Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-05 / 10. szám
1955. október 5-. 5-IK OLDAL Verhovayak Lapja A Verhovay Segély Egylet Igazgatóságának jelentése az 1955. szentember 12-én kezdődő XXIII. Nagygyűlés elé Tisztelt Konvenció, kedves Tagtársak! Négy esztendeje annak, hogy Egyesületünk legfőbb kormányzó testületé, a Konvenció legutolsó gyűlését tartotta és most ismét összejöttek, hogy számonkérjék, bírálják és mérlegeljék a reánk bízottak mikénti végrehajtását. Első szavunk a köszöntés szava: Isten hozta Önöket! Szeretettel üdvözöljük Mindannyiukat és tisztelettel kérjük, hogy alábbi jelentésünket figyelemmel hallgassák meg, igazságosan bírálják el és a részletek kellő megismerése után legjobb meggyőződésük szerint állapítsák meg, hogy miként teljesítettük mindazt, amivel négy esztendővel ezelőtt bíztak meg bennünket. Tárgysorozatunk legelső pontjaként a Verhovay és Rákóczi egyesülési szerződés szerepel és éppen ezért minden mást megelőzően, e jelentésünkben is ezzel a kérdéssel tartjuk szükségesnek elsősorban foglalkozni. 1953. május 30-án tartott gyűlésünkön nagyjelentőségű, következményeiben beláthatatlan fontosságú történelmi határozatot hoztunk, amikor megtettük az első lépést a Rákóczi Segélyző Egyesülettel való egyesülés megvalósítása érdekében. Elhatároztuk és kimondottuk, hogy az egyesülés ügyében felvesszük a tárgyalások fonalát, mert úgy tudjuk és érezzük, hogy ennek az évtizedek óta húzódó kérdésnek megoldása céljából minden rendelkezésünkre álló lehetőséget fel kell használnunk. A kinyújtott testvéri jobbot a Rákócziak Igazgatósága elfogadta, egy öttagú bizottságot nevezve ki, előbb az egyesülési lehetőségek megállapítására, később a részletek és megállapodások letárgyalására. A mi részünkről BENCZE JÁNOS központi elnök, MACKER GYULA alelnök, FALUSSY C. ALAJOS, TURNER JÓZSEF igazgatók (TURNER elhalálozása után LÁNG ISTVÁN igazgató) és RÉVÉSZ KÁLMÁN központi titkár kaptak megbízást a tárgyalások lefolytatására. A két testület egyesülési bizottsága 1953. október 1-én tartotta első gyűlését, melyet további hat tárgyalás követett. 1954. október 2-án. a Rákóczi Székház avatásával kapcsolatos gyűlésen teljes létszámmal vettünk részt, hogy ezzel is bizonyságát szolgáltassuk egyrészt készségünknek és jóakaratunknak, másrészt annak az igazságnak, hogy mindannyian átérezzük az egyesülés megvalósításának fontosságát. A bizottság az egyesüléssel kapcsolatos ezernyi részletkérdés letárgyalása után megállapodásait mindfg elénk terjesztette. Mi a bizottság megállapodásait, minden egyes jegyzőkönyvét, azután később a szerződés feltételeit jóváhagytuk és ennek az esztendőnek az elején jutottunk oda, hogy az egyesülést véglegesen megvalósíthassuk. Jóváhagytuk a bizottság megállapodását, hogy mindkét egyesület konvenciója egy napra, 1955. julius 11-ére hivassák össze, Philadelphia, Pa.ba, hogy végérvényesen eldöntse ezt a végtelenül nagyfontosságu kérdést. • Ez az elgondolásunk azonban nem vált valóra, mivel a Rákócziak nem kapták meg Connecticut állam Insurance Departmentjének engedélyét, hogy konvenciójukat junius 6-ról julius 11-ére tolják ki és ne Bridgeporton, de Philadelphiában tartsák meg. Rendkívüli gyűlést tartottunk, hogy a történtek után előállott lehetőségeket megtárgyaljuk s elhatároztuk, hogy Alanszabályunk előírásához tartjuk magunkat