O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 13. (Budapest, 1972)

Dely, O. G.: Adatok a Kárpát-medencei törékeny gyík (Anguis fragilis Linnaeus) rendszertanához és elterjedéséhez 39-79. o.

A másodikba a Velence- és Bakony hegység, Belső Soritogy, valamint a Dunazug hegység kivételével a Dunántúl többi lelőhelyeiről származó Anguis fragllisek sorolhatók, melyeken a tipikus alfaj bélyegei ugyancsak "tisztán" és egyértelműen jutnak kifejezésre (lásd a VI., VII., VIII. és X. táblázatokat!). A harmadik csoportba a Dunazug hegység törékeny gyíkjai valók? ezek alfaj! bélyegei "keverten" jelennek meg, bár rajtuk szintén az Anguis fragilis fragilis jellegei dominálnak (lásd a IX. táblázatot I). A már korábban emiitett szempontokra való tekintettel végzett hertneki vizsgálatok és a kisebb földrajzi egységekbe csoportosított hazai gyikok feldolgozási eredményei - ellentétben TEREMT JEW és CERNOW (1949), valamint SMITH*(1951) állításaival nemcsak a WERMUTH által megadott alfajl bélyegek állandóságát bizonyították, hanem a kisebb egységekbe történt vizsgálatok szükségességét is beigazolták. Ha a már tárgyalt kisebb-nagyobb földrajzi egységek állatait az "Északi középhegység," és a "Dunántúl" cimszó alatt csoportosítjuk és a korábbiakban már állandónak minősített bélyegek szempontjából értékeljük, ugy az alábbi eredményeket kapjuk. Északi középhegység Vizsgálati anyag: Zempléni hegység, 4 66, 3 99, - Bükk hegység, 4 65. 2 $9. - Börzsöny hegység, 6 55, 4 99. - Gödöllői Dombság

5

', 1 o, 19, Bár a Gödöllői Dombság nem tartozik az Északi középhegységhez, az onnan származó 2 állatot mégis ide osztottam be. Egyrészt, mert a Gödöllői Dombság É felől közvetlen kapcsolatban van az Északi középhegységhez tartozó Cserhát hegységgel. Másrészt, mert a Gödöllőről származó 2 (6, 9) példány állandó bélyegeiben majdnem teljesen egyezik a Zempléni- és Bükk hegység törékeny gyíkokkal.