O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 7/1-2. (Budapest, 1965)

Bökönyi, S. ; Jánossy, D.: Szubfosszilis vadmadárleletek Magyarországon 85-100. o.

VERTEBRATA HUNGARICA MUSEI HISTORiCO - NATURALIS HUNGARICI Fasc. t-2. Tom. VII. 1965. Szubfosszilis vadmadárleletek Magyarországon Irta: Bökönyi Sándor ás Jánossy Dénes Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeum és Természettudc mányi Múzeum, Budapest  szubfosszilis faunák feldolgozásánál a madárcsontok bosszú ideig háttérbe szorultak. Ennek egyszerű oka az volt, hogy ezeket a faunákat háziállattörténettel foglalkozó mammolőgusok dolgozták fel, akik ornithológiai jártassággal nem rendelkezvén, a madárcsontokat egyszerűen „

Ave

s sp. indet." vagy „

Ave

s sp.dlv.

n megjelöléssel intézték el, s még jó eset volt, ha „tyuknagyságu madár" vagy „nagyobb gázlómadár "-szerű közelebbi utmutatást adtak. Persze még ha meg ie lett volna a feldolgozókban a törekvés a régészeti lelőhelyeken előkerült vad madárcsontok meghatározására, vagy meghatároztatására, akkor is nagy nehézségekkel kerültek volna szembe. Ezek onnan adódtak volna, hogy az európai madárfauna lényegesen több fajból áll, mint az emlősfauna s az egyes fajok közt gyakran igen apró osteológiai különbségek vannak, a madárcsontok meghatározása tehát csak teljes összehasonlító csontgyüjtemény segítségével lehetséges. Ilyen gyűjtemények pedig rendkívül ritkák, mindössze Európa néhány intézetében találhatók. . Emiatt van az, hogy mig a mai európai emlősfauna minden tagjának ismerjük szubfosszilis előfordulását, sőt nagyrészüknek a pleisztocén és a jelenkor közti fejlődéstörténetét is, a madárfauna kifejlődéséről nagyon keveset tudunk. Eltekintve azokból a feldolgozásoktól, melyekben egy-két madár-