Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-07 / 7. szám
' 12-IK OLDAL 1954 julius 7.- Verhovayak Lapja A testvérsegiíés tüzoszlop az éjszakában... Nemrég kezembe akadt az 1939. márciusi Verhovayak Lapja, mely megemlékszik a párisi Eiffel torony ötvenéves évfordulójáról. Ez valamikor a ■világ hét technikai csodáinak egyike volt és megérdemelte az ünneplést. K megemlékezés természetesen annak dukál elsősorban, aki kieszelte és felépítette Páris jellegzetes “landmark”-ját, az emlékezés kegyeletes kötelesség. Emlékezzünk régiekről... Hacsak vagy harminc évvel megyünk vissza múltba, mennyi szép emléket tudunk felidézni Egyesületünk tagjairól, oly szépek ezek az emlékek, hogy akár regénybe is beillenének. A felebaráti szeretet megható példáiról hallottunk Omahában. Egv kórházi látogatásom alkalmával hallottam, hogy egy elhagyatott idős magyarhoz minden kedden és pénteken jön látogató, pedig se rokona, se barátja. Látogatója vele egy házban lakik. Mindig hoz valamit, friss gyümölcsöt, otthon készült süteményt. Mikor kifelé mentünk a folyosón, nem tudtam megállni, hogy meg ne szólítsam. De tudni akartam, miért látogatja az öreget, aki nem hozzátartozója. Elmosolyodott. “Hát míg egészséges volt, nem sokat törődtem vele. Tudtam, hogy elég jó helyzetben volt, néha a lakógyűléseken találkoztunk. Mikor hat hónappal ezelőtt meghalt a felesége, részvétemet fejeztem ki. Ennyi volt az egész. Aztán elesett a lépcsőn, eltörött a csipőcsontja, kórházba került. Akkor eszembe jutott, milyen rossz lehet heteken keresztül feküdni anélkül, hogy valaki meglátogatná. Gondoltam, néha benézek hozzá munka után. Nem nagy kerülő. Annyit megér, hogy az ember bajbajutott felebarátjának egy kis örömöt okozzon. Az öregem most már mindig vár rám, fél ötkor kezdi nézni az ajtót”. Hát nem igazi magyaros szeretet ez? Hallottam egy rég elhunyt tagtársamról is, aki sohasem hitt abban, hogy azért, mert valamely egylethez tartozik valaki, a tagtársak közül elmenjen néhány a temetésére. Csakugyan előfordult, hogy egy tagtársunkat, aki sohasem járt gyűlésre, a temetkező vállalat emberei, vagyis idegenek kisérték utolsó útjára. De a tagtársak sehogyse helyeselték ezt és egy másik temetésnél nemcsak a temetkezőnél gyűltek ősszé, hanem a templomba is alig fért be a nép. A legközelebbi gyűlésen aztán megállapították a tagtársak, hogy hasznos és szükséges a fiókgyülésekre eljárni, hogy jobban ismerjék, szeressék egymást s legyen, aki kikisérje őket utolsó útjukra. Kedves történet az is, amikor egy tagtársunk kijelentette, hogy ő bizony szívesen jár el a gyűlésre, minden hónapban, majd hozzátette tréfásan, hogy a felesége örül távollétének, de főleg nagyon örül, ha valami jó újságot visz neki haza. Sok megható példája van az Egyesületünkhöz való ragaszkodásnak. Ez év elején voltam egy öreg tagtársam lakásán. Kevés beszélgetés után azt mondta, mutat nekem valamit, amit nem adna fel semmiesetre sem. Buffaloból jött Omahába, buffaloi fiókunknak már több évig tagja volt, mielőtt a 278. fiókhoz csatlakozott. Két szép jelvényt hozott magával, amelyeket Buffaloban használtak ünnepélyeken és temetésnél. TERINGER JÓZSEF, derék öreg tagtársunk emlékeztetett arra, hogy ide s tova negyvenedik évfordulója lesz a 278. fiók megalapításának. Jóleső tudat, hogy vannak, akik számon tartják az évfordulókat, amelyeket bizony illik megünnepelni. Fiatal elnökünknek nagy örömöt nyújtana, ha tagtársaink minél számosabban járnának el a gyűlésekre. Fiatal és öreg, régi alapitó vagy uj tagjainkat egyaránt szívesen látjuk a hónap második vasárnapján. Hozzák el a havidijukat és lelkiismeretes magyaros érzéssel érdeklődjenek a fiók élete, fontos eseményei iránt. Tagtársi tisztelettel KUTI GÁSPÁR a 278. fiók ügykezelője. GYÁSZJELENTÉS 1954 ÁPRILIS HAVÁRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szívvel lenti az alant megnevezett tagok elhunytát: je-Fiók A tag neve Kora Fiók A tag neve Kora 14Kovács Gusztáv 56 98 Berkes Antalne 71 14Phan Mrs. Michael A. 52 108 Barfai Janos 75 14Torda