Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-12-01 / 12. szám
4-IK OLDAL 1954 december 1. Verhovayak Lapja OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: CO LOM AN REVESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Szerkesztőség: ««—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-S454 #r 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A IAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ................................................... $1.00 a year Foreign Countries ..................................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 8, 1879. KARÁCSONY Kevés nép tudta azt a gyönyörű gondolatot, ami a család szóban rejlik annyira nemzeti sajátsággá és eszmévé tömni, mint a magyar. Ahogyan más nemzetet a hatalomvágy, a terjeszkedési ösztön, a kereskedelmi érzék vagy a földet beboritó tengerek szeretete jellemezte, úgy irható le a magyar lélek és foglalható össze abba az egy szóba, hogy: család. A népek jellemüknek szükségszerűen állandó kifejezést adnak és igy ünnepeiket is olyan tartalommal töltik meg., hogy az nemzeti jellemüknek hűséges kifejezése legyen. így lett a magyar kézben a karácsonyból a legnagyobb ünnep: a családi gondolat ünnepe. Ha más nép nem is érti teljesen, mi egymásközött tudjuk, hogy ez az a nap, amikor mindenki hazamegy, amikor az élete delét élő férfi újra gyerek lesz öreg édesanyja asztalánál, és a több gyermekes anya, mégha fürtjeibe az ezüst csillog is már, újra kislány lesz korba szaladt édesapja mellett. A magyar karácsony összehozza azokat, akiket az élet egynek rendelt és tökéletes kifejezése'annak a gondolatnak, ami ezt a szétesni akaró világot még mindig összetartja: a közösség, az egység, az egyesíiltség gondolata. Mi, Verhovay Egyesület is érezzük a karácsony közeledtét és akaratlanul is megszáll bennünket a családi gondolat magyar szelleme. Ha nem is töltöttük volna az elmúlt hónapokat a testvéri Rákóczival való egyesülés gondolatával, akkor is eszünkbe hozná a közelgő karácsony, hogy minden nagyságunk mellett is csak egyik gyereke vagyunk egy még nagyobb anyának és a karácsonyunk csak úgy lehet boldog és teljes, ha testvéreink is ott ülnek velünk a családi asztalnál. Jólesik ma arra gondolnunk, hogy hosszú hónapokon át készültünk az idei karácsony estére. Úgy érezzük, hogy ez lesz a legszebb Verhovay karácsony, mert eljön velünk az anyai házba Rákóczi testvérünk is és újra meleggé tudjuk tenni közös édesanyánknak reménykedő szivét, amit külön utón járó fiainak viszálya soha nem tört meg, aminek most egymásra talált fiai egysége uj életet ád. Mikor kigyulladnak a gyertyák az idei karácsonyfákon, nyiljon meg egy pillanatra Verhovay szivünk is, és érezzük annak nagyságát, hogy hatvan évnyi különjárás után először megyünk testvérünkkel a kezünkön a közös szülő anya elé. Ha még mindig van igazság abban, amit a nemes szív nagynak érez, akkor ez a cselekedetünk a legmagyarabb ami valaha a Verhovaytól kikerült és örök áldás lesz rajtunk a két fiát egynek látó magyar anya karácsonyi keze simogatása . KARÁCSONYI HANGOK Az ősz az évnek legszomorubb része. November elején még olykor visszakivánkozik a nyár, még vannak szép verőfényes napok: az indián nyár vagy ahogy otthon hivják, a vénasszonyok nyara, még hoz egy-két ragyogó meleg napot... Aztán a zöld lomb sárgába, pirosba, barnába színesedik, a levelek hullani kezdenek és megcsap bennünket a tél első hideg fuvallata. Fázósan rázkódunk össze és várjuk a hosszú telet. A napok mind rövidebbek lesznek, a hó befújja nemcsak az országutakat, hanem néha a városok utcáit is. Hiábg van kocsink,'nem tudjuk használni. Csúszós, veszedelmes a kocsikázás, az utcára sincs igen kedvünk kimenni. Mindenki siet hogy minél előbb munkahelyére jusson, akár a gyárba, műhelybe, akár a bányákba vagy irodába. A hoszszu esték mind szomorúbbá teszik a tél elejét. Már nem igen látjuk a napot. A legtöbb ember mesterségesen világított helyiségben dolgozik és mikor hazamegy a munkából, már teljes sötétség van. Egész héten át nem is látja a