Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-03 / 2. szám
1954 február 3. 11-IK OLDAL Verhovayak Lapja HARC A POLIO ELLEN A modern emberiségnek egyik átka a polio, amely évenkint több mint 50,000 áldozatot szed csak Amerikában. A hadjáratot az emberi egészség e nagy ellensége ellen époly tervszerűen kell vezetni. mint egy igazi háborút. A hozzá nem értő szegény poliós beteg haragszik a doktorokra, hogy miért nem tudtak eddig semmi hatásos szert kitalálni ellene. Az orvosok annyit olvasnak és tanulnak, miért nem gondolták ki eddig, hogy mivel gyógyítsák a poliót. A szerencsétlen apa, akinek gyermeke a legvirágzóbb egészség után egyszerre megbénul, úgy képzeli, hogy az orvos egyszerűen leül az Íróasztala mellé, gondolkodik egy keveset és máris készen ugrik ki a mentő gondolat az agyából. Hát bizony ilyen egyszerűen mégse megy a dolog. Nézzük csak közelebbről, hogy folyik le az a hadjárat, amit az orvosok kutatásnak neveznek. A polio elleni hadjárat főhadiszállása egy pittsburghi orvosi laboratóriumban van. Egy nagy pittsburghi kórház tisztán arra van berendezve, hogy végre megtaláljuk á polio elleni orvoßszert. A kórházat egy neWyorki születésű orvos, Dr. Jonas E. Salk vezeti. A hadvezér nem valami marcona ember, elég sovány, középtermetű, keretes szemüveget hord, fekete haja elül gyérülni kezd. Csak magas homloka és fürkésző szemei árulják el, hogy érthet a tudományához. 39 éves jávakorabeli ember. A kórház kísérleti osztálya egész más, mint ahogy elképzeljük. Az asztalok a szobákban és termekben tele nagy négyszögletes üvegedényekkel, mindegyik valami folyadékkal megtöltve. Azt hihetnék továbbá, hogy az intézet csupa poliobetegekkel van tele. Szemünk szájunk eláll, ha látjuk, hogy a szobák tele majmokkal és egerekkel kis ketrecekben. Mert bizony az orvosságot ezeken az állatokon kell kipróbálni, mielőtt gyerekeken próbálnék meg. A vezető dr. Salk szóbája köröskörül orvosi könyvekkel van kibélelve, az asztala teli Írásokkal. Maga a vezető vagy a termeket járja felülvizsgálni hadsegédeinek, fiatal orvosoknak, a munkáját és kiadni nekik a napi parancsokat. Azután órákig a szobájában kell ülnie, olvasni a jelentéseket, amelyeket a kórházból kap, olvasni azokat a .szakkönyveket is, amiket a poliorol az egész világon Írnak. Furcsa berendezés ugy-e? Nem látni egy fia ellenséget se, csak az orvosi hadat látjuk hosszú fehér köntösökben szaladgálni a főorvos vagy a beoltott állatok körül. Hogy fognak ezek a fehérköntösü emberek csatázni a láthatatlan ellenséggel? Ezt csak úgy érthetjük meg, ha tisztában vagyunk azzal, hogy miben áll a polio betegség. A polio uj betegség, az első polio megbetegedés a Green Mountains hegységben, Vermontban fordult elő. Azóta folyton folyik a harc ellene, de még nem sikerült kiirtani. Főleg olya nokat támad meg, akik jómódúak és mindenük megvan. 