Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-07 / 7. szám
11-IK OLDAL 1954 juiius 7._______________________________ Verhovayak Lapja ÜNNEP UTÁNI HANGULATOK “Szép volt! Tiindéri volt!” hallani még most is a Verhovay-ünnep után minden tagtárstól, akiknek most szinte nehéz beleszokni a mulatság után a mindennapi munkaütembo. Ott igazán jól érezhette magát, legyen az akár férfi, akár nő, öreg vagy fiatal, mulatós vagy tartózkodó. Soha má'gyar öszsze.iövetelen ennyi vendég nem volt még együtt, amióta magyarok laknak ezen a tájon. És magyar nagy társas összejövetel nem lehetett a múltban, amely ehhez fogható lett volna. Ugyan mi lehetett az a varázsszer, ami jókedvet lopott mindenkinek szivébe és mosolygást az arcára ? Talán New Yorknak, .a világ leggazdagabb és minden képzeletet meghaladó városának a hatása volt ez? Vagy talán az óriási, fényes bálterem hatása volt ez a Commodore szállóban? A legjobban talán mégis az összesereglett magyarok színes képe tette ezt az estét olyan felejthetetlenné. A virágok minden szírében viruló fiatal lánykák divatos ruháikban könnyed lejtésekkel táncolták végig a termet nyalka udvariáik karján. Az idősebbek sem maradtak el az uj nemzedék mögött és jókedvben, önfeledtségben talán még a fiatalokat is felülmúlták. Táncra csalogatta még a hidegebbeket is Bartal Jenő kitűnő együttesben játszó , zenekara, amely máris nevet vívott ki magának New Yorkban és egyebütt. A hallgatók, a cimbalomjáték magyaros hangulatot keltett. Az ünnepi estebéd is erősen hozzájárult a hangulatkeltéshez, különösen mikor az elsötétített teremben színes buborékok játszottak a menynyezeten és a pincérek serege tálakon magasra tartva körülhordozta a nemzeti színekben megvilágított fagylaltot. A kuglizók széles jókedvét mutatta, hogy az ünnepi táncban a havrisburg-i kuglizók kékesszürke pörge kalapban járták a csárdást. A beszédek során kitűnt, hogy ez az összejövetel a vele kapcsolatos Macker-Vizi uj tagszerzésí mozgalom fényes sikerével, közel két millió értékű uj kötvény kibocsátására vezetett. Az ünnep mindenkinek kulön-külön és az egész Verhovav Egyesületnek örömet és sikert jelentett. A hangulatot betetőzte az a hir, hogy a két nagy magyar biztosítási egyesületnek, a Verhovaynak és a Rákóczinak, sikerült megegyezésre jutni, hogy egybeolvadva a két magyar egyesület egy erős egyletet alkosson. Az est illusztris vendége, Kállay Miklós, Magyarországnak a német megszállás előtti utolsó miniszterelnöke, mintha csak a régi “et fecerunt magnum áldomás”-ra emlé.keznék vissza, csodálattal mondotta, hogy soha sem hitte volna, hogy Amerikában ennyi magyar ember ily jó kedvben, barátságban tud mulatni, minden ellentétet félretéve. Álljunk csak meg egy percre Kállay kijelentésénél és tegyük hozzá: “fia ennyi magyar tud régi magyaros jókedvben összejönni itt Amerikában, békességben megférve, nem lehetne-e ezt a békességet máskorra is megteremtenünk, nemcsak mulatságainkon.” Ne felejtsük el a színes tovasurranó, elpattanó buborékok alatt, a jókedv pajzán játékai után az élet másik oldalát sem. A Verhovay Egyesület nemcsak testvérisógi egység, hanem üzleti vállalkozás is. Szinte láthatjuk a fintorgó arcokat, mikor mindjárt a színes mulatság képe mellé odatesszük ezt a prózai dolgot is. Szerintük elég volna a Macker-Vizi mozgalom közel 2 millió dollárját megemlíteni, aztán átsurranni ratja valami ragyogóbb tárgyra térve. Mi magyarok szeretünk szónokolni. Pedig vannak az életnek prózai oldalai is, amelyeknek