napot. December közepe táján már, ha van is napfény, az is halványabb, az ég tele sötét hófelhőkkel. Ha nem tudnók, hogy minden télnek kell végének is lennie, teljesen elkomorodnánk. Az évnek ebben a lenehezebb részében született a Megváltó erre a világra. Azt akarta, hogy mikor a legkomorabb napokat éljük, épen akkor legyen a szeretet ünnepe, a karácsony és elfelejtsük a sötétben görnyedést, a vakitó tüzü Bessemer kc/tékct, a bányák sötétségét és a karácsonyfa alatt találkozzon össze az egész család ünnepelni az Ur Jézus születésének ünnepét. Ez aa ünnep még a legmegátalkodottabb gonosztevőben is tud emberi érzéseket kelteni. De megszállja az ünnepi hangulat a jó embereket is. A kereskedő elfelejti egy időre a számokat könyvében, amelyek nem mindig olyan nagyok, mint ahogy ő előre olyan szépen kieszelte. A munkás leteszi szerszámát, ünneplő ruhát vesz magára. Boldog mosolygással nézi, hogy játszanak gyermekei játékaikkal, amiket karácsonyra kaptak. Sokszor a komoly apa is leül a szőnyegre a kis játékvasut elé, együtt állítja össze a síneket a kis fiával és teszi rá a mozdonyt és a vasúti kocsikat. A kis gyerek tapsol örömében, mikor megindul a vonat és még sípol is és a komoly apa kis gyereknek érzi magát a kisded Jézus ünnepén. A kis lányka babát öltöztet a csillogó karácsonyfa alatt, a mamája mutatja meg neki, hogyan varr jón ruhácskát a babának. Karácsony napjára a távollevő családtagok is haza szoktak jönni és boldog beszélgetés indul meg, pipafüst mellett, néha kicsit kvaterkázva is mesélnek azokról a régi időkről, amikor még szülőfalujukban éltek és a szegényesebb ünnepnek talán még jobban tudtak örülni, mint most a bőségesnek.. . Élvezték, mert fiatalok voltak. De nem gondolnak sokat a régi dolgokra, A bőséges ebéd alatt megered a nyelve mindegyiknek. Beszélnek sikereikről. Hogyan emelkedett a bére egyiknek vagy másiknak. Hogyan kapott a harmadik a réginél jobb munkát, ahol többet fizetnek. Hogy megy előre a kiskereskedő, hogy virágzik az üzlete., Az egyik csak arról tud beszélni hogy a leánya tavaly ment férjhez a farsang idején és most született első kis fia karácsonyra. A másik mutogatja a szép bundát, amit a férje vett neki. A harmadik eldicse'kszik, hogy most vett uj kocsit, sokkal jobbat a réginél. Ha nincs más, azzal is lehet dicsekedni, hogy uj televíziós készülék van a lakásban és hallgathatja a szebbnél szebb nótákat, magyar nótákat is, és láthatja, mi megy végbe a nagy világban. A szerényebb megelégszik azzal is, hogy uj mosógépet kapott vagy legalább egy modern habverőt, ha mást nem, de jó szívvel adták. Ennyi minden öröm közt elfelejtjük, hogy kinn sötét van majdnem egész nap és csak arra gondolunk, hogy milyen szépen építettük föl kis házunkat tele minden kényelemmel és most bő lakomán láthatjuk együtt szeretteinket. Ahogy az ősz elszomorított lassú sötétedésével, úgy vigasztal meg most bennünket a csillogó karácsonyfa, a gyermekek öröme, a felnőttek boldogsága, az Ur Jézus ünnepe. KÉRELEM ÜGYKEZELŐINKHEZ Ez utón is arra kérjük minden fiókunk ügykezelőjét, hogy a december haváról szóló havi jelentőket úgy tegyék postára a havidijakkal együtt, hogy azok a hónap utolsó napjára beérkezzenek Központi Hivatalunkba. Amint azt munkatársaink nagyon jól tudják, december hónap- zártával el kell készítenünk a különböző államok biztosítási felügyelőségeihez benyújtandó évi jelentést és ezért végtelenül fontos az, hogy a decemberi jelentők minél előbb kezeink között legyenek. Különösen kérjük azokat az ügykezelőket, akik az esztendő folyamán szinte minden hónapban késéssel küldötték be a havi jelentőt, hogy december havában ők is hallgassák meg kérésünket s gondoskodjanak arról, hogy a jelentők .és a havidijak december utolsó napjára beérkezzenek a Központi hivatalba. Semmi akadálya nem lehet ennek, mert hiszen a havi jelentőt le lehet zárni és be lehet küldeni legkésőbb december 26.-án. Ha aztán lesznek olyan tagok, akik ez után fizetnek, azt jelenthetik Kérésünket megismételve maradunk utólagosan pár sorban. tagtársi tisztelettel KÖZPONTI HIVATAL
