O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Anghi, Cs.: Adatok egyes madár- és emlősfajoknak a környezeti hőmérsékletváltozással kapcsolatos hőmérséklet ingadozással 93-102. o.

jüeknek látszanak, mint az előbbiek. A fent értékelt adatok 0 C° fölötti hőmérsékletre vonatkoznak, ü C° alatt - 6 C°-ig azt találtam, hogy a fajok és fajták egy részénél /9 esetben/ a hőmérséklet csökkenésével a testhőmérséklet emelkedett, más részénél /5 esetben/ csökkent. Bár nem szabályszerűen, de ugy látszik, mintha a levegő hőmérséklet-csökkenésével inkább emelkedne a testhőmérséklet, mintsem csökkenne. A csökkenés ós emelkedés mértékének összehasonlításából az tűnik ki, hogy az átlagos emelkedés 0,98 C°, mig az átlagos csökkenés 1,16 C°. Ez a rzobélyezerütlen testhőváltozás semmiféle következtetésre nem ad lehetőséget. Mindössze arra lehet gondolni, hogy mind a csökkenés, mind az emelkedés konstitutionelle eredetű. Ez a feltételezés azonban még további vizsgálatot igényel . A testhő és külső hő közötti különbséggel akarom jellemezni a mérés előtti, aznapi és utáni összefüggéseket. Emlősöknél a testhő az aznapi hőre reagál legjobban, mert a legkevesebb fokkülönbség ekkor van a testhő és a levegőhő között /22,3°/. Tehát sem a mérés előtt felvett levegőhő nincs hatással a másnapi testhőmérsékletre, sem a testhőmérséklet nem jelzi a következő napi hőmérsékletet. Madaraknál semmiféle jellemző különbság nem volt megállapítható a fenti szempontok szerint felvett adatokból. Lényegesebb eredményt láthatunk azonban az emlősök ós madarak testhőmérsékleti és a külső hőmérséklet közötti különbsége extrémértékei tekintetében. Amig u.i. az emlősöknél ez a különbség 3,9°-4,l°, addig a madaraknál 8,3°-9,5°.vagyis előbbinek duplája. Az emlősök és a madarak „állandó" testhőmérséklete és a külső hőmérséklet közötti különbség átlaga általában azonosnak mondható /22,3°-23,7°/, de az ingadozás - mint láttuk - a madaraknál nagyobb, mint az emlősöknél. Ez a tény pedig azt bizonyltja, hogy a vizsgálati