O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 9/1-2. (Budapest, 1967)

Berinkey, L.: A Barbus meridionalis petényi Heckel pikkelyszámának variációja 7-19. o.

VERTE BR ATA HUNGARICA MUSE! HISTORICO - NATURALIS HUNGARICI Tom. IX. 1967. Fase. 1-2. A Barbus meridionals petényi Hecke! pikkelyszámának variációja Irta: Benn

key László Természettudományi Múzeum, Budapest Ismeretes, hogy a biometriai sokaságok többsége, igy a növényekre és az állatokra vonatkozó mérési eredményekből adódó eloszlások is, több kevesebb pontossággal a normális eloszlásnak felelnek meg, azaz a mérési adatok zöme, a GAUSS görbe szerint, egy középérték körül tömörül és attól mindkét irányban szimmetrikusan csökken az észlelések száma. A mérési hibák is ilyen eloszlást mutatnak. A normál eloszlás fontosságát növeli még az a tény,hogy sűrűségfüggvénye felhasználható a többi elméleti eloszlások megközelítésére is, és a legtöbb és legefficiensebb statisztikai próbát erre dolgozták ki. Gyakorlatilag sok egycsucsu tapasztalati eloszlás kielégítően megközelíti a normálist. így bár a vizsgált eloszlásról semmit sem tudunk és nem ismerjük tényleges elméleti alakját, első közelítésként feltételezzük, hogy az normális és a további vizsgálatokat ezen az alapon folytatjuk. Gyakran elegendő is az ilyen megközelítés. Előfordul azonban, hogy a vizsgálat eredményessége szempontjából pontosabban kívánjuk ismerni, hogy az észlelt gyakoriságok mennyire illeszkednek az elméleti értékekhez, vagy más esetben, hogy két, vagy több populáció gyakorisági eloszlása mennyire hasonló egymáshoz. Ennek megállapítására