét újra irja, bővitse és a tárgyalásra kerülő fejezetek mondanivalóit modernebb megvilágításba helyezze; a hozzájuk tartozó ábrákat pedig a szövegnek megfelelően alakítsa ki. A szaporodó anyagismeret rendszeres áttekintése tehát gyakorlatilag még a "beavatottak" előtt is lehetetlenné vált. Ezért jelent különös nagy segítséget elsősorban a biológusok és zoológusok számára, de mindazok részére is, akik e tudomány iránt érdeklődnek, TEMBROCK: "Grundriss der Verhaltenswissenschaften" cimü könyvének második kiadása. A könyv öt főfejezetre tagolódik, amelyek decimálisán számozott al- ill. kisebb fejezetekre oszlanak. Az első, a bevezető jellegű rész magával a viselkedéssel foglalkozó diszciplínák körvonalazását és azoknak a tudományok rendszerében elfoglalt helyzetét ismerteti. A második és egyben a legterjedelmesebb főfejezet, amely a műnek majdnem felét teszi ki, magát az állati viselkedést elemzi behatóan. Rendszeresen áttekinti benne az állat valamennyi megnyilvánulását, ami a külső szemlélő számára egyáltalán hozzáférhető és a kutatás tárgya lehet. Ebben, az egyedi helyzet- és helyzetváltoztatásból, vagyis a mozgás különböző formáiból indul ki, és az ivadékgondozással, valamint a társas kapcsolatokkal, mint a viselkedés legmagasabbrendü formáival fejezi be. A harmadik főfejezet az élő rendszerekben lezajló ill. végbemenő átalakulásokkal (transformációkkal) foglalkozik. Ennek keretében leírja azt az utat, amely az állat által érzékelt és felfogott információ tesz meg mindaddig, amig egy meghatározott viselkedési forma nem lesz belőle. Ebben a fejezetben nagy szerepet kap az idegfiziológia, a kémiai mediator anyagok hatásmechanizmusának az ismertetésével és az egyedek közti kapcsolatokat szabályozó pheromonok tárgyalásával együtt. A negyedik, viszonylag rövid főfejezetben, amely az alkalmazkodás cimet viseli, lényegében az állatok természetes körülményei között nagy szerepet játszó "tanulási" folyamatok vannak: hazatalálás, fészeképités, zsákmányejtés stb. Az ötödik, vagyis az utolsó rész a viselkedés és evolúció kapcsolatait tárgyalja, mintegy szintéziseként az eddig elért* eredményeknek. Tág teret szentel benne a szerző az öröklöttség, az egyedfejlődés és a populációk dinamikájának is, rámutatva a szervezeti sajátságok és a viselkedés evolúciójában megnyilvánuló ok és okozati összefüggésekre. Nagyon szemléletes példa erre a 234. oldalon lévő 98. ábra, melyen bemutatja, hogy a tülkösszarvuak szarv- és koponya alakulásamiként van korrelációban azok támadó ill. védekező mozgásformáival. A könyvet, melyet számos szemléltető ábra tarkit, az egyes fejezetekhez tartozó irodalmi jegyzék, valamint a szerzők- és szakszók jegyzéke zárja le.