a fontosságát nem szabad lebecsülni. Egy francia miniszterelnök a múlt században két szóban fejezte ki kormánya programmját: “Enrichissoz vous, Messieurs!” “Uraim, tessék meggazdagodni!” A gazdagság igazi megalapozói pedig nem a magas állambevctelek, hanem az egyének munkája és félretett, megtakarított pénze, melyet hasznothajtó vállalatokba fektettek be. Politikai elvekben alig találunk két embert, aki teljesen megegyezik, mig gazdasági téren mindenki egységesen nagyobb jólétre törekszik. Akármennyit szónokolunk is politikai hitvallásunkat hirdetve, egy csoport csak akkor lehet erős. ha anyagilag biztos alapokon áll. Vegyük csak például az uj demokrata német á'lamot. Ha a németektől akarunk tanulni, ne rossz tulajdonságaikat majmoljuk, hanem csodáljuk meg azt a törhetetlen bitet, kitartást és szorgalmat, amellyel a demokrata német kormány az összetört Németországot uj, gazdaságilag szilárd alapra fektette Amerika segítségével. Mi rólunk magyarokról ellenségeink azt hirdetik, hogy minden magyar ellensége a másik magyarnak, hogy minden magyar csak a saját maga politikai érvényesülését keresi, minden magyar csak a hatalomra tör és a munkát másokra hagyja. A magyaroktól nem kell tartani, szanaszét hullanak azok önmagáktól is. És mi ezt a vádat szó nélkül tűrjük, minket igazán minden könnyű szellő szerteszét fujhat? Nem. Aki ismeri a magyarság belső erejét, nem tarthatja ezt. Bennünket még Németország mostani szétszakitásánál is súlyosabban bontottak föl az első világháború végén és mégis tiz egynéhány év alatt gazdasági virágzást tudtunk teremteni még a kifosztott, csonka országban is, egészen a második világháború viharáig, amely mindent összedöntött. Most is fel kell tennünk a kérdést: “Szükségszerű végzete, predesztiuációja-e a magyarságnak, hogy pártokra szakadozva egymást marja ? Vagy lehet-e olyan közös alapot találni, ahol minden magyar felfogása egységes?” A nagysikerű newyorki Verhovay-ünnepély közel 2 millió dolláros eredménye és a testvéri kézfogás a Rákócziakkal megadja a feleletet. Ha politikai hitvallásokban, jövő csillogó délibábos reményeinkben ellentétek is vannak közöttünk, egy tekintetben nem lehet ellentét magyar és magyar közt: “Közös célunk a jövőben csak az lehet, hogy minél biztosabb anyagi alapot teremtsen mindenki magának. Mindegyikünk a maga komob és kitartó munkájával törjön előre.” A célban, az amerikai magyarok gyarapodásában mindnyájan egyetértünk. Igaz, hogy a régi amerikások szeretnek néha lenézéssel beszélni az újonnan jöttékről. Igaz az is, hogy az uj amerikások olykor éles hangon keinek ki azok ellen, akik nem az ő politikai hitvallásukat követik De más oldalról az is igaz, hogy a régi amerikások évek nehéz munkájával szereztek jólétet maguknak és családjuknak, akár mint gyári- vagy bányamunkások, akár mint műszaki ötletekben gazdag mérnökök, neves tudósok, orvosok, Írók vagy ügyvédek. De épugy igaz az is, hogy az uj amerikások hősiesen harcolnak, hogy anyagilag saját lábukra állhassanak, miután otthon mindenüket elvesztették. Különösen asszonyaik — olyan nők, akik soha nehéz munkához nem voltak szokva — meddő panaszkodás helyett hajlandók a legnehezebb munkát is elvégezni és a jövő anyagi bősége máris kezd muta tkozni nálufe. Régi és uj amerikások célja közös munkával egymást kölcsönösen megbecsülve szilárd anyagi jólétet teremteni minden magyar számára. A Verhovay közel 2 millió uj dollárja minden magyar amerikai cso-A győzelmi vacsorán egyesületünk | nevében Bencze János központi elnökünk köszönti országos ünnepségünk közönségét. Dr. Kovács Andor alelnökünk, az Országos Végrehajtó Bizottság kiváló elnöke, boldog örömmel köszönti a new yerki ünnepségre egybesereglett hatalmas tömeget. Esztendők óta fáradhatatlan tevékenységgel irányítja Dr. Kovács a versenyek minden részletét s azok sikeréért minden elismerés megilleti alelnökünket. Gratulálunk! Szabó János központi számvevőnk, az Országos Végrehajtó Bizottság fáradtságot nem ismerő, kiváló adminisztrátora: szívből fakadt köszönetét tolmácsolja a győzelmi vacsora alkalmából tagjainknak, vendégeinknek akiknek érdeme, hogy az idei ünnepségünk 68 esztendős fennállásunk alatt a legnagyobb és legszebb sikerűnek könyvelhető el. Révész Kálmán kpi titkár boldog örömmel jelenti z győzelmi vacsora közönségének, hogy a Macker-Vizi tagszerzési kampány során derék munkatársaink közel kétmillió dollárnyi uj biztosítást Írtak. ________________c j £ fc-'------------------------------TÓTHFALUSI MIHÁLY UJ KERÜLETI SZERVEZŐNK A 130. fiók, East Chicago, Indiana, .melyhez három más fiókunk is csatlakozott, uj vezetés alá került. TÓTHFALUSI MIHÁLY tagtársunk személyében. TÓTHFALUSI kerületi szervező Magyarországon született, 1937-ben került az Egyesült Á lamok földjére és Indiana Harbor, Indiana-ban dolgozott az Inland Steel Company-né! mindaddig, amig be nem vonult az amerikai hadseregbe, (első gyalogiczred), amelynek kötelékében négyévet töltött el. 1943-tól 1947-ig. Hazatérése után szén- és építőanyaggal való kereskedéssel tett kísérletet és vállalatát Hammond, Indianaban sikerült is jól jövedelmező, jól megalapozott üzletté fejleszteni. Szeretettel üdvözöljük uj kerületi szervezőnket ügykezelői minőségéiben és azt hisszük, joggal a legszebb reményeket fűzhetjük működéséhez, amelyet igen szép eredménnyel kezdett meg. po7’t közös eredménye, akár a Gotterhalte elleni tiltakozás, akár a Horst Wessel, akár a kommunista Internacionálé gyűlölete hozta ki Amerikába. A meggazdagodás nem függ felekezeti vagy egyébb ellentétektől sem. A jólét nem ismer ellentéteket. Ha nekünk is van, nem irigyeljük a másét sem, csak a nincstelen gyűlölködik. Bármily nehéz is felejteni az óhazában elszenvedett méltatlanságokat, akármely részről estek is meg, a múltakon rágódás meddő, semmi mást nem hoz, csak újabb gyűlöleteket, még további szétzüllést. Ne felejtsük el a jólét másik oldalát se. Ha mi magyarok jólétben élünk itt Amerikában, otthon maradt szerencsétlen üldözött, nyomorgó magyar testvéreinknek egyedüli támasza, reményei vagyunk az elnyomatás, a szenvedések idejében. Minél jobb módot tudunk teremteni magunknak itt Amerikában, annál többet segíthetünk pusztuló, sorvadó, szenvedő otthoni testvéreinken. Mondja valaki, hogy az anyagi szempont itt csúf materialista felfogást jelent. A pénznek, a jólétnek, a gazdagságnak vannak erkölcsi, sőt érzelmi oldalai is Ha tehát nem tudunk megegyezni politikai felfogásban, kössünk legalább egy időre fegyverszünetet és ha bejutunk a biztos révbe, még mindig marad ideje veszekedni, perlekedni, ha valakinek az a természete. A széthullással fenyegetett magyarság összetöm öritésében nagy szerepet kell játszani az anyagi jólétnek és ez adja meg az igazi értelmét a tervezett Yerhovay-Rákóczi közös anyagi haladásának is a jövőben. A sok romboló aesarkodás helyett úgy a Rákóczi mint a Verhovay lárma nélkül dolgozik és szép frázisok helyett csengő arannyal szolgálja az amerikai magyarság anyagi jólétét.