s konvenciónkat az előirt napra és helyre hívjuk össze. Ez lévén a helyzet, elhatároztuk és kimondottuk, hogy Alapszabályunk értelmében, az egyesülés ügyében leszavaztatjuk az 1951-es Nagygyűlésünk alkotó tagjait. Amint azt mindannyian tudjuk, a szavazás eredménye a következő volt: Az egyesülési szerződést és az azt kimondó határozatot 103 igen szavazattal, 6 szavazat ellenében elfogadták delegátusaink; nyolcán nem szavaztak, összesen tehát 117 szavazásra jogosult delegátus-testvérünk hatalmas többsége erősítette meg elhatározásával eddig megtett lépéseink helyességét. Rákóczi testvéreink 1955. junius 6-án kezdődött Nagygyűlésén a delegátusok 103 igen szavazattal, 19 nem szavazat ellenében szintén élfogadták az egyesülési szerződést. Ők is fényes bizonyitékát adták ezzel annak, hogy nagy többségük átérezte ennek a lépésnek történelmi és messze kiható jelentőségét. Azt hittük, hogy a történtek után most már csak a két állam biztosítási hatóságának jóváhagyása van hátra. Pennsylvania állam Insurance Departmentje azonban megkívánja, hogy az egyesülési szerződést, melyet ugyan a legutóbbi konvenciónk delegátusai már hatalmas többséggel elfogadtak, ez a Nagygyűlés is fogadja el és hagyja jóvá. Az utolsó két esztendő folyamán állandóan napirenden volt a Rákóczi- Verhovay egyesülésének kérdése. Az egyesülés előnyeit, a jövőre kiható lehetőségeit mindannyian ismerjük és csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha azokat itt, e jelentésünkben újból felsorolnánk. ÉpjJen ezért egészen röviden arra kérjük önöket, hogy ezt a tárgysorozatunk első pontjaként szereplő egyesülési szerződést tárgyalják meg és fogadják el. Tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy legjobb meggyőződésünk szerint az egyesülés mindkét testület tagságának javát fogja szolgálni. # >Jí i# Négy esztendővel ezelőtt, amikor legutoljára voltunk együtt, messze * Keleten még lángolt a háború. Testvéreink, fiaink vére folyt Koreában, A népek szabadsága és önrendelkezési joga mellett tett fogadalmunknak fegyverrel a kezünkben kellett eleget tennünk. Hazánk vezetőinek sikerült azonban a további vérontást megakadályozni és a várva-várt — reméljük, nein csak ideiglenes — Epékét megteremteni. Fájó tudat azonban számunkra az a tény, hogy a hidegháború tovább folyik és népek-nemzetek lábhoz tett fegyverrel, ugrásra készen néznek ma is egymással farkasszemet. Szülőhazánkban, Magyarországon tovább tart elnyomott testvéreink szenvedése és igy minden részvétünk, együttérzésünk azokkal van, akik annyi megpróbáltatáson keresztülesve ma is bizó hittel reménykednek abban, hogy elkövetkezik számukra is a nyugalmas, békés élet. Egyesületünk vezetősége sorában is aratott a kaszás halál az elmúlt négy esztendő során. Könyörtelenül kiragadta körünkből TURNER JÓZSEF igazgató-testvérünket 1955. január 11-én, mély sebet ütve azoknak a szivén, akik a megboldogultat tisztelték, becsülték és szerették. Hosszú évtizedekre visszamenő Verhovay munkásságának elismeréseként az 1943-as konvenciónk igazgatóvá választotta meg. Ezt a tisztséget teljes odaadással, hozzáértéssel és becsületes hűséggel látta el mindig, nemes szive utolsó dobbanásáig. A Munkás Betegsegélyző Szövetség csatlakozása folytán lett központi családunk tagjává b.e. HIRSCH LIPÓT testvérünk, aki mint Egyesületünk helyettes központi titkára, hűséges szorgalommal végezte a rábizottakat. 