O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 13. (Budapest, 1972)

Dely, O. G.: Adatok a Kárpát-medencei törékeny gyík (Anguis fragilis Linnaeus) rendszertanához és elterjedéséhez 39-79. o.

dombság, Belső Somogy stb,) csoportosítottam és értékeltem ki (Az idevágó eredményeket az I-X. táblázatokban közlöm). Mindenekelőtt a teljesen egységes hertneki populációról felvett adatokat elemezve (lásd az I-ső táblázatotl) megállapítható, hogy a csergő! egyedeken *• a test- és a fejméreteket, valamint a testarányokat egyelőre figyelmen kivül hagyva - állandóaknak a következő bélyegek minősíthetőkí 1. a fülnyilás megléte (valamennyi egyeden jól látható volt!); 2. a harántpikkelyek meglehetősen magas száma (legalább 26) (8 gyiknak 28, 2-nek 30 és 2-nek 26 harántpikkelye volt); 3. a frontale és az internasale érintkezése (10 esetben érintkezett a frontale az interna

saléval és csak 2 alkalommal nemi 1 hímnél egy szabálytalan /eggyéolvadt/ praefrontale választotta el a frontalét az Interna sálétól /3. ábra/, 1 nősténynél pedig a széles felülettel érintkező praefrontaliák kerültek a szóban forgó két pajzs közé /"A" tipus, 2. ábra/; mindkét esetben azonban - amint az az ábrákon is látható /2, és 3» ábra/ - a fej pajzsok tekintetében rendellenességek mutatkoztak); 4» a hímeken a kék pettyek Jelenléte (mind a 3 him hátán vannak kék pettyek). A felsorolt bélyegek, melyek WERMUTH munkája (1950) szerint a colchicus subspecies ismérvei, a csergői állatokon állandóaknak bizonyultak és "tisztán" mutatkoztak meg. Ez föltétlen arra utal, hogy bizonyos területek teljesen egységes"populációin az alfaj 1 jellegek egyértelműen domborodnak ki, A csergői, illetve a hertneki eredmények tükrében szemlélve most már a magyarországi, kisebb-nagyobb földrajzi egységekben vizsgált Anguisokat, megállapítható, hogy alfaji bélyegeik és azok "tisztán" vagy "keverten" való megjelenése alapján három csoportba oszthatókt Az első csoportba a Zempléni-, a Bükk- és a Börzsöny hegység, valamint a Gödöllői Dombság gyíkjai tartoznak, melyek a colchicus alfaj jellegeit mutatják tisztán és egyértelműen (lásd a II.-V. táblázatokat!).