5—6 évvel ezelőtt még alig tudtak az orvosok többet, mint a poliós gyermek szülei. A betegség teljesen gyógyíthatatlan volt. 14 éves kutatás után csak annyit tudunk bizonyosan, hogy a betegséget, mint más ragályos bajokat is egy igen apró állat vagy növény okozza, amit mikrobának hívnak az orvosok. Ez a mikroba olyan kicsiny, hogy még az orvosi egyszerű vizsgálócsöveken se nagyítható meg akkorára, hogy láthassuk. Ha egy ily apró mikroba egy egészséges gyermek testébe kerül és ott kellő talajra talál, hihetetlen szaporasággal pár perc alatt millióknál nagyobb számban szaporodik el, mig ha egy ellenálló testbe jut, hamarosan elpusztul. A szaporodás úgy történik, hogy a mikroba kettéhasad, két mikroba lesz belőle, de a szakadás oly gyorsan megy végbe, hogy pár óra alatt egészen elönti azt a helyet a testben, ahol megfészkelte magát. A polio mikrobája legtöbbször az agyvelőben vagy a hátgerincben fejlődik ki és ott pusztítja el a velőt, úgyhogy a szegény beteg megbénul. Az első tudós, aki kimutatta a mikroszkóppal, hogy a ragályos betegségeket mikrobák okozzák, Pasteur volt. Ő maga oltóanyagával meggyógyitotta az addig gyógyíthatatlan víziszonyt amelyet a veszett kutya marásától kapott az ember. Ma már a betegség nagy részét úgy gyógyítjuk, hogy a betegség mikrobáját védőoltássokkal megöljük. így gyógyították oltószerrel pár óra alatt a torokgyíkot is, amely azelőtt pár óra alatt megölte a beteg gyermeket. Azt a szert, amellyel a beteget beoltják, szérumnak nevezik. Ezt a szérumot úgy állítják elő, hogy valamilyen beteg állat megfertőzött részéből bonckéssel egy apró darab beteg szövetet levágnak, azt húslevesbe vagy zselatinba teszik bele és ezen a húslevesen mikrobákat tenyésztenek ki. A közmondás azt mondja, hogy az ördög csak ott mehet ki, ahol bejött. A betegségeket is, amiket a mikroba okoz, csak úgy lehet gyógyítani, hogy gyengébb mikrobákat tenyésztünk ki, azokat a beteg testébe beoltjuk. Ez a szérum izgatja a szervezetet, hogy harcoljon a mikroba ellen. A szervezetünk nagyon tanulékony. Ha egyszer kisebbfoku fertőzésnél megtanulta, hogy hogyan kell a mikroba ellen harcolni, később, ha ilyen mikroba kerül bele, maga is elbánik azzal. Ezek után nagyon egyszerűnek látszik a további teendő. Mikrobákat kell termelni, szérumot csinálni és azt a testbe beoltani, hogy ezentúl minden mikrobát meg tudjon ölni a szervezet, ami beléje kerül. A polio époly ragadós betegség, mint a torokgyík vagy a kolera, vagy a sárgaláz: szérummal kell az embereket beoltani és akkor ellenállók lesznek a mikrobák ellen. A szérumnak elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy az egészséges gyermekbe oltva kisebbfajta fertőzést okozzon, ami a szervezetet a méreghez szoktatja. De ne legyen a fertőzés túlságosan erős, mert akkor az egészséges gyermek megbetegszik A himlőoltás például elég erős arra, hogy megfoganjon, de nem elég erős arra. hogy az egészséges beoltottat himlőssé tegye A polióval is igy kell elbánni. így érthetjük meg, hogy az intézet tele majmokkal, amelyeken ki lehet próbálni, hogy a kész polio szérum nem tulerős-e és nem pusztul-e bele a beoltott. Amig sikerül alkalmas szérumot kitermelni, a beoltott egerek és majmok közül igen sok elpusztul. Bűn volna egészséges gyermekeken kipróbálni a szérumot. A majmokon ki lehet tanulmányozni, hogy kell a kellő erősségű szérumot kitenyészteni. A baj azonban az, hogy a polionak nem egy, hanem többféle mikrobája van. Négy különböző intézetben háromféle polio mikrobát találtak és most már mindegyikkel külön kellett kísérletezni. A kísérletek céljaira 3 év alatt egy millió háromszázezer dollárt gyűjtöttek be és a harc teljes erővel megindult. Salk doktornak