O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Anghi, Cs.: Adatok egyes madár- és emlősfajoknak a környezeti hőmérsékletváltozással kapcsolatos hőmérséklet ingadozással 93-102. o.

A mutatkozó átlag különbßeg ás extrém variációs határok az V. táblázatban láthatók. V. Táblázat előtte aznapi utólagoe mérések madara k n á 1 23.5° /17,4°-26,9°/ 23,6° /17

t

4°-25.5°/ 23,7° /17,5°-25,8°/ D » 9,5° D = 8,9° D = 8,3° méri Ssek e m 1 ő s ö k n é 1 22,7° /21,7°-25,6°/ 22,3° /21,5°-25,5°/ 22,6° /21.,6°-25,7°/ D = 3,9° D » 4,0° D = 4,1° Amint látható az egyes, u.n. állandó testhőmérsókletü, fajoknál is bizonyos határok között a testhőmérséklet is változik a külső hőmérséklettel. A hőmérséklet-változás a madaraknál, tehát az emlősöknél alacsonyabb fejlettségi fokon lévő állatoknál, nagyobb mértékű /D = 5,6°/, mint az emlősöknél /D = 4,1°/. Madaraknál a testhőmérsékletkülönbözet minimuma és maximuma is nagyobb, mint emlősöknél. Vagyis testhőjük általában magasabb, ami élénkebb anyagcseréjük folytán érthető. A nőivarú emlősök is élénkebb anyagcseréjüek a himeknél, amit hőmérsékletkülönbségük értékelhetően jellemez /4,5° és 4,9°/. Ha a házi- és vadmadarak hőmérsékletkülönbségi adatait hasonlitjuk Össze, látjuk,hogy a háziaknál a különbség 5,4°, a vadaknál pedig 5,7 C°. Utóbbiak tehát élénkebb anyagcseré-