O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 15. (Budapest, 1974)

Dely, O. Gy.: Könyvismertetés 105-111. o.

A könyv bár erősen tankönyv jellegű, ennek ellenére magas szinten tömöríti magában mindazokat az ismereteket, melyeknek elsajátítása nélkül e tudományterület beható mü­velése gyakorlatilag lehetetlen. Éppen ezért a könyv nemcsak a biológus és zoológus szakemberek, hanem a kezdők számára is nélkülözhetetlen. A VEB Gustav Fischer kiadó jó papiron, gondos nyomással, szép kötésbenadj^,kezünk­be TEMBROCK második kiadású munkáját is. Dely Olivér György # WILFRIED HANKE: Vergleichende Wirkstoffphysiologie der Tiere (VEB Gustav Fischer Verlag, Jena, 1973; 179 oldal, 50 szövegközti ábra és 13 táblázat. ) A VEB Gustav Fischer Verlag elhatározta, hogy "A modern fiziológia elemei" cimen egy sorozatot bocsát ki, melynek első köteteként jelent meg WILFRIED HANKE: 'Ver­gleichende Wirkstoffphysiologie derTiere" cimü munkája. Ezt a vállalkozást mindenek­előtt az tette szükségessé, hogy a hatóanyagok fiziológiájával foglalkozó régebbi mun­kák tulajdonképpen nem voltak mások, mint a hormonokról és vitaminokról szóló átte­kintések. Nagy hátrányuk volt, hogy elsősorban, sőt csaknem kizárólag laboratóriumi állatokon végzett kísérletek vagy emberorvosi tapasztalatok eredményeit összegezték. A hazai olvasóközönség a hormonokat és a vitaminokat csakis az emberi betegségekkór tünetei, és kisebb mértékben a gazdasági haszonállatok vonatkozásában ismerte meg. És ebbe a hiányos ismeretrendszerbe volt kénytelen a különböző részkutatások eredmé­nyeit beillesztenie A valójában létező és az egész állatvilágot átfogó összefüggések azon­ban homályban maradtak még a legtöbb, más területeken működő szakemberek előtt is. HANKE könyvében tudatosan szakit ezzel a régebbi szemlélettel és az általános össze­függésekből indul ki. Kiderül ez mindjárt a bevezetést követő fejezetekből, amelyben az állatok hatóanyagait - valamennyinek egy-egy alfejezetet szentelve - a következőképpen osztályozza: diffuzioaktivátorok, hormonok, pheromonok, vitaminok, vitaminoidok és végül állati mérgek. Ezek áttekintését nagymértékben megkönnyitik a hozzájuk tartozó szemléletes rajzok, táblázatok, amelyek a kémiai szerkezetet és előfordulást is mu­tatják. A könyv harmadik főfejezete a hatóanyagok funkcióját ismerteti, de a régebbi könyvekben megszokott módoktól lényegesen eltérően. Vagyis az egyes hatóanyagok fi­ziológiai funkcióját nem elválasztva, külön-külön, hanem a legteljesebb egységben szemléli, mint ahogy azt pl. a gerinctelen és gerinces állatok anyagcsere-folyamatai­nak, valamint a gonádjaik működésének és a másodlagos nemi jellegek kialakulásának szabályozása ismertetése esetében is teszi. Egészen újszerűnek tekinthető a szerző azon törekvése, hogy az eddig önálló kutatási területként müveit etológiát is okozati kapcsolatba igyekszik hozni a hatóanyagok fiziológiájával. Végül az utolsó, negyedik fő­fejezet a fiziológiai hatóanyagok általános biológiai jelentőségének megvilágítását adja. A könyvhöz tartozó irodalmi jegyzék meglehetősen rövid és csak a legújabb összefoglaló munkákra szorítkozik; az egyes idevágó cikkek felsorolását mellőzi, ami egy ilyen rö­videbb terjedelmű munkánál érthető is. A könyv szemlélete egyébként minden vonatkozásban uj és korszerű, márcsak azért is, mert e problémakör kidolgozásában a funkcionális szemléletet egészen a sejtenbelüli

Next

/
Thumbnails
Contents