O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)
Bökönyi, S.: Egy hazai holocénkori rozsomák (Gulo gulo L.) előfordulásáról 227-236. o.
és HILZHEIMER /12. p. 219-221,/ sorra megcáfolta./ Az emiitett két csont egyáltalán nera ugy hat, mintha pleisztocénkoriak lennének, nem fosszilizáltak, könnyűek, szinük szürkésfehér, szinük és fajsúlyuk a barlangban talált háziállatcsontokéval /melyek tehát kétségtelenül holocénkoriak/ tökéletesen 4H~gegyezik. A rozsomák csontjai egyébként annyira jellegzetesek, hogy más állatokéval öasze nem téveezthetők. A borz / Mêles mêles L./ csontjaitél, melyekhez még a legjobban hasonlítanak, alakbeli eltéréseiken kivül óriási méreteikkel ütnek el. A kérdéses humerus diaphysisének legkisebb szélessége ugyanis 10,7 mm, distalis epiphysisónek szélessége pedig kb. 43 mm /proximalie epiphysiséről és az ulnáról erősen rágott voltuk miatt nem tudtunk méreteket felvenni/. Ezzel szemben a varból Lambrecht Kálmán-barlangból azármazó 34 szubfosszilis borzhumerus diaphysisének legkisebb szélessége 7,9 és 10,0 mm között ingadozik, átlagosan 8,9 mm. Ugyané humerusok distalis epiphyeisánek szélessége 28,5 ós 34,5 mm között van, átlaguk 30,8 mm. A rozsomák e bronzkor-koravaskori hazai előkerülése általában felveti a iégkorszaki állatok továbbélésének problémáját, mellyel nem ártana bővebben foglalkozni. A rozsomák ugyanis nem az egyetlen jégkorszakból visszamaradt emlős Magyarországon. KRETZOI éppen a közelmúltban mutatott ki a bajóti Jankovich-barlangból a jégkorszakot túlélő kisemlősöket / Ochotona , Cricetulus / /13. p. 16-21./, ezek azonban csak óppenhogy túlélték a pleisztocén végét, mig a Remete-barlang rozsomákja mélyen belenőtt a holocénba. Ennél az időszaknál tovább már csak bizonyos alacsonyabbrendü fajok éltek, egyesek a mai napig is. Ha ezt a problémát vizsgáljuk, hogy miért éppen a Culo , üchotona és Cricetulus tudta túlélni a jégkorszakot, arra a meggyőződésre kell jutnunk,hogy ezek az állatok fennmaradásukat minden valószinüség szerint kis testüknek és kisebbfoku specializáltságuknak köszönhették. Kis testük miatt a számukra szükséges táplálékot könnyebben meg tudták szerezni
