Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-03 / 2. szám
12-IK OLDAL 1954 február 3. Verhovayak Lapja New York alsó része régen és most Az orszá" minden részében nagyban folyik a készülődés Egyesületünk New Yorkban tartandó nagyszabású eseményeire. Amint azt mindenki tudja, május 29.-én és 30.-án, a Decoration Day week endjén, New' Yorkban tartjuk meg Tizenegyedik Orj szagos Kuglizó Mérkőzésünket és a Verhovay Testvériségi Napokat. Időszerűnek tartjuk tehát, hog\ az alábbiakban azokat, akik New Yorkot még nem ismerik, addig is, amig e nagy élmény közvetlen részesei lesznek, Kissé megismertessük a világ leghatalmasabb városának egy-két jellegzetes érdekességével. Az uj nemzedék nem igen ismeri New Yorkot, hacsak nem a közelben lakik. De akik az óhazából vándoroltak be Amerikába, majdnem valamennyien New Yorkban szálltak partra. Sovan ott kezdték amerikai életüket is és csak később származtak el onnan. Azok, akik New Yorkban töltötték amerikai életük első napjait vagy hónapjait, ha most annyi év után újra elmennek oda, egészen más várost találnak ott A nagy öböl, amelyen át New Yorkhoz közeledünk, ahonnan valamikor réges-régen az első képet kaptuk Amerikáról, most is olyan, mint régen volt. Amint a hajó közeledik Manhattan alsó csúcsa felé, messziről feltűnik a Szabadság óriási szobra. Biztosan közelebbről is megnéztük a szobrot, felmásztunk a fejébe és leültünk az orrába, kikandikáltunk a szemei alól De mindjárt a Szabadság-szobor mellett ott van Ellis Island is, amely sziget nem sok ió emléket hagyott a bevándorló magyarokban, különösen azokban, akik az első háború óta vándoroltak ki. A város felhőkarcolói lassan kibontakoznak a reggeli párából, éles körrajzuk belevágódik az ég kékjébe. Amint a nap szétontja sugarait a viz tükrén, felvillan előttünk a gazdag, hatalmas, folyton átalakuló, rohanó életű Babylon vagy álomváros, kinek hogy tetszik. Régen a bevándorlók Manhattan alsó csúcsánál a Battery Parkban szálltak partra. Itt fogadták nagy ünnepségek között Kossuth Lajost is, mint az egykorú kép mutatja. Itt állottak a régi holland uralom óta az akkor még kis városkát védő ágyuk. Mennyi magyar érezte magát árvának, amint itt kitették az Ellis Island hajójáról és elámulva botorkált a nagy háztornyok között. Ha valahogy meg tudta értetni magát, elküldték a régi osztrák-magyar főkonzulá tusra. Ott aztán talált olyan tisztviselőt is, aki tudott magyarul és akinek elsírhatta bánatát. Ha mást nem tudtak neki adni, elküldték a szegény bevándorlót, aki ép válság idején került ide, a Hungarian Home menhelyre, a főkonzulátus közelében egy mellékutcában. Ott adtak neki reggelire kávét és paprikás szalonnát, kevés vacsorát, és fekhelyet a többi ember között. Nagyon vegyes társaság került itt össze, munkakerülő csavargók, Európából megszököttek, lement katonatisztek, tehetetlen vidékiek, akik rémülve látták a lélekzetet megölő nagy furcsa háztömböket és a hangos siető emberekkel tele várost. A felhőkarcolók Iá bábái a sétáló a szir negyedbe jutott, ahol arab, görög, örmény felirásu boltokban árulták a kelet olcsó áruit. Az éttermekben furcsa ákom-bákom betűk, belülről a juhfaggyu szaga áradt. A negyed a második világháború után leégett és ma nyoma sincs a felhőkarcolók közt. Ha a Manhattan sziget nyugati partján megyünk felfelé a Hudson parton, látjuk a kompokat new-jerseyi utasaikkal és a kompra rakott kocsikkal. Kissé feljebb a dockok következnek, elsősorban a gyümölcströszt dockjai, majd még feljebb a nagy hajóstársaságok dockjai óriási hajóikkal. A sziget keleti partján a halpiac, a Fulton Market terjeszti bűzét és a világ minden részéből jött teherhajók vannak a parthoz kötve. Fenn a. magasvasut dübörög, mesziről látszik a Brooklyn Bridge hid, amely valamikor a világ hét technikai csodája közé tartozott. A régi holland New York csak a Wall Street-ig tartott, amelyet a város faláról neveztek igy, nem sokkal azután, hogy a holland Peter Minuit az egész szigetet megvette a manhatto indiánoktól 24 dollár értékű szövetért és cifraságért. Ki gondolta volna akkor, hogy a telek ára milyen mesés lesz a mi időnkben. Szegény indiánok, nem tudtak máig várni az üzlettel! Mikor az angolok 1664-ben átvették New Yorkot a hollandoktól, az első templomot, a Trinity Church-öt, a falak tövében, a Wall-Street-tel szemben építették a falakon kívüli temetőben, amely ma is ott van a templom körül. Ha ma a nagy lárma előL a temetőbe menekülünk, minden oldalról óriási gazdagságot rejtegető felhőkarcolók szorítanak össze és ha a templomot a Wall-Street felül nézzük, egészen eltörpül a felhőkarcolók mellett. Sehol a világon nincs ilyen gazdagság felhalmozva egy ily kis szűk helyen. Régen a tőzsde előtt a járda szélén volt az úgynevezett “curb market”, ahol a járda széle tele volt tőzsdeügynökkel a délelőtti órákban. Részvények nevei és az értük felajánlott összegek repkedtek a levegőben, amint az