1955. május 21-én, nagy bánatunkra elköltözött az élők sorából. Kegyelettel emlékezünk meg id. DARAGÓ JÓZSEF volt központi elnökünk elhunytáról, aki 1953. május 11-én fejezte be földi pályafutását. A magyar közéletben vállalt vezető tevékenysége és Egyesületünk keretében végzett munkássága emlékezetes marad a magyarság itteni történetében. Az elmúlt nég^ esztendő folyamán fiók-tisztviselőink, munkatársaink sorából is számosán költöztek .el jobb hazába. Őszinte részvéttel emlékezünk meg Egyesületünk minden egyes halottjáról, mind felnőtt, mind gyermektagjainkról, akik az elmúlt négy esztendő alatt‘elhunytak. Igaz együttérzéssel osztjuk azok bánatát is, akik szeretteik halála folytán a legnagyobb veszteséget szenvedték el és az elköltözőitekben szeretett szüleiket, hitvesüket vagy gyermekeiket gyászolják. Feladatunkhoz híven, az amerikai magyar közéletből is mindig igyekeztünk kivenni a magunk részét. Az Amerikai Magyar Segélyakciót, mindaddig, amig annak szükségessége fennállott, tőlünk telhető módon támogattuk. FALUSSY C. ALAJOS igazgató tagtársunk képviselte Egyesületünket a Segélyakció vezetésében. Ennek az intézménynek karácsonyi bélyeg-akciójában, fennállásának egész tartama alatt résztvettünk. Jóleső tudat számunkra az, hogy fiókjaink, tagjaink mindenkor lelkes készséggel nyújtottak segédkezet és az elért eredmények lemérésénél kitűnt, hogy Egyesületünk, fiókjaink és tagjaink elől jártak jó szivük diktálta adományaikkal. Az amerikai magyarság zömét összefogó, életbevágóan szükséges Amerikai Magyar Szövetség munkájában is résztvettünk. Ennek a nemescélu és az amerikai magyarság egységét méltó módon képviselő intézménynek, igyekeztünk megadni minden lehető erkölcsi és anyagi támogatást. Legutolsó Nagygyűlésünk határozata értelmében, központi pénztárunkból évi ezer dolláros hozzájárulással támogattuk a Szövetséget. A vezetőségben BENCZE JÁNOS központi elnökünk képviselte Egyesületünket. <tegutolsó közgyűlésük SZABÓ JÁNOS központi számvevő testvérünket választotta meg a Szövetség pénztárosává. Ennek a megtisztelő bizalomnak ő azonban csak akkor tett eleget, amikor ehhez hozzájárulásunkat adtuk. Tisztelettel jelentjük, hogy TURNER JÓZSEF igazgató testvérünk elhalálozása után VASSY LÁS^Ó pótigazgatót hívtuk be az elhunyt helyének betöltésére. Egyesületünk kiváló jogtanácsosa, MÁTYÁSY J. ISTVÁN, nagy elfoglaltsága miatt, tisztségéről 1953. szeptember 30-i hatállyal lemondott. Egyhangú bizalmunk BANES B. GAY igazgató-társunkat tette meg utódjává. Az Igazgatóságban igy megüresedett tisztséget KŐRÖSY MIHÁLY pótigazgatóval töltöttük be. Jelentjük azt is, hogy Alapszabályunk értelmében elnökünket és jegyzőnket saját körünkből választottuk meg, még pedig az Igazgatóság elnökévé BENCZE JÁNOS központi elnököt, jegyzőnek PHILLIPS J. RICHARD igazgató-társunkat. Az elmúlt négy esztendő alatt mindketten hűséggel, odaadással és hozzáértéssel látták el a rájuk bízottakat. A mindjobban kiéleződő biztosítási verseny feltétlenül szükségessé tette számunkra, hogy a szervezés terén megfelelően intézkedjünk. A legutolsó konvenciónkat követő esztendő során be kellett látnunk, hogy tényleges és kézzelfogható eredményekre a tagszerzés terén csak akkor számíthatunk, ha minden fontosabb fiókunknál biztosítási téren szakképzett egyénekre