Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1955-02-02 / 2. szám

1955 február 2. 5-lJK OLDAL Verhovayak Lapja 1915. FEBRUÁR 11 (Folytatás a 4-ik oldalról) kezett a koreai háború és ez Sztálin részére vezetőszerepet biztosított Kelet-Ázsiában. Roosevelt és Churchill elfo­gadták Sztálin kemény feltéte­leit kínai szövetségesünk rová­sára és Chiang Kai-shek tudta és beleegyezése nélkül. A yaltai egyezményt kritizá­lok szerint az egyezmény lesúj­tó vád az akkori elnök háborús politikájával és diplomáciájá­val szemben. Úgy látják, hogy ez a rövidlátó politika segítet­te elő Kelet-Európa és Kina bekebelezését az orosz érdek­körbe. Yalta támogatói viszont azt vetik oda az egyezmény ellen­zőinek, hogy könnyű utólag okosnak lenni. Az akkori ame­rikai kormányzat azzal véde­kezik, hogy az egyezmény nem volna rossz, ha Oroszorság jó­hiszeműen járt volna el. Elfogulatlan bírálók szerint Amerika és Anglia küldöttei óriási nehézségekkel álltak szemben Yaltában. Egy csomó befejezett tény előtt állottak. Régi hibák ke­serű gyümölcsét kellett lenyel­niük, mert annak idején fel­adták az erkölcsi szemponto­kat és sutba dobták ünnepé­lyes ígéreteiket a kis nemzetek­kel szemben. Sztálin akkor már kezében tartotta keleti és délkeleti Európának nagy részét. Mint­hogy Churchill miniszterelnök már előzőleg megegyezett az angol érdekek elismerése fejé­ben, Rooseveltnek semmi ütő­kártya nem maradt a kezében. A szövetségeseknek sürgősen be kellett fejezni Keleten a há-Az embereket nem szabad testi nagyságuk szerint mér­nünk. A koponyában rejlő va­lami, az észnek mondott jó­szág csinál kis emberekből na­gyokat. Útbaigazításért, jóta­nácsért, azokhoz kell fordul­nunk. Most például a nagy Packard automobilgyár véle­ményét kell kérdeznünk ek­ként: — Mi indította a háromszáz millió dollárnál vagyonosabb PACKARD és STUDEBAKER automobil-gyárakat arra, hogy egyesüljenek? így szól a felelet: — Főleg az önköltségeknek szükséges lecsökkentése. Az eddigi gépezet helyett jófor­mán félerővel kell dolgoznunk és e'z kiadásainkat lényegesen kisebbíti. Eddig például két el­nököt, tiz alelnököt, könyve­lőt, eladó ügynököt fizettünk, mig most a munkát a fele is megteszi. Kiadásaink is lénye­gesen kisebbek lettek. Mások borút. Sztálin segíthette is őket ebben, de meg is vonhat­ta segítségét és igy nem lehe­tett sokat ellenkezni Yaltában. De ha el is ismerjük a ne­hézségeket, még mindig fenn­áll az, hogy Yalta általános jogftladást jelentett. Anglia és Amerika beleegyeztek abba, hogy Sztálin szabadon leigáz­­hassa a szabad nemzeteket. A demokrata országok bűntársak (ettek a demokrácia kiirtásá­ban. Koestler Arthur szerint Yal­tában is épugy, mint előbb Münchenben gyorsan akartak végezni a kellemetlen áldozat­tal, amely sehogy sem akart meghalni és ugyanakkor nem, akarták a támadót megsérteni. A yaltai dráma szereplői kö­zül sokan már meghaltak, igy Roosevelt elnök, Harry Hop­kins és ifi. Edward R. Stettini­­us volt külügyminiszter. Charles E. Bohlen, moszkvai nagykövet, ki jelentéktelen szerepet játszott Yaltában, vé­delmébe veszi az egyezményt. Hasonlóképen ítél Averill Har­­riman is, akit most választot­tak meg New York állam kor­mányzójává. ő, mint Amerika^ háborús nagykövete Moszkvá­ban, vezetőszerepet játszott a yaltai egyezmény tárgyalásai alatt. Van még egy harmadik sze­mély is, aki Yaltában, mint Roosevelt elnök egyik főtaná­csadója működött, Alger Hiss, aki Whittaker . Chamber's sze­rint tagja volt a washingtoni szovje't-kémszervezetnek.