Ferencz 82 108 Potomai Jan. 72 14Rist Ferencz 72 132 Boka John 72 15Riczko András 70 137 Bednyak György 80 15Smith Victor Theo. 52 174 Judovitz Harry 72 17Slamjar John 67 187 Der Janos 61 36Császár Paine 66 227 Korcsmarik Ferencz 75 36Dull Stephen 75.229 Horvath Mrs. Gabor 70 36Horvath Sándor 82 249 Landek John 59 36Matyi István 69 275 Sas Lajos 73 45Baer George P. 78 278 Belyus András — 48Császár Elek 72 352 Csipkar Mrs. Frank 41 49Lorincz Ignác 74 399 Usztics Mrs. George 61 50Majkowski Henry 42 430 Tusai Michael 57 50Kish Mrs. Ignacz 66 443 Császár Julia 65 50Székely József 69 517 Udvari John 40 52Puskas Sándor 73 559 Csíki Lajos 67 59Toth Mrs. Stephen 35 569 Demjen Stephen 70 89Kubancsek Antalne 83 576 Dorner Mrs. Ignacz 81 LEGYEN ÁLMUK CSENDES! ! Vizi Lajos igazgatónknak, Kolozsváry Kálmán igazgató társa átnyújtja Egyesületünk ajándékát, egy arany karkötőórát. A new yorki országos ünnepséggel kapcsolatban, két veterán igazgatónk tiszteletére rendeztük meg a “Macker-Vízi” tagszerzési kampányt. A győzelmi vacsoránk keretében folyt le Vizi Lajos igazgatónk ünneplése. 1954. MÁJUS HÓ 30. 1954. május hó 30, kimagasló történelmi nap az amerikai magyarság életében. Nagyon sokat beszéltek és Írtak az utolsó 25—30 évben a magyar egységről. Sajnos csak írtak és beszéltek, de nagyon keveset tettek. Az amerikai magyar egység szép, de megvalósíthatatlan álom. Sajnos az átkozott magyarországi régi, korhadt politikai rendszernek az amerikai magyarság körébe való átültetése és ennek terjesztése az az átok, ami a magyart a magyar ellenségévé tette. Ezért több lelkiismeretlen amerikai magyar vezető a felelős. A.mikor mi amerikai polgárok lettünk, esküt tettünk és megtagadtunk minden politikai közösséget a régi magyarországi bűnös kegyetlen rendszeriéi. Az amerikai magyar EGYSÉG megteremtésére erős erkölcsi alap szükséges. Sajnos ezt az erős alapot nem keresték. Május hó 30.-án, New York városában letették az erős erkölcsi alapot az igaz tartós magyar egység felépítésére. Az emberi jellem egyik legszebbike: a kölcsönös támogatás és jótékonyság az alap az AMERIKAI MAGYAR EGYSÉGRE. A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET ÉS A BRIDGEPORTI RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYLET tisztviselői és igazgatói aláírtak egy becsületes kölcsönös szerződést a két nagy országos magyar intézmény egyesítésére. Ez kimagasló magyar történelmi esemény. Megvalósulhat és meg kell valósulni az első SZÁZEZER TAGOT SZÁMLÁLÓ AMERIKAI MAGYAR ÉLETBIZTOSÍTÓNAK. ERRE NEMCSAK A KÉT INTÉZMÉNY TAGJAI LEHETNEK BÜSZKÉK, HANEM MINDEN AMERIKAI MAGYAR IS. Előnyei felmérhetetlenek. Mindkét intézmény tiszvtiselői, igazgatói és tagsága megerősödött jogaiban és előnyeiben. Le a kalappal a két intézmény központi tisztviselői és igazgatói előtt és mindazon egyének előtt, akik bármily mértékben is szerény részesei voltak ennek a nemes emberbaráti munkának. A legnagyobb elismerés és dicséret illeti meg az önzetlen, fáradhatatlan, kitartó munkásokat. Számos tisztviselője és igazgatója a két intézménynek több mint negyedszázadon keresztül bírták a tagság őszinte bizalmát és elismerését. Ezért lettek konvencióról-konvencióra folytatólagosan megválasztva. Az egyesítést mindkét intézmény központi tisztviselői és igazgatói jónak, parancsolólag igazságosnak találták a szerződést mindkét részről: akkor mi szerény tagok, akik eddig megbíztunk a tisztviselőkben, most is SZÁZ SZÁZALÉKIG megbízunk a két intézménynek a szerződést aláíró tisztviselőiben. Az egyesítés után újraéled az amerikai magyarság. Megerősödve, megszabadulva a dupla munkától és kiadásoktól, sokkal többet áldozhat magyar kulturális tevékenységre és főképen a fiatalságra. Mert ez a legfőbb feladat, megtartani, megszervezni és hasznos munkásokká tenni a fiatalságot. A jó szó az az öltés, ami a barátságot összetartja. Használjuk minél többször és minél többet. Maradtam őszinte tisztelettel a tagságnak szívből jövő őszinte köszönetével a két intézmény tisztviselőinek, igazgatóinak. i FRANK FÖLDI.