bízzuk a fiók ügykezelését, akik' megfelelő mennyiségű uj üzlet szerzése mellett, tagjainknak is minden tekintetben elsőrangú kiszolgálást tudnak »nyújtani. Ilyen emberek felkutatása, kiképzése, beállítása és állandó s követicezetes továbbképzése föltétlenül szükségessé vált s ez megkövetelte, hogy a szervezési ügyek intézésével megbízott központi elnökünknek megfelelő segítséget nyújtsunk. Készségesen tettünk tehát eleget központi elnökünk kérésének és az 1953. évi márciusi gyűlésünk alkalmával rendszeresítettük a központi elnök szervezési titkárának állását. Hozzájárultunk ahhoz is, hogy erre a munkakörre központi elnökünk CHARLES ELEMÉR szervezési felügyelőnket választotta ki. CHARLES ELEMÉR uj hatáskörében minden tekintetben elsőrangú munkát végzett és a neki előlegezett, beléje helyezett bizalmunkat teljes mértékben kiérdemelte. Az 1951-ben tartott Nagygyűlésünk véglegesen határozott Egyesületünk nevének megváltoztatása kérdésében s amikor ezt kimondotta, bennünket bízott meg ennek a határozatnak a végrehajtásával. Tisztelettel jelentjük, hogy nem volt könnyű feladat számunkra a ránkbizottak teljesítése. Számos akadályt kellett ezen a téren leküzdenünk. Konvenciónk határozata szerint mi ugyan a kiválasztandó uj név ügyében az illetékes biztosítási hivatalok beleegyezését megszereztük, de azt levéU utján nagygyülési képviselőinkkel is le kellett szavaztatnunk. Hosszadalmas eljárások után jutottunk csak oda, hogy 1953. május 4-ével megkereshettük az 1951-es konvenciónk alkotó tagjait, hogy az Igazgatóság által kiválasztott uj nevet: WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET (William Penn Fraternal Association) jóváhagyják. A szavazás eredménye a következő volt: 65 igen, 42 nem, nyolcán nem szavaztak, három szavazatot érvényteleníteni kellett. A szavazás megtörténte után csupán azértj nem intézkedtünk azonnal a névváltoztatás tényleges életbeléptetése ügyében, mivel az időközben megindult egyesülési tárgyalások során a Rákócziak részéről arra kértek bennünket, hogy az uj név életbeléptetésével várjunk. Tisztelettel jelentjük, hogy minden szükséges törvényes lépést, megtettünk ebben az ügyben, a hivatalos eljárásokat illetékes helyen lefolytattuk és jelentésünk tárgyalása alkalmával uj nevünk életbelépése már befejezett tény. A mindig jobban érezhető biztosítási verseny parancsoló szükségének tettünk eleget, amikor időről-időre, amint azt a körülmények megkívánták, bizonyos újításokat és változtatásokat vezettünk be, hogy egyrészt tagszerzőink kezébe olyan lehetőségeket adjunk, amelyek segítségével munkájuk meg legyen könnyítve, másrészt ezekkel az újításokkal versenyképességünket is biztosítottuk, — tagjainkon és alkalmazottainkon is segítettünk. Az aláboiakban számolunk be ezekről az újításokról: a) 1952. julius 1-vel életbe léptettük az eddigi egységes díjszabású, 70 éves korban lejáró balesetbiztosítás helyett, a foglalkozási ágak szerint osztályozott, korok és biztosítások alapján megállapított, különböző rátájú, a tag 65 éves korában lejáró balesetbiztosításokat. Ennek részleteit angol nyelvű jelentésünkben közöljük. _ b) A biztosithatósági nyilatkozat (non medical) alapján Egyesületünk 1950 augusztusa óta, a 16-tól 35, később 40 éves korig, orvosi vizsgálat nélkül is bocsátott ki biztosításokat. 1950 augusztusa óta 1955. julius 31-ig \