* De: Hiss, aki most szabadult a bör­tönből, inkább nem beszél. Be­szélni ezüst, hallgatni arany. “The Pittsburgh Press” is megtették ezt és mi sem maradhattunk hátra. Ennél közvetlenebbül, egy­szerűbben senki sein magya­rázhatta meg nekünk azt, hogy' miért szükséges a Rákó­czi és Verhovay egyesítése. Ér­demes honfitársunk Bodroghy András a maga egyszerű mód­ján, levelében igy panaszolja: — Unokám, a kis Palika, most érte el második életévét és valami csodálatos módon egyszerre két kerületi szervező, a Verhovay és a Rákóczi szer­vezői állítottak be este hoz­zám, hogy bevegyék az apró­ságot a tagok sorába. Mindkét szervező ur jó emberem és mert egyiket se akartam meg­bántani, némi habozás után azt mondtam, hogy a kölyköt már az apja biztosította az egyik nagy amerikai társulat­nál. De önmagámban kérdez­tem, hogy miért van szükség ott két emberre, ahol egy is elegendő. Miért kell két elnök és sok tisztviselő óda, ahol ke­vesebb is elvégzi a munkát? Ezt akarná a két intézmény egyesítése, de a tervhez némi magyarázat is szükséges. Az körülbelül ekként szól: — Kétségtelenül a két cso­port összhangzó szavazata kelL a dologhoz, de ez csak félig elegendő. Teljes hatalmú té­nyezők döntése kell ahhoz. Pennsylvania és Connecticut államok biztosítási ügyosztá­lyának hozzájárulása szüksé­ges. És azok igen alapos és szigorú emberek. Évente két­szer is végigvizsgálják a biz­tositó intézmények számada­tait, ügyvezetését és azokkal nem lehet tréfálni. Ha azt mondják, hogy ez vagy az nem jó, akkor azzal szemben nincs fellebbezés. így azután, ha a két biztositó hivatalos ügy­osztályának nemcsak nincs kifogása a két magyar intéz­mény egyesülése ellen, hanem azt jónak és szükségesnek tartják, akkor várható, hogy ahhoz a tagság is hozzájárul. Mint eddig, úgy természete­sen most is akadnak emberek, akikről azt mondjuk, hogy minden lében kanalak. Ezek még azt is mondják, hogy a nagy Petőfi Sándor jobb verse­ket is Írhatott volna, ha kemé­nyebbre köti a derekán a be­csület madzagát. Még csak meg sem ütközöm rajta, ha ezek a kát magyar biztositó intézmény egyesülését ellen­zik. De hát oda se nekik! Az ilyen beszéd nem hallatszik a mennyeknek országába. Mi kifogás lehetne az egye­sülés ellen? Akármennyire tö­röm a fejemet, amelyben pe­dig kevés gondolat van, nem tudom kitalálni. Úgy vagyunk mi a gondolat, kevéske számú ellenzőivel, mint Kohn Ábris járt az erős hentesmester tá­mogatásával. Mikor a falu nagy korcsmájában az átutazó kupec azzal fenyegette, hogy felpofozza, Ábris elrohant régi barátjához és segítségét kérte. A hentes becsukta a boltot és morogta: — Majd én ellátom annak az embernek a baját. A korcsmába érve reáripa­­kodott az ismeretlen emberre: — Maga azt Ígérte, hogy felpofozza az én barátomat? Szeretném én azt látni. A kupec a markába köpött - és alaposan nyakonvágta Áb­­íist a szóval: ■— Most már látja! Mérgesen kiabálta a hentes: — Meg ne próbálja ezt még egyszer jó ember. — Ne próbáljam meg? Ezzel már olyan csapást mért Ábris arcára, hogy le­esett a földre és onnan könyör­­gött hentes barátjához: — Jaj... jaj... ne támo­gass tovább, mert agyontámo­gatsz. Híveket, pártfogókat keres­nek ítt-ott az egyesülés ellen­zői. De a válasz az agyontámo­­gatáshoz hasonló. A józan amerikai magyar többség be­látta, hogy a két erő egybe­vetésére szükségünk van és azt semmi okoskodás, szőrszál­­hasogatás nem gátolhatja meg. A két egylet konvenciós gyűlése mindnyájunk javára fog dönteni. Nagyapó büszkesége Aranyos kis ifj. MICHAYI.IN JÁNOS önelégülten mosolyog' nagy­apjára, HELONDIVITCH (HILL) JÓZSEFRE, aki általánosan ismert kuglizónk a Verhovay mérkőzéseken. Itt ELAINE HILL, a népszerű ke­leti Verhovay kuglizó legifjabb uno­kája fáradtan néz az ördöngős ma­sinába, melynek fényképező g'ép a neve. Neki még fontosabb az alvás, mint a szép fénykép. HELONDIVITCH tagtársunk ak­kor mutatta ki igazi nagyapai érzel­meit és azt tettel is bizonyította, amikor felvétette unokáit az 52. fiók (New Brunswick, N. J.) tagjai so­rába. Azt akarja, hogy az unokák is folytassák a nagyszülők Verhovay hagyományait.---------'•-<*$ $ ^--------­Tanító: Ég nekem 6 gyer­tyám, kettőt elfuvok belőle, hány marad meg ? Jancsi: Kettő! Tanitó: Te kis lurkó, jól számítottad? hiszen kettőt fúj­tam el! Jancsi (büszkén) Hát csak az a kettő marad meg amit el­hívott tanitó ur, a többi elég! ----------------------­A 15-40 évesek között a bal­eset több halálesetet okoz mint bármilyen más betegség. Ha még nincs balesetbiztosítása—­­azt haladéktalanul vegye ki Egyesületünknél. NÁLUNK JÓVAL NAGYOBB EMBEREK Irta: AZ ÖREG MESEMONDÓ

Next

/
Thumbnails
Contents