ügynökök tulharsogták egymást. Pár óra alatt itt milliók cseréltek gazdát. Ha a Broadwayn felfelé megyünk egy darabig, eljutunk a City Hall-hoz, amely valamikor nagy épületnek számított, de ma eltörpül a nagy házak, nagy napilapok felhőkarcolói közt. Velük szemben a Woolworth Building az első világháború idejében New York legmagasabb épülete volt. Nem messze északra a felhőkarcolók után a rossz illatu piszkos utcáju kínai negyedbe jutunk. Az első háború előtt sok gazdag ember tűnt el itt nyom nélkül, ma pedig jámbor kínaiak lakhelye, ahol a chop suey éttermek csalogatják a vendégeket. A negyed tele mulatókkal és színházakkal. Mindenütt kínai feliratokat látunk, mintha csak Kinában volnánk. A newyorkiak akkor jönnek el a kinai negyedbe vacsorázni, mikor nagyon ki akarnak rúgni a hámból és mindenáron el akarják rontani a gyomrukat tulfüszerezett kinai ételekkel meg jó erős kinai teával. Közvetlenül a kinai negyed mellett van az olasz negyed tele olasz éttermekkel, mozikkal és mulatókkal. A kinai negyedtől keletre az East Broadway vonul, észak felé pedig a Bowery porcellán és cserép üzleteivel és szabómühelyekkel az úgynevezett “sweatshop”-okkal (izzasztó műhelyek), ahol régen éhbérért dolgoztak a nagyrészt zsidó szabók. New York nemcsak bankközpont, hanem a világ legnagyobb szabó városa is, ahol állítólag 100.000 szabó dolgozik. A Bowery mögött keletre van a zsidónegyed: alul a spanyol zsidóké, feljebb a galíciai és orosz meg román zsidóké. Mindenütt héberbetüs, yiddish feliratok A színházakban is yiddish darabokat játszanak. Ebben a negyedben volt az első háború idejében a magyarok népszerű étterme, a Little Hungary. Ide vitték a várost látogató vidéki és külföldi vendégeket. Itt jó paprikás csirkét és egyéb magyaros ételeket kaptak és leönthették valódi kaliforniai tokajival. A pincehelyiség falai tele Petőfiből vett festményekkel, magyar csárdaképekkel. A zenét kriminális hamisan Rigó Jancsi bandája szolgáltatta. Ez volt az a hires cigány, aki Chimay belga herceg feleségét megszöktette. Azóta az egész környéket az étteremmel együtt lebontották. Közvetlenül a Houston Street felett, ahol a Little Hungary volt, kezdődtek a számozott utcák, 1-től 218-ig számozva. Az észak-déli irányú Fifth Avenue vágta szét az utcákat keleti és nyugati darabokra. Ha az ember azt hallotta, hogy valaki ebben az utcában lakik keletre vagy nyugatra, meg tudta mondani körülbelül, mifaj táju és milyen szegény vagy módos lehet az illető. A Houston Street és a 14. utca közt keleten igen sok magyar lakott vagy járt munkába, Igen sok volt itt a magyar étterem, ahol rendes árakon jó magyar kosztét lehetett kapni. Különösen a Második Avenue-n volt sok a magyar. Úgy is csúfolták, hogy “Gulyás Avenue”. Ezen az avenue-n még gondolatokat is árultak, azoknak, akik nem tudtak mit csinálni a pénzükkel. Joe erősen ajánlgatta a saját ötletét Gyuri bá’nak és bizonyítgatta, hogy azzal pár hónap alatt milliomos lehet, így történt aztán, hogy az alku előtt, Gyuri bánalc volt pénze, Joe-nak meg ötlete. Most már Gyuri bácsié latt az ötlet, Joe meg megtartotta a pénzt, amit Gyuri bácsitól kapott. A városnak ezen a részén még az első világháború alatt régimódi lóvonatok is döcögtek, a lakásokat halványan pislogó gázláng világította. Ma a keleti partok mentén óriási, uj, minden modern berendezéssel rendelkező házak épültek a düledező angolkóros faházak helyén. A 14. utca már a század elején üzleti központ volt, ahol olcsó üzletek vasárnap is nyitva álltak Száz éve, a polgárháború előtt itt volt a város vége. Innen a kocsik fás utakon, rétek és szántóföldek közt vonultak ki a. távoli Harlembe, amely ma a város közepén van. Fát ezen a környéken igen keveset látunk. A Broadway és a Fifth Avenue átvágásánál van ma is a Flatiron- Building (Vasaló Épület), épen olyan mint egy oldalára fektetett vasaló Egy-egy forró nyári napon New York népsége annyi fagylaltot fogyaszt, amennyiből az egész Vasaló Épületet fel lehetne épiteni. A nyugati 4-es utca fölött van a Washington Square a Diadaliv-vel. Itt és a közeli Greenwich Village-ben laktak valaha a polgárháború után a gazdagok, de a város fejlődésével felmentek a 30-as utcákra, majd később a Central Park keleti oldalára. A Greenwich Village később a bohémek, Írók és festők központja lett. Ma is sok neves festő lakik a negyedben. A házak régimódiak, barna kőből építve. A bejárathoz 6—10 lépcső vezet föl. Ezt nevezik régi holland nyelven “stoop”-oknak. Ha kora reggel elmegy az ember a stoopok előtt, látja a tejes üvegeket, kenyereket, újságokat az ajtó előtt a stoopok legfelső fokán. Aki éhes, jóllakhatik a látásától is. Az ételekhez egy macska se nyúl hozzá. Mirevaló volna lopni ebben a gazdag városban, ahol a kutyák is jobbat és többet esznek, mint orosz rabságban sinvlődő véreink odahaza. Az utcán kidobott kenyér, sőt husdarabok, mig otthon maradt testvéreinknek alig van betevő falatjuk.