sikerült kétféle szérumot kitenyészteni. Az egyik szérum megölt mikrobák vízben, a másik egy húslevesben kitermelt petróleummal erősített szérum. Azt hisszük, hogy ezzel vége a harcnak? Még csak most kezdődik igazában, mert a polio makacs betegség, nem egykönnyen engedi leteperni magát. Ha az első kísérletek után a szérum alkalmasnak látszik, máskép hat az egyik beoltott gyermeknél, másképen a másiknál. Jól tudjuk, hogy a himlőoltásnál is az egyik gyereknél nem fogan meg az oltás, a másiknál alig látható egy kis piros folt az oltás helyén. Némelyik egész nagy sebet fejleszt, amely nehezen varosodik, különösen, ha a gyerek lekaparja.- És vannak sajnos olyan esetek, ha ritkán is, ahol a beoltott igazán megbetegszik. Meg kell találni, hogy milyen erősre kell a szérumot készíteni és pedig előbb majmokon, és csak azután embereken. Ezt csak hosszú kísérletekkel lehet megtalálni. Az orvos felelős azért, hogy a kísérletezések alatt ne történjenek halálesetek vagy súlyos poliomegbetegedések. A nagy harc megindult. Az egész országban 200 county-ban félmillió második osztályos gyereket oltanak be szérummal három külön oltással mindegyiket egy hónapon belül. Az 1954.-i oltások eredményét összehasonlítják a tavalyi és a jövő évi oltások eredményével. Akkor fog kitűnni, hogy viselkedik az ellenség. Ez a kísérletezés hosszú, nehéz és felelősségteljes. Közben pedig a polio áldozatai szinte verik a kapukat, hogy “mi lesz már a szérummal? Mit használ nekem, ha két év múlva gyógyítani tudjátok a poliót, most meg megbénulok és nincs, aki segítsen”. Mig az orvosok kísérleteznek, a polio évről-évre szedi áldozatait mind nagyobb számban és fittyet hány az orvosoknak. A kísérletező orvosoknak hallgatni kell a sok kérését, panaszt és összeszoritott ajakkal kell visszautasítani a türelmetlenkedőket. Pedig, amig alaposan ki nem ismerjük a szérum hatását az ország minden részében, nem szabad megkockáztatni, hogy elhamarkodva, kellő tanulmányozás nélkül a szérum maga is terjessze a poliot. Meg kell találni, hogy. a különféle erősségű kipróbált szérumok közül melyik a legjobb a legtöbb embernek. Hogy a harc még nehezebb legyen, maguk az emberek is megnehezítik a kutató orvos munkáját. Az ország minden részéből jönnek orvosok, akik valami újat akarnak hallani a kísérletek sikeréről. Jönnek kétségbeesett apák és anyák, akik sírva könyörögnek az orvosnál, hogy gyógyítsa meg poliosujtotta gyermeküket. Jönnek újságírók, akik szenzációs cikkeket akarnak írni, a szérumot mint csodaszert feldicsérni, amikor még az orvos sem tudhatja, hogyan fog hatni a szérum. Aztán jönnek a reklámozók is. így egy baby szappant a gyáros azzal akart hirdetni, hogy dr. Salk polio szérumáról nevezhessen el. Hajlandó volt nagy összegeket is fizetni. De dr. Salk, akinek három kis fia van, nem megközelíthető. Ő komolyan a szérum sikeréért küzd. Munkáját szereti és a kutatásokat lelkesen folytatja. Igyekszik minél gyorsabban megtalálni a gyógyitó szérumot, de azért nem hajlandó elhamarkodni se semmit, mielőtt a szükséges számú jelentés nincsen meg. A kellő óvatossággal folytatja a harcot. Reméljük, hogy az ő és munkatársainak nehéz munkája, amely az eddigi adatok alapján eredményekkel kecsegtet, minél hamarább a polio leküzdésére fog